Rész

 1  5|      fiu egy levélkével.~ ~- Berkiné nagyságának a cselédje hozta, -
 2  5|       Kedves barátom, - irta Berkiné, - szükségem van önre, kérem,
 3  5|  gyermekek sétálni mentek.~ ~Berkiné egyedül volt. Intett a doktornak,
 4  5|    Nagyon vártam!...~ ~Amint Berkiné lélegzetet vett, a doktor
 5  5|     Ugy-e meglepi? - szólott Berkiné, anélkül, hogy az iménti
 6  5|     a pokollal vetekedtek.~ ~Berkiné csendesedett. Zugó agyát
 7  5|  Sohasem szerettem, - felelt Berkiné, tartózkodás nélkül. - Csak
 8  5|  adhat életet teneked!...”~ ~Berkiné odaállt mellé s a vállára
 9  5| volna? hozzám jöttél volna?” Berkiné bátran nézett a szemébe
10  5|      a doktor nyugtalanul.~ ~Berkiné megsimogatta a tudós fejét.~ ~-
11  5|  többen leszünk vacsorára.~ ~Berkiné hirtelen átkapta a doktor