Rész

  1  1|           szeretettel csüggök rajta, ugy, hogy minden ágát egyforma
  2  1|          Vadai illőnek találta, hogy ugy tegyen, mintha tudna erről
  3  1|          gyorsan ölő méreg az, amire ugy tudok gondolni, mint megváltómra.”~ ~
  4  1|             a magányos szobámban, és ugy nézett rám, mintha azt mondaná:
  5  1|        amihez nincs erőm. A pisztoly ugy remeg a kezemben, hogy ha
  6  1|              bennem a vért. Magam is ugy éreztem, mintha valaki lenne
  7  1| levezekelhette mulasztását; hogy épp ugy fel lehet őt a további kötelezettség
  8  1|         szinte ihlettel választott s ugy nyult az egyik pohár után,
  9  1|              ki. Kiváncsisággal, sőt ugy tetszett nekem, hogy majdnem
 10  1|          Király felugrott a székről, ugy beszélt tovább elfojtott
 11  1|              s karonfogva az orvost, ugy vezette fel az emeletre.~ ~
 12  2|          röviditsék a fiait, akiknek ugy is szükecskén marad, ami
 13  2|          volt ez, melyben a gyász ép ugy megtalálhatta az enyhülést,
 14  2|       mozdult ki ebből a szobából.~ ~Ugy látszik, kifogyott a háznál
 15  2|             a nyergest, ráültem csak ugy a szőrére s egy szál kötőfékkel
 16  2|              a szerencsét, félkarral ugy sem tudnám elég erősen megragadni.~ ~
 17  2|          keserü lemondással.~ ~Ákos, ugy látszik, számitott erre
 18  2|              életem kétharmad részét ugy is a szabad ég alatt töltöttem,
 19  2|            volt a földön. Még minden ugy volt ott, a hogy a halott
 20  2|     kinyitotta a szemét, utoljára is ugy szenderült el félig nyitott
 21  2|         feledkezett meg; negyednapra ugy állitott be, egy sereg ládával,
 22  2|           könnyitett magán, mindjárt ugy rémlett neki, mintha az
 23  2|            kellett érniök egymással, ugy, a hogy voltak. Esténkint,
 24  2|          gondviselésszerü lény, aki, ugy látszott, arra volt hivatva,
 25  2|              örökében megtelepedtek, ugy őrködött fölöttük, mint
 26  2|              sokáig észre sem vette; ugy voltak vele, mint az egészséggel
 27  2|            legyen „Róza hugom.” Jenő ugy tett, mintha udvarias akarna
 28  2|          dajkát találni, aki mindent ugy kézhez ad neki, mint ez
 29  2|     Önkéntelenül összetette a kezét, ugy nézett Jenőre, aki egykedvüen
 30  2|              mégis a bokrot bámulta, ugy hallgatta némán, a mit az
 31  2|            nem törődött a fulánkkal, ugy tett, mintha nem hallotta
 32  2|     vállaljam őt? Annál inkább, mert ugy hiszem, ha egyszer eljön
 33  2|           kételkedhetett abban, hogy ugy van jól és helyesen minden,
 34  2|            ennek, levegő meg mozgás, ugy se lesz ebből tudós soha,
 35  2|       egyelőre befagy a terve, hanem ugy okoskodott, hogy elvégez
 36  2|         bevonulását.~ ~Reggel azután ugy intézték a dolgot, hogy
 37  2|       magához becsalogatni. Rendesen ugy kellett elhoznia a bátyjától,
 38  2|           nem, ez a langyos pocsolya ugy se használhat; de mit tegyen
 39  2|             percig, de ezek a percek ugy tüntek föl Jenőnek, mintha
 40  2|              a sima, repülő vágtatás ugy elringatja, mintha párnákon
 41  2|            de a nézése zavaros volt, ugy feküdt ágyacskájában, mint
 42  2|             mint a vérrokonság. Néha ugy támadnak a kötelességek,
 43  2|         semmi nyilvános szórakozása, ugy beszélték, hogy folytatja
 44  2|         megakadályozzuk.~ ~A botrány ugy nyolc óra tájban történt
 45  2|            perc alatt elvégezni, ami ugy is kötelességem. Megállapodásunk
 46  2|             ilyen nyomorék, mint én, ugy sem sokat lendithetne ott.~ ~
 47  2|            te vagy az idősebb!...” s ugy tünt föl neki, hogy soha
 48  2|           harmadnap és ezután mindig ugy közeledett a szegény kis
 49  2|       kezöket s amint szivére vonta, ugy történt, hogy a Róza kezének
 50  2|            forditva az egész terven, ugy tett, mint mikor a harci
 51  2|          minden reménységem; nemcsak ugy beszélek veled most mint
 52  2|              most mint bátyád, hanem ugy is, mint a család feje.
 53  2|        Félixeket nevelik; ha egyszer ugy leszesz itt mellettem, mint
 54  2|          mindig s annál rosszabb, ha ugy beleéled magadat az elválhatatlanságba.
 55  2|            hogy nem tudsz, nem birsz ugy bánni ezzel az asszonynyal,
 56  2|     külsőségekhez köti a gyászt; épp ugy nem feledem soha apámat,
 57  2|          percekért is; e pillanatban ugy rémlik, mintha apánk biztató
 58  2|           Mily szóval ostromolja meg ugy, hogy el ne riaszsza, hogy
 59  2|            hogy el ne riaszsza, hogy ugy ne járjon vele, mint a csigabigával,
 60  2|          lehet sejteni.~ ~Jenő máris ugy érezte, mintha a karjai
 61  3|              férjed, nem is élhettek ugy, mint más közönséges ember, (
 62  3|               Most már megvallhatom: ugy irigyeltelek akkor, de ugy!...
 63  3|           ugy irigyeltelek akkor, de ugy!... Neje leszel egy fenkölt
 64  3|          Azalatt, feltünt neki, hogy ugy elkomolyodott a barátnője.
 65  3|              megyünk már sehová sem. Ugy élek itt, mint egy apáca.
 66  3|            szőke katonatisztet, a ki ugy mászkálhatna baj nélkül
 67  4|             tudnak kelteni. Az ember ugy érzi magát közelükben, mintha
 68  4|  völgyhajlatok felszálló párafátyola ugy hajlott rá a földre, hogy
 69  4|            Sokáig várt, amig egyszer ugy rémlett neki, mintha hivnák.
 70  4|         szempár megint.~ ~Kornéliusz ugy áll egy helyben, mintha
 71  4|      találnia!~ ~A foga is vacogott, ugy remegett.~ ~Fuladozva kapott
 72  5|           gondolataitól.~ ~A lépcsőn ugy futott fel, mint valaha,
 73  5|         támlájára szoritotta s ekkor ugy rémlett neki, mintha nevén
 74  5|           hozzá, mert haldokló anyám ugy kivánta. Szegény leány voltam
 75  5|         harag indulatától szikrázott ugy a tekintete...~ ~- Ne mondd
 76  6|        ütközetben?!...~ ~A három nap ugy eltelt, hogy a kapitánynak
 77  6|            vezessen a karján; tegyen ugy; mintha neje volnék; szerezzen
 78  6|              gyönyörü teremtést, aki ugy pihegett a karján, mint
 79  6|               mert hüvös az éjszaka. Ugy alhatik reggelig, mint a
 80  6|          kardcsörgés hallatszott be. Ugy látszik, valami magasrangu
 81  6|          tudta, hogy az ezredes most ugy sem hallgatná meg; a leányasszonyka
 82  8|          elragadtatással megcsókolt, ugy tetszett, hogy a felséges
 83  8|           szeretője.~ ~Francia ember ugy mondaná ezt, hogy: a barátnőm.
 84  8|     észrevenni a mások csodálatát és ugy tenni, mintha nem látnánk,
 85  8|       kereste. Ki az a „csoda”, a ki ugy behálózta azt a világot?
 86  8|         szörnyeteg ellen védekezett, ugy suhogtat önkénytelenül a
 87  8|             ló! micsoda kincs!...”~ ~Ugy szétnyulik a megelégedéstől
 88  8|              az angol tenyerébe.~ ~- Ugy legyen! Aranyfürtért aranysörény...~ ~ ~
 89  8|     megnyugodott.~ ~A hideg angolnak ugy rémlett, hogy ő neki most
 90  8|             lesz még a világon, a ki ugy szeresse, mint ez a szép
 91  8|             az istennek, a melyikben ugy megbizhatik, mint ebben
 92  9|              a bodrosfejü babát, aki ugy bele bolondult az ő katonájába,
 93  9|           elment volna a katonájával ugy, ahogy a költöző madár szokott:
 94  9|           kis feleségét s délben már ugy hozták haza halványan, hidegen.~ ~
 95  9|          magát.~ ~A szegény kis néni ugy megijedt tőle! majd elájult,
 96  9|           megvolt a régin is, amitől ugy tudott fájni, dobogni a
 97  9|            kis néni; - mindig várta. Ugy félt, hogy hiába várja;
 98  9|            félt, hogy hiába várja; s ugy aggódott, hogy egyszer észre
 99  9|         nézte a régi arcképet, amely ugy hasonlitott az uj katonához.~ ~
100 10|             itt járt ma a fás ember; ugy tolakodik, hogy az szörnyüség;
101 10|           szép lenni.~ ~Az ura pedig ugy érezte, hogy már benne van
102 10|            amikor szóhoz jutott. Nem ugy volt az, kérem. Engedelmet
103 10|          becsületes leányt, akinek - ugy hittem akkor, - meleg jó
104 10|              tártam fel mindent. Nem ugy, ahogyan most mondja. Ó
105 10|           Juan-agglegényhez illik, s ugy hajtatott a szép asszonyékhoz.~ ~
106 10|              szivarjába.~ ~Valahára, ugy egy óra mulva, előkerült
107 10|          Ragyogott az arca, de azért ugy tett, mintha egy csomó szerencsétlenség
108 10|     változott. A fogát csikorgatta s ugy ugrott nekem, hogy azt hittem,
109 10|            Gábor verekszik - kardra. Ugy tégy, lelkem, mintha semmit
110 10|      sejtenél, ne izgassuk szegényt, ugy is kedvetlen egy kicsit.~ ~
111 11|            lehet ez a leányka, tehát ugy illenek, hogy rövid, göndörödő
112 11|               Egyébiránt lehet, hogy ugy sem aludt volna. Egy eszme
113 11|             nem is remélt kincsét.~ ~Ugy volt. A szende angyal, a
114 12|             hogy szabadságot kérjen. Ugy sem kapott volna.~ ~Folyvást
115 12|     könnyétől. Amig a nagy tél tart, ugy sem tudunk itt mit csinálni,
116 13|     szeretném látni; orvosa voltam s ugy hallom, vágyik utánam. Valamelyik
117 13|           Kezét a fejére szoritotta, ugy ismételte egy párszor az
118 13|    melancholia...~ ~Szegény betegem: Ugy látszik, csöppet sem javult
119 13|        söpörve a hó s a zuzmarás fák ugy borultak össze fölöttünk,
120 13|         öklével a mellére, hogy csak ugy kongott) nincs olyan maniakus
121 13|         doktor Lang; de most már, ha ugy tetszik, kisérjen el a doktor
122 13|           Egészen kikelt az arcából, ugy folytatta folyvást emelkedő