Rész

1  2|     felé nyujtotta a kezét s hangja a becsület bátorságával
2  2|    szeme s szinte remegett a hangja a boldogságtól. - Tizenkét
3  2|  skálákat s a mint a zongora hangja megzendült, utána dudolta: „
4  4|      a vakok üres tekintete. Hangja sohasem emelkedett a kérő
5  6| vissza.”~ ~Már rekedt volt a hangja; a kapitány szerette volna
6 11|     nagy vigasság változatos hangja.~ ~A vendéglős megdörzsölte