Rész

  1  1|         halnom, mert még borzasztóbb ez az örökös, állandó szorongás,
  2  1|              amint megesküdtél. Csak ez az egy mód volt, hogy elszakitsalak „
  3  1|              Vadai erősen pislogott. Ez a legnagyobb felindulás
  4  1|          épület előtt megállott.~ ~- Ez a rendőrség? - kérdezte
  5  1|                 kérdezte Király.~ ~- Ez, - felelt az ügyvéd s karonfogva
  6  2|          tulzásával omlottak könyei. Ez a nő Róza volt, az özvegy,
  7  2|      légkörében az ilyenforma embert ez alá a gyüjtőnév alá vonják:
  8  2|              kérdezi valaki, hogy ki ez a finom ur, azok egyszerüen
  9  2|              falubeliek összesugtak. Ez az idősebb Sas fiu, Sas
 10  2|       akkordját hallotta az ember.~ ~Ez a nagy térség, ami a domb
 11  2|    legigazibb otthonuk majd nekik is ez a kripta lesz itt a kápolna
 12  2|         tájképet. Oly környezet volt ez, melyben a gyász ép ugy
 13  2|         többet juttatott a vagyonból ez a gyöngédség. Mint elsőszülött,
 14  2|              feküdni az urak.~ ~- Ki ez a nő? - kérdezte Ákos, mikor
 15  2|           hüvösen tartotta a levegőt ez a kis szoba, a kertre nyiló
 16  2|           mennyire tájékozva vagyok, ez az ócska ház a belsőséggel,
 17  2|      kietlenségben, a mi körülvette. Ez az ember nem volt hozzászokva,
 18  2|       lassankint kriptává vált volna ez a szoba.~ ~Dideregve bujt
 19  2|       béresek odakint. „Ejnye bizony ez kemény legény, nem olyan
 20  2|            volt, Isten nyugosztalja. Ez ráncba szed bennünket, nem
 21  2|           gyanus szilvalevet kapott; ez a tragikus mosoly vonult
 22  2|             hova lenni aggodalmában. Ez a jó teremtés mindent megtett
 23  2|   valóságosan lenézte. Micsoda ember ez, - mondogatta magában, -
 24  2|             egymás mellett éljenek s ez ellen hiába való lett volna
 25  2|             volna a Sasok.~ ~Ki volt ez a Róza? ez a gondviselésszerü
 26  2|          Sasok.~ ~Ki volt ez a Róza? ez a gondviselésszerü lény,
 27  2|              kiegyenlitse?~ ~Ki volt ez az asszony, aki az első
 28  2|         tudom, mi lenne belőlünk, ha ez a Róza egyszer itt hagyna
 29  2|             ugy kézhez ad neki, mint ez a menyecske.~ ~- Az igaz,
 30  2|              szeretik...~ ~- De hisz ez pompás! - kiáltott Ákos,
 31  2|            feltünt volna, csak éppen ez a két ember nem vette észre,
 32  2|              a félvállról beszélést, ez egyszer nem törődött a fulánkkal,
 33  2|             most megveti az alapját. Ez is egyike volt azoknak a
 34  2|              helyesen minden, a hogy ez a finom, előkelő gavallér
 35  2|             lehet olvasni; tele volt ez az ember az ő szemében dicsőséggel
 36  2|             f, g, á.” Nagy öröm volt ez anyai szivének.~ ~A leckét
 37  2|            elsápadt, hol elpirult.~ ~Ez megmentette Simont.~ ~-
 38  2| tulajdonképen való lelki rokonságot. Ez a gyermek már tudott lelkesedni
 39  2|            unalom. Most ime itt volt ez a gyermek, a ki iránt csudálatos
 40  2|       piszkos viz elriasztotta; nem, ez a langyos pocsolya ugy se
 41  2|          Nyugalom, Róza, katonadolog ez, a mi még számtalanszor
 42  2|           folytatja férje üzleteit s ez nagyon elfoglalja.~ ~Wallon
 43  2|          aláznom őket.~ ~Elrémültem; ez az ember eszét vesztette!
 44  2|           ugrott, mint a párduc.~ ~- Ez az! - kiáltotta és megütötte.~ ~
 45  2|              Derék, becsületes ember ez a Kondor, aki soha a légynek
 46  2|            nem tudtam akkor, hogy ki ez a Kondor Endre, de mondhatom,
 47  2|            isten nem akarhatja, hogy ez a csapás is sujtson. Öregszem
 48  2|             neki, hogy soha sem volt ez a figyelmeztetés jogosultabb,
 49  2|          való tengődés korszaka volt ez és semmi sem mutatott arra,
 50  2|          világitott be a homályba, s ez melegséget terjesztett és
 51  2|               Jenőt annyira meglepte ez a képtelen terv, hogy szólani
 52  2|            elbánni? Hogy jut eszedbe ez a terv, a melyre én soha,
 53  2|       bizonyosabb vagyok benne, hogy ez egyszer az igazi uton vagyok.
 54  2|           tiszta erényét bizonyitja; ez az emlék tiz év óta erős
 55  2|         fölkiáltott:~ ~- Azt hiszem, ez egyszer egész lelkemmel
 56  3|            volt az ember azzal, hogy ez az asszony sokkal szebb
 57  3|           vendéget mindjárt megkapta ez a „három óra.”~ ~- Persze,
 58  3|     történetét?~ ~Az a pillanat volt ez, a melyben a babona szerint
 59  3|             különbség közöttünk? Ah, ez a husz év mintha még jobban
 60  3|        Daniné ablaka környékén, mint ez itt. Az ura se kéne neki
 61  4|                Ó, milyen csunya volt ez a szegény Kornéliusz!~ ~
 62  4|           mindig szenvedő volt.~ ~És ez a férfiu szeretett.~ ~Szeretett
 63  4|      fekhelyére.~ ~Oly gyönyörü volt ez igy őneki!... kétségbeesve
 64  4|               mert rögtön lezáródott ez a hivó, beszélő, igérő szempár
 65  4|               De aztán!... Aztán, ha ez elmult! ha ujra felébred
 66  5|           szepegés nesze csapta meg. Ez az asszony sirt, konstatálta
 67  5|              gyülölettel volt mindig ez iránt az ember iránt, akit
 68  5|          fajtáju gorombaságot, mikor ez a könnyelmü életü, felületes
 69  5|         amikor a „házi butor” előtt (ez ő volt, a doktor) nekiesett
 70  5|          Valamikor tegezték egymást. Ez a te hegyeket dönt le és
 71  6|         garancia.~ ~Nagyon szép volt ez a szegény izgatott nőcske,
 72  6|              minél őszintébb legyen. Ez meglátszott rajta.~ ~- Nászuton
 73  6|         manóba is, de nagyon ösmerős ez a hang.~ ~Nagyon szeretett
 74  6|         nézte a megrezzent párt.~ ~- Ez az ön felesége, kapitány?
 75  7|           szemét”.~ ~Aláirás helyett ez volt a levél befejezése: „
 76  7|     mondogatta a bámuló asszonynak: „ez a te elégtételed, lelkem!
 77  8|           hogy mennyire bosszantotta ez a derék Mr. Millart.~ ~Szerencsére
 78  8|            volt az egész világon. És ez oly büszkévé, olyan boldoggá
 79  8|          Látod Péter, nem neked való ez. Tönkre teszed a jó hiredet
 80  8|             még az is jól esik, hogy ez a hindu-pagodában másolt
 81  8|         kincs!~ ~- De nagyon szép ám ez az asszony is, te Péter.~ ~-
 82  8|              a ki ugy szeresse, mint ez a szép állat? Hát van még
 83  8|             mint ebben a lóban? Hisz ez a legnagyobb kincse, ez
 84  8|              ez a legnagyobb kincse, ez a legnagyobb dicsősége,
 85  9|             madár szokott: titkon.~ ~Ez a borzasztó fölfedezés meghatotta
 86  9|   féltékenyen a sir fenekén is.”~ ~S ez a magába maradt asszony
 87  9|      visszafejlődött megint leánynyá ez az aligasszony.~ ~Rég elfelejtett
 88  9|       éjszakáján.~ ~*~ ~A megnyugvás ez évekre terjedő időszaka
 89 10|             gépies, butitó munkával. Ez alatt eltelt a fiatalsága.
 90 10|            csak ütni, mindjárt ütni. Ez a te módszered.~ ~- De isz
 91 10|            nagyobb baj nélkül. Hanem ez a nyomoruságos ember már
 92 10|              nem volt vele muszáj.~ ~Ez volt legkeservesebb gondolata.
 93 10|           hogy nem ön!... No hallja, ez már igazán sok. Ennek nem
 94 10|           nagyon elnyüttnek tetszett ez a kész öreg ember.~ ~A legényélet
 95 10|           rontott rajta annyit, mint ez a családi boldogságban töltött
 96 10|            itt urnak kellene lennie. Ez itt egy bárónőre merte emelni
 97 10|     rövidesen, okosan bonyolitom le. Ez ellen nem lehet szólani. -
 98 10|         turkált, egyre dohogott:~ ~- Ez a Laci szeleverdi volt egész
 99 10|                 förmedt a barátjára, ez sohase javul meg. Fogadni
100 10|      megszólalt ebben a percben:~ ~- Ez a tied, ma is, holnap is; -
101 10|               hogy bizony nagy barom ez a kedves cimborája, hogy
102 10|        csudálatos, felséges teremtés ez; hát azt hiszed, hogy el
103 10|            tőle szabadulni? - De még ez mind semmi! barátom, ez
104 10|              ez mind semmi! barátom, ez az asszony maga a satanella!
105 10|        csináljak. Szörnyen féltékeny ez a kis furia; csak illik
106 11|              rajta aranynyal himezve ez a szó:~ ~„Souvenir”~ ~A
107 11|           egy kis eleven ördög lehet ez a leányka, tehát ugy illenek,
108 11|          arra mutatnak, hogy szép is ez a kis szőke, göndörhaju,
109 11|             a szép szobából, amelyet ez idő szerint meglehetősen
110 11|         nevét is, megjegyezvén, hogy ez az irás az év melyik napjának
111 11|           Balatoni Elemér!... hát ki ez?~ ~- A szemtelen! - mondta
112 12|          Tizszer is kidőlt volna, ha ez a tudat nem serkenti, nem
113 13|          sietett megszabadulni tőle. Ez rövid története annak, hogyan
114 13|         itthon vagyok.~ ~- Ugyan! No ez ujság; igy hát ön az őrültek
115 13|          irigylem; mégis csak rabság ez.~ ~- Ahogy vesszük. Minden
116 13|           hajlandóság a chlorosisra, ez idő szerint febris intermittensszel
117 13|            Csak nem neheztel? Lássa, ez még semmi. Tegnap hoztak
118 13|           könnyelmüsége okozta, hogy ez a veszedelmes őrült megszökhetett!~ ~