Rész

  1  1|           talán késő; de hát kliens csak kliens és elereszteni esztelenség
  2  1|  pszihiatriát is. Betegeim közt nem csak egy volt már, akinek nem
  3  1|             halálnemtől iszonyodom, csak a gyorsan ölő méreg az,
  4  1|            érteni fog; - hallgasson csak ide.”~ ~„Ezelőtt tiz évvel
  5  1|          utánam, amint megesküdtél. Csak ez az egy mód volt, hogy
  6  1|             helyzet nem változik.~ ~Csak röviden mondom el, mit tettem,
  7  1|                mondta.~ ~Bennem már csak az orvos dolgozott. Elővettem
  8  1|             egyik pohár után, ahogy csak a vértanu tehetné.~ ~Lassan
  9  2|           finom ur, azok egyszerüen csak a nevét mondják: Sas Jenő.~ ~-
 10  2|         kantár a lovon, sem nyereg, csak kötőfék; tajtékozva és reszketve
 11  2|             legközelebb volt hozzá. Csak most látszott, hogy milyen
 12  2|          pillanatra ellágyultak, de csak egy pillanatra. Azután mélyen
 13  2|           magát most már itt, ugyis csak kegyetlenül visszakivánkozik
 14  2|             sirnak utána.~ ~Egyszer csak nem volt egy lélek sem a
 15  2|          lélek sem a kápolna körül, csak a két testvér, akik mint
 16  2|            szólitotta s a cselédség csak azt teszi hozzá, hogy ténsasszony.
 17  2|             ő maga ha egyedül volt, csak a dolgozószobájában terittetett
 18  2|             reménykedésében. Én még csak megtettem a magamét valahogy
 19  2|          legkevésbbé a játékban. Én csak vesziteni tudok; azok az
 20  2|         szatócs; az egyenruhámat is csak ünnepnap hordom, máskor
 21  2|        kifogtuk a nyergest, ráültem csak ugy a szőrére s egy szál
 22  2|             bámult maga elé; ő neki csak az adott gondot eddig, hogy
 23  2|        holdnál, abból is jó 50 hold csak rét. Végre a nagyvárosi
 24  2|           erősen megragadni.~ ~Jenő csak nézte-nézte a pislogó gyertyalángot,
 25  2|           olyan embernek, aki eddig csak dobálódzott az ezresekkel,
 26  2|           Az ágy nem volt megvetve, csak letakarva; mikor Ákos a
 27  2|             vagyon; a Sas-családból csak két korhadó törzs van még,
 28  2|        fehér rózsa. Az egész házban csak a távoli rokon virrasztott
 29  2|          bent bujt valami irásokat. Csak Róza asszony tartotta érdemesnek
 30  2|      Sóhajtott s foghegyről mondta: Csak legalább hirlapjaim lennének
 31  2|           ládákba, a butort eladta, csak a zongorát tartotta meg.
 32  2|             a két embert ugyszólván csak a közös szülők emléke füzte
 33  2|          egy láthatatlan szent, aki csak akkor jelenik meg, amikor
 34  2|     tudomásunk sincs, amig megvan s csak akkor emlegetjük, amikor
 35  2|        asszony e pillanatban csupán csak anya volt, ki arra gondol,
 36  2|         ösztöne megsugta neki, hogy csak ennél kell tartania ellenvetéstől.
 37  2|        hálálkodó özvegy állát. Jenő csak hagyta, hadd ömlengjen s
 38  2|              a milyennek látta.~ ~- Csak attól rettegtem, - szólt
 39  2|          mindenkinek feltünt volna, csak éppen ez a két ember nem
 40  2|   éjszakának a kinját, valahányszor csak rágondolok, mégis szivesen
 41  2|             harmadnap idehaza volt. Csak egy napot töltött Budapesten,
 42  2|             azután azt mondta, hogy csak feküdjem le szépen, neki
 43  2|  kegyetlenül mind elveszi tőle?!... Csak egy kis levél volt minden,
 44  2|            a mit bucsuzóul hagyott, csak drága szivének szerelmes
 45  2|        társaságokba kerüljön, mégis csak rajtam lenne a sor, hogy
 46  2|          fogunk a fiun összeveszni. Csak neveld kedved szerint, verjétek
 47  2|        lefülelte Bandit.~ ~- Jőjjön csak, maga kis imposztor, már
 48  2|           kis Sas-vér, - felelte.~ ~Csak ki, ki! az volt a kis Bandi
 49  2|             mindig hazakerült, most csak az éjszaka vetette haza.
 50  2|          kantárt.~ ~Nem mert szólni csak a fejét vakargatta s rámutatott
 51  2|        gyermek meghal! talán már is csak egy kis holttestet tart
 52  2| örökkévalóság lenne most; az ügetés csak összerázná a beteg gyermeket,
 53  2|             s nem is tudott szólni, csak jajgatott.~ ~Ákos, a ki
 54  2|  számtalanszor fog ismétlődni. Most csak hamar vizet - mondta.~ ~
 55  2|          magunk sem tudjuk, egyszer csak azt érezzük, hogy egész
 56  2|        magától fogja mondani a b-t, csak nem kell kizökkenteni abból
 57  2|           kiáltotta és megütötte.~ ~Csak egyszer, mert egy pillanat
 58  2|            másnap oly korán, a mint csak az illem megengedte, az
 59  2|           hallgatta végig öcscsét s csak akkor szólalt meg, mikor
 60  2|         hogy a fantom, melyet eddig csak érzett, de nem látott, egy
 61  2|            magát nem ismerte, addig csak az ösztönszerü energia izgatta,
 62  2|       bátyja e különös fellépése, - csak nem akarsz velem is Sámuel
 63  2|             azt a világot, amelyben csak addig érezhetted jól magadat,
 64  2|        tartasz, bátya, hogy egyszer csak hült helyemet leled. Hát
 65  2|             Lásd, mi katonák, mégis csak mestereitek maradunk a szivügyekben;
 66  2|           valaha, de a vereség után csak annál jobban szomjuhoztam
 67  2|        multtal való kiengesztelődés csak annál könnyebb lesz, ha
 68  2|           való nagy ragaszkodása is csak tiszta erényét bizonyitja;
 69  2|             férje házához, a melyet csak leánykeblekben lehet sejteni.~ ~
 70  3|          akarnak a sok lomtól, a mi csak hiába foglalja el nálok
 71  3|            tette ki a lábát, mindig csak igy délfelé tápászkodik
 72  3|     Mármarosiné nem lehettem, akkor csak Petri Daniné akartam volna
 73  3|        Cukor; cukor az egész ember, csak az kár, hogy egy kicsikét
 74  3|            vagy te költészettel. Én csak arra emlékszem, hogy sok
 75  3|            szerint megnyilik az ég. Csak kivánni kell ilyenkor valamit
 76  3|             akármerre fordul, mégis csak az igéret földjén érzi magát.
 77  3|              Ugy-e nagyon! Szeretni csak a költők tudnak.~ ~Mármarosiné
 78  3|            a pezsgő. - Én látom azt csak, hogyan kinlódik, hogyan
 79  4|            is emberlények volnának, csak hasonlók mihozzánk. A vadállat
 80  4|      eszményi. Oly tiszta, aminőnek csak az a bizonyosság tarthatja
 81  4|           lehet fedezni benne.~ ~Ha csak néhány percig is elmerülhetett
 82  4|        ennyi volt az ő saját külön, csak a maga számára kitalált,
 83  4|  véletlenség ezerféle fordulatával, csak megérinthette annak a ruhája
 84  4|    bizonyosan észre vett a nő? Vagy csak mert olyan nagyon csunya
 85  4|      mindezt. Semmit sem firtatott. Csak boldog volt; határtalanul
 86  4|              ha szüksége lenne rám, csak kopogjon a falon.”~ ~Soha
 87  4|            magas hegyvidéken csupán csak egy lény mozdult: egy legelésző
 88  4|         véres könyeket sirt, mindig csak titokban.~ ~Most itt volt
 89  4|           asszony nem alszik, hanem csak kiváncsi. Kiváncsi arra,
 90  4|               Hizelegnél neki, de ő csak felsivalkodnék, mint a veszekedő
 91  4|         szem, sem a csukott szem.~ ~Csak az az egy igaz, hogy te
 92  5|       doktor el készült hazulról.~ ~Csak öt óra mult s bőven volt
 93  5|             Ezért kérettem. Olvassa csak.~ ~Női irás volt. Az ösmeretes
 94  5|          hogy mit beszélek; persze, csak én tudom, senki más, még
 95  5|           lenne más ezen a világon? csak ön, egyedül ön!~ ~Nagyon
 96  5|            miatt. Ilyenkor a doktor csak behunyta a szemét, hogy
 97  5|      Berkiné, tartózkodás nélkül. - Csak férjhez mentem hozzá, mert
 98  5|     fiatalsága határán levő asszony csak tovább simogatta a doktor
 99  6|       mindent megkaphatott egyebet, csak ezt nem.~ ~„Családi ügyek”
100  6|         urak, hanem az „urak” mégis csak a huszárok voltak és lesznek
101  6|    szerelmétől, s hogy ugyszólván - csak afféle „ész-házasság” volt
102  6|            hogy a kapitánynak éppen csak a vasuti jegy megváltására
103  6|             csöngetés után, hogy ha csak lehet, egy első osztályu
104  6|           észrevette s intett, hogy csak ne szakitsa félbe; kimerülten
105  6|           őrködhetik álma felett.~ ~Csak a vonat egyhangu kattogása
106  6|       kalauz alázatosan mondta:~ ~- Csak egy szakaszom van még ezredes
107  6|     gondolta magában a kapitány, de csak annyit mondott: igen.~ ~
108  7|          vagy féltucat-esztendőt.~ ~Csak ne lett volna oly gyönge
109  7|         Egyébiránt türhető az élet, csak unalmas egy kicsit. Olyan
110  7|        Menjen a pokolba valamennyi, csak egyetlen egy jöjjön. Annak
111  7|           Maga sem tudta, mit akar. Csak abban volt bizonyos, hogy
112  7|            volt már alig kahicsolt: csak ritkán, ha jóizűt nevetett,
113  7|         elégtételed, lelkem! bizzál csak meg bennem, egyetlenem!”~ ~
114  7|              Senki se volt ott más, csak ők ketten. A Somné jó barátnője
115  7|            A vonat megindult s amig csak a fák közt látni lehetett
116  8|      világon: a ló.~ ~Szép passzió; csak az a bibije, hogy aki gavallérosan
117  8|             embert.~ ~De Loreley-ja csak neki volt az egész világon.
118  8|               Barczikay Péternek is csak egyetlen passziója volt
119  8|             szemérmetes társadalom. Csak annál jobban rettegtek tőle
120  8|            aranyoshaju Katicával.~ ~Csak Barczikayra magára volt
121  8|          Barczikay nem is látta őt, csak azt a zavaros tengert, melynek
122  8|          hiába kutatja a mélységét, csak kápráztató villogással van
123  8|         pedig a verseny után megint csak ott lábatlankodik a szép
124  8|            nagy boldogsággal: Péter csak elnevette magát. Már tudta,
125  9|          akármilyen gyönyörü, mégis csak másvilág.~ ~Alig néhány
126  9|            senkije sincsen; számára csak az a sirhalom él.~ ~Esztendőről-esztendőre
127  9|            egy-egy háztüznézőt, még csak maga elibe sem eresztette
128  9|            katonáné mindaddig, amig csak a kinyilt virág sorsára
129  9|        megtartja szinét és illatát, csak épen, hogy a mellére nem
130  9|         Évtizedről-évtizedre mindig csak ő érte.~ ~A szerelmes férfiak
131  9|  gondolkodik: „Meghalni hagyján, ha csak annyi a halál, hogy vége
132  9|            aki meghalt, férfira még csak nem is nézett többet. Visszasirta
133  9|        semmit: nem is tudta a néni. Csak egyre emlékezett. Annak
134  9|             fényes simasága, mintha csak bübáj okozta volna, zürzavaros
135  9|    átváltozni.~ ~Leste a katonát.~ ~Csak a katonát leste egész nap
136  9|           nem igazán volt meg; amit csak a katonák egyforma külsősége
137  9|            haragos árnyék. De azért csak nézte a régi arcképet, amely
138 10|          mint máskor. De nem aludt, csak kábultan szunyókált. A szomszéd
139 10|             reggeliit!...~ ~Egyszer csak nagyot csattant egy ajtó
140 10|     igazában sokkal fiatalabb volt; csak igy, borzasan, rendetlenül,
141 10|             ilyet, hogy minduntalan csak engem nyakgattok. Még az
142 10|            vagyok én? mi?~ ~- Nana! csak ne tüzelj, felelt az asszony
143 10|         megzsákolom!...~ ~- Persze, csak ütni, mindjárt ütni. Ez
144 10|         fenyegetted.~ ~- Az más; én csak ijesztgetni szoktam.~ ~-
145 10|        pirult. Megszivta a fogát. - Csak nem akarja azt állitani,
146 10|              egy kissé hazárd, hogy csak fejkötő alá akar jutni,
147 10|            sem az élet szépségéből. Csak épen hogy szegényesen, napról-napra
148 10|           hogy lovagias ügyed van s csak bennem bizol, mert én az
149 10|        holnap már utazik is vissza. Csak nem akarsz bennünket elszakitani?~ ~
150 10|       Sokkal nemesebb volt, semhogy csak egy pillanatra is kételkedett
151 10|       helyzetbe hozott a feleségem! Csak ki kell magamat Szirénnél
152 10|              Különös vagy. Az ember csak nem ülhet folyvást a felesége
153 10|          nőnek. No persze. Most még csak az hiányzik, hogy morális
154 10|  meglehetősen körülrajongják, de az csak nem ok, hogy okos emberek
155 10|           féltékeny ez a kis furia; csak illik megnyugtatnom.~ ~-
156 11|         irta, s az ilyen érzelmeket csak kalap levéve emlegeti minden
157 11|     poétikus gondolat volt, amilyen csak igazi költői lelkekben foganhat
158 12|             én most elmozduljak, ha csak a szolgálat nem követeli.
159 12|            Szegény sárga!... Mintha csak azt inditványozná az ezredes,
160 12|         pénz! - no persze, - várjon csak.~ ~Az ezredes kinyitotta
161 12|         mintha sejtette volna, hogy csak egy csuszamlás, csak egy
162 12|           hogy csak egy csuszamlás, csak egy botlás és könnyen ott
163 12|         hadnagy összeborzadt. Mégis csak dicstelen halál lenne az
164 13|         zöldje, meleg napsugara még csak enyhiti valamennyire: most
165 13|      Megvallom, nem irigylem; mégis csak rabság ez.~ ~- Ahogy vesszük.
166 13|          kis szivességre kérem.~ ~- Csak rajta.~ ~- A szegény kis
167 13|              X-nét?... Igen. Várjon csak; alkalmasint doktor Bekének
168 13|             öklével a mellére, hogy csak ugy kongott) nincs olyan
169 13|          elfojtott boszusággal.~ ~- Csak nem neheztel? Lássa, ez
170 13|          még növelte borzongásomat. Csak rövidesen jegyeztem meg: -
171 13|            hogy doktor Lang! Mindig csak doktor Lang!~ ~Egészen kikelt
172 13|           erővel tört ki rajta.~ ~- Csak vissza vele a cellájába, -