Rész

 1  2|           Hogy mért ad az Isten annyi örömet egy embernek, mint
 2  2|  vigasztalják.~ ~Róza napok óta annyi időre sem hagyta el fiát,
 3  3| Ennyiből állt az egész.~ ~Butor annyi, a mennyi okvetetlenül kell,
 4  3|     fejeltetni, hogy mégegyszer annyi ideig tartson, mint más
 5  3|        különben nem adott volna annyi alkalmat a találkozásra.
 6  5|         pattant föl.~ ~- Én?!~ ~Annyi csodálkozás, annyi megvetés,
 7  5|       Én?!~ ~Annyi csodálkozás, annyi megvetés, oly valami hihetetlennek
 8  6|      tarthat mindenki. Ugy-e?~ ~Annyi reménykedés, annyi kétségbeesés
 9  6|     Ugy-e?~ ~Annyi reménykedés, annyi kétségbeesés volt ebben
10  9|       Meghalni hagyján, ha csak annyi a halál, hogy vége a szerelemnek.
11 13|      encephalitise is lehetett, annyi bizonyos, hogy a vesania