Rész

 1  1|         családját inkább ott helyezte el. Hadd legyen jó helyök gyermekeinek;
 2  1|         székében s folyékonyan mondta el, ami következik:~ ~- Bejön
 3  1|          halnom, én az öngyilkosságot el nem kerülhetem; már pedig
 4  1|             szörnyü módon veszthetném el, megrendülve, megesküdtem
 5  1|       változik.~ ~Csak röviden mondom el, mit tettem, mert nem én
 6  2|           közt: amit ő érzett, az jól el volt rejtve a szive fenekén,
 7  2|               de azért nem feledtelek el. Mostantól fogva még kevésbbé
 8  2|             lehangoltan, nem feledtél el, mert örökké sajgott szivedben
 9  2|              engedékenységre. De hidd el Ákos, sohasem akartalak
10  2|               valahogy s ha a karomat el nem lövik, ma legalább is
11  2|            mult, hogy a temetésről is el nem maradtam, a fekete tagnál
12  2|         megvessem őszszel az alapját. El is foglalom mindjárt az
13  2|            utoljára is ugy szenderült el félig nyitott szemmel, a
14  2|              mikor mégsem kerülhették el a találkozást, Ákos rágyujtott
15  2|               kellemetlen dolgokat is el tudott türni, ha asszonynak
16  2|     megoldásával, a másik meg egészen el volt telve a saját lelke
17  2|         nagyon az emlékezés, beszélje el.~ ~- Sokkal többet szenvedtem
18  2|            kellett a Bandi azzal vált el tőlem, hogy pár nap alatt
19  2|          dolga van az irodájában, azt el kell végeznie.~ ~Szót fogadtam,
20  2|               alján, az uram altatott el.~ ~Ő maga pedig már ki volt
21  2|            érzem magamat.~ ~Az özvegy el volt ragadtatva. Hálás szive
22  2|                    Ákos bácsi, vigyen el engem is!...~ ~Olyan kérő,
23  2|              a dolgot, hogy a „gebék” el legyenek foglalva valamivel
24  2|          keresetlen modorában beszélt el neki harcias történeteket.
25  2|          nézte fiát a ponnyn, annyira el volt ragadtatva, ha a kapitány
26  2|           sziveket semmi sem riasztja el annyira, mint az elhirtelenkedett
27  2|            óta annyi időre sem hagyta el fiát, a mennyi alatt kissé
28  2|              fölényét minden irányban el kellett ösmernie, letette
29  2|           mind a ketten. Az én kockám el is van már vetve végképen,
30  2|    előitéletének a nyüge alól, feledd el végkép azt a világot, amelyben
31  2|               hizelgésekkel halmoztak el; annál jobban csudálom az
32  2| változatosságában sohasem tévesztette el azt az utat, a mely a kényes
33  2|         ösmerjük egymást, a gyász még el sem mult, féléve sincs,
34  2|              ostromolja meg ugy, hogy el ne riaszsza, hogy ugy ne
35  2|              sárga leveleket hullatta el a kertben: a Sasok szürke
36  3|          szoba mélyét függöny takarta el a szem elől. Ennyiből állt
37  3|              a mi csak hiába foglalja el nálok a drága helyet.~ ~
38  3|              volna az irigységtől, ha el nem vesz Dani, az én Danim.
39  3|              időt, a mi az alatt telt el, hogy az asszonyka összeszedte
40  3|        üdvösséges odaadással indultam el vele a nászutra.~ ~Erről
41  3|          mihelyt egy sora megjelenik. El kellett készülnöm rá, hogy
42  3|              férjhez, ezt ne felejtsd el, szivem. Tudod-e, hogy husz
43  3|              abban, hogy kitől zárjon el; - hogyan rejtsen el a világ
44  3|           zárjon el; - hogyan rejtsen el a világ elől.~ ~Sok guny
45  4|   megsemmisülés felé haladt lassan; s el volt rá készülve, hogy egyetlen
46  4|           szökjél meg innen!~ ~Tagadd el ezt az órát. Mondd folyvást
47  5|          paciens is elment s a doktor el készült hazulról.~ ~Csak
48  5|            amig egy másik szél-kölyök el nem kezd vele lapdázni ujra.~ ~
49  5|            ennek az embernek adtam én el a fiatalságomat, a hüségemet,
50  5|             tisztán lát, aki nem itél el, hanem felém fordul részvétével.
51  5|            barátnőjét: néma düh fogta el. Kezét ökölbe szoritotta,
52  5|              közé.~ ~Hányszor fojtott el csupán az asszony kedvéért
53  5|              De hát igy nem maradhat; el fogsz válni tőle.~ ~Az immár
54  5|            Határtalan gőgje nem birna el ily sértést; nem törődne
55  6|           után induló éjjeli vonatról el ne késsék.~ ~Kissé fáradtan
56  6|               Rahótyt vad düh futotta el arra a gondolatra, hogy
57  6|                 Erős köhögés fojtotta el szavát. Mikor magához tért,
58  6|          kiáltotta:~ ~- Ha ő nagysága el nem utasit...~ ~- Nem utasitja
59  6|            utasit...~ ~- Nem utasitja el, vágott közbe az ezredes.
60  7|            lombok alatt sietve indult el. Amint az első uthajláshoz
61  8|            ostor csapás nélkül haladt el a birói páholy előtt, a
62  8|         Adoniszokat?!...~ ~Mr. Millar el nem tudta képzelni, hogy
63  8|            nem a képén csattan-e majd el a felelet.~ ~Nem ott csattant
64  8|           felelet.~ ~Nem ott csattant el.~ ~Barczikay meg volt bolondulva.
65  9|            amig csodaszép hervadással el nem jutott odáig, hogy már
66  9|          ember.~ ~Milyen sok idő telt el ebben a magányban, közel
67  9|             századot ott szállásoltak el. A szép kis néninek tiszt
68  9|            engedte, hogy hadd sodorja el az az őrület, ami elfogta
69  9|               majd megfogja a kezét s el nem ereszti többet.~ ~Dobpergés
70 10|             ujra a férfi, hallgattasd el azt a komisz kölyköt, mert
71 10|              Esküszöm! Hallja? higyje el! Még egyszer esküszöm! De
72 10|            családot nagy bajok nélkül el nem tarthatok? Hát nem a „
73 10|               nagylelküen bátoritott. El kellett hinnem végre, hogy
74 10|             egy órácskára feltétlenül el kell szabadulnom. Az isten
75 10|              valami ürügygyel hurcolj el hazulról. Legjobb, ha azt
76 10|         mozdult ki, amig a nagy hőség el nem mult. Most fel kellett
77 10|                vén hazug! engem ugyan el nem csalsz ettől a kis kincstől. -
78 10|             holnap is; - hát ki veszi el tőled?~ ~S Laci sietve csókolta
79 10|               unatkozva terpeszkedett el a kocsi ülésén.~ ~Azt gondolta
80 10|     valósággal átszellemülve képzelte el apróra azt a boldogságot;
81 10|              ez; hát azt hiszed, hogy el birtam tőle szabadulni? -
82 10|        oroszlán. Ne félj, nem hagylak el!~ ~A fiatal asszony benső
83 10|             nem tudta megállani, hogy el ne forduljon s hirtelen
84 10|               legalább te ne veszitsd el a fejedet.~ ~Félperc mulva
85 11|       befordult a kapun. Minden szoba el volt foglalva mára, hova
86 11|             meghatottság ömlött volna el. Előkurgatott egy tenyeres-talpas
87 11|            ezt az édes-édes könyvet s el fogja tenni apró kincsei
88 11|               által lelkesitve szórta el lánglelke sziporkáit!~ ~
89 12|               akiért az imént ugratta el a zászlóalj-ügyeletes szakaszvezetőt.~ ~
90 12|              a tábori vasut, de addig el nem visz most engem bosnyák
91 12|             időt, amit a határig tölt el az utazással, nem számitom
92 12|             Észrevette, hogyan sápadt el Bánki hadnagy s elhallgatott.
93 12|            lórit fölváltva hajtották, el nem tudták képzelni, mért
94 13|                ami szorongással tölti el az embert. Végre az egyik
95 13|            voltam; no itt most eléggé el vagyok zárva a világtól.~ ~-
96 13|          bujja. Egyébiránt az utakról el volt söpörve a hó s a zuzmarás
97 13|             láttára veszett düh fogta el, ki akart rohanni. Én éppen
98 13|              ha ugy tetszik, kisérjen el a doktor Beke osztályára,