Rész

  1  1|    törvényszéki palota közelében van; de minthogy Vadainak csinos
  2  1|              kissé kelletlenül ugyan, de bevezette. Magában olyasmit
  3  1|             se lett volna talán késő; de hát kliens csak kliens és
  4  1|      megrenditő, - kezdte a kliens, - de hirtelen megakadt. - Igaz,
  5  1|        észrevette rajtam a változást, de ámbár sokat sirt s ámbár
  6  1|             választani. Megpróbáltam, de nem volt erőm hozzá. Hanem
  7  1|            lehetnek a beteg léleknek. De azért mégis hatottak rám
  8  1|            Vizbe ugrani is próbáltam, de olyankor fává változnak
  9  1|             neki mennék a mélységnek, de megbénulok a halálfélelemtől;
 10  1|        méregpohárhoz vezetik a kezét. De ha ön az ártatlan italt
 11  1|              gyanut ne keltsen benne, de nem mérgesek. Betegem szinte
 12  1|          szólani akart, ajka kinyilt, de hangot nem adott; hirtelen
 13  1|          boncolás mindent kiderithet. De most én mit csináljak? Engem
 14  2|           mutatta, mint amennyi volt, de még ily formán sem látszott
 15  2|           sejteni, mint dicséreteket: de az engesztelő halál árnyékában
 16  2|               pillanatra ellágyultak, de csak egy pillanatra. Azután
 17  2|          eszébe az embernek a remény. De az ég csudálatos kékje,
 18  2|               már, hogy nem láttalak, de azért nem feledtelek el.
 19  2|              nagyobb engedékenységre. De hidd el Ákos, sohasem akartalak
 20  2|              mégis öcscse után teszi. De most, hogy Jenő a bocsánatkérésével
 21  2|             várta őket. Már nem sirt, de nagyon szomoru volt. Föltaláltatta
 22  2|          nőttek ki a földből. Özvegy, de a férje nevét sohasem kérdeztem.~ ~
 23  2|              ezt a teremszerü szobát, de ő maga ha egyedül volt,
 24  2|      szántófölddel, eddig érintetlen, de a nyiresi kétezer hold már
 25  2|         elszámitotta magát mindenben, de leginkább a fiaiban vetett
 26  2|           legalább is ezredes vagyok, de igy, bénán, csonkán, koldusnyugdijra
 27  2|             volt szerencsém semmiben, de legkevésbbé a játékban.
 28  2|      idehajszoltam a szegény párát. - De nem a sopánkodásnak van
 29  2|           oldalát mutatta neki eddig. De most itt volt a szegénység
 30  2|               cserje, melyik a virág. De egy ablakból, valahonnan
 31  2|              magát az ügyvédkedéssel, de mint diplomata, fölöslegesnek
 32  2|           bántották az őrült futamok. De azért gyöngéd akart lenni
 33  2|             az öcscse férfiasságáról, de e pillanattól fogva valóságosan
 34  2|             beszélnie lehetett volna, de ettől fogva a két embert
 35  2|               sem szólt egy szót sem, de néha titokban egymásra néztek;
 36  2|               ott járt-kelt közöttük, de ha nem kérdezték, a szavát
 37  2|            mindnyájan szeretik...~ ~- De hisz ez pompás! - kiáltott
 38  2|              Nem mertem szólni eddig, de ha nincs ellenökre... nagyon
 39  2|              bolondját, ha tetszik.~ ~De a boldog anya szeme sokkal
 40  2|              nap előtt nem is vártam, de már harmadnap idehaza volt.
 41  2|             apja benyitott a szobába, de azért a nagy Bandinak első
 42  2|       megcsókolt s magához szoritott, de olyan erősen, hogy feljajdultam
 43  2|               hogy engedelmes legyek, de valami legyőzhetetlen szomoruság
 44  2|          utána nem mentem az uramnak, de mégis meggondoltam, hátha
 45  2|         szivének szerelmes ömlengése, de semmi magyarázat.~ ~Azt
 46  2|      kötekedés vágya; jóságos hangon, de annál gonoszabb arcjátékkal
 47  2|           majd neki kedved szerint.~ ~De a nagyvárosi dandy, a kivel
 48  2|             kell adni felhevülésének, de sokkal inkább volt világfi,
 49  2|            egészen az anyjától kapta, de a szemében már is oly tüz
 50  2|             összeráncolta a homlokát, de nem szólt. Természetes az,
 51  2|          emelte a kapitányt előtte.~ ~De valami láthatatlan kapocs
 52  2|         tovább is a szobában tartani, de ha Ákos nótára tanitotta,
 53  2|              dörmögött ilyenkor Jenő, de a bátyja nem adott sokat
 54  2|                  mondta a kapitány, - de az egyszer elnézem, majd
 55  2|               Jenő sokat mérgelődött, de nem akarta elriasztani a
 56  2|         mutatta, hogy bántja a dolog. De azt kicsinálta, hogy Bandi
 57  2|        emberré vált volna, mint Jenő; de valahányszor arra gondolt,
 58  2|           pocsolya ugy se használhat; de mit tegyen hát, hisz a gyermek
 59  2|               tartott egy-két percig, de ezek a percek ugy tüntek
 60  2|     kétségbeesésében őrjöngő anyához. De kiérzett azért a modorából,
 61  2|            Valamennyire magához tért, de a nézése zavaros volt, ugy
 62  2|           eset a legsulyosabbak közé, de mégsem lehetett azt mondani,
 63  2|              is sajnálom a gyermeket, de te öcsém, talán tulságosan
 64  2|                Ur és gavallér voltam, de hiába tagadnám, alapjában
 65  2|             szerepet a társaságokban, de azért minden asszony irigyelte.
 66  2|          leütni, megfojtani. Kereste, de nem találta; a titkos vetélytársnak
 67  2|               nevetséges szándékáról, de nem birtam vele. Az isten
 68  2|              botrány rendkivüli volt, de szerencsére nem látta más
 69  2|        gondoltam rá, hogy elkéshetem, de azért másnap oly korán,
 70  2|     engedelmeskedett. Könnyelmü volt, de nem alávaló.~ ~Kondort már
 71  2|              mit kiállott miattunk.~ ~De a borzasztó végzet másként
 72  2|            hogy ki ez a Kondor Endre, de mondhatom, hogy sok álmatlan
 73  2|            közt nem lett volna helye, de téged ment a jó szándékod,
 74  2|            suttogta Jenő magában.~ ~- De bennünket nem az ő sorsa
 75  2|               az eféle érzelgősségre, de most nem jutott eszébe,
 76  2|           mondanak róla az emberek?~ ~De az ősi fészek levegője leette
 77  2|         aminek nem tudott nevet adni, de a mi szakadatlanul ott volt
 78  2|             melyet eddig csak érzett, de nem látott, egy oly cél,
 79  2|             rendbe hozhatta külsejét, de az anyai szeretet végtelensége
 80  2|               szenvedők voltak ugyan, de semmit sem vesztettek abból
 81  2|              át a fiatal kor határát, de azért eszökben sincs többé,
 82  2|             összeállitotta a dikciót, de bizony megint meg kellett
 83  2|   férfisarjadék volt a családban.~ ~- De az istenért, - szólt közbe
 84  2|               van már vetve végképen, de te még számithatsz olyan
 85  2|           neked már nincs erőd többé; de ha akarod, könnyen megtalálhatod
 86  2|               meglepetés tükröződött, de a lélekbuvár rögtön kitalálta
 87  2|              milyet valaha reméltünk, de nem is ideig-óráig tartó.~ ~
 88  2|            tanácsadó a jó példával? - De nem mert Ákos előtt farizeuskodni,
 89  2|               iránta érdeklődött.~ ~- De hát igazán érdeklődik-e? -
 90  2|   türelmetlenül szakitotta félbe:~ ~- De mikor oly rövid ideje még,
 91  2|       vesztett csatám is volt valaha, de a vereség után csak annál
 92  2|             csupán engedelmeskedik.~ ~De ebben az engedelmességben
 93  2|       szeretni.~ ~Ákos felelni akart, de mielőtt szólhatott volna,
 94  2|               A gyermek halvány volt, de szemében már az elevenség
 95  2|         mielőtt elalszom, - mondta, - de ma megfeledkeztél rólam,
 96  2|             zavarban hebegte: Ákos!~ ~De Ákost egy ellenséges hadsereg
 97  2|      megpattant ere hirtelen megölte. De utolsó vágya teljesült:
 98  3|               ugy irigyeltelek akkor, de ugy!... Neje leszel egy
 99  3|           látlak. Eszembe jut minden, de minden, a mi volt és a mi
100  3|               járást a paradicsomban, de akármerre fordul, mégis
101  3|           minden, nagyon is egyszerü, de nekem akkor tetszett. Azon
102  3|             tájban került haza.~ ~Oh, de borzasztó volt nekem az
103  3|             igen sokat vettünk észre, de azért látogatást kaptunk
104  3|            egy-két adtateremtettének, de a ki a felesége első békitő
105  3|         hűségét kétségbe merné vonni. De az is igaz, hogy nem teremtett
106  4|            szerelmében majd meghalva, de azért csöndesen és panasz
107  4|       tulajdonképen ezt nem is várta. De azért többet virrasztott,
108  4|            mint eddig bármikor.~ ~Óh, de Kornéliusz mitsem sejtett
109  4|           Most, - egyetlen egyszer!~ ~De aztán!... Aztán, ha ez elmult!
110  4|         tagjaidat.~ ~Hizelegnél neki, de ő csak felsivalkodnék, mint
111  5|               iróját, egy még fiatal, de már hervadó asszonyt, akit
112  5|            játszott, sokat enyelgett, de a virágot elvették tőle.
113  5|           ösmeretes hibás ortografia, de annál lángolóbb szavak.
114  5|                senki más, még ön sem. De azért hivattam, hogy mindent
115  5|          vigasztalások egész áradata. De amint igy kétségbeesve,
116  5|             utánam, te borbélyinas!~ ~De mindez semmisem volt ahhoz
117  5|                  Már nem bánt, látod. De az imént, még mielőtt jöttél,
118  5|         férfitól félt az asszony.~ ~- De hát igy nem maradhat; el
119  5|          lenne kicsiny babáimból?~ ~- De hát mi lesz? mi lesz hát
120  6|              önnek, amit tudnia kell, de most vezessen a karján;
121  6|               már ebben a szakaszban, de azt ne láthassa, hogy hányan.~ ~
122  6|              szegény izgatott nőcske, de nagyon szüzies és annyira
123  6|         megakadt, kereste a szavakat, de nem számitásból, hanem hogy
124  6|          volna... Kényszerüségből is, de azért is, hogy a magam asszonya
125  6|           kellett volna, hogy legyen. De abban a percben felébredtem
126  6|          akartam magamat vetni rajta. De valami hátráltatott. Kivülről
127  6|        szerette volna elhallgattatni, de a szegény izgatott teremtés
128  6|          akármi lesz is velem azután. De most félek, hogy Ő kitalálja;
129  6|              vagyok gyanut kelthetek, de igy önnel, egy külön szakaszban,
130  6|         szakaszom van még ezredes ur, de ott egy fiatal házaspár
131  6|         Rahóty fülelt.~ ~A manóba is, de nagyon ösmerős ez a hang.~ ~
132  6|              szeretett volna kinézni, de alvó védencére esett a szeme.~ ~
133  6|          gondolta magában a kapitány, de csak annyit mondott: igen.~ ~
134  6|           ezredemben a léhaságot.~ ~- De ezredes ur!~ ~- Kapitány,
135  7|              látszott, hogy baja van; de már vagy három esztendeje
136  7|          apácaság. Férfit alig látni, de nem is kell. Menjen a pokolba
137  7|          megcsókolja. Senki se látja, de saját maga előtt is rösteli
138  7|              látja és undorodik tőle; de azért nincs ereje, hogy
139  7|        kezünkbe kerülne, megfojtanók. De azért remegve keressük:
140  7|            hitt ennek a gaz levélnek, de megbolondult volna, ha most
141  7|             be akarta rugni az ajtót, de az utolsó pillanat előtt
142  7|               Csinos, fiatal nő volt, de nem olyan szép, mint Somné.
143  7|         Imádjuk egymást, ugy-e cicám? De azért neked uracskám, nem
144  8| hátgerincsorvadástól kellett félteni, de inkább bámulatosan kitünt
145  8|               visszaszerezte kártyán; de olyan asszonyra, aki őt
146  8|           kivüle nagyon sok embert.~ ~De Loreley-ja csak neki volt
147  8|           nyilvános helyen megjelent. De kivált a lóversenyeken,
148  8|           egymással az, aki nem akar. De a turf! Hisz’ az nem is
149  8|               háromszor is kincs!~ ~- De nagyon szép ám ez az asszony
150  8|             az a bolond ánglius nyer, de azért én igy is imádni foglak.
151  9|              kimondhatatlanul boldog, de azért mégis szomoru emlékével
152  9|         kiállani a mesék tüzpróbáját. De ha a nagy kiváncsiság ide
153  9|              hogy vége a szerelemnek. De jaj, ha uj szerelem támad
154  9|         olyankor boldog álmai voltak. De hovatovább kevésbbé asszonyosak.
155  9|            szive.~ ~Szegény kis néni, de sok közös vonást talált!
156  9|        külsősége képzeltetett vele.~ ~De mikor az ő ártatlan, tapasztalatlan
157  9|             rajt’ egy haragos árnyék. De azért csak nézte a régi
158  9|         katonát hozta eléje folyvást. De milyen élénken! Élt körülötte
159  9|        riasztgatta akkor egész éjjel, de hiába küzdött a lidércnyomással:
160 10|           megbizható hivatalnok volt. De előbb nehéz esztendőket
161 10|               ma tovább, mint máskor. De nem aludt, csak kábultan
162 10|          fiatalabb volt mint a férfi, de ő sem volt bizony a legszebb
163 10|                Ez a te módszered.~ ~- De isz az előbb te is fenyegetted.~ ~-
164 10|          Aztán elmaradt a készülődés, de valamivel megkülönböztették
165 10|          valamit, amit az ura szeret. De nem lehetett. Rosszkor volt
166 10|      beszüntesse a kellemetlenkedést: de a szeszélyes asszonyos eszével
167 10|         kerékvágásban, rosszul ugyan, de nagyobb baj nélkül. Hanem
168 10|           Hivatalnok voltam, az igaz, de megéltem valahogy. A magam
169 10|             el! Még egyszer esküszöm! De maga a viseletével azt a
170 10|              hogy nekem nem tetszett. De én nem mertem volna megházasodni.
171 10|             aki már nem birja gyalog. De ennek itt urnak kellene
172 10|          kedvéért, mint egy cseléd.~ ~De azért belenyugodott, hogy
173 10|    kételkedett volna őszinteségükben, de azért sehogysem találta
174 10|               ettől a kis kincstől. - De rossz szelleme megszólalt
175 10|        legkisebb elragadtatás nélkül. De hát legalább mondd meg...~ ~-
176 10|             hogy is mondjam...~ ~- No de már engedj meg, egy Szirén
177 10|         ideges skelethez, akin semmi, de épen semmi különös sincsen.
178 10|          meglehetősen körülrajongják, de az csak nem ok, hogy okos
179 10|              Laci. Ragyogott az arca, de azért ugy tett, mintha egy
180 10|             birtam tőle szabadulni? - De még ez mind semmi! barátom,
181 10|            hogy őrültség, éppen ma... de ha becsapnám, meg tudná
182 10|      vendéglőbe, ahol jó cigány volt, de a szüzlelkü fiatal nő se
183 11|              szomszédos kis községbe; de az urféle, a „birtokosság”,
184 11|             már üresen a vendéglőben, de ha nagyságodnak tetszik,
185 11|              tudják. Ezt az egyszerü, de szivből fakadó pár sort
186 11|          minden tisztességes ember.~ ~De voltak ott másféle dolgok
187 11|             némileg az emlékkönyvről. De nem egészen. Mialatt jó
188 12|             ugyan a világ külső képe, de hogy a jégország leigázott,
189 12|              kezdődik a tábori vasut, de addig el nem visz most engem
190 12|         tanuljon meg engedelmeskedni. De Bánki jól tudta, hogy valamennyi
191 12|               tisztelgő csapat előtt, de hogy mit szól majd a térdigérő
192 12|                szomoru katonatisztet, de nemsokára egészen eltüntek
193 12|                s örökre megdermeszti. De mikor otthon összetett kézzel
194 12|            volt utazni. Sütött a nap, de azért még két fokkal sülyedt
195 12|               s tépték, marcangolták, de el-elmaradoztak lassankint.
196 13|             meleg szobába meghuzódni, de eszembe jutott, hogy ennek
197 13|               megvéd a forró vérem.~ ~De a forró vér gunyjára elkékült
198 13|              volt tennie doktor Lang; de most már, ha ugy tetszik,
199 13|              saját életpályája iránt, de ennek az embernek a tulzása
200 13|               elvesztém eszméletemet, de még hallottam a doktor Lang