Rész

  1  1|            művelem, még a pszihiatriát is. Betegeim közt nem csak
  2  1|  kiváncsiságból, hanem bizonyára azért is, mert „time is money” -
  3  1|         bizonyára azért is, mert „time is money” - az idő pénz.~ ~-
  4  1|            keltette bennem, hogy ennek is több szüksége lehet vigasztalóra,
  5  1|          ügyvéd ur, hogy orvos létemre is mennyire megdöbbentem. Igy
  6  1|         tulságosan bolond, mert ő maga is tudta, hogy eljárása szokatlan,
  7  1|              dolgokat, amiktől a hátam is borsódzott, pedig tudom,
  8  1|            szavadat megtartod, hogy te is jössz utánam, amint megesküdtél.
  9  1|                Hát ezt a szörnyü módot is elfogadtam. Mért tétovázol?
 10  1|             kezemben, hogy ha elsütném is, bizonyosan nem találnék
 11  1|                elájulnék. Vizbe ugrani is próbáltam, de olyankor fává
 12  1|                örökké rajtam. Oh, most is ön mögött van, onnan int
 13  1|   megfagyasztotta bennem a vért. Magam is ugy éreztem, mintha valaki
 14  1|             valaki lenne mögöttem. Nem is nyugodtam meg előbb, amig
 15  1|             ügyvéd ur, hogy pszihiater is vagyok. Nos, ennél érdekesebb
 16  1|         dikciót tartottam neki először is arról, hogy a tulvilágiakat
 17  1|            arról, hogy a tulvilágiakat is ki lehet békiteni; hogy
 18  1|              ki legyen zárva, hát arra is van nekem egy biztos módom.
 19  1|                 Amikor az utolsó korty is lent volt, leemelte a poharat
 20  1|            lássa!~ ~- Hát most először is elmegyünk a rendőrséghez,
 21  1|              helyszinén felvegyük. Hol is lakik ön, orvos ur?~ ~-
 22  1|                 Nem jól hallottam, hol is lakik?~ ~Az orvos ismételte
 23  2|               biró elhozta a feleségét is, azok fölvették uj fekete
 24  2|                 melylyel önkénytelenül is megállottak egy kicsit a
 25  2|         legigazibb otthonuk majd nekik is ez a kripta lesz itt a kápolna
 26  2|           ilyen fényüzésre; beérte igy is, szegényesen; utolsó szava
 27  2|        röviditsék a fiait, akiknek ugy is szükecskén marad, ami marad.~ ~
 28  2|            szinte forrni látszott: még is rendkivül derüs hangulattal
 29  2|               talán jut egy kis kalács is belőle.~ ~Elfojtott keserüség
 30  2|               minden keserüség.~ ~- Ne is beszéljünk róla többet, -
 31  2|               azt gondolta, hogy addig is, a mig odáig jutsz, előlegezi
 32  2|           meghivta magához az özvegyet is. Nyáron jó hüvösen tartotta
 33  2|         öregnek szüksége, még az ágyát is bevitette az utóbbi években
 34  2|              el nem lövik, ma legalább is ezredes vagyok, de igy,
 35  2|               szatócs; az egyenruhámat is csak ünnepnap hordom, máskor
 36  2|                mult, hogy a temetésről is el nem maradtam, a fekete
 37  2|           kapni. Pedig onnan szekérrel is jó egy óra még az ut idáig.
 38  2|              elég bőven a zsirt, akkor is megdézsmálja s teherrel,
 39  2|              az ősi birtokot. Különben is hol van már az ősi birtok?!
 40  2|             több ötszáz holdnál, abból is jó 50 hold csak rét. Végre
 41  2|            fejét törje; az élet nagyon is könnyü oldalát mutatta neki
 42  2|                   Nohát itt maradok én is, leszek paraszt, ha eddig
 43  2|             voltam; - s még mosolygott is hozzá, keserü lemondással.~ ~
 44  2|            életem kétharmad részét ugy is a szabad ég alatt töltöttem,
 45  2|              hiszem, egy kicsit ügyvéd is vagy, majd kijárod az olyan
 46  2|       megvessem őszszel az alapját. El is foglalom mindjárt az öreg
 47  2|         világosság? - tünődött. Felelt is magának mindjárt; alkalmasint
 48  2|       imádkozik. A gyász e tanyáján ki is lehetne most ébren más?~ ~
 49  2|             korhadó törzs van még, nem is arra való, hogy uj sarjat
 50  2|          kinyitotta a szemét, utoljára is ugy szenderült el félig
 51  2|             valamennyi. A másikról nem is beszéltek, azt nem látták
 52  2|                 sőt este a lefekvéskor is igy mosolygott, mert mindig
 53  2|           megvigasztalja.~ ~Végre Ákos is észrevette, hogy öcscse
 54  2|            összeesik.~ ~- Talán nagyon is töröd magadat itthon? Sokat
 55  2|              Magáról itélt meg másokat is.~ ~Jenő ugyan egy cseppet
 56  2|             okosabbnak lenni. Még most is, harminc év mulva, ugyanazok
 57  2|               ha egyszer-máskor nagyon is megsokalta az éjjeli zenét
 58  2|               be a feje lágya?~ ~Addig is kevés alkalmuk volt valami
 59  2|                ha jó kedvében volt, rá is kiáltott: hogy vagy poéta? -
 60  2|                még arról a kényelemről is le ne mondjanak, amit igy
 61  2|             lett volna, talán beszélni is elfelejtettek volna a Sasok.~ ~
 62  2|               neki: ténsasszony; végre is megállapodott abban, hogy
 63  2|                már összeszoktak s Jenő is alább hagyott a gentryskedéssel,
 64  2|               komolyan mondta:~ ~- Nem is tudom, mi lenne belőlünk,
 65  2|             reggelink kikerül, éjszaka is ott van mellettünk, - vágott
 66  2|                Hát fia van? No ezt nem is tudtuk!~ ~Az özvegynek csillogott
 67  2|               még kellemetlen dolgokat is el tudott türni, ha asszonynak
 68  2|         mosolylyal bólintott, mely ezt is jelenthette: miattam járjátok
 69  2|            betyáros neve van. Az apját is igy hivták.~ ~Jenő hirtelen
 70  2|           szánva. Ott vacsoráltak most is a testvérek, meg gondviselőjük,
 71  2|               nap még a vastag falakat is átmelegitette, Jenő legalább
 72  2|      fővárosból. Négy-öt nap előtt nem is vártam, de már harmadnap
 73  2|                látott; még nehezteltem is rá egy kicsit, hát már egészen
 74  2|        elpityeredett volna, elkezdte ő is ölelni, csókolni az apját
 75  2|            este, késő éjszakáig, akkor is meg kellett igérnünk, hogy
 76  2|         ideadta nekem, minthogy mindig is én őriztem. Utoljára még
 77  2|             szakadjon meg az én szivem is, ha hiába küzdök azzal az
 78  2|                s ép oly bátor és nemes is egyszersmind.~ ~- A gyermek
 79  2|            várják a magyarázatot. Jenő is érezte, hogy ha nem akar
 80  2|              törődhetem sorsával akkor is, ha neveltetése elszólitja
 81  2|                labirintjában maga Jenő is annyira eltévedt, hogy alig
 82  2|               kapta, de a szemében már is oly tüz égett, mely sejtette,
 83  2|            Ákos bácsi, vigyen el engem is!...~ ~Olyan kérő, édes hangon
 84  2|            most megveti az alapját. Ez is egyike volt azoknak a tulzott
 85  2|                Gyöngéd női lénye amugy is sokkal jobban meg tudta
 86  2|             elvadult s az előtt nagyon is szabadjára eresztett népét:
 87  2|            udvariasságába gyöngédséget is vegyitett, Róza őszintén
 88  2|              sem lehetett volna tovább is a szobában tartani, de ha
 89  2|               tudós soha, hiszen benne is van egy kis Sas-vér, - felelte.~ ~
 90  2|              Mit nem adott volna, ha ő is kilovagolhat vala a bácsijával!~ ~
 91  2|                az eszét az öröm s este is alig birták elszakitani
 92  2|         csudálatos, hogy Jenő még este is nehezen tudta magához becsalogatni.
 93  2|            tapasztalnia, hogy még Róza is, a hü és finom Róza, mintha
 94  2|            gyöngébbeket. Igy volt Ákos is Rózával. Róza nem adta volna
 95  2|                 Az ő visszavonulásának is kellett valami céljának
 96  2|        lehessen mellette, lovat vett ő is. Sokkal kitünőbb nevelése
 97  2|              tartania. A kapitány maga is megvolt lepve, hogy mily
 98  2|                volna magokat; különben is minél tovább késtek, annál
 99  2|              gyermek meghal! talán már is csak egy kis holttestet
100  2|              fájdalom volt arcán s nem is tudott szólni, csak jajgatott.~ ~
101  2|              azért a modorából, hogy ő is aggódik; nem tréfált, a
102  2|                mint a fal, még a szája is elsápadt. Nem mert Rózára
103  2|               végre megszólalt:~ ~- Én is sajnálom a gyermeket, de
104  2|                öcsém, talán tulságosan is ellágyulsz már. Isten bocsásd,
105  2|          dicsekednem.~ ~Mind a mellett is tartozom a nevünknek annyival,
106  2|             sok egyéb közt talán azért is, mert első vivója volt a
107  2|              Helén megfordult, Wallont is mindig azon a tájon lehetett
108  2|               végrehajtására s igy nem is gondoltam rá, hogy elkéshetem,
109  2|               Budapestre s ilyenkor őt is felkeresi, minthogy annak
110  2|     szabadságot kér s holnap reggel mi is indulunk Kondor után. Meg
111  2|             kell találnunk rögtön, igy is iszonyu szemrehányás érhetett
112  2|               alatt elvégezni, ami ugy is kötelességem. Megállapodásunk
113  2|                 érzem, hogy részben én is oka vagyok.~ ~Most már tudod
114  2|      aggasztóan nyilatkozott, Róza nem is tudja, - szólt Ákos.~ ~-
115  2|            akarhatja, hogy ez a csapás is sujtson. Öregszem bátya
116  2|            maga előtt. Ha érzett volna is magában kedvet, hogy megbüntesse,
117  2|           megpendülése még a kapitányt is meg birta lágyitani; szinte
118  2|                arra, hogy még másképen is lehet valamikor. Bizonyosnak
119  2|              hoz többé s a meglevőkből is folyvást letép egyet a vihar,
120  2|             igazi férfiuból, aki végre is kell, hogy megtalálja, megösmerje
121  2|          szeretet végtelensége még igy is széppé tette; az álmatlanság
122  2|               A nagyvárosi dandyre nem is lehetett ráösmerni. Igazi
123  2|                  Róza még a gondolatra is elkezdett remegni s görcsösen
124  2|             semminek sem, bizonyosan ő is jól megütötte magát, amikor
125  2|            most mint bátyád, hanem ugy is, mint a család feje. A Sasok
126  2|               Balázsné, matróna létére is kezet csókolt tizenöt éves
127  2|                  csak nem akarsz velem is Sámuel ősünk módjára elbánni?
128  2|                ketten. Az én kockám el is van már vetve végképen,
129  2|         ragaszkodásod.~ ~- Te még most is attól tartasz, bátya, hogy
130  2|          benneteket; néha fél éjszakán is eltünődöm azokon, amiket
131  2|              mely az olyan fenevadakat is megszeliditi, aminők, -
132  2|               aminők, - mint valaha te is, - folyvást asszonyok körül
133  2|                 a melyért őszülő fővel is érdemes fáradni! A te dolgot
134  2|               valaha reméltünk, de nem is ideig-óráig tartó.~ ~A világfi,
135  2|         szivének volt szánva, hogy nem is várt Ákostól feleletet.
136  2|            emlék, hogy vesztett csatám is volt valaha, de a vereség
137  2|              korunkban kár a percekért is; e pillanatban ugy rémlik,
138  2|        kapitány agyában született, már is betöltötte minden izét;
139  2|       emlékéhez való nagy ragaszkodása is csak tiszta erényét bizonyitja;
140  2|   gyöngédséggel, melynek láttára bárki is azt gondolta volna: a kettő
141  2|           melylyel legfontosabb ügyeit is elintézni szokta, kézen
142  3|                az asszony sokkal szebb is tud lenni, mint amilyennek
143  3|               nagy ember a férjed, nem is élhettek ugy, mint más közönséges
144  3|              Blitzné, a gondozónk. Nem is történhetett máskép, mint
145  3|                elszunditott: a glóriát is látni véltem halántéka körül.
146  3|            Egyszerü itt minden, nagyon is egyszerü, de nekem akkor
147  3|                ki egyetlen napsugárból is egész tavaszt sejtesz. -
148  3|                 Hogy nem únom-e még én is, a kit valaha annyira elragadott?~ ~
149  3|               küzdeni kiváncsiságát; ő is az ablakhoz sietett s lenézett.
150  3|            kétségbe merné vonni. De az is igaz, hogy nem teremtett
151  4|         veszélyben forogna. Mintha nem is emberlények volnának, csak
152  4|         nagy-nagy sietés után még most is izzadna. Ezt a csalódást
153  4|         önzetlenül, még valami istenit is fel lehet fedezni benne.~ ~
154  4|                  Ha csak néhány percig is elmerülhetett oltárképe
155  4|            rejtegetett, még élete árán is örök titoknak szánt érzékisége.~ ~
156  4|           kitért volna az utból ezután is.~ ~Hisz a megsemmisülés
157  4|                ő tulajdonképen ezt nem is várta. De azért többet virrasztott,
158  4|          megértette. És mert nő volt ő is, akit meghat a szerelem:
159  4|              hagyom!”...~ ~Valamikor ő is mosolygott, ha többi udvarlója
160  4|                most találnia!~ ~A foga is vacogott, ugy remegett.~ ~
161  4|             nem bánja, akármilyen vagy is, ha férfi vagy. - Ha Adonisz,
162  4|         mindazok, akik eljönnek ezután is, amint eljöttek eddig állandóan.~ ~
163  4|               mindig.~ ~Még rosszabbat is tenne: eltiltana magától
164  4|                Megtehetné! Erőszakosan is, jog nélkül is.~ ~Mert joga
165  4|             Erőszakosan is, jog nélkül is.~ ~Mert joga erre már nem
166  4|                Mondd folyvást magadban is, hogy eszelős voltál, tisztára
167  4|                 Mindez nem igaz és nem is lehetett igaz!~ ~Sem a fehér
168  5|                utolsó ambulans paciens is elment s a doktor el készült
169  5|            betegeihez vezette olyankor is, amikor egyáltalában sehol
170  5|               amely egy héten legalább is kétszer Berki Gézáéknál
171  5|          virágában, s gyakran lát most is, elvirágzása kezdetén.~ ~
172  5|          rajtok a tenyere élével. Most is fülébe cseng, amint asztalokat
173  5|            zavarom, ijedtségem mellett is türnöm kellett, mint simogatja
174  5|               mosolyogva felelt: „hogy is kérdezhetsz ilyet, te ostoba!”~ ~
175  5|               akácleveleket. Talán nem is hullottak már; talán azóta
176  5|               tőlem, most ráadásul meg is aláz, elhagy. Öngyilkos
177  5|             nem. Őt te nem ösmered. Az is éppugy halálunk lenne. Határtalan
178  6|              Rahóty kapitány előtt nem is igen emlegették a bécsi
179  6|           klubban, hogy Rahótynak most is fáj a válás első szerelmétől,
180  6|        lelkesedéssel.~ ~A nő talán nem is hallotta azt. - Üljön le
181  6|                  A kapitány harmadszor is meghajolt.) Nagyon szigoru
182  6|              velem szemben, mintha nem is leánya, hanem fia lettem
183  6|               volna... Kényszerüségből is, de azért is, hogy a magam
184  6|           Kényszerüségből is, de azért is, hogy a magam asszonya legyek,
185  6|              akarok menni, akármi lesz is velem azután. De most félek,
186  6|              Rahóty fülelt.~ ~A manóba is, de nagyon ösmerős ez a
187  6|               kocsirázás lassankint őt is elaltatta.~ ~- Marchegg!...
188  7|               a pusztájáról s olyankor is megelégedett azzal, hogy
189  7|        egyik-másik jó ismerősét. Ezzel is alig várta, hogy elkészüljön
190  7|           egyre kahicsol, meg egyébről is panaszkodik; olyasmiről,
191  7|          fürdővel kapcsolatban.~ ~Most is oda van a menyecske, már
192  7|           vigasztalása.~ ~Persze, most is azt bontja fel előbb. Édes
193  7|              Férfit alig látni, de nem is kell. Menjen a pokolba valamennyi,
194  7|               egynek Parajd-Csalitoson is mindjárt megnyilik a menyország.~ ~
195  7|             látja, de saját maga előtt is rösteli egy kicsit ezt a
196  7|              budapesti levél. Ugyan ki is irhat? Keresi benne az aláirást,
197  7|                   Somnak a hajaszálába is belenyilalik, amint tovább
198  7|              együtt vagyunk, még éjjel is.~ ~Ha az a Himalaya, amely
199  7|              mi, válaszolt Somné. Nemi is kell nekünk más társaság.
200  7|                vannak-e férfi vendégek is; hogyan viselik magokat;
201  7|            kirándulás van itt bőven. Ő is volt már a barátnőjével
202  7|             korhadó fák dohos párázata is elkeveredett.~ ~Mintha örökösen
203  7|             hogy még kérdezősködésével is megsérthetné: szeliden hallgatott.~ ~*~ ~
204  7|           vasuti állomáshoz a felesége is kikisérte.~ ~Senki se volt
205  7|         zakatolásának a visszhangjától is szabadulni akarna válasza
206  8|               üzni, annak legyen módja is hozzá.~ ~Mr. Millarnak volt.
207  8|       Millarnak volt. A sterlingek nem is font, hanem mázsaszámra
208  8|           lábon lehetett; a kopaszodók is szivesen és vita nélkül
209  8| vezetőszerepben, hanem a kopaszodásban is; az ő tárcája nyitva volt
210  8|         ángolhoz illik.~ ~Hozzá még az is, hogy bolond szerencséje
211  8|            sportban. Még versenylovait is többnyire ő maga lovagolta
212  8|               telivér kanca.~ ~Ezt nem is tekintette állatnak, hanem
213  8|               lakik.~ ~Remek egy kanca is volt az. Nagy okos szeme
214  8|                a hátán ült! Az már nem is futás volt, hanem igazi
215  8|              utána.~ ~Persze, hogy nem is adta volna a lovát semmiért
216  8|               II.~ ~Barczikay Péternek is csak egyetlen passziója
217  8|            lelki nyomorékká tette? Ott is maradt nála aranyoshaju
218  8|                   Hát azután?!~ ~Bánja is azt, aki szerelmes! Kivált
219  8|            mellette aranyoshaju Katica is: a szinházban vagy a templomban.~ ~
220  8|                De a turf! Hisz’ az nem is egyéb, mint egy szalon a
221  8|          meglátni bennünket. Akármiért is!...~ ~Pedig jól tudta Barczikay,
222  8|              mindenkit, még Barczikayn is lóditott néhányat, hogy
223  8|                a hiu asszonynak még az is jól esik, hogy ez a hindu-pagodában
224  8|       lábaszárára. Pedig Barczikay nem is látta őt, csak azt a zavaros
225  8|     távoszlopnál, a célnál!... Még ott is feltartja fejét s amint
226  8|                Kincs! Kincs! háromszor is kincs!~ ~- De nagyon szép
227  8|           nagyon szép ám ez az asszony is, te Péter.~ ~- No hát; hisz’
228  8|            Péter.~ ~- No hát; hisz’ az is kincs.~ ~- Egy eszme, te
229  8|           asszonyt, a miért más férfit is észrevesz ő mellette. Feltámadt
230  8|                 Még ebben a játszmában is az a bolond ánglius nyer,
231  8|          ánglius nyer, de azért én igy is imádni foglak. A szavamat
232  8|              csomagot kapott Barczikay is, meg az ángol is.~ ~Mr.
233  8|             Barczikay is, meg az ángol is.~ ~Mr. Millar szórakozottan
234  8|               percben futott Barczikay is a drágájához s kacagva lengette
235  9|              leirásához még hozzáfogni is vakmerőség lenne.~ ~Igazok
236  9|               az soká. Az ilyen nagyon is nagy boldogság távolodik
237  9|           kedvéért a ragyogó csillagot is leesküszik az égről.~ ~Elment
238  9|            nagy kiváncsiság ide hozott is egy-egy háztüznézőt, még
239  9|     megérdemelte a néni nevet.~ ~Akkor is olyan volt még, mint az
240  9|          boldogsága még a hantok alatt is az a szakadatlan áradó köny,
241  9|              féltékenyen a sir fenekén is.”~ ~S ez a magába maradt
242  9|          meghalt, férfira még csak nem is nézett többet. Visszasirta
243  9|                kerti tücsök ciripelése is lármának tetszett: előszedegette
244  9|                nem bün-e, hogy még meg is gyónta. Egy inget őrzött;
245  9|           jutott.~ ~Vagy két napig nem is látták egymást. Az ellenség
246  9|          valamit, vagy tán semmit: nem is tudta a néni. Csak egyre
247  9|           mindazt, ami megvolt a régin is, amitől ugy tudott fájni,
248  9|                talált! Talán még olyat is, ami nem igazán volt meg;
249  9|            lovat. Aztán kék volt ennek is a szeme és napbarnitotta
250  9|              egészen kimerült. Már nem is volt olyan leányos, mint
251  9|          merült hajnal felé.~ ~Az álom is az uj katonát hozta eléje
252  9|           Szegény kis néni eleinte nem is értette meg.~ ~- Elmentek
253 10|      fizetéssel, beleértve a lakásbért is. Jogász korában dijnoksággal
254 10|          aligha vihetné, akármeddig él is. Ha kellett magát szánnia
255 10|              többet, mint rendesen. Az is bántotta, idegessé tette.
256 10|              amennyit teszek. Az éjjel is dolgoztam. (Odakint erősebben
257 10|                     De isz az előbb te is fenyegetted.~ ~- Az más;
258 10|             volt a gond, még készültek is az évfordulóra. Aztán elmaradt
259 10|             közönségesen. A férfi most is azért dolgozott külön, hogy
260 10|             emlékezés még a kegyeletet is meggyöngitette az asszony
261 10|            töprengett, hiába. Utóljára is titkos belső szemrehányásokat
262 10|            meggyőződéssel felelte: nem is én.~ ~- Nem ön?! Azt mondja,
263 10|       valamelyik talán még örült volna is a jó pártinak, hogy „hivatalnokné”
264 10|           önből valamit. Még örökséget is emlegetett. S aztán sokat
265 10|            Kinyitotta a száját tizszer is, hogy közbeszóljon. Nem
266 10|           senkire sem. Már irodavezető is voltam, amikor bemutattak
267 10|         Fizetésért dolgozott s már nem is volt tulságos fiatal. A
268 10|                 hogy szeret engem. Meg is ijedtem s ösztönszerüleg
269 10|              sötéten festették a jövőt is, akik azzal rémitettek,
270 10|                kenyér drága volt akkor is; nem titkoltam, hogy már
271 10|       eltartotta. Hisz egy jó kézmüves is jóval többet keres és annak
272 10|           ágyára, hadd sivitson. Bánta is most. Ő tulharsogta, olyan
273 10|           gondolva azzal, hogy még nem is reggelizett, kiosont egy
274 10|               volt egész életében s az is marad. Bizonyos, hogy valami
275 10|              Nagy bajom van, még Lacit is ki kell könyörögnöm nagyságodtól
276 10|           meglepett! holnap már utazik is vissza. Csak nem akarsz
277 10|               öreg cimbora. Mariskának is van ám szive, megkönyörül
278 10|            semhogy csak egy pillanatra is kételkedett volna őszinteségükben,
279 10|             percben:~ ~- Ez a tied, ma is, holnap is; - hát ki veszi
280 10|               Ez a tied, ma is, holnap is; - hát ki veszi el tőled?~ ~
281 10|            nyakán; kell egy kis - hogy is mondjam...~ ~- No de már
282 10|          megigérted.~ ~- Persze!... te is megigérted volna. Nem lehet
283 10|          kétségbe esnél, tán öngyilkos is lennél.~ ~- No arról szó
284 10|              ne izgassuk szegényt, ugy is kedvetlen egy kicsit.~ ~
285 10|               magában, - talán még meg is ölik az éjjel. Ha Laci lenne
286 10|              istenem-istenem, milyenek is ezek a férfiak!”~ ~Eközben
287 11|              utba nem igazitotta volna is a kocsist, megmondta volna
288 11|     vendéglőhöz. Még a harmadik utcába is elhallatszott a zenebona,
289 11|              voltak ott másféle dolgok is.~ ~Pajkos mondások, amikkel
290 11|             itt-ott egy szerelmes vers is, leplezetlen naiv célzással
291 11|            sejtetik, hogy mindamellett is egy kis eleven ördög lehet
292 11|               arra mutatnak, hogy szép is ez a kis szőke, göndörhaju,
293 11|         tisztába jutni a néma jelekből is a szituációval.~ ~A szolgáló
294 11|    játszadozott ajka körül.~ ~Még most is a tegnap esti nagy gondolat
295 11|               kanyaritotta alá a nevét is, megjegyezvén, hogy ez az
296 11|            szivvel veszi birtokába nem is remélt kincsét.~ ~Ugy volt.
297 12|               egyik-másik tisztet, nem is mert arra gondolni senki,
298 12|                ennyit indokolás nélkül is jogom van adni. Megjegyzem,
299 12|               az ócska disznóbőr-tárca is, amelyben a pénzét tartogatta
300 12|                 A tárca ezuttal nagyon is lapos volt.~ ~- Lássa odafent
301 12|            ellenmondás.~ ~- Az ördögbe is, ne rezonirozzon! Mennie
302 12|            arra kellett lenni az utnak is.~ ~Eleinte találkoztak egy-egy
303 12|               szóval még a jégsarkokat is könytengerré lehetne olvasztani.
304 12|              most senki, még a lovasát is maga alá fojtja.~ ~A hadnagy
305 12|             térségein.~ ~Talán legjobb is lenne itt megállani; megvárni,
306 12|           hivja most valaki!~ ~Tizszer is kidőlt volna, ha ez a tudat
307 12|                vakmerőkké váltak s itt is, ott is mutatkoztak az erdő
308 12|        vakmerőkké váltak s itt is, ott is mutatkoztak az erdő szélén.
309 12|                a pofával jegesmedvének is beállhattak volna.~ ~Dobojtól
310 12|    elcsüggedjen.~ ~Elérte végre Dobojt is, a második stációt.~ ~Onnét
311 13|                  ámbár testi egészsége is megkivánta a gondos ápolást, -
312 13|              folyosókon senki; először is a némaság az, az ilyen helyen,
313 13|               tehetem, ami tetszik. Ma is éppen rekreációm van, megyek
314 13|                 hogy egy kicsit magunk is megbolonduljunk. Idegesek
315 13|          szabad napja van, neki még az is nagy élvezet lehet, ha ilyenkor
316 13|              busan mosolygott.~ ~- Nem is való az akárkinek. Vasember
317 13|               beleőrült; encephalitise is lehetett, annyi bizonyos,
318 13|                föld szinéről s emlékét is kitörlöm az élet naplókönyvéből,
319 13|               az intézet orvosai közül is ott termett valaki.~ ~-