Rész

 1  2|      zöldtől nem nagyon juthatott eszébe az embernek a remény. De
 2  2|          ő lett volna az idősebb, eszébe sem jut, hogy számon tartsa
 3  2|       sikoltása; az ifjabb Sasnak eszébe jutott az az idő, mikor
 4  2|           mosolygott, mert mindig eszébe jutott, hogy Budapesten
 5  2| érzelgősségre, de most nem jutott eszébe, hogy férfiatlannak tartsa
 6  3|           szavakban.~ ~Petrinének eszébe jutott a faluja; a nagy
 7  6|          egy pillanatra se jutott eszébe az az őrültség, hogy megnősüljön.
 8  6|         kapitányt megpillantotta. Eszébe jutott minden.~ ~- Istenem,
 9  7|  megérkezett. Dicséretére mondva, eszébe sem jutott, hogy kövesse
10 10|      ünnepi ebédre. Az asszonynak eszébe jutott tegnap, hogy be kellene