Rész

  1  1|              óra hosszat dolgozhatott már, amikor csöngetés háborgatta
  2  1|     elereszteni esztelenség lenne, ha már itt van.~ ~- Az én esetem
  3  1|            Vadai meghajlott. Hallotta már ezt a nevet, sőt egy izben
  4  1|      utasitotta baj esetére. Eszerint már nem voltak egymásnak egészen
  5  1|       Betegeim közt nem csak egy volt már, akinek nem a teste, hanem
  6  1|     mindazonáltal elárulta, hogy most már elegendőnek tartja a bemutatást
  7  1|     öngyilkosságot el nem kerülhetem; már pedig mindenféle halálnemtől
  8  1|      feleségem, akit a sok lelki harc már félig őrültté tett azt mondta
  9  1|               ur, ha istent ösmer.”~ ~Már mondtam, ugy-e, ügyvéd ur,
 10  1|             ki lehet békiteni; hogy ő már eleget szenvedett, annyit,
 11  1|            alól, aki uzsorakamatokban már rég kifizette a kölcsönvett
 12  1|       nyugodjék bele, hogy a felesége már megbocsátott önnek.~ ~Páciensem
 13  1|             eszme, - mondta.~ ~Bennem már csak az orvos dolgozott.
 14  1|            huszonhárom alatt.~ ~Vadai már felvette a kalapját s indulóban
 15  2|            Mikor éppen a kapunál volt már a koporsó, nagy vágtatva
 16  2|               kezdett zokogni.~ ~Most már elindulhatott ujra a temetés,
 17  2|        csendes lakónak. Sas Gedeonnak már nem telt ilyen fényüzésre;
 18  2|            hogy ne eméssze magát most már itt, ugyis csak kegyetlenül
 19  2|           Öcsém, kezdte Ákos, tiz éve már, hogy nem láttalak, de azért
 20  2|                 Az özvegy várta őket. Már nem sirt, de nagyon szomoru
 21  2|             de a nyiresi kétezer hold már egészen eluszott s legközelebb
 22  2|         birtokot. Különben is hol van már az ősi birtok?! Igaza van
 23  2|        vállamat, a világ nekem többet már nem ad, mint eddig adott,
 24  2|              tizet, kint csendes volt már minden, faluhelyen korán
 25  2|              ur szobáját, a cselédség már oda szokott, hadd találjon
 26  2|         egymást; Ákos régen kint volt már, mikor Jenő fölkelt; az
 27  2|   dandy-öcscsével, azt sem igen tudta már, hogy milyen annak az eszejárása.
 28  2|           vágyok nem volt közös. Most már megesett, hogy Ákos gunyosan
 29  2|              tudta, hogy szólitsa? Ha már rokon, nem mondhatta neki:
 30  2|            Egy este, mikor egy kicsit már összeszoktak s Jenő is alább
 31  2|            sem volt tökéletes.~ ~Róza már megszokta az eféle tréfákat
 32  2|         boldogságtól. - Tizenkét éves már a fiam, bent van a városban;
 33  2|                Vakációra haza hozzuk; már nagy legény lehet, no majd
 34  2|             második természetévé vált már nőkkel szemben az udvariasság,
 35  2|              Sokkal többet szenvedtem már, semhogy meg ne erősödött
 36  2|              fehér rózsa-bokrot. Most már egyetlen virág sem volt
 37  2|           terméssel Budapestre, a hol már megvoltak a rendes vevői.~ ~
 38  2|               előtt nem is vártam, de már harmadnap idehaza volt.
 39  2|           fiam, Bandika, mélyen aludt már, mikor este az apja benyitott
 40  2|     nehezteltem is rá egy kicsit, hát már egészen bolondjává lett
 41  2|           altatott el.~ ~Ő maga pedig már ki volt teritve a ravatalon,
 42  2|          dandy, a kivel a csaták hőse már megszokta a félvállról beszélést,
 43  2| szórakozásáról.~ ~Minthogy a szünidők már megkezdődtek, Ákos másnap
 44  2|         anyjától kapta, de a szemében már is oly tüz égett, mely sejtette,
 45  2|                hol van Bandi?~ ~Bandi már akkor régen kint volt a
 46  2|             csak, maga kis imposztor, már megint megszökött a zongoralecke
 47  2|             gyermek müvészi jövőjének már most megveti az alapját.
 48  2|              ő szemében dicsőséggel s már magában az, hogy egy szavával
 49  2|            mint a leckének vége volt, már repült kifelé, egy percig
 50  2|              rokonságot. Ez a gyermek már tudott lelkesedni mindenért,
 51  2|            Jenő Bandival. Visszajövet már alkonyodott s hirtelen vihar
 52  2|               a gyermek meghal! talán már is csak egy kis holttestet
 53  2|              mig a ponny régen eltünt már az országuton, ott hagyva
 54  2|               meg a kastélyhoz, a hol már összefutottak az emberek,
 55  2|             Ákos, a ki százszor látta már a halált s hozzá volt szokva,
 56  2|              tulságosan is ellágyulsz már. Isten bocsásd, ha saját
 57  2|              volt az, nincs vele most már mit dicsekednem.~ ~Mind
 58  2|             de nem alávaló.~ ~Kondort már nem találtuk a vendéglőben,
 59  2|             ezt a táviratot megkapta, már rendben lesz minden. Kondor.”~ ~
 60  2|              én is oka vagyok.~ ~Most már tudod testvér, hogy miért
 61  2|             Ami megtörtént, azon most már nem segithetünk, - mondta; -
 62  2|            végkép elzüllött. Több éve már, hogy valami nagyobb botlás
 63  2|          feloldozzál?~ ~Ákos nem volt már a szigoru katona, fülében
 64  2|           hatással volt rájok, mintha már a földön magkapták volna
 65  2|         Néhány nap mulva, mikor Bandi már csaknem egészen jól érezte
 66  2|         kéreti.~ ~Az egykori gavallér már egészen megszokta, hogy
 67  2|               annyira, hogy Jenő, aki már visszakapta nyugalmát, katonás
 68  2|                Az én kockám el is van már vetve végképen, de te még
 69  2|               Ő vele repülni te neked már nincs erőd többé; de ha
 70  2|               igazam? Régen nézlek én már benneteket; néha fél éjszakán
 71  2|              tervének előzménye volt, már pedig valóságos sértés lett
 72  2|              a harmadik találkozáskor már igy szóltam ahhoz, aki az
 73  2|           kapitány agyában született, már is betöltötte minden izét;
 74  2|             halvány volt, de szemében már az elevenség tüze csillámlott;
 75  2|         mentegetődzni.~ ~- Nem birtam már vele, az anyja egy kicsit
 76  3|              tudnád, mennyire vágytam már utánad, hogy fájt a szivem,
 77  3|               megkért Mármarosi. Most már megvallhatom: ugy irigyeltelek
 78  3|              fel nem pattant.~ ~Akkor már mosolygott. Mint a hogy
 79  3|                Tudod-e, hogy négy éve már annak? Négy hosszu éve!
 80  3|         beteges álma van; nem halvány már, hanem sápadt, a szeme hurutos,
 81  3|          tavaszt sejtesz. - Elmult az már! Béla kiirta magát. Mondták
 82  3|              senki, és mi sem megyünk már sehová sem. Ugy élek itt,
 83  4|             legkisebb neszt hallotta, már felugrott és fülelt. Arra
 84  4|           nélkül is.~ ~Mert joga erre már nem lehetne, ha egyszer
 85  5|            iróját, egy még fiatal, de már hervadó asszonyt, akit kis
 86  5|        alkonyodott, az utcát nem érte már egy parányi nap sem; hanem
 87  5|     félig-meddig besötétedett s az ég már nem volt kék, hanem szürke.
 88  5|                Talán nem is hullottak már; talán azóta megint kitavaszodott
 89  5|       megsimogatta a tudós fejét.~ ~- Már nem bánt, látod. De az imént,
 90  6|              Borzasztó módon megehült már egy kis cigányos dáridóra
 91  6|               hadd lássa, hogy vannak már ebben a szakaszban, de azt
 92  6|             Meguntam, nagyon meguntam már a tulzott házi szigort,
 93  6|               azon jöttünk vissza.”~ ~Már rekedt volt a hangja; a
 94  6|           hivja.~ ~Majd segit magán, (már mint az ezredes) gondolta,
 95  7|    paradicsomi boldogságban turbékolt már végig vagy féltucat-esztendőt.~ ~
 96  7|           látszott, hogy baja van; de már vagy három esztendeje egyre
 97  7|               is oda van a menyecske, már egy hónapja, hogy a parajd-csalitosi
 98  7|        levélke irója halálosan betege már annak, hogy nem látja az
 99  7|              diákos érzelgést.~ ~Most már hadd jöjjön a budapesti
100  7|             csöndes élet üdesége volt már alig kahicsolt: csak ritkán,
101  7|              van itt bőven. Ő is volt már a barátnőjével a szerelmesek
102  7|          Sietnie kellett, mert otthon már elkezdték a cséplést.~ ~
103  7|             előttem tépte össze. Most már senkinek sem fog többet
104  8|               egyszer a hátán ült! Az már nem is futás volt, hanem
105  8|             közelebb ahhoz, hogy most már tárt karokkal fogadja a
106  8|            Egy eszme, te Péter!~ ~Ezt már olyan izgatott hangon nyögte
107  8|         könynyök csurgott.~ ~És mikor már jól kikacagták magokat,
108  8|           Péter csak elnevette magát. Már tudta, mit csinál.~ ~- Még
109  9|               pedig még élnek, öregek már és meggyöngült az emlékezetök.
110  9|            meg kis feleségét s délben már ugy hozták haza halványan,
111  9|             el nem jutott odáig, hogy már igazán megérdemelte a néni
112  9|             mellére nem igen tüzhetné már az ember.~ ~Milyen sok idő
113  9|            elfeledni! - Amikor a falu már rég elcsöndesedett s az
114  9|        Emlékezni se igen tudott volna már olyasmire, amire fülig pirulva
115  9|               neki, amikor férje volt már.~ ~Egyetlen titkos gyöngéje
116  9|            neki.~ ~Mire magához tért, már elment a katona. Beszéltek-e
117  9|              sem hunyta be. Hajnalban már a kert délignyitóval befuttatott
118  9|     mondogatta: „istenem, istenem!”~ ~Már egészen kimerült. Már nem
119  9|                 Már egészen kimerült. Már nem is volt olyan leányos,
120 10|              a fiatalsága. Közel járt már a negyvenhez, amikor végre
121 10|               az állást. Ennél többre már aligha vihetné, akármeddig
122 10|   megházasodjék. Annak tiz esztendeje már. Kerek ötven év nyomja a
123 10|       Catilina patientia nostra?...~ ~Már majdnem egészen felöltözött
124 10|           hogy az szörnyüség; csinálj már vele valami rendet.~ ~A
125 10|                Az majd tud felelni.~ ~Már nem tegezte, ami rendszerint
126 10|              hónap végén. A fás ember már hajnalban ide szemtelenkedett
127 10|               ez a nyomoruságos ember már esztendők óta hordozta magában
128 10|            ura pedig ugy érezte, hogy már benne van az őszintéskedésben,
129 10|              nem ön!... No hallja, ez már igazán sok. Ennek nem lehet
130 10|           szorultam soha senkire sem. Már irodavezető is voltam, amikor
131 10|                Fizetésért dolgozott s már nem is volt tulságos fiatal.
132 10|           számithatok. Hisz’ pályámon már eljutottam a legtöbbig,
133 10|               is; nem titkoltam, hogy már kezdek korosodni, s hogy
134 10|               nagy ribillió lesz. Hát már most itt vagyunk. Uszunk
135 10|           hozza haza közülük azt, aki már nem birja gyalog. De ennek
136 10|           Gyalázatos ember!~ ~Odakint már bömbölt az a Gyuluka nevü
137 10|            aranyom, meglepett! holnap már utazik is vissza. Csak nem
138 10|              siessenek vissza. ‘Iszen már holnap nem leszek itt.~ ~
139 10|               is mondjam...~ ~- No de már engedj meg, egy Szirén kedvéért! -
140 10|              fejedet.~ ~Félperc mulva már bérkocsiban ült a két jó
141 10|                én itt kiszállok; most már azt hiszem, nincsen rám
142 11|       biztassa:~ ~- Egy szöglet sincs már üresen a vendéglőben, de
143 11|              amikkel serdülő vagy tán már egészen nagy leányok kedveskednek
144 11|             az emlékkönyv tulajdonosa már benne van a felséges korban,
145 11|          gondolatnak, hogy ime, azóta már bizonynyal kiderült minden
146 12|            engem bosnyák fuvaros.~ ~- Már pedig önnek holnap reggel
147 12|                Az ezredes dobbantott. Már sok volt neki az ellenmondás.~ ~-
148 12|             aki annyiszor kacérkodott már a hősöknek való elmulással.~ ~
149 12|               vasuti targoncán.~ ~Itt már legalább attól nem kellett
150 12|              közt csonttá dermed. Itt már egy csöppecske civilizáció
151 12|              szentek fejére illő fény már Magyarország fölött derengett.~ ~
152 12|              fölött derengett.~ ~Most már semmi sem tartotta vissza
153 13|             nevét. Bizonyosan hallott már róla. Azután gyorsan, mint
154 13|              Idegesek vagyunk. Lássa, már nem tudok itt állani; jőjjön,
155 13|     képzelhettük magunkat. Nem bántam már, hogy ide jöttünk.~ ~A doktoron
156 13|              kanyaritás a vállokon és már rajtok a kényszerzubbony,
157 13|              ember megfulladt.~ ~Most már igazán elszörnyedtem. Nem
158 13|           tennie doktor Lang; de most már, ha ugy tetszik, kisérjen
159 13|           tulzása megharagitott. Most már elfordultam tőle s szó nélkül
160 13|              ellenségeim vannak, most már tisztán látok, ön semmivé
161 13|        magamhoz tértem, doktor Langot már leteperték. Iszonyuan orditott;