Rész

 1  1|        kifizette a kölcsönvett tőkét. Mikor aztán láttam, hogy nézeteim
 2  1|                Akkor jött rá Vadai, a mikor az orvos azt erősitette,
 3  2|              térniök az embereknek.~ ~Mikor éppen a kapunál volt már
 4  2|           lesz itt a kápolna alatt.~ ~Mikor az utolsó imádságot elmondta
 5  2|             ez a nő? - kérdezte Ákos, mikor magukra maradtak.~ ~- Apánk
 6  2|               itt. Egy évben egyszer, mikor a nagy körvadászat volt,
 7  2|             megvetve, csak letakarva; mikor Ákos a teritőt felhajtotta,
 8  2|              eszébe jutott az az idő, mikor az emeletes magtár padlásán
 9  2|            arculatán. Igy mosolygott, mikor reggel fölkelt s a finom
10  2|             mosolygott, ha ebéd után, mikor fekete kávét kért, gyanus
11  2|             Ákos régen kint volt már, mikor Jenő fölkelt; az ebéd rövid
12  2|        megdöbbenése tetőpontját érte, mikor egyszer rajta kapta Jenőt,
13  2|             Ákos gunyosan mosolygott, mikor öcscsét látta s ha jó kedvében
14  2|               hogy voltak. Esténkint, mikor mégsem kerülhették el a
15  2|           voltak együtt hosszasabban. Mikor Ákos látta, hogy öcscsével
16  2|               szobájában.~ ~Egy este, mikor egy kicsit már összeszoktak
17  2|        rettegtem, - szólt végre Róza, mikor magához tért, - hogy eltiltják
18  2|            Bandika, mélyen aludt már, mikor este az apja benyitott a
19  2|           fektetjük az apja ágyába.~ ~Mikor aztán megint elaludt a gyermek,
20  2|        itélethez hasonló pillanatban, mikor ott álltam, jéghidegen,
21  2|               gyermekkel foglalkozni, mikor itt van s törődhetem sorsával
22  2|                            IV.~ ~Mint mikor az elhagyott erdőben hirtelen
23  2|          életét olyan ferdévé tették. Mikor a fiu jövőjére gondolt,
24  2|            Ákos a paripára szoruljon. Mikor a kapitány fel akart ülni
25  2|              és aggódva csititotta.~ ~Mikor az egyetlen hidon, mely
26  2|           térj magadhoz!...~ ~Azután, mikor látta, hogy a gyermek legkisebb
27  2|                                  V.~ ~Mikor az orvos elment, Jenő leborult
28  2|              oly követelő akkor este, mikor arról volt szó, hogy melyikünké
29  2|             előtt állott meg. Wallon, mikor kiszálltunk, karomba csimpaszkodott
30  2|          utról jött, vagy utra indul. Mikor Félix meglátta, kiszakitotta
31  2|             az ütést, mint a villám s mikor Wallon elesett, fölemelt
32  2|               golyókat rejtő dobozba. Mikor a golyóját megnézte, elsápadt.
33  2|               csak akkor szólalt meg, mikor látta, hogy Jenő ismét visszaesik
34  2|             meg a rég elmult időkből, mikor az öreg Sas néha rászólt: „
35  2|              lágyitani; szinte örült, mikor egyedül maradt, nem szerette
36  2|                a hogy az apja szokta, mikor izgatottságán könnyiteni
37  2|          Kimondhatatlan öröm volt az, mikor az orvos végre kimondta
38  2|           háznak.~ ~Néhány nap mulva, mikor Bandi már csaknem egészen
39  2|          egész terven, ugy tett, mint mikor a harci tüzben az ellenség
40  2|                   Azok a szép idők, a mikor az élet és a szeretet melege
41  2|              szakitotta félbe:~ ~- De mikor oly rövid ideje még, hogy
42  2|         kezedet öcsém számára!...~ ~ ~Mikor az ősz az utolsó sárga leveleket
43  3|           Délfelé járhatott az idő, a mikor egy pirospozsgás, kissé
44  3|              barátaiknak kedveskedni, mikor szabadulni akarnak a sok
45  3|              a mely nagyot recscsent, mikor az egészséges, hetven kilós
46  3|               sárgultunk mi titokban, mikor észrevettük, hogy minden
47  3|         boldog, nagyon boldog voltam, mikor a mellett a férfiu mellett
48  3|              földjén érzi magát. Néha mikor ölembe hajtotta a fejét
49  3|            néha igazán megsajnálom. S mikor felolvassa nekem, - mert
50  3|              folytatta Mármarosiné, - mikor igy látom ezt az istenadta
51  3|           dugta zsebébe a papirost.~ ~Mikor bejött igy szólt:~ ~- Csakugyan
52  3|        különben itt hagy a vonatom.~ ~Mikor leért, még ott állt a szőke
53  5|         erősebb fajtáju gorombaságot, mikor ez a könnyelmü életü, felületes
54  5|        szellemeskedett az ő rovására. Mikor a jámbor filisztert gunyolta
55  5|            benne, éppen a neje előtt. Mikor a „Berki-féle” izmokat,
56  6|              láthassa, hogy hányan.~ ~Mikor végre a vonat lassu zakatolással,
57  6|           köhögés fojtotta el szavát. Mikor magához tért, tovább mondta:~ ~„
58  6|                   emlékeztem rá, hogy mikor utoljára Budapesten jártam,
59  6|            nem kaphat külön szakaszt. Mikor a kapitány fülkéje mellett
60  6|            mint az ezredes) gondolta, mikor a vonat ujra pöfékelt. Elkezdett
61  6|             fiatal bécsi nő megijedt, mikor a kapitányt megpillantotta.
62  6|               annyit mondott: igen.~ ~Mikor a vonat füttye Bécset jelezte,
63  6|             libabőrös lett a gerince, mikor ezek igy hármasban eléje
64  7|         boldogitani szerette volna.~ ~Mikor végre a két asszony elkészült
65  7|               olyan szép, mint Somné. Mikor a boldog pár belefáradt
66  7|            bevitte a puha mohok közé. Mikor a smaragdsugarak tengerében
67  7|              egymásnak szünetlenül.~ ~Mikor minden elcsöndesült, Somné
68  8|             selyemtapintatu, a melyet mikor Mr. Millar elragadtatással
69  8|          amelybe soha sem tudni, hogy mikor csap le a láthatatlan felhő
70  8| megelégedéstől a harapós buldogg-arc, mikor félreszólitja egy kicsit
71  8|               könynyök csurgott.~ ~És mikor már jól kikacagták magokat,
72  8|                                 IV.~ ~Mikor azután hazakerültek, Mr.
73  8|       Barczikay Péter okosabb volt.~ ~Mikor otthon, ahol senki sem látta,
74  9|               képzeltetett vele.~ ~De mikor az ő ártatlan, tapasztalatlan
75 10|          állitott be a Laci lakásába. Mikor a menyecskét meglátta, zavart
76 10|            morális prédikációt tarts, mikor jól látod, hogy ugyis magamon
77 10|      ellentállani. Te őt nem ismered. Mikor meghallotta, hogy megjött
78 11|            megdörzsölte a füle tövét, mikor az uj vendég befordult a
79 11|               ahogy a költők szoktak, mikor álmodoznak, vagy amikor
80 11|               hogy nyugalomra térjen. Mikor eloltotta a gyertyát, még
81 11|                Korán reggel volt még, mikor a szolgáló a vendéglős megbizásából
82 12|         megalázott fiainak a szivéből mikor robbannak ki ujra a forrongás
83 12|           összeszoritotta a szivét.~ ~Mikor a bosnyák golyók fütyöltek
84 12|               örökre megdermeszti. De mikor otthon összetett kézzel
85 13|     megfordult, fürkészve nézett rám; mikor egészen a közelébe értem,