Rész

1  2|  nyugosztalja. Ez ráncba szed bennünket, nem hiába hogy huszárkapitány.”
2  2|       Róza egyszer itt hagyna bennünket, pedig a milyen csinos fehércseléd,
3  2| iszonyu szemrehányás érhetett bennünket azért a lelki kinért, a
4  2| suttogta Jenő magában.~ ~- De bennünket nem az ő sorsa érdekel most,
5  2|       egy fedél alá szoritott bennünket; alig ösmerjük egymást,
6  3|      hogy meg nem érthessenek bennünket.~ ~- Lásd, Ilonám, hogy
7  8|     most nem akarnak meglátni bennünket. Akármiért is!...~ ~Pedig
8 10|       vissza. Csak nem akarsz bennünket elszakitani?~ ~Gábor hebegett: -