Rész
1  2|    mikor Jenő fölkelt; az ebéd rövid volt, mert a kapitány mindig
2  2|        félbe:~ ~- De mikor oly rövid ideje még, hogy a sors egy
3  3|   ideges zokogásban tört ki.~ ~Rövid ideig nyomasztó, szomoru
4  3|  mosolyog a novemberi verőfény rövid perceiben. Szinte örvendve
5  6|       meg ujra tovább loholt a rövid pihenők után, bele a fekete
6 11|        tehát ugy illenek, hogy rövid, göndörödő hajat viseljen;
7 13| sietett megszabadulni tőle. Ez rövid története annak, hogyan
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License