Rész

1  2| bocsánatkérésével neki adott igazat, elmult szivéből minden keserüség.~ ~-
2  2|              volna meg. Az örök nyár elmult, kezdődik lassan a jégkorszak.~ ~
3  2|             csendült volna meg a rég elmult időkből, mikor az öreg Sas
4  3|             egész tavaszt sejtesz. - Elmult az már! Béla kiirta magát.
5  4|            De aztán!... Aztán, ha ez elmult! ha ujra felébred és végignéz
6  9|          fájdalom s a gyász és mégis elmult, megenyhült lassan.~ ~Régen
7 10|           késett, pedig a félóra jól elmult.~ ~- S ilyen félkegyelmünek