Rész

 1  2|     Simonra, a ki véletlenül épen az udvarban ácsorgott: –
 2  8|  vékony termetét illette, az épen nagy tévedésbe ejtette az
 3  9|      szinét és illatát, csak épen, hogy a mellére nem igen
 4 10|  Rosszkor volt az évforduló, épen a hónap végén. A fás ember
 5 10|  azzal kár előhozakodnia. És épen ma kár, amikor feledtetnie
 6 10|     nyomoruságos hivatalnok; épen az, aki ma. Kilátás nélkül,
 7 10|    bárónő” akkor? Tudja, ki? Épen olyan szegény ördög volt,
 8 10|      Ó nem! Ellenkezőleg. Én épen azt mondtam, hogy családi
 9 10|    az élet szépségéből. Csak épen hogy szegényesen, napról-napra
10 10|      ezt most mondja nekem?! Épen ma? Gyalázatos ember!~ ~
11 10|    skelethez, akin semmi, de épen semmi különös sincsen. Egy
12 13| megpillantottam valakit, aki épen az emeletről jött le.~ ~