Rész

1  2|   valamit. Ugy-e Jenő?~ ~Róza kimondhatatlan hálával nézett a durva katonára,
2  2| mozdulatlan maradt s a sejtés kimondhatatlan nagy gyönyörétől hol elsápadt,
3  2|  szivességet tehetett neki.~ ~Kimondhatatlan öröm volt az, mikor az orvos
4  4| férfiu szeretett.~ ~Szeretett kimondhatatlan epedéssel; a teljes reménytelenség
5  6|    szabad engem félreértenie. Kimondhatatlan kétségbeesés hozott engem