Rész

  1  1|          betegemhez s mindenekelőtt ki akartam venni belőle azokat
  2  1|             én a te kettős életedet ki nem birom. Abba én nekem
  3  1|           Ezt a rögeszmét talán még ki lehet irtani belőle. Oly
  4  1|             hogy a tulvilágiakat is ki lehet békiteni; hogy ő már
  5  1|            és hogy minden kétségünk ki legyen zárva, hát arra is
  6  1|      vértanu tehetné.~ ~Lassan itta ki. Kiváncsisággal, sőt ugy
  7  2|           lombos akácfái alá hozták ki a koporsót, ott letették
  8  2|   sasfalviakat kérdezi valaki, hogy ki ez a finom ur, azok egyszerüen
  9  2| jobbra-balra, amerre gondolta, hogy ki kell térniök az embereknek.~ ~
 10  2|            kisérte végig a menetet, ki a temetőbe. A dombtetőn,
 11  2|          emberek elkezdtek oszlani, ki haza, ki le a mezőre, a
 12  2|         elkezdtek oszlani, ki haza, ki le a mezőre, a sötétzöld
 13  2|            valami bambusz-erdő nőtt ki a televényből a kukoricaszár,
 14  2|         szürke bagolyvár emelkedett ki a fák közül az esti homályban.~ ~ ~ ~
 15  2|        akarnak feküdni az urak.~ ~- Ki ez a nő? - kérdezte Ákos,
 16  2|         voltunk, tucatszámra nőttek ki a földből. Özvegy, de a
 17  2|           volt, napokig nem mozdult ki ebből a szobából.~ ~Ugy
 18  2|          Ákos, egy szelet hust véve ki a tálból. A mennyire tájékozva
 19  2|        szárnyából, világosság áradt ki és hosszu fénycsikot rajzolt
 20  2|       imádkozik. A gyász e tanyáján ki is lehetne most ébren más?~ ~
 21  2|             minden áldott nap, hogy ki mit szeret? azt csináltatott
 22  2|            Az édes apjok vitte őket ki a mezőre, kocsin, lóháton;
 23  2|         velem a mezőre, szellőztesd ki kissé a fejedet; nem csudálom,
 24  2|      elfelejtettek volna a Sasok.~ ~Ki volt ez a Róza? ez a gondviselésszerü
 25  2|         valamiképen kiegyenlitse?~ ~Ki volt ez az asszony, aki
 26  2|           viseletéből az tünt volna ki, mintha tőkét akarna csinálni
 27  2|         fiamnak mostohája legyen, a ki rosszul bánhatna vele.~ ~
 28  2|  pillanatban csupán csak anya volt, ki arra gondol, hogy nemsokára
 29  2|       eltiltják tőlem a fiamat. Azt ki nem álltam volna, akkor
 30  2|         Igen, az én szegény uram, a ki tiz évvel ezelőtt agyonlőtte
 31  2|     altatott el.~ ~Ő maga pedig már ki volt teritve a ravatalon,
 32  2|           ott álltam, jéghidegen, a ki mindenem volt; a gyermekemet
 33  2|      gyötört. A gazdaságot nem volt ki vezesse, hamar tönkrementünk,
 34  2|     folyvást a szabadságot keresse; ki vehetné zokon a lepkének,
 35  2|    szánakozva nézett a gyermekre, a ki az erős, delejes tekintet
 36  2|       nevezetes müvet.~ ~- Ezt verd ki pajtás, szólt ilyenkor Ákos
 37  2|          Sas-vér, - felelte.~ ~Csak ki, ki! az volt a kis Bandi
 38  2|      Sas-vér, - felelte.~ ~Csak ki, ki! az volt a kis Bandi egyetlen
 39  2|           Simont, a vörös ispánt, a ki mindjárt az első napon elvitte
 40  2|              hanem a „paripán” ment ki a mezőre. Bandinak ragyogott
 41  2|             s rámutatott Bandira, a ki éppen kifutott s meg látva
 42  2|  vetélytársának tartotta bátyját, a ki elrabolja tőle a gyermeket,
 43  2|             elhoznia a bátyjától, a ki nyers és keresetlen modorában
 44  2|                hogy lehetetlen volt ki nem találni gondolatait.
 45  2|            itt volt ez a gyermek, a ki iránt csudálatos nagy szeretetet
 46  2|           csak jajgatott.~ ~Ákos, a ki százszor látta már a halált
 47  2|    gondolkodjék, rászólt Simonra, a ki véletlenül épen az udvarban
 48  2|             mondani, hogy a veszély ki van zárva. Rózát megnyugtatták,
 49  2|          megzavarja a hangulatot. A ki az á-t kimondta, magától
 50  2|      asszony, egy bankár özvegye, a ki nem játszott ugyan szerepet
 51  2|        lélekszakadva rohant hozzám. Ki volt kelve az arca s a szemei
 52  2|      elhanyagolt öltözetben, mint a ki utról jött, vagy utra indul.
 53  2|        fölemelt karral egyenesedett ki mellette.~ ~Azt hittem,
 54  2|           látta más mint a kapus, a ki rögtön segélyemre volt abban,
 55  2|           Én nem tudtam akkor, hogy ki ez a Kondor Endre, de mondhatom,
 56  2|            elszegényedve elfeledve, ki fog most halni, mint a korhadó
 57  2|      izgatta, mely soha sem veszhet ki egészen az igazi férfiuból,
 58  2|             akarom, hogy szabaditsd ki magadat multad minden előitéletének
 59  2|          sejtenie; az ingerből kelt ki az a lidérctüz, mely misztikus
 60  2|            a zárkózott özvegyhez, a ki tökéletes ellentéte régi
 61  2|        Sasok nemzetsége nem veszett ki.~ ~ ~ ~
 62  3|            a száját.~ ~- Most tette ki a lábát, mindig csak igy
 63  3|            s ideges zokogásban tört ki.~ ~Rövid ideig nyomasztó,
 64  3|        jöttél te, fölkerestél te, a ki minden emlékem közt a legkedvesebb
 65  3|  iránytalanul, mint két idvezült, a ki nem tudja a járást a paradicsomban,
 66  3|            néztem szegény uramat, a ki megöli magát, elsorvasztja
 67  3|          Áldott jó teremtés vagy, a ki egyetlen napsugárból is
 68  3|          maga előtt az édes urát, a ki egy kicsit nyiltszivü ember
 69  3|             adtateremtettének, de a ki a felesége első békitő szavára
 70  3|         bátor, egyeneslelkü Dani, a ki kitekerné a nyakát mindenkinek,
 71  3|        olyan szőke katonatisztet, a ki ugy mászkálhatna baj nélkül
 72  4|           akiből szeliden sugárzott ki az üdvözités minden képessége.
 73  4|       kiváncsi. Kiváncsi arra, hogy ki ő, Kornéliusz! - Ezt érzi
 74  4|    Kornéliusz! - Ezt érzi most. Ezt ki kellett most találnia!~ ~
 75  4|             szikrája nem gyulhatott ki benned.~ ~Igy lenne-é ezentul?!...~ ~
 76  5|     kalapját s csakugy röpült volna ki a világba; - most nem sietett;
 77  5|         unatkozó arccal számitgatta ki, hogy merre lesz legokosabb
 78  5|   Izgatottan kérdezte a cselédet: - ki beteg?~ ~A leány nagy szemet
 79  5|          vallomás egy férfihoz.~ ~- Ki irta ezt? kérdezte a doktor
 80  5|           felém fordul részvétével. Ki lenne más ezen a világon?
 81  5|             gyötrődésnek. Nem birta ki soká, belehullott egy karosszékbe,
 82  5|             le és tengereket szárit ki két találkozni vágyó lélek
 83  5|       ujjával leütne mindkettőnket. Ki ne kezdj vele, nem akarom.
 84  6|          dragonyos tisztek találtak ki, akik eredetileg vérbeli
 85  6|             s lóhalálában hajtatott ki a nyugati pályaudvarba,
 86  6|         hogy erős akarattal mindent ki lehet vinni ezen a világon:
 87  6|           rettegésem első rohamában ki akartam magamat vetni rajta.
 88  6|     maradtam, lerohantam a lépcsőn, ki a házból, ösztönszerüleg
 89  6|            némileg tétovázva ejtvén ki ezt a szót; - ha megnyugtatására
 90  6|           állomásokon unottan fujta ki tüdejéből a szuszt s ujra
 91  6|          aranyos fénynyel villogott ki a katonaköpeny gallérja
 92  6|         teljesen felkészülve léptek ki a folyosóra.~ ~Ott egy marcona
 93  7|    budapesti bélyeg. Ritkán mozdult ki a pusztájáról s olyankor
 94  7|           urának; a jó ember máskép ki sem birná ezt a nyomoruságos
 95  7|            a budapesti levél. Ugyan ki is irhat? Keresi benne az
 96  7|             szálljon s aztán nyissa ki a szemét”.~ ~Aláirás helyett
 97  7|             azért remegve keressük: ki lehet az a jóbarátunk, aki „
 98  7|       csodálkozó női hang kérdezte: ki az?~ ~Som türelmetlenül
 99  7|     mosolygó női fejecske kandikált ki.~ ~- Jaj drágám, édes drágám,
100  8|           magát ösmerte mindenki, a ki a társasághoz tartozott;
101  8|          nincs korlátja annak, hogy ki ki mellé kerüljön. A kinek
102  8|             korlátja annak, hogy ki ki mellé kerüljön. A kinek
103  8|        szeme volt, mind őt kereste. Ki az a „csoda”, a ki ugy behálózta
104  8|         kereste. Ki az a „csoda”, a ki ugy behálózta azt a világot?
105  8|    villogással van az tele, a miben ki nem ismeri magát a tengerész.
106  8|          csengő kacagással gunyolná ki az epigonokat... Nincs olyan
107  8|             nyögte az angol, mint a ki nem egészen bizonyos benne,
108  8|           Hát lesz még a világon, a ki ugy szeresse, mint ez a
109  8|       Millar szórakozottan bontotta ki a gondosan összehajtogatott
110  9|         halmozott fájdalmak ujultak ki benne.~ ~A katona volt az
111 10|         ebédre, vacsorára. Nem tért ki hát az alkalom elől, hogy
112 10|            mint a harminchoz. Ámbár ki tudja, talán igazában sokkal
113 10|         havi pénzedet? Hát nem kéne ki jönnöd abból valahogyan?
114 10|            az álmot sem dörgölhetem ki a szememből, máris nyuztok.
115 10|      vigyázz, mert isten bizony még ki találsz hozni a sodromból.~ ~-
116 10|    őszintéskedésben, mért ne mondja ki egyszer, ami a szivét nyomja?
117 10|        öntötte magából a szót.) Hát ki volt maga édes barátom,
118 10|             bemutattak a bárónőnek. Ki volt a „bárónő” akkor? Tudja,
119 10|            a „bárónő” akkor? Tudja, ki? Épen olyan szegény ördög
120 10|             szemét! - S hogy mondja ki ezt a szót: „bárónő”! Mennyi
121 10|            reggeliit!!”.. ~- Menjen ki, menjen ki, nem hallja,
122 10|                   Menjen ki, menjen ki, nem hallja, hogy hivják?
123 10|      garçon-lakásában s nem mozdult ki, amig a nagy hőség el nem
124 10|             bajom van, még Lacit is ki kell könyörögnöm nagyságodtól
125 10|             ma is, holnap is; - hát ki veszi el tőled?~ ~S Laci
126 10|            hozott a feleségem! Csak ki kell magamat Szirénnél mentenem?~ ~
127 10|           itt a kocsin, Szirén majd ki fog nézni s az megnyugtatja,
128 10|         tovább.~ ~- Legalább nem ég ki a szemem, dünnyögte, ha
129 11|      szerkesztőségében mondta volna ki ezt a nevet, a redaktor
130 11|             s felelet nélkül futott ki a szép szobából, amelyet
131 11|             Balatoni Elemér!... hát ki ez?~ ~- A szemtelen! - mondta
132 11|      leánykák ingerültségével tépte ki a fennkölt lapokat, hogy
133 12|            szivéből mikor robbannak ki ujra a forrongás bombái,
134 12|             árokba, ott vész; onnan ki nem ássa most senki, még
135 12|      szomorkodik az ilyen nagyon, a ki a görbe hegyek országából
136 13|             a muló idővel.~ ~Mintha ki akart volna engesztelni,
137 13|           doktor Lang, meddig állja ki itt? Én azt hiszem, egy
138 13|       láttára veszett düh fogta el, ki akart rohanni. Én éppen
139 13|            rémdolgokat müvel, akkor ki a hibás? ki a felelős? Ugy-e,
140 13|            müvel, akkor ki a hibás? ki a felelős? Ugy-e, hogy doktor
141 13|         dühöngés teljes erővel tört ki rajta.~ ~- Csak vissza vele