Rész

  1  1|       sürgős munka várt rá. A lakás meg az iroda nem volt egy épületben.
  2  1|         amikor csöngetés háborgatta meg. Abban a hitben, hogy a
  3  1|            mondta s üléssel kinálta meg az orvost.~ ~- Előre bocsátom,
  4  1|            mutat, nem egészen felel meg lelki állapotának. - Alig
  5  1|             apám volna. Könyörüljön meg rajtam, adjon nekem valami
  6  1|         halálos mérget, vagy mondja meg a módját, hogyan juthatnék
  7  1|         juthatnék hozzá, mert nekem meg kell halnom, én az öngyilkosságot
  8  1|             miatt az én angyalomnak meg kellett halnia.”~ ~Az orvos
  9  1|            a halálfélelemtől; pedig meg kell halnom, be kell váltanom
 10  1|           igéretemet. A feleségemet meg folyvást érzem; a szeme
 11  1|          mögöttem. Nem is nyugodtam meg előbb, amig hátra nem néztem
 12  1|          ezt igy nem lehet kibirni. Meg kell hallnom. És nincs más,
 13  1|             szörnyü kinoktól; tegye meg, orvos ur, ha istent ösmer.”~ ~
 14  2|            a ministráns gyerekekkel meg a kántorral és elkezdte
 15  2|         vagy meghatottság; a jegyző meg a biró elhozta a feleségét
 16  2|            koporsó mellett. Egy nő, meg egy férfi. A nő hajlékony,
 17  2|              aki ma reggel érkezett meg a plébános ur távirati hivására,
 18  2|   hányódott-vetődött, valami nagyon meg nem üthette magát: megszorithatta
 19  2|             valami drága temetéssel meg ne röviditsék a fiait, akiknek
 20  2|      körülöttök mindent; egy kicsit meg volt pörzsölődve a fü a
 21  2|          derüs hangulattal töltötte meg az egész környéket; lent,
 22  2|             tudnak hazudni, Bocsáss meg, kérlek!...~ ~Bátyja felé
 23  2| kiengesztelődés és béke otthonában, meg kellett a testvéreknek érteniök
 24  2|           ömlött be folyvást; télen meg a kályhában pattogó tüz
 25  2|            ócska ház a belsőséggel, meg vagy ötszáz hold szántófölddel,
 26  2|   urhatnámság, az előkelőség, engem meg a kártya.~ ~Sohasem volt
 27  2|    béresekkel való veszekedésbe; te meg majd itthon csinálsz rendet,
 28  2|         kardok, puskák, buzogányok, meg agancsok diszitették s szőnyeg
 29  2|             gyürödéseket a lepedőn, meg a párnákon, a hogy a beteg
 30  2|             a nagy bőrdivánon akadt meg. Levett a fogasról egy ócska
 31  2|           vénülő idő települt volna meg. Az örök nyár elmult, kezdődik
 32  2|       katona iszonyodott a tintától meg a pennától s inkább fát
 33  2|             megirjon. Magáról itélt meg másokat is.~ ~Jenő ugyan
 34  2|            csak a zongorát tartotta meg. Hadd kalimpáljon, - mondta
 35  2|         hirlapokról sem feledkezett meg; negyednapra ugy állitott
 36  2|          vissza a munkásokhoz; este meg rendesen későn ért haza
 37  2|        ugyanazok a hangok szólaltak meg benne e falak közt, amelyek
 38  2|              aki csak akkor jelenik meg, amikor szükség van rá s
 39  2|        korty jó fajta szilvóriumot, meg egy falat paprikás szalonnát
 40  2|            apja gondozóját s nagyon meg volt lepve attól, a milyennek
 41  2|     rejtélyek megoldásával, a másik meg egészen el volt telve a
 42  2|             szenvedtem már, semhogy meg ne erősödött volna a lelkem,
 43  2|    vacsoráltak most is a testvérek, meg gondviselőjük, az özvegy.
 44  2|       könyezve: fiam! fiam!~ ~Engem meg se igen látott; még nehezteltem
 45  2|            késő éjszakáig, akkor is meg kellett igérnünk, hogy oda
 46  2|          akarta, hogy ott szakadjon meg az én szivem is, ha hiába
 47  2|          engem az Isten, hogy akkor meg nem bolondultam!~ ~Hogy
 48  2|             s elrohantak vele, hogy meg ne fojtsam kétségbeesésemben;
 49  2|            hajnal mosolya vidámitja meg, olyan változást okozott
 50  2|            a nyügöt, ha dolga volt, meg nem állhatta, hogy egy barackot
 51  2|        lénye amugy is sokkal jobban meg tudta érteni azoknak a dolgoknak
 52  2|        rajongani látszott; másrészt meg egyszerü és tapasztalatlan
 53  2|             erőltetett komolyságot, meg nem állhatta, hogy ne mosolyogjon.
 54  2|             kell most ennek, levegő meg mozgás, ugy se lesz ebből
 55  2|      Bandira, a ki éppen kifutott s meg látva a lovacskát, mozdulatlan
 56  2|   gőzmozdony gyorsaságával érkezett meg a kastélyhoz, a hol már
 57  2|           adósai vagyunk valakinek. Meg fog lepni, ha e nehéz órában
 58  2|             szólt ujra Jenő, - tudj meg mindent.~ ~Tiz évvel ezelőtt
 59  2|          kimondjam, nem feledkeztem meg magamról soha. Sok csábitó,
 60  2|       veszedelmes helyzetben álltam meg a sarat s vannak a kik ha
 61  2|        látni. Az asszony cselédsége meg volt vesztegetve s Wallon
 62  2|          bankárné háza előtt állott meg. Wallon, mikor kiszálltunk,
 63  2|           vannak, bizonyosan tudom! meg kell aláznom őket.~ ~Elrémültem;
 64  2|       holnap utazom.~ ~Nem kisérlem meg leirni a következő néhány
 65  2|           más körülmények közt soha meg sem hallgattam volna; hogy
 66  2|     Egyetlen boldogsága a felesége, meg a kis fia.~ ~Az özvegytől
 67  2|            is indulunk Kondor után. Meg kell találnunk rögtön, igy
 68  2|        öcscsét s csak akkor szólalt meg, mikor látta, hogy Jenő
 69  2|         Vigasztalta:~ ~- Menj, nézd meg a kis fiut és maradj mellette;
 70  2|            az a hang csendült volna meg a rég elmult időkből, mikor
 71  2|              ebben a gyászos órában meg kellett neki bocsátania.~ ~-
 72  2|     megpendülése még a kapitányt is meg birta lágyitani; szinte
 73  2|             mindazt a mit az öcscse meg ő együttesen rontottak a
 74  2|      remegni s görcsösen szoritotta meg a Jenő kezét.~ ~- Hallja? -
 75  2|           nagyon jó hozzád, köszönd meg neki aranyom.~ ~Kis apa!...
 76  2|              hogy a ponnyt valahogy meg ne büntessék. Hisz a jó
 77  2|           dikciót, de bizony megint meg kellett győződnie arról,
 78  2|       katona. Felszabadult az eszme meg a nyelve s rárivalt hüledező
 79  2|    kitalálnám, hogyan bizonyosodjam meg. Lásd, mi katonák, mégis
 80  2|            az eszeveszett szavakban meg az érzékiségben való tobzódás -
 81  2|              Mily szóval ostromolja meg ugy, hogy el ne riaszsza,
 82  2|        valami titkos előérzet sugta meg neki, hogy sietnie kell.~ ~
 83  3|            nagyon lomha. A cselédet meg a piacra küldtem. Tudod,
 84  3|        közönséges ember, (Nem látta meg a kedvetlen vonást, a mi
 85  3|   országszerte ismert irónak, a kit meg kéne fejeltetni, hogy mégegyszer
 86  3|          halkabban beszéltünk, hogy meg nem érthessenek bennünket.~ ~-
 87  3|        törődjél vele, a cseléd jött meg; a konyhához külön kulcsa
 88  3|             készülnöm rá, hogy ezer meg ezer vetélytársam lesz;
 89  3|        oltárunk. Az egész kis lakás meg egy templom.~ ~S az uram
 90  3|         ébredt fel s az ágyban itta meg a kávéját. Másnap és harmadnap.
 91  3|          papirra tesz. Ujra leirja, meg ujra leirja. Javit, töröl,
 92  4|    ingerlékenységét sejtjük bennök; meg azt a soha nem nyugvó, nem
 93  4|           kellemes érzéssel akadhat meg a szem.~ ~Kornéliusz éppen
 94  4|             a bizonyosság tarthatja meg az efféle érzelmet, hogy
 95  4|             minden csöppje majdhogy meg nem fagyott a bágyasztó
 96  4|    Kornéliusz mitsem sejtett ebből. Meg sem értette volna talán.
 97  4|             a sátán szállotta volna meg, oly érzései voltak.~ ~Egy
 98  4|           készült.~ ~„Te! - szólalt meg benne egy titkos hang, -
 99  4|           férfiává.~ ~Menj, szökjél meg innen!~ ~Tagadd el ezt az
100  5|             önre, kérem, látogasson meg minél előbb. Sürgős!”~ ~-
101  5|       kiment, a gazdája pedig ujra, meg ujra átfutotta azt a néhány
102  5|         Aztán felhuzta a keztyüjét, meg ujra lehuzta. Nem volt itt
103  5|         fülét szepegés nesze csapta meg. Ez az asszony sirt, konstatálta
104  5|         másfél évtized óta soha még meg se mertek volna kisérleni:
105  5|         elvett tőlem, most ráadásul meg is aláz, elhagy. Öngyilkos
106  5|         mérget akartam kérni tőled. Meg akartam vallani kinomat
107  5|         mondta a szobaleánynak:~ ~- Meg kell mondani a szakácsnénak,
108  6|          lekenyerezze. Éppen amikor meg akarta szólitani a derék
109  6|             Talán az életemet menti meg vele.~ ~Rahóty két másodpercig
110  6|        könnyed mozdulattal hajtotta meg magát.~ ~Néhány pillanat
111  6|           lelki felindulással huzta meg magát a kocsi szögletében.~ ~
112  6|             le kapitány ur, mondta, meg kell önnek az igazat tudnia.
113  6|          szolga egy különös edényt, meg gummicsöveket vett elő a
114  6|           tüdejéből a szuszt s ujra meg ujra tovább loholt a rövid
115  6|            leküzdeni a vágyát, hogy meg ne simogassa.~ ~*~ ~Mindössze
116  6|       házaspár van; egy kapitány ur meg a felesége.~ ~- Ördög vigye,
117  6|           Rahóty tisztelettel fogta meg a kezét s megcsókolta.~ ~-
118  6|      ezredes most ugy sem hallgatná meg; a leányasszonyka meg a
119  6|     hallgatná meg; a leányasszonyka meg a szemét se merte felvetni
120  7|          esztendeje egyre kahicsol, meg egyébről is panaszkodik;
121  7|            Azt a gazembert, aki igy meg tudta forgatni a kést a
122  7|       öreges ur evett velök együtt, meg egy pár göthös, ideges leány,
123  7|         láthatatlan gazembert bökte meg, aki olyan ijedtséget okozott
124  7|            kigyóhagyma nehéz szaga, meg a korhadó fák dohos párázata
125  7|   smaragdzöld halvány fénynyel telt meg. Látszott, hogy a sziklafalak
126  7|    elégtételed, lelkem! bizzál csak meg bennem, egyetlenem!”~ ~A
127  8|   totalizatőrnél az ő számát rakták meg legjobban. Elég az hozzá,
128  8|            négylábu lelkes lénynek. Meg volt győződve róla, hogy
129  8|            csattant el.~ ~Barczikay meg volt bolondulva. Meg akarta
130  8|      Barczikay meg volt bolondulva. Meg akarta boszulni önmagát,
131  8|             még törődik a világgal; meg akarta boszulni az aranyhaju
132  8|       gazdája oda nem ment hozzá és meg nem csókolta a sörényét.
133  8|            foglak. A szavamat pedig meg nem szegem egy arany tengerért
134  8|       csomagot kapott Barczikay is, meg az ángol is.~ ~Mr. Millar
135  9|         lóra ült, mosolyogva ölelte meg kis feleségét s délben már
136  9|         szivében, ó az a pokol! Azt meg kell érezni féltékenyen
137  9|          vajjon nem bün-e, hogy még meg is gyónta. Egy inget őrzött;
138  9|             is, ami nem igazán volt meg; amit csak a katonák egyforma
139  9|      mindakettő olyan daliásan ülte meg a lovat. Aztán kék volt
140  9|           amikor ábrándok rontották meg.~ ~A furcsa, szép kis néni
141  9|         néni eleinte nem is értette meg.~ ~- Elmentek mindnyájan, -
142 10|            nagyszerü. Hát nem kapod meg a havi pénzedet? Hát nem
143 10|            s fölényes gunynyal. Még meg talál ártani az egészségednek,
144 10|  helyreállithatja.~ ~- Édesem, tedd meg a kedvemért, ne tulozz annyira.
145 10|      részvétlenségről! Nem állhatta meg, hogy erre meg ne mondja
146 10|             állhatta meg, hogy erre meg ne mondja a véleményét.~ ~-
147 10|     emlegette élete hiábavalóságát. Meg kellett, hogy szálljon a
148 10|          bennem, hogy szeret engem. Meg is ijedtem s ösztönszerüleg
149 10|            leány maradt volna, ha ő meg nem könyörül rajta - ő,
150 10|    szabadulnom. Az isten szenteljen meg, gyere ide rögtön s valami
151 10|          barátjára, ez sohase javul meg. Fogadni mernék, hogy nő
152 10|              S Laci sietve csókolta meg bánkódó feleségét és karon
153 10|       nélkül. De hát legalább mondd meg...~ ~- Mindent megmondok,
154 10|                    No de már engedj meg, egy Szirén kedvéért! -
155 10|           gazella-utcában.~ ~- Várj meg kérlek, hadarta Laci, maradj
156 10|             ilyen félkegyelmünek ad meg az isten mindent! - zsörtölődött
157 10|          szeszély előtt valamelyest meg kell hajolnom. Egyébiránt
158 10|        éppen ma... de ha becsapnám, meg tudná tenni, hogy nem nézne
159 10|             Laci lelkendezve ölelte meg a feleségét s a fülébe sugta:~ ~-
160 10|       gondolta magában, - talán még meg is ölik az éjjel. Ha Laci
161 10|          gyöngéd aggodalommal fogta meg a kezét.~ ~- Ne igyanak,
162 11|             Elesteledett s utközben meg kellett szállnia abban a
163 11|            leereszkedőleg veregette meg a becsületes vendéglős vállát. -
164 11|            csendéletfélék, gyümölcs meg fácán és nyul mindegyikén.
165 11|        nevezni s amivel egyidejüleg meg szokták kapni a leánykák
166 11|            behozta a disznóoldalast meg a gombócot s a költő érdeklődése
167 11|       ivóból hallatszó kurjongatás, meg a folytonos kutyaugatás,
168 11|           költői lelkekben foganhat meg. Valósággal elfogták a mélabus
169 11|        hatása alatt állott.~ ~Igen! meg fogja tenni!... Mily nagyszerü,
170 11|         lapot a szikrázó meteorról, meg a szerény ibolyáról. Végül
171 12|          alantas tiszt, az tanuljon meg engedelmeskedni. De Bánki
172 12|             az ezredes, hogy uszsza meg Bánki a tengert egy vén
173 12|         benne.~ ~Volt ott sok dugó, meg üres patron; továbbá dohány,
174 12|             továbbá dohány, szivar, meg cigarettapapiros; aztán
175 12|         nézte a havat gázoló lovat, meg a szép, fiatal, szomoru
176 12|          hosszu még hazáig az út.~ ~Meg lehetne bolondulni a téli
177 12|           ha a viharrá növekvő szél meg nem rontaná a temetői hangulatot.~ ~
178 12|             nagy szenes róka lapult meg, alig öt lépésnyire tőle.
179 13|       valamennyire: most nem csalta meg az érzékedet, annak látszott,
180 13|   közönséges, aki ide kerül. Nézzen meg engem; ezt a kart, ezt a
181 13|            Csak rövidesen jegyeztem meg: - Biz azt kár volt tennie
182 13|            ha az őrjöngő engem fojt meg, akkor meg lett volna ön
183 13|       őrjöngő engem fojt meg, akkor meg lett volna ön elégedve?
184 13|             feléjök s az idiotizmus meg a dementia kisértetei mellett
185 13|          Itt van, itt van! Fogjátok meg! A zubbonyt rá gyorsan! -