Rész

 1  1|           faunszobor szökőkuttal. Saját házam.~ ~Vadai erősen pislogott.
 2  2|           egészen el volt telve a saját lelke gyönyörüségével.~ ~-
 3  2| ellágyulsz már. Isten bocsásd, ha saját fiad lenne, sem lehetnél
 4  2|        boldogságra, a milyennek a saját létedet köszönheted. Asszony
 5  2|          lemondással engedje át a saját testvérének azt az asszonyt,
 6  2|  elfojtott hangon, mely annyira a saját szivének volt szánva, hogy
 7  4|         mindössze ennyi volt az ő saját külön, csak a maga számára
 8  4|       orditanál és marcangolnád a saját tagjaidat.~ ~Hizelegnél
 9  5|         volna elterelni figyelmét saját gondolataitól.~ ~A lépcsőn
10  7|   megcsókolja. Senki se látja, de saját maga előtt is rösteli egy
11  7|       urához, majdnem beolvasztva saját gyöngéd lényét az erős férfiéba!
12 11|         rendelkezésére bocsátom a saját vizitszobámat erre az éjszakára.~ ~
13 13|       fogni, ha valaki elfogult a saját életpályája iránt, de ennek