Rész

 1  2| szemernyit sejtetni abból, hogy csakugyan rokonnak tartja magát, a
 2  2|     otthonából. Hátha az uj cél csakugyan annyira lelkesiti, hogy
 3  2|   vendéglőben, az első vonattal csakugyan elutazott. Mit tegyünk most?
 4  2|          feleségem”! Róza pedig csakugyan ilyen asszony, hiuságok
 5  3|     Mikor bejött igy szólt:~ ~- Csakugyan az uramat keresték.~ ~Petrinének
 6  5|        vakmerően kérdezte: „hát csakugyan megvártál volna? hozzám
 7 10|        én az ön felesége? Vajon csakugyan nem tudná? Elfeledte volna,
 8 10|      mind a két szememet.~ ~- S csakugyan visszajösz?~ ~Laci féloldalt
 9 10|      édes jó asszonyka.~ ~Aztán csakugyan hazáig mentek s a kapuban
10 13|    minden.~ ~Megnéztem az órát, csakugyan dél volt. Itt bizony ebben
11 13|      kényszerzubbony, igy ni!~ ~Csakugyan megmutatta rajtam. Váratlanul
12 13|      őrültek orvosa”, e szerint csakugyan itthon volt ebben a kriptában.~ ~ -