Rész

 1  1|        rendelt, ajtót nyitott. Egy nagyon jó külsejü öreges ur állt
 2  1|           ügyvéd ur után, minthogy nagyon fontos és rendkivül sürgős
 3  1|   hangulatra késztette Vadait.~ ~- Nagyon örvendek, uram; - halljuk
 4  1|   pszihiaternek akadt tennivalója. Nagyon barátságosan szóltam betegemhez
 5  1|            adhatnák állapotának.~ ~Nagyon intelligens embernek látszott
 6  1|      meghasadt érte a szivem, mert nagyon szerettem: még sem volt
 7  2|     temetésén.~ ~Nem mintha valami nagyon szerették volna a vén Sast, -
 8  2|         hányódott-vetődött, valami nagyon meg nem üthette magát: megszorithatta
 9  2|      bágyadt, halavány zöldtől nem nagyon juthatott eszébe az embernek
10  2|       várta őket. Már nem sirt, de nagyon szomoru volt. Föltaláltatta
11  2|       sokat emésztettek, hát én se nagyon maradtam hátra a könnyelmüségben;
12  2|        hogy a fejét törje; az élet nagyon is könnyü oldalát mutatta
13  2|       melyek közt a járatlan ember nagyon nehezen tájékozhatta magát;
14  2|       egészen összeesik.~ ~- Talán nagyon is töröd magadat itthon?
15  2|         Jenőnek:~ ~- Lefőztelek!~ ~Nagyon keveset látták egymást;
16  2|         korában; ha egyszer-máskor nagyon is megsokalta az éjjeli
17  2|           azért nem titkolta, hogy nagyon hiába valónak tartja az
18  2|            az eszejárása. Jenő sem nagyon erőszakolta, hogy vitába
19  2|           mondta. - A konviktusban nagyon jól ellátják, a tanárok
20  2|           de ha nincs ellenökre... nagyon jó kis fiu.~ ~Önkéntelenül
21  2|         megnézze apja gondozóját s nagyon meg volt lepve attól, a
22  2|         ezen a vidéken, ha nem fáj nagyon az emlékezés, beszélje el.~ ~-
23  2|      mögött.~ ~- Tiz évvel ezelőtt nagyon boldog voltam...~ ~Egy pillanatra
24  2|   ismételte.~ ~- Tiz évvel ezelőtt nagyon boldog voltam. Alig három
25  2|        felkelt, a konviktusban nem nagyon kényeztették - s ha látta,
26  2|         puszta elvadult s az előtt nagyon is szabadjára eresztett
27  2|         lehunyta megint a szemeit. Nagyon megüthette magát.~ ~Mindez
28  2|      folytatja férje üzleteit s ez nagyon elfoglalja.~ ~Wallon Félixnek
29  2|                       VI.~ ~Régen, nagyon régen nem beszélt a két
30  2|        pedig ezt mondta: - Kis apa nagyon jó hozzád, köszönd meg neki
31  3|           délfelé tápászkodik fel; nagyon lomha. A cselédet meg a
32  3|       uradról. Ugy-e, boldog vagy? nagyon boldog vagy, lelkem!~ ~A
33  3| kanárimadár volt a szobában. Eddig nagyon csöndesen viselte magát;
34  3|     összeszedte a gondolatait.~ ~- Nagyon fiatalon mentem férjhez.
35  3|           édesem. S igazán boldog, nagyon boldog voltam, mikor a mellett
36  3|         rajongtak.~ ~Érdekes volt, nagyon érdekes. Halvány, mélabus,
37  3|               Egyszerü itt minden, nagyon is egyszerü, de nekem akkor
38  3|         lesütötte a szemét. Valami nagyon facsarta a szivét. Ilyesmit
39  3|          Szeretitek egymást! Ugy-e nagyon! Szeretni csak a költők
40  3|         fitymálva vont vállat.~ ~- Nagyon fiatalon mentem férjhez,
41  3|      uramat keresték.~ ~Petrinének nagyon fájt a szive. Nem birta
42  4|           nő? Vagy csak mert olyan nagyon csunya volt szegény Kornéliusz;
43  5|          nap sem; hanem fent-fent, nagyon magasan, olyan gyönyörü
44  5|          Máriáinak a palástja.~ ~- Nagyon vártam!...~ ~Amint Berkiné
45  5|             csak ön, egyedül ön!~ ~Nagyon izgatott volt s az érzékeny
46  6|            egyenruhája garancia.~ ~Nagyon szép volt ez a szegény izgatott
47  6|        szegény izgatott nőcske, de nagyon szüzies és annyira megtelve
48  6|          harmadszor is meghajolt.) Nagyon szigoru ember az apám. Azt
49  6|         adott férjhez... Meguntam, nagyon meguntam már a tulzott házi
50  6|         eszköz közül...”~ ~„Mintha nagyon messziről hallottam volna
51  6|            miatt még szivarozni se nagyon lehetett a kocsik belsejében.~ ~
52  6|          fülelt.~ ~A manóba is, de nagyon ösmerős ez a hang.~ ~Nagyon
53  6|        nagyon ösmerős ez a hang.~ ~Nagyon szeretett volna kinézni,
54  8|      irigyelni lehetett még kivüle nagyon sok embert.~ ~De Loreley-ja
55  8|      kicsit a magyar cimborát.~ ~- Nagyon szép az a Loreley, te Péter?~ ~-
56  8|         háromszor is kincs!~ ~- De nagyon szép ám ez az asszony is,
57  8|         neki most először életében nagyon fáj a szive. Hát lesz még
58  8|            szakállát.~ ~Mr. Millar nagyon szomoruan ment fel a palotájába.
59  9|          tarthat az soká. Az ilyen nagyon is nagy boldogság távolodik
60 10|           gondolattól, hogy az ura nagyon méltatlanul tesz neki szemrehányást
61 10|         családi összeköttetéseimre nagyon keveset számithatok. Hisz’
62 10|          fátyolos sárgás szemeivel nagyon elnyüttnek tetszett ez a
63 10|           polgári hanggal, ami nem nagyon illett családi cimeréhez:~ ~-
64 10|        Szirénnél mentenem?~ ~Gábor nagyon furcsán nézett a lelkiismeretes
65 10|      bámulsz? - kérdezte Laci.~ ~- Nagyon tetszel nekem.~ ~- Különös
66 10|         Együtt vacsorálunk öregem; nagyon jól vacsorálunk, egy-két
67 10|            jól van fiam; köszönöm, nagyon köszönöm! sohasem fogom
68 11|          igy szól vala: „Örvendek! nagyon örvendek uram, hogy végre
69 12|            ló volt ugyan a sárga s nagyon értett hozzá, hogy diszszemlék
70 12|         magával.~ ~A tárca ezuttal nagyon is lapos volt.~ ~- Lássa
71 12|          mért szomorkodik az ilyen nagyon, a ki a görbe hegyek országából
72 13|         került. A szegény asszonyt nagyon elővette a melancholia,
73 13|            az emeletről jött le.~ ~Nagyon ismerősnek tetszett, utána