Rész

 1  1|           érdekes, hanem a betegem. Hosszu s talán nem minden ügyesség
 2  2|          koporsót, ott letették egy hosszu gyalulatlan tölgyfa-asztalra,
 3  2|              világosság áradt ki és hosszu fénycsikot rajzolt a kertre;
 4  2|            éj idején végig megyek a hosszu hüvös folyosón, mely az
 5  3|            négy éve már annak? Négy hosszu éve! Hiszed, vagy nem hiszed,
 6  7|         megölelhette a feleségét.~ ~Hosszu, kimondhatatlanul bensőséges
 7  8|     mosolyogni és könyezni; sörénye hosszu, aranysárga, selyemtapintatu,
 8  8|          egész lelkéből irigyelte a hosszu angolt. Hogy ül rajta, mintha
 9  9|            pihent!...~ ~S ezalatt a hosszu idő alatt milyen hű, milyen
10  9| szemrehányással gondolt rá az egész hosszu éjszakán keresztül.~ ~Ilyenkor
11 11|            kapni a leánykák az első hosszu ruhát.~ ~- Vajjon milyen
12 12|           lépés!... Milyen szörnyen hosszu még hazáig az út.~ ~Meg