Rész

  1  1|             nagy hasznára válhatott, ha a törvényszéki palota közelében
  2  1|       elereszteni esztelenség lenne, ha már itt van.~ ~- Az én esetem
  3  1|             őrült vagyok, - mondta - ha a történetemet megtudja,
  4  1|         tulvilági üdvösségemre, hogy ha ő öngyilkos lenne valaha:
  5  1|           ugy remeg a kezemben, hogy ha elsütném is, bizonyosan
  6  1|          hogy mért hivatkoztam ő rá, ha nem váltom be igéretemet.
  7  1|       kinoktól; tegye meg, orvos ur, ha istent ösmer.”~ ~Már mondtam,
  8  1|            voltam bámulni önmagamat. Ha sikerül, akkor csudát művelek,
  9  1|          választott poharat kiissza. Ha azok, akik önt a tulvilágra
 10  1|    méregpohárhoz vezetik a kezét. De ha ön az ártatlan italt issza:
 11  2|        gyüjtőnév alá vonják: roué; - ha a sasfalviakat kérdezi valaki,
 12  2|            ilyforma magasztalásával, ha életében hallja. Könnyebb
 13  2|         érzelgősség sem volt benne s ha nem ő lett volna az idősebb,
 14  2|          mondta - készen van minden, ha le akarnak feküdni az urak.~ ~-
 15  2|         teremszerü szobát, de ő maga ha egyedül volt, csak a dolgozószobájában
 16  2|    dolgozószoba egy sarkába s azóta, ha rossz idő volt, napokig
 17  2|       megtettem a magamét valahogy s ha a karomat el nem lövik,
 18  2|            pénzt teremtsen számára s ha a föld nem adja elég bőven
 19  2|       maradok én is, leszek paraszt, ha eddig ur voltam; - s még
 20  2|          ágya előtt; igy mosolygott, ha ebéd után, mikor fekete
 21  2|           mosoly vonult végig ajkán, ha estére a plébános ur kalabriászpartira
 22  2|             a fejedet; nem csudálom, ha belebolondulsz a sok irkafirkálásba.~ ~
 23  2|          közt, amelyek diák korában; ha egyszer-máskor nagyon is
 24  2|    mosolygott, mikor öcscsét látta s ha jó kedvében volt, rá is
 25  2|             szólt magában: bolond!~ ~Ha Róza nem lett volna, talán
 26  2|              nyomban eltünik megint, ha magasztos feladatát teljesitette?~ ~
 27  2|           ott járt-kelt közöttük, de ha nem kérdezték, a szavát
 28  2|             se tudta, hogy szólitsa? Ha már rokon, nem mondhatta
 29  2|            tudom, mi lenne belőlünk, ha ez a Róza egyszer itt hagyna
 30  2|             hogy vigan beszélhetünk, ha a pálinkás butykos, melyből
 31  2|           boszuságtól. Nem szerette, ha a bátyja, aki sohase válogatta
 32  2|              mertem szólni eddig, de ha nincs ellenökre... nagyon
 33  2|         dolgokat is el tudott türni, ha asszonynak tett vele szivességet
 34  2|        miattam járjátok a bolondját, ha tetszik.~ ~De a boldog anya
 35  2|              büszkén mondja a nevét, ha kérdezik tőle. A kis haszontalan,
 36  2|           nem voltam ezen a vidéken, ha nem fáj nagyon az emlékezés,
 37  2|       meggondoltam, hátha haragszik, ha éj idején végig megyek a
 38  2|       szakadjon meg az én szivem is, ha hiába küzdök azzal az iszonyu
 39  2|         iszonyu elhatározással, vagy ha elkésve érkezem?!...~ ~Aludtam,
 40  2|          embernek, mint nekem adott, ha egyszerre kegyetlenül mind
 41  2|          tudtam magamról semmit. Ah, ha nem lett volna kötelességem
 42  2|   magyarázatot. Jenő is érezte, hogy ha nem akar nevetséges lenni,
 43  2|        törődhetem sorsával akkor is, ha neveltetése elszólitja innen:
 44  2|             inkább, mert ugy hiszem, ha egyszer eljön az idő, hogy
 45  2|    értelmében bolondult érte. Reggel ha fölkelt, első dolga volt
 46  2|              nagyon kényeztették - s ha látta, hogy Ákos készülődik,
 47  2|         pedig nem szerette a nyügöt, ha dolga volt, meg nem állhatta,
 48  2|           magát Jenő közelében, mint ha az Ákos lármás parancsoló
 49  2|         parancsoló hangját hallja.~ ~Ha fia a zongoránál ült s Jenő
 50  2|            is a szobában tartani, de ha Ákos nótára tanitotta, szivesen
 51  2|          Bandinak ragyogott a szeme, ha látta, hogy a derék erdélyi
 52  2|     elővezetik. Mit nem adott volna, ha ő is kilovagolhat vala a
 53  2|          mindent a maga szakállára s ha egyszer bevégzett ténynyel
 54  2|          annyira el volt ragadtatva, ha a kapitány igy szólt: „Jól
 55  2|           nem adta volna a világért, ha a fia olyan nemes, uri modoru
 56  2|       kellett valami céljának lenni, ha azt nem akarta, hogy megölje
 57  2|       ellágyulsz már. Isten bocsásd, ha saját fiad lenne, sem lehetnél
 58  2|            valakinek. Meg fog lepni, ha e nehéz órában bevallom
 59  2|           meg a sarat s vannak a kik ha rám gondolnak, hálával emlitik
 60  2|           láttam. Ily állapotban jó, ha az embernek meggondolt kisérője
 61  2|             isten tudja mi történik, ha e közben egy urat nem veszünk
 62  2|          következő néhány órát, elég ha azt mondom, hogy életem
 63  2|        vergődéssel látta maga előtt. Ha érzett volna is magában
 64  2|          maradt, nem szerette volna, ha az öcscse észreveszi átváltozását.~ ~
 65  2| viselkedésében s boldognak látszott, ha szivességet tehetett neki.~ ~
 66  2|           kedves, követelő hangon. - Ha meghaltam volna, bizonyosan
 67  2|            hogy milyen furcsa lenne, ha bele találna sülni a frázisokba
 68  2|            Wallon Félixeket nevelik; ha egyszer ugy leszesz itt
 69  2|             mindig s annál rosszabb, ha ugy beleéled magadat az
 70  2|             már nincs erőd többé; de ha akarod, könnyen megtalálhatod
 71  2|            csak annál könnyebb lesz, ha egész életedet arra szenteled,
 72  2|          volt, a kiknek jobban esik, ha a nagy elhatározásokban
 73  2|          valóságos ügyvéd s Jenőnek, ha teljesen fedezni akarta
 74  2|              léhaság fegyvereinek; s ha most végre megint oda adná
 75  3|          folytatta.) Édes jó Ilonám, ha tudnád, mennyire vágytam
 76  3|      elepedtem volna az irigységtől, ha el nem vesz Dani, az én
 77  3|          akartam volna lenni mindig. Ha ösmernéd, Ilus!... Cukor;
 78  3|      ruhánkat, Volt aztán ne mulass, ha megtudta Blitzné, a gondozónk.
 79  3|            kicsit nyiltszivü ember s ha haragszik, oda se néz egy-két
 80  3|           micsoda nagy öröm lesz az, ha viszontlátják egymást s
 81  3|      kitekerné a nyakát mindenkinek, ha az ő jó felesége hűségét
 82  4|           fel lehet fedezni benne.~ ~Ha csak néhány percig is elmerülhetett
 83  4|            boldog volt Kornéliusz.~ ~Ha egy pillanatra megfoghatta
 84  4|        érzékisége.~ ~Megőrült volna, ha az asszony, az ő szép bálványa,
 85  4|            lelkében. Neki elég volt, ha titokban, a véletlenség
 86  4|       erélylyel.~ ~Észrevette volna, ha mások, akik boldogságra
 87  4|          leszek a szomszéd szobában; ha szüksége lenne rám, csak
 88  4|              mint amennyit pihent. S ha a folyosón a legkisebb neszt
 89  4|       nyitott szájjal hallgatódzott. Ha sokáig csöndes volt minden:
 90  4|           Valamikor ő is mosolygott, ha többi udvarlója kicsufolta
 91  4|             benne egy titkos hang, - ha te most merni akarsz, merhetsz!
 92  4|           bánja, akármilyen vagy is, ha férfi vagy. - Ha Adonisz,
 93  4|            vagy is, ha férfi vagy. - Ha Adonisz, vagy ha Cézár jönne
 94  4|             vagy. - Ha Adonisz, vagy ha Cézár jönne hozzá, nem lehetne
 95  4|       egyszer!~ ~De aztán!... Aztán, ha ez elmult! ha ujra felébred
 96  4|                 Aztán, ha ez elmult! ha ujra felébred és végignéz
 97  4|           joga erre már nem lehetne, ha egyszer megtett téged a
 98  5|    szoritotta, sápadt ajka remegett. Ha e pillanatban itt lett volna
 99  5|             lesz csöndes nyugodalma, ha eldobom magamtól ezt a nagy
100  6|      bajtársai s kézről-kézre adták, ha közéjük került; három nap
101  6|            többé; annak fáj a szive, ha egy nagy hadgyakorlat elválasztja
102  6|       párjától néhány hétre; hát még ha arra kerül a sor, hogy töltött
103  6|            első csöngetés után, hogy ha csak lehet, egy első osztályu
104  6|         elfogta az egész üvegtáblát. Ha valaki jönne, hadd lássa,
105  6|             tudnia. Borzasztó lenne, ha kalandornőnek nézne.~ ~Gyorsan
106  6|         Magyarországon a férjnek;... ha egyedül vagyok gyanut kelthetek,
107  6|              ejtvén ki ezt a szót; - ha megnyugtatására volt, annál
108  6|              volt, annál jobb. Most, ha megengedi, valamilyen ágyat
109  6|         Felébredne, megijedne. Aztán ha kimozdul, nem teheti többet,
110  6|             katonásan kiáltotta:~ ~- Ha ő nagysága el nem utasit...~ ~-
111  7|            szivünkben, elátkozzuk és ha a kezünkbe kerülne, megfojtanók.
112  7|               de megbolondult volna, ha most hamarjában uj bizalmat
113  7|             vagyunk, még éjjel is.~ ~Ha az a Himalaya, amely a Som
114  7|              kahicsolt: csak ritkán, ha jóizűt nevetett, vagy ha
115  7|             ha jóizűt nevetett, vagy ha sietett, lehetett hallani
116  7|             barlangjánál. Férfi? hát ha van, hadd legyen; ők ketten
117  8|          aranyfiatalság boldog volt, ha vele jó lábon lehetett;
118  8|          mind az ájulás környékezte, ha rájok meresztette csörgőkigyóéhoz
119  8|            kopasz fejére.~ ~Hát még, ha egyszer a hátán ült! Az
120  8|              a nyelvén: akit szeret, ha nem felesége, akkor szeretője.~ ~
121  8|              leány, grófkisasszonyt, ha akarta volna. Nincs olyan
122  8|              övé. Csakhogy mihaszna, ha késő? Ha egyszer a mesék
123  8|          Csakhogy mihaszna, ha késő? Ha egyszer a mesék aranyszárnyu
124  8|            gondolta: mi lenne akkor, ha nem volnék folyvást a közelében,
125  8|         volnék folyvást a közelében, ha megtürném mellette az Adoniszokat?!...~ ~
126  9|            kis regénybe keveredni.~ ~Ha a mamájának nincs olyan
127  9|            van a babonás embereknek, ha reszketnek a tulságos jótól.
128  9|              a mesék tüzpróbáját. De ha a nagy kiváncsiság ide hozott
129  9|      gondolkodik: „Meghalni hagyján, ha csak annyi a halál, hogy
130  9|          vége a szerelemnek. De jaj, ha uj szerelem támad az itt
131  9|              pirulva gondolt valaha, ha a katona melegebben, udvarolt
132  9|              tördelve, sóhajtozva.~ ~Ha azt mondta volna valaki,
133  9|            egész nap késő estig.~ ~S ha végre láthatta, le nem vette
134  9|            találja venni a katona.~ ~Ha látta: telhetetlenül ölelte
135  9|              ölelte két szemével. És ha nem győzte kivárni: szemrehányással
136 10|           vihetné, akármeddig él is. Ha kellett magát szánnia valamire,
137 10|              magát szánnia valamire, ha nem akart örökké a kifőzőkhöz
138 10|          nyomja a vállát. Nem csuda, ha hajlandóságot érez az elfáradásra;
139 10|   hajlandóságot érez az elfáradásra; ha vágyik időnkint a pihenésre.~ ~
140 10|            zárd be az ajtót. Nem jó, ha mindent hallanak a gyermekek.
141 10|       megkülönböztették ezt a napot, ha mással nem, hát azzal, hogy
142 10|         kellene velem sok mindent.~ ~Ha a férfi elég okos lett volna,
143 10|               magában élő ember, aki ha házasságra mert gondolni,
144 10|              azt hittem, imádni fog, ha lemondva mindenről, leereszkedem
145 10|             kezdek korosodni, s hogy ha mégis gyerekek lesznek,
146 10|             a bajban nyakig. Nyakig, ha mondom! S én nem leszek
147 10|         mondom! S én nem leszek oka, ha elmerülünk. Mert nemcsak
148 10|              vén leány maradt volna, ha ő meg nem könyörül rajta -
149 10|        hurcolj el hazulról. Legjobb, ha azt mondod, hogy lovagias
150 10|     elszakitani?~ ~Gábor hebegett: - Ha tudtam volna...~ ~Laci közbevágott: -
151 10|         elveszik tőle.~ ~- Menjenek, ha muszáj, hanem siessenek
152 10|               egy Szirén kedvéért! - Ha nekem olyan feleségem volna,
153 10|             nézni s az megnyugtatja, ha itt férfit lát. Egyébiránt
154 10|            apróra azt a boldogságot; ha ő lenne az, akinek joga
155 10|             őrültség, éppen ma... de ha becsapnám, meg tudná tenni,
156 10|            még meg is ölik az éjjel. Ha Laci lenne valaha ilyen
157 10|           igyanak, kérem. Szeretném, ha ma szolidak lennének.~ ~(
158 10|        szolidak lennének.~ ~(Persze, ha be talál rugni, akkor majd
159 10|              ki a szemem, dünnyögte, ha az az édes jószág a mai
160 11|          vendéglőben a cigánynyal.~ ~Ha senki utba nem igazitotta
161 11|             üresen a vendéglőben, de ha nagyságodnak tetszik, rendelkezésére
162 11|              ágy három kondignációs. Ha egy ösmerős család jött
163 11|             örömüket abban találják, ha gyermeköket boldognak tudják.
164 11|              a vonat, tessen sietni, ha nem akar itt rekedni.~ ~
165 11|          szegény kis polgárleánynak, ha az ő nevét fogja megpillantani
166 12|            hogy én most elmozduljak, ha csak a szolgálat nem követeli.
167 12|           katonának nagy öröme telt, ha játékos kedve volt. S végül
168 12|          fiatal tiszt. - Ezredes ur, ha szabad, azonnal indulok.~ ~
169 12|            vasuton a határállomásig. Ha hazaér, értesitsen rögtön.~ ~
170 12|            ettől a nagy némaságától, ha a viharrá növekvő szél meg
171 12|          ösztöne sughatta neki, hogy ha be talál esni az árokba,
172 12|             Tizszer is kidőlt volna, ha ez a tudat nem serkenti,
173 12|           szájjal vett lélekzetet.~ ~Ha az a fehér alak nincs folyvást
174 13|            hozták. Vajon hogy fogad, ha meglát.~ ~- Vezessen hozzá,
175 13|            az is nagy élvezet lehet, ha ilyenkor ezt a havas kertet
176 13|              egymagam le ne gyürnék, ha rákerül a sor. Én nem félek
177 13|            doktor Lang; de most már, ha ugy tetszik, kisérjen el
178 13|              hiszi, hogy kár volt? S ha az őrjöngő engem fojt meg,
179 13|              volna ön elégedve? Vagy ha sikerül neki a szökés s
180 13|          hajóskapitány a tengeren. S ha én itt megölök egy embert, -
181 13|        megölök egy embert, - hallja? ha megsemmisitem, elpusztitom
182 13|       magokról, hogy tudnak valamit, ha holmi ringyrongy ischiasokat,
183 13|               Fel tudom ugyan fogni, ha valaki elfogult a saját