Rész

 1  8|             neki a tanácsot: „Látod Péter, nem neked való ez. Tönkre
 2  8|            állhatsz...” Mig egyszer Péter nyakoncsipte őket és kidobta
 3  8|          felhő villáma.~ ~Barczikay Péter szerelmes volt aranyhaju
 4  8| lábatlankodjék mindig az utjában.~ ~Péter látta, hogy a hiu asszonynak
 5  8|            magánkivül van Barczikay Péter: „Micsoda ló! micsoda kincs!...”~ ~
 6  8|        Nagyon szép az a Loreley, te Péter?~ ~- Kincs! Kincs! háromszor
 7  8|             ám ez az asszony is, te Péter.~ ~- No hát; hisz’ az is
 8  8|            kincs.~ ~- Egy eszme, te Péter!~ ~Ezt már olyan izgatott
 9  8|            magokat, akkor Barczikay Péter belecsapott az angol tenyerébe.~ ~-
10  8|          megijedt tőle.~ ~Barczikay Péter okosabb volt.~ ~Mikor otthon,
11  8|      gyönyörrel, nagy boldogsággal: Péter csak elnevette magát. Már