Rész

 1  1|            tulságosan bolond, mert ő maga is tudta, hogy eljárása
 2  1|    tulvilági üdvösségemre, hogy ha ő öngyilkos lenne valaha:
 3  1|         rám, hogy mért hivatkoztam ő rá, ha nem váltom be igéretemet.
 4  1|            ki lehet békiteni; hogy ő már eleget szenvedett, annyit,
 5  1|            az ügyvédnek mesélt, az ő őrült agyának a lázálma
 6  2|       volna a vén Sast, - nem tett ő azért egész életében semmit,
 7  2|       került Sas Gedeonhoz s azóta ő vitte a háziasszony tisztjét.
 8  2|         volt ráirva: S a s G e d e o n. Kemény vonásai egy pillanatra
 9  2|            a gyászmenet közt: amit ő érzett, az jól el volt rejtve
10  2|            sem volt benne s ha nem ő lett volna az idősebb, eszébe
11  2|            a teremszerü szobát, de ő maga ha egyedül volt, csak
12  2|        Jenő némán bámult maga elé; ő neki csak az adott gondot
13  2| fölöslegesnek tartotta volna, hogy ő maga vonjon le érdemeiből.
14  2|            visszatérni Sasfalvára. Ő maga csomagoltatott össze
15  2|   türelmesen viselte sorsát. Hisz’ ő az idősebb, neki kell okosabbnak
16  2|          volt, hogy kettőjök közül ő az, aki sokkal helyesebben
17  2|      elpityeredett volna, elkezdte ő is ölelni, csókolni az apját
18  2|             az uram altatott el.~ ~Ő maga pedig már ki volt teritve
19  2|           nagy reményeket fűzni az ő vezetéséhez, - nem akarta
20  2|        tulzott elveknek, melyek az ő egész életét olyan ferdévé
21  2|     szándékot s a mi Rózát illeti, ő valósággal boldognak érezte
22  2|           tele volt ez az ember az ő szemében dicsőséggel s már
23  2|            mutatta neki a kótákat, ő főzőkanállal a kezében,
24  2|            Mit nem adott volna, ha ő is kilovagolhat vala a bácsijával!~ ~
25  2|       gyönyörü kis ponny állott az ő lova mellett teljesen felkantározva.
26  2|             mint a bátyja, mert az ő természetével és egész lényével
27  2|      sorssal végkép kibékülnek. Az ő visszavonulásának is kellett
28  2|      lehessen mellette, lovat vett ő is. Sokkal kitünőbb nevelése
29  2|            hamar vizet - mondta.~ ~Ő maga vitte be a házba a
30  2|            azért a modorából, hogy ő is aggódik; nem tréfált,
31  2|                De bennünket nem az ő sorsa érdekel most, hanem
32  2|        uralkodott rajta. Mit bánta ő, hogyha egyszer nem lesz
33  2|      megannyi cél lehetett.~ ~Ime, ő, akinek soha egy gondolata
34  2|        mindazt a mit az öcscse meg ő együttesen rontottak a Sas
35  2|           semminek sem, bizonyosan ő is jól megütötte magát,
36  2|     magadat az elválhatatlanságba. Ő vele repülni te neked már
37  2|           bátyja hite szerint csat ő iránta érdeklődött.~ ~-
38  3|  vékonypénzü asszonyka leborult az ő Mariskája vállára s ideges
39  3|          kiválasztottját sejtettem ő benne. Aztán, a mig pihent,
40  3|     szebbek, elmésebbek, méltóbbak ő hozzá; s keserves könyeim
41  3|            a tudatában, hogy enyém ő, egyedül az enyém, isten
42  3|           az uram könyvei. A miket ő irt. Az volt az oltárunk.
43  3|       volna küzdeni kiváncsiságát; ő is az ablakhoz sietett s
44  3|        tőlem a hirneves uramat: az ő feje fő szakadatlanul abban,
45  3|          nyakát mindenkinek, ha az ő jó felesége hűségét kétségbe
46  4|            ennek a csunyának.~ ~Az ő lényében semmi félelmes
47  4|            mindössze ennyi volt az ő saját külön, csak a maga
48  4|           volna, ha az asszony, az ő szép bálványa, kitalálja,
49  4|            elfoglalják a helyet az ő eszményképe mellett; s ilyenkor
50  4|         kelthetett?~ ~Mit kérdezte ő mindezt. Semmit sem firtatott.
51  4|            Soha se kopogtak neki s ő tulajdonképen ezt nem is
52  4|        megértette. És mert nő volt ő is, akit meghat a szerelem:
53  4|            hagyom!”...~ ~Valamikor ő is mosolygott, ha többi
54  4|       miatt.~ ~Rá emlékezett, hogy ő sohasem kért, sohasem esdekelt,
55  4|             Kiváncsi arra, hogy ki ő, Kornéliusz! - Ezt érzi
56  4|            érzés, hogy a tied volt ő: és hogy a tied után esengnek
57  4|   tagjaidat.~ ~Hizelegnél neki, de ő csak felsivalkodnék, mint
58  5|       tréfákkal szellemeskedett az ő rovására. Mikor a jámbor
59  5|           a „házi butor” előtt (ez ő volt, a doktor) nekiesett
60  5|             Szegény leány voltam s ő gondtalan jövőt kinált.
61  5|         akkor mért bánt annyira az ő hütlensége? - firtatta a
62  6|         irigylik a huszártól, hogy ő a világ első lovas katonája.
63  6|           majdnem olyan idős, mint ő s nagynevü orvos, egyetemi
64  6|        azután. De most félek, hogy Ő kitalálja; hogy utánam sürgönyöz;
65  6|        katonásan kiáltotta:~ ~- Ha ő nagysága el nem utasit...~ ~-
66  7|          kirándulás van itt bőven. Ő is volt már a barátnőjével
67  8|       hanem a kopaszodásban is; az ő tárcája nyitva volt mindig
68  8|         versenylovait is többnyire ő maga lovagolta s olyankor
69  8|           hogy a totalizatőrnél az ő számát rakták meg legjobban.
70  8|          német ráfogná, hogy az az ő kincse; az olasz az édességek
71  8|       ezzel a szerelemmel.~ ~A hol ő volt, ott volt mellette
72  8|        huzott akkorát a barátja az ő lábaszárára. Pedig Barczikay
73  8|    Következett a turf szinpadán az ő jelenése Loreleyjal.~ ~Barczikay,
74  8|            más férfit is észrevesz ő mellette. Feltámadt benne
75  8|         angolnak ugy rémlett, hogy ő neki most először életében
76  9|          aki ugy bele bolondult az ő katonájába, hogy nem átallotta
77  9|           azoknak mindnek „nénike” ő. A mai menyecskék mind igy
78  9|   Évtizedről-évtizedre mindig csak ő érte.~ ~A szerelmes férfiak
79  9|   képzeltetett vele.~ ~De mikor az ő ártatlan, tapasztalatlan
80 10|    fiatalabb volt mint a férfi, de ő sem volt bizony a legszebb
81 10|           hogy sok fa fogy. És még ő beszél részvétlenségről!
82 10|            hogy mi mindent kellene ő neki feledtetnie.~ ~- No,
83 10|        meleg jó szive van s aki az ő elhagyatottságában szomoru,
84 10|         vén leány maradt volna, ha ő meg nem könyörül rajta -
85 10|           meg nem könyörül rajta - ő, az irodamoly!~ ~Nem birt
86 10|           sivitson. Bánta is most. Ő tulharsogta, olyan polgári
87 10|       találta rendén levőnek, hogy ő valóságos áldozat árán meglepi
88 10|       apróra azt a boldogságot; ha ő lenne az, akinek joga lenne
89 10|         dühvel nézett egy ideig az ő tovarobogó pajtása után.~ ~-
90 10|        angyal van a kalitkájában s ő egy szárnyasegér odujába
91 11|       Páris?... - talán a Kelet az ő utjának a célja! A bűbájos
92 11|          mily nemes vonás lesz az. Ő, a hirneves férfiu, a lánglelkü
93 11|          kis polgárleánynak, ha az ő nevét fogja megpillantani
94 11|          egész éjszakát töltött az ő csudás álmai társaságában...~ ~ ~
95 12|           dicstelen halál lenne az ő neki, aki annyiszor kacérkodott
96 12|      beesett arccal, haldokolva és ő érte imádkozva feküdt az