Rész

  1  1|      mindazonáltal elárulta, hogy most már elegendőnek tartja a
  2  1|       pénz.~ ~- Esetem ugyszólván most történt, - kezdte az orvos
  3  1|             Alig egy órája. És én most a legkinosabb helyzetben
  4  1|          szeme örökké rajtam. Oh, most is ön mögött van, onnan
  5  1|         Én két pohár vizet teszek most ön elé. Az egyikbe a szeme
  6  1|   boncolás mindent kiderithet. De most én mit csináljak? Engem
  7  1|          lássa!... lássa!~ ~- Hát most először is elmegyünk a rendőrséghez,
  8  2|      legközelebb volt hozzá. Csak most látszott, hogy milyen nagy,
  9  2|    ellágyultan kezdett zokogni.~ ~Most már elindulhatott ujra a
 10  2|           az elszakadt testvérek, most itt találkoztak a halál
 11  2|     üthette magát: megszorithatta most a bátyja kezét, ezt a durva
 12  2|      Sas-fiu, aki sok-sok év után most először látta viszont a
 13  2|     rávett, hogy ne eméssze magát most már itt, ugyis csak kegyetlenül
 14  2|       mégis öcscse után teszi. De most, hogy Jenő a bocsánatkérésével
 15  2|           nem a sopánkodásnak van most ideje, hanem a cselekvésnek.
 16  2|    oldalát mutatta neki eddig. De most itt volt a szegénység réme
 17  2|          e tanyáján ki is lehetne most ébren más?~ ~A csüröskertből
 18  2|        kell okosabbnak lenni. Még most is, harminc év mulva, ugyanazok
 19  2|   egyetlen vágyok nem volt közös. Most már megesett, hogy Ákos
 20  2|           szánva. Ott vacsoráltak most is a testvérek, meg gondviselőjük,
 21  2|        volt a fehér rózsa-bokrot. Most már egyetlen virág sem volt
 22  2|          az agyából, a szivéből s most nem tudna köztök igazságot
 23  2|        megszánt, magához vett.~ ~„Most önök az én parancsolóim!”~ ~
 24  2|     gyermek müvészi jövőjének már most megveti az alapját. Ez is
 25  2|      sokat rá.~ ~- Szabadság kell most ennek, levegő meg mozgás,
 26  2|      délutánra mindig hazakerült, most csak az éjszaka vetette
 27  2|         megölje a halálos unalom. Most ime itt volt ez a gyermek,
 28  2|           egy örökkévalóság lenne most; az ügetés csak összerázná
 29  2|     számtalanszor fog ismétlődni. Most csak hamar vizet - mondta.~ ~
 30  2|          élet volt az, nincs vele most már mit dicsekednem.~ ~Mind
 31  2|              Jőjj! - sziszegte, - most együtt vannak, bizonyosan
 32  2|           elé. Ott hagytam; nekem most fontosabb dolgom volt, semhogy
 33  2|  csakugyan elutazott. Mit tegyünk most? Megállapodtunk abban, hogy
 34  2|       részben én is oka vagyok.~ ~Most már tudod testvér, hogy
 35  2|              Ami megtörtént, azon most már nem segithetünk, - mondta; -
 36  2|  bennünket nem az ő sorsa érdekel most, hanem a gyermeké; az orvos
 37  2|           eféle érzelgősségre, de most nem jutott eszébe, hogy
 38  2|  figyelmeztetés jogosultabb, mint most, amikor öcscsét, a meglett
 39  2|   elszegényedve elfeledve, ki fog most halni, mint a korhadó fa,
 40  2|         különös szomoruságot, ami most a szivébe lopódzott. Könnyelmü
 41  2|      munkára való hajlandósággal. Most valami világosság kezdett
 42  2|    törekvéseinek alakot biztosit; most egyszerre megnyilt előtte
 43  2|      keresnie jövőre az eszményt; most egy sugár világitott be
 44  2|  megváltást igért. A gyermek, aki most élet-halál közt lebegett,
 45  2|      fordult a családi élet felé, most mintha végtelen édesnek
 46  2|        nemcsak ugy beszélek veled most mint bátyád, hanem ugy is,
 47  2|         ragaszkodásod.~ ~- Te még most is attól tartasz, bátya,
 48  2|         legbiztosabban kivezette: most zavartan állott az erőszakos
 49  2|      egész sereg szépséget látott most rajta, a mi azelőtt alig
 50  2|    büntársai.~ ~Hogyan közeledjék most ehhez a zárkózott özvegyhez,
 51  2|        léhaság fegyvereinek; s ha most végre megint oda adná a
 52  2|       férfi édes keveset törődött most vele. Mind a ketten a gyermeket
 53  2|     csatákban a halál elkerülte s most szivének egy megpattant
 54  3|        bigyesztette a száját.~ ~- Most tette ki a lábát, mindig
 55  3|           hogy megkért Mármarosi. Most már megvallhatom: ugy irigyeltelek
 56  3|                Nem birok magammal most, hogy ujra látlak. Eszembe
 57  3|     kitárhattam volna a szivemet. Most ide jöttél te, fölkerestél
 58  3|         érzékével kitalálta, hogy most nincs helye a frázisnak.
 59  3|          csöndesen viselte magát; most halkan pittyegett. Ezzel
 60  3|       szivét. Ilyesmit nem várt s most nem tudta, mivel vigasztalhatná
 61  3|          a barátnője.~ ~- Megyek. Most megyek, - mondta, - sietnem
 62  4|         nagy-nagy sietés után még most is izzadna. Ezt a csalódást
 63  4|           hüséges, plátói imádót. Most nemesnek, önfeláldozónak
 64  4|           mindig csak titokban.~ ~Most itt volt előtte a mézek
 65  4|            Kornéliusz! - Ezt érzi most. Ezt ki kellett most találnia!~ ~
 66  4|         érzi most. Ezt ki kellett most találnia!~ ~A foga is vacogott,
 67  4|          egy titkos hang, - ha te most merni akarsz, merhetsz!
 68  4|           merni akarsz, merhetsz! Most!... Ebben a magányos vadonban,
 69  4|           az első emberpárt. Itt, most, a tied lehet az Évák Évája!...
 70  4|      lehet az Évák Évája!... Mert most behunyta a szemét és nem
 71  4|      hozzá, nem lehetne neki több most, mint te. Most, - egyetlen
 72  4|          neki több most, mint te. Most, - egyetlen egyszer!~ ~De
 73  4|           az az egy igaz, hogy te most halálos nagy veszélyben
 74  5|      röpült volna ki a világba; - most nem sietett; előbb egy kicsit
 75  5|          virágában, s gyakran lát most is, elvirágzása kezdetén.~ ~
 76  5|          a virágot elvették tőle. Most lesheti a hulló szirmokat;
 77  5|          rajtok a tenyere élével. Most is fülébe cseng, amint asztalokat
 78  5|        Arra azon a hangon kellett most felelni. Valamikor tegezték
 79  5|           mertek volna kisérleni: most egy szempillantás alatt
 80  5|         aki mindent elvett tőlem, most ráadásul meg is aláz, elhagy.
 81  6|           klubban, hogy Rahótynak most is fáj a válás első szerelmétől,
 82  6|       önnek, amit tudnia kell, de most vezessen a karján; tegyen
 83  6|       rajta.~ ~- Nászuton voltam; most érkeztem Budapestre Bécsből,
 84  6|         pályaudvarba.~ ~Rahótynak most tünt fel, hogy az asszonyon
 85  6|          lesz is velem azután. De most félek, hogy Ő kitalálja;
 86  6| megnyugtatására volt, annál jobb. Most, ha megengedi, valamilyen
 87  6|   kapitány tudta, hogy az ezredes most ugy sem hallgatná meg; a
 88  7|          fürdővel kapcsolatban.~ ~Most is oda van a menyecske,
 89  7|           vigasztalása.~ ~Persze, most is azt bontja fel előbb.
 90  7|         ezt a diákos érzelgést.~ ~Most már hadd jöjjön a budapesti
 91  7|         de megbolondult volna, ha most hamarjában uj bizalmat nem
 92  7|       eközben mindent: kik vannak most itt; vannak-e férfi vendégek
 93  7|   levelünket előttem tépte össze. Most már senkinek sem fog többet
 94  8|        vitte közelebb ahhoz, hogy most már tárt karokkal fogadja
 95  8|         hogy ezek itt körülöttünk most nem akarnak meglátni bennünket.
 96  8|  mozdulatát, az az okos állat!... Most kezdődik a verseny. Loreley
 97  8|          ugy rémlett, hogy ő neki most először életében nagyon
 98  9|        derüje volt eddig, s amely most félős, ijedős, rebbenős
 99  9|         katona nem volt itt.~ ~És most mégis mennyivel jobb, hogy
100 10|        mint közönségesen. A férfi most is azért dolgozott külön,
101 10|        valamikor csinos lehetett. Most a furiák egy vonása huzódott
102 10|         mindent. Nem ugy, ahogyan most mondja. Ó nem! Ellenkezőleg.
103 10|    mondtam, punktum. Soha mást. S most hogy kiforgatja a szavaimat!
104 10|         hogy kedvelt engem. Hanem most baj van, én nem tehetek
105 10|       nagy ribillió lesz. Hát már most itt vagyunk. Uszunk a bajban
106 10|     suttogó kiabálás kimeritette. Most látszott igazán, milyen
107 10|           hadd sivitson. Bánta is most. Ő tulharsogta, olyan polgári
108 10|      családi cimeréhez:~ ~- S ezt most mondja nekem?! Épen ma?
109 10|   váratlanul hazajött Szliácsról. Most nem mozdulhatok tőle, pedig
110 10|           nagy hőség el nem mult. Most fel kellett magát áldoznia
111 10|           kalandról van szó. S én most hazudozzam a kedvéért, mint
112 10|    áldozat árán meglepi az urát s most elveszik tőle.~ ~- Menjenek,
113 10|       hogy ma együtt vacsorálunk. Most képzeld, mily borzasztó
114 10|  udvarolnál más nőnek. No persze. Most még csak az hiányzik, hogy
115 10|         nőcske az, aki otthon vár most rájuk!~ ~Otthon! - Gábor
116 10|             No, én itt kiszállok; most már azt hiszem, nincsen
117 10|         egész napját, azért, hogy most, éjfélkor, tele legyen lelkifurdalással.~ ~
118 11|         foglalva mára, hova teszi most ezt? A vendég látta a töprengést
119 11|    játszadozott ajka körül.~ ~Még most is a tegnap esti nagy gondolat
120 12|            az lehetetlen, hogy én most olyan messzire menjek látogatóba.
121 12|       vasut, de addig el nem visz most engem bosnyák fuvaros.~ ~-
122 12|     tudunk itt mit csinálni, önre most nincsen különös szükség.
123 12|           az, ezredes úr, hogy én most elmozduljak, ha csak a szolgálat
124 12|          lakodalmára haza menjek. Most lesz, irták s egyre hivogatnak;
125 12|     elkéstek a jóváhagyásokkal, s most nekem kellett az ezred számlájára
126 12|           vész; onnan ki nem ássa most senki, még a lovasát is
127 12|     körülötte, tudott mosolyogni. Most egy hófehér ágyat látott
128 12|     otthon összetett kézzel hivja most valaki!~ ~Tizszer is kidőlt
129 12|  Magyarország fölött derengett.~ ~Most már semmi sem tartotta vissza
130 13|        csak enyhiti valamennyire: most nem csalta meg az érzékedet,
131 13|          vad ember voltam; no itt most eléggé el vagyok zárva a
132 13|      lehetetlent kiván. A betegek most éppen ebédelnek; minden
133 13|            az ember megfulladt.~ ~Most már igazán elszörnyedtem.
134 13|       volt tennie doktor Lang; de most már, ha ugy tetszik, kisérjen
135 13|          a tulzása megharagitott. Most már elfordultam tőle s szó
136 13|        titkos ellenségeim vannak, most már tisztán látok, ön semmivé