Rész

  1  1|     megakadt. - Igaz, iszen még be sem mutattam magamat, mondta. -
  2  1|         mert nagyon szerettem: még sem volt erőm meghallgatni könyörgését
  3  1|         talán mondanom, hogy egyik sem volt méreg. Erős szerek
  4  1|         van a lakásomon, még senki sem tud róla. Önhöz siettem,
  5  2|           emberek; egynek az arcán sem látszott gyász vagy meghatottság;
  6  2|            volt, de még ily formán sem látszott többnek harmincnégy-harmincöt
  7  2|           Nem volt kantár a lovon, sem nyereg, csak kötőfék; tajtékozva
  8  2|            csak nem volt egy lélek sem a kápolna körül, csak a
  9  2|           egymást. - Ákos különben sem sokat törődött az egészszel,
 10  2|       lévén, egy csöpp érzelgősség sem volt benne s ha nem ő lett
 11  2|           volna az idősebb, eszébe sem jut, hogy számon tartsa
 12  2|           a zöld asztalon! Még azt sem igen mondhatom, hogy a pénzemért
 13  2|          szerencsét, félkarral ugy sem tudnám elég erősen megragadni.~ ~
 14  2|           a feleletre. Egy csöppet sem volt meglepve; bólintott
 15  2|             Jenő ugyan egy cseppet sem ölte magát az ügyvédkedéssel,
 16  2|         magában. Még a hirlapokról sem feledkezett meg; negyednapra
 17  2|   találkozott dandy-öcscsével, azt sem igen tudta már, hogy milyen
 18  2|          annak az eszejárása. Jenő sem nagyon erőszakolta, hogy
 19  2|        eregetett a levegőbe. Egyik sem szólt egy szót sem, de néha
 20  2|           Egyik sem szólt egy szót sem, de néha titokban egymásra
 21  2|           két testvér sokáig észre sem vette; ugy voltak vele,
 22  2|           kacagott; őt legkevésbbé sem bántotta az igazság s annál
 23  2|            Jenőnek egyetlen ebédje sem volt tökéletes.~ ~Róza már
 24  2|            kik közül az egyik soha sem foglalkozott rejtélyek megoldásával,
 25  2|            Most már egyetlen virág sem volt rajta, elhervadt valamennyi.
 26  2|  meglepetve néztek Jenőre. Egyikök sem értette ezt a hirtelen támadt
 27  2|    tapasztalatlan lelke pillanatig sem kételkedhetett abban, hogy
 28  2|       huzott hozzá s talán magának sem merte bevallani, hogy sokkal
 29  2|          repült kifelé, egy percig sem lehetett volna tovább is
 30  2|     nyilvánulhatott.~ ~Legkevésbbé sem volt ennélfogva csudálatos,
 31  2|           még egy valamire való fa sem volt, a hol meghuzhatták
 32  2|            gyermek legkisebb jelét sem adja az életnek, hörögve
 33  2|      bocsásd, ha saját fiad lenne, sem lehetnél miatta jobban kétségbeesve.~ ~
 34  2|          kötelességek, hogy magunk sem tudjuk, egyszer csak azt
 35  2|       megnyilatkozó sziveket semmi sem riasztja el annyira, mint
 36  2|        szeleburdi közt talán egyik sem volt oly eszeveszett, mint
 37  2|           szerencsétlen talán maga sem tudta, hogy mennyire igazat
 38  2|          körülmények közt soha meg sem hallgattam volna; hogy tudniillik
 39  2|       között.~ ~Nem szólt egy szót sem, nyugodtan meghajtotta magát
 40  2|         Kondor, aki soha a légynek sem vétett. Egyetlen boldogsága
 41  2|       ilyen nyomorék, mint én, ugy sem sokat lendithetne ott.~ ~
 42  2|           tünt föl neki, hogy soha sem volt ez a figyelmeztetés
 43  2|           közül eddig egyetlen egy sem teljesült s életök mind
 44  2|          korszaka volt ez és semmi sem mutatott arra, hogy még
 45  2|      árnyéktalan hőség.~ ~Még soha sem érezte ezt a különös szomoruságot,
 46  2|         energia izgatta, mely soha sem veszhet ki egészen az igazi
 47  2|          akinek soha egy gondolata sem fordult a családi élet felé,
 48  2|         Róza napok óta annyi időre sem hagyta el fiát, a mennyi
 49  2|            voltak ugyan, de semmit sem vesztettek abból a természetes
 50  2|          jó állat nem oka semminek sem, bizonyosan ő is jól megütötte
 51  2|            arról, hogy egy csöppet sem született szónoknak. Átvillant
 52  2|      mutatott, hogy egy fikarcnyit sem enged abból, amit mondott.~ ~
 53  2|        képtelen terv, hogy szólani sem tudott.~ ~Az öreg ágyu eldördült
 54  2|          lelkiismerete egy csöppet sem védte az ellen a gyöngéd
 55  2|            egymást, a gyász még el sem mult, féléve sincs, hogy
 56  2|            örömén kivül semmi után sem eseng abból, ami a többi
 57  3|       mennyi okvetetlenül kell, az sem a legfinomabb. A falon itt-ott
 58  3|             a mi volt és a mi soha sem lesz többet. Mennyit ábrándoztunk
 59  3|    egyetlen egy olyan rokon-lelket sem, a kinek kitárhattam volna
 60  3| legkedvesebb vagy. Te előtted soha sem volt titkom. Akarok tudni
 61  3|         egyetlen jóravaló illuziót sem tud majd kelteni száraz
 62  3|         jöhet hozzánk senki, és mi sem megyünk már sehová sem.
 63  3|          mi sem megyünk már sehová sem. Ugy élek itt, mint egy
 64  4|            lényében semmi félelmes sem vala. Sok gyávaság, temérdek
 65  4|         kihivó durvaságának nyomát sem lehetett benne fölfedezni.
 66  4|      amikor egy nagy utjában senki sem lehetett mellette más a
 67  4|         kérdezte ő mindezt. Semmit sem firtatott. Csak boldog volt;
 68  4|        rajtam?!”~ ~Igazában semmit sem nézett rajta. Inkább bele
 69  4|          mitsem sejtett ebből. Meg sem értette volna talán. Kivált
 70  4|       egész néma erdő.~ ~Még madár sem szólott. A magas hegyvidéken
 71  4|      szunnyadozott, mert még diván sem volt a szerény kis szobában.~ ~
 72  4|          nem marad emléke semminek sem! Ahol a levegő hasonlit
 73  4|        mukkantál, mert semmi jogod sem volt; a remény leghalványabb
 74  4|            nem is lehetett igaz!~ ~Sem a fehér szoba, sem a fehér
 75  4|         igaz!~ ~Sem a fehér szoba, sem a fehér asszony, sem a nyitott
 76  4|        szoba, sem a fehér asszony, sem a nyitott szem, sem a csukott
 77  4|       asszony, sem a nyitott szem, sem a csukott szem.~ ~Csak az
 78  5|          amikor egyáltalában sehol sem volt nagy baj, s amely egy
 79  5|           érte már egy parányi nap sem; hanem fent-fent, nagyon
 80  5|           tudom, senki más, még ön sem. De azért hivattam, hogy
 81  6|           ur, önnek egy pillanatig sem szabad engem félreértenie.
 82  6|           fájáról: még gondolatban sem tudta volna megbántani.
 83  6|           két delikvens egy mukkot sem mert szólni.~ ~A kapitány
 84  6|           hogy az ezredes most ugy sem hallgatná meg; a leányasszonyka
 85  7|       urának; a jó ember máskép ki sem birná ezt a nyomoruságos
 86  7|       velünk, hogy mi pedig semmit sem tudunk?!~ ~Som még aznap
 87  7|          Parajd-Csalitosra.~ ~Maga sem tudta, mit akar. Csak abban
 88  7|         Dicséretére mondva, eszébe sem jutott, hogy kövesse a névtelen
 89  7|            a feleségéhez és semmit sem törődve azzal, hogy az az
 90  7|           össze. Most már senkinek sem fog többet felülni.~ ~ ~ ~
 91  8|        adta volna a lovát semmiért sem. Az, hogy a nagy vagyonáért
 92  8|           következett, egy cseppet sem vitte közelebb ahhoz, hogy
 93  8|          esengő szem, amelybe soha sem tudni, hogy mikor csap le
 94  8|               Nem akart egy percre sem tágitani az aranyhaj mellől.
 95  8|           Mikor otthon, ahol senki sem látta, a nyakába ugrott
 96  8|         szegem egy arany tengerért sem! mormogta magában.~ ~ ~ ~
 97  9|   háztüznézőt, még csak maga elibe sem eresztette az özvegy.~ ~
 98  9|            álmodja, akit egy órára sem tudott elfeledni! - Amikor
 99  9|   asszonyosak. Szenvedélynek nyoma sem volt bennök. A liliom sem
100  9|          sem volt bennök. A liliom sem álmodhat tisztábban május
101  9|          néni egész éjjel a szemét sem hunyta be. Hajnalban már
102  9|            nem tudott abból semmit sem. Pedig amikor a kerités
103 10|            volt mint a férfi, de ő sem volt bizony a legszebb idejében.
104 10|           nyakgattok. Még az álmot sem dörgölhetem ki a szememből,
105 10|         nem szorultam soha senkire sem. Már irodavezető is voltam,
106 10|         biztositani számára semmit sem az élet szépségéből. Csak
107 10|        tégy, lelkem, mintha semmit sem sejtenél, ne izgassuk szegényt,
108 11|         Egyébiránt lehet, hogy ugy sem aludt volna. Egy eszme fészkelte
109 12|      olyanra a legvénebb hegylakók sem emlékeznek. A Boszniában
110 12|            Még katonai gyakorlatot sem lehetett a szabadban tartani.
111 12|            szabadságot kérjen. Ugy sem kapott volna.~ ~Folyvást
112 12|        forrongás bombái, azt senki sem tudhatta.~ ~Az ezredes ajtaján
113 12|          Amig a nagy tél tart, ugy sem tudunk itt mit csinálni,
114 12|           lehetett költeni semmire sem, minek hordta volna magával.~ ~
115 12|           tartja ébren.~ ~A mozgás sem használt, kezdett kihülni
116 12|           A ravaszdinak eszeágában sem volt, hogy kiugorjon a sikságra,
117 12|   kiugorjon a sikságra, ahol futni sem tudott volna az éjszaka
118 12|        derengett.~ ~Most már semmi sem tartotta vissza a harmadik
119 13|      betegem: Ugy látszik, csöppet sem javult az állapota, mióta
120 13|           Én azt hiszem, egy hétig sem maradnék.~ ~Megint olyan