Rész

 1  2|            II.~ ~Az özvegy várta őket. Már nem sirt, de nagyon
 2  2|   vacsorára. Az édes apjok vitte őket ki a mezőre, kocsin, lóháton;
 3  2|        mégis arra kényszeritette őket, hogy egymás mellett éljenek
 4  2|       lemondanak mindenről, a mi őket csalódásaik szinteréhez
 5  2|          tudom! meg kell aláznom őket.~ ~Elrémültem; ez az ember
 6  2|         tőle.~ ~Ákos igy találta őket s megelégedetten pödörte
 7  4|        állandóan.~ ~Eddig tűrted őket. Elbirtad a kint, hogy át
 8  6|          ezredes, hagyja békében őket. Itt maradok a folyosón.~ ~
 9  8|       egyszer Péter nyakoncsipte őket és kidobta egymásután valamennyit.
10  9| hozzájutni, annál jobban ingerli őket az eleven virág, akinek
11  9|  fussanak, amelyik nem veszi fel őket. Elhiresztelték láttatlanban