Rész

1  1|      ámbár majd meghasadt érte a szivem, mert nagyon szerettem:
2  2|          ott szakadjon meg az én szivem is, ha hiába küzdök azzal
3  2| ruganyosságomat, érzem, hogy van szivem.~ ~Köny gyült a szemébe
4  2|          az eszemet megzavarta: „Szivem és kardom az öné...”~ ~Jenő
5  3|          már utánad, hogy fájt a szivem, amikor egymástól elszakadtunk.
6  3|     férjhez, ezt ne felejtsd el, szivem. Tudod-e, hogy husz év volt
7  3|         mosolylyal. Megbocsátasz szivem.~ ~Kifutott. Petriné utána
8  7|  türelmetlenül mondta: én vagyok szivem én!...~ ~Nem magyarázhatta