Rész

1  2|       emberek ünneplő ködmönének, kék kabátjának. Keztyüs kezét,
2  2|       ujja közt negédesen tartva, kék füstgyürüket eregetett a
3  4|       gyanuját keltette. Vizenyős kék szeme minden kifejezés nélkül
4  5| besötétedett s az ég már nem volt kék, hanem szürke. Nem lehetett
5  8|   drágájához s kacagva lengette a kék selyem szalaggal vastag
6  9|           ülte meg a lovat. Aztán kék volt ennek is a szeme és
7 11|       fotografiáját.~ ~Az, hogy a kék szint szereti, gyöngédségre,
8 11|           örökemlékezetét ebben a kék könyvben, anélkül, hogy
9 11|       nevét fogja megpillantani a kék boriték alatt. - Fordulópont