Egy darab élet - IntraText CT - Hapax

     Rész

   1  5|                meggondoltabban tesz, mint 20-30 éves koráig. Ezelőtt
   2  1|         erősitette, hogy a Galagonya-utca 23. számu ház az övé.~ ~Biz
   3  5|             meggondoltabban tesz, mint 20-30 éves koráig. Ezelőtt vagy
   4  2|               ötszáz holdnál, abból is jó 50 hold csak rét. Végre a nagyvárosi
   5  6|                   kocsisra: Kärnthnerring 6.~ ~Ott lakott Rhone Felix,
   6  2|          megzavarja a hangulatot. A ki az á-t kimondta, magától fogja
   7  3|                 baj nélkül a Petri Daniné ablaka környékén, mint ez itt.
   8  2|                    melyik a virág. De egy ablakból, valahonnan az épület hátulsó
   9  2|                 kis szoba, a kertre nyiló ablakokon át virágillat ömlött be
  10  3|        Mármarosiné fölkelt, hogy az egyik ablaktáblát betegye. A mig azzal bajlódott,
  11  9|              ebben a nehéz időben, amikor ábrándok rontották meg.~ ~A furcsa,
  12 11|                   fésülgette sűrű haját s ábrándos szemmel nézvén az emlékkönyvre,
  13 10|                 mert sok verset tudott és ábrándosan sóhajtozott, célzatosan
  14 11|               lesz életében; egy felséges ábrándozásra ingerlő emlék!... Őrizni
  15  3|                   Aztán, a mig pihent, én ábrándoztam, egyre nézve őt, az imádottat,
  16  3|                  sem lesz többet. Mennyit ábrándoztunk együtt az intézet kertjében,
  17  4|                   bajusz keveredett össze ábrázatán, amely mindig alázatos és
  18 10|              lelkendezve markolt egyet az abrosz alatt a Gábor combján. Gábor
  19 10|                 magolása: quousque tandem abutere Catilina patientia nostra?...~ ~
  20  2|               ráért a pihenő nép bámulni, ácsorogni.~ ~A másfélholdas udvar
  21  6|                éjszaka a folyosón kellett ácsorognom?!... ~- Ezredes urnak jelentem
  22  4|            egyenes sikba beállitani, mert Ádámcsutkás nyaka félaraszszal hajlott
  23  4|                  Elbirtad a kint, hogy át add nekik a tért, és nem mukkantál,
  24 10|                   a „bárónő” volt az, aki addig-addig gratuláltatott magának ösmerőseinkkel,
  25 10|           megemberelhesse magát s ráadást adhasson az ünnepi ebédre. Az asszonynak
  26  5|                amely nedvesség nélkül nem adhat életet teneked!...”~ ~Berkiné
  27  1|              okokat, amelyek magyarázatát adhatnák állapotának.~ ~Nagyon intelligens
  28  2|                  ha most végre megint oda adná a szivét egy férfinak, majdnem
  29  7|                  kaszinóban, kifizette az adóját s meglátogatta egyik-másik
  30  4|                   is, ha férfi vagy. - Ha Adonisz, vagy ha Cézár jönne hozzá,
  31  8|                  ha megtürném mellette az Adoniszokat?!...~ ~Mr. Millar el nem
  32  2|             érezzük, hogy egész életünkre adósai vagyunk valakinek. Meg fog
  33  2|                  gyermekkel szemben ilyen adósnak érzem magamat. Azért voltam
  34  2|                  megdézsmálja s teherrel, adóssággal halmozza miatta az ősi birtokot.
  35  2|               megbizhatatlan lett. Később adósságokba merült s végkép elzüllött.
  36  1|                   törvény felmenti azt az adóst minden fizetés alól, aki
  37  8|                pedig nem volt felesége.~ ~Adtak volna neki szivesen. Nemes
  38  5|                       S ennek az embernek adtam én el a fiatalságomat, a
  39  3|             haragszik, oda se néz egy-két adtateremtettének, de a ki a felesége első
  40  2|                   puskák, buzogányok, meg agancsok diszitették s szőnyeg helyett
  41  1|                   rajta, ugy, hogy minden ágát egyforma érdeklődéssel művelem,
  42  2|                hanem a gyermeké; az orvos aggasztóan nyilatkozott, Róza nem is
  43  5|                mit a szelid vérmérsékletü agglegények cselédsége idővel rendszerint
  44  2|             özvegy, nem tudott hova lenni aggodalmában. Ez a jó teremtés mindent
  45  4|                hatnak vele. Félelmet, sőt aggodalmat tudnak kelteni. Az ember
  46  2|          nyakkendős világfi s szivesen és aggodalom nélkül rá merte bizni a
  47 10|                   pohárhoz nyult, gyöngéd aggodalommal fogta meg a kezét.~ ~- Ne
  48  2|              azért a modorából, hogy ő is aggódik; nem tréfált, a mi biztos
  49  3|               hogy nekem kellene folyvást aggódnom, reszketnem, hogy szent
  50  9|                   hogy hiába várja; s ugy aggódott, hogy egyszer észre találja
  51  6|                 ezredes unokabátyja anyai ágról.~ ~A két delikvens egy mukkot
  52 13|                    az istenadtának valami agy-contusiója volt, abba beleőrült; encephalitise
  53  4|                 tudta, hogy nem alszik.~ ~Agya feszült s benne őrült kérdések
  54 11|                  eszme fészkelte magát az agyába, egy gondolat, melytől nem
  55  2|            egyszerre szabadultak volna az agyából, a szivéből s most nem tudna
  56  9|                 katona arcképét. Nem mert ágyából utána nyulni. Az az érzése
  57  2|                  zavaros volt, ugy feküdt ágyacskájában, mint egy szintelen báb.
  58 11|                  prózai világon. Többször agyához nyult s jól ösmert bánatos
  59  2|            közeledett a szegény kis beteg ágyához, mintha valami ellenállhatatlan
  60  1|              anyám mindig ott ül éjjel az ágyam szélén és szemrehányással
  61  2|                   szónoknak. Átvillant az agyán, hogy milyen furcsa lenne,
  62  1|              ügyvédnek mesélt, az ő őrült agyának a lázálma volt.~ ~Akkor
  63 10|                 gyermeket az ura vetetlen ágyára, hadd sivitson. Bánta is
  64  5|                Berkiné csendesedett. Zugó agyát a szék támlájára szoritotta
  65  2|                  öregnek szüksége, még az ágyát is bevitette az utóbbi években
  66  3|                 déltájban ébredt fel s az ágyban itta meg a kávéját. Másnap
  67  2|                   beteg lefeküdte volt az ágynemüt. Szétnézett a szobában s
  68  2|                   kacagott Ákos; Sas-vér, agyon se lehet ütni.~ ~Azután
  69  2|                 istenért, hova gondolnak? agyonfázik! - szólt aggódó szemrehányással.~ ~-
  70  2|                    a ki tiz évvel ezelőtt agyonlőtte magát, - felelt az özvegy.~ ~
  71  2|                 félkaru nagy ember szinte agyonnyomta ezzel az öleléssel elegáns
  72  7|            névtelen levél irójára, menten agyonüti, az bizonyos.~ ~Az ajtó
  73  7|                 minden gyanut tökéletesen agyonütnek.~ ~- Mindig mi, válaszolt
  74  2|             mindjárt megállapitotta, hogy agyrázkódást szenvedett. Szerencsére
  75  2|               párja ott porlad valahol az ágyugolyó-szántotta, véráztatta harctéren. A
  76  3|                  még nem aszalta össze az agyvelőt az örökös gond, a folytonos
  77  8|                volt, hanem igazi röpülés. Ahányszor Loreley futott, az aranysárga
  78  3|                    Erről a rövidke időről áhitattal kell megemlékeznem, édes
  79 10|              tártam fel mindent. Nem ugy, ahogyan most mondja. Ó nem! Ellenkezőleg.
  80  6|                   számára külön szakaszt, ahová senki más be ne tegye a
  81  5|                   a doktor nyakát s forró ajakkal sugta a fülébe: - „Uralkodjál
  82  2|                küldötteinek azt a különös ajánlatát, melyet más körülmények
  83  5|                aztán elültethetlek; lásd, ajkamból kell, hogy itassam a szomjuhozó
  84  2|                 sugta neki, hogy a bátyja ajkával a Sasok ősei szólnak hozzá;
  85  2|                szomszéd szoba félig nyilt ajtaja mögé s a hasadékon bekukucskálva,
  86 12|                sem tudhatta.~ ~Az ezredes ajtaján kopogtak s belépett Bánki
  87 10|             amikor felrántották a szobája ajtaját. Az asszony állt a küszöbön
  88  4|                     A fehér asszony heves ajtócsattanásra riadt fel fektéből.~ ~Tágra
  89  8|                    Az asszonyokat mind az ájulás környékezte, ha rájok meresztette
  90  5|                  fehér virágot himbált az akác.~ ~- Hát akkor mért bánt
  91  2|                 másfélholdas udvar lombos akácfái alá hozták ki a koporsót,
  92  5|              lehetett látni a hulló sárga akácleveleket. Talán nem is hullottak
  93  5|                    hogyan söpri a szél az akácok sárga leveleit, meg-megforgatja,
  94  8|                  az a szinházban. Ott nem akad össze egymással az, aki
  95  4|                    akin kellemes érzéssel akadhat meg a szem.~ ~Kornéliusz
  96  2|      vetélytársnak nem lehetett a nyomára akadni.~ ~Egyszer egy őszi este
  97  2|                  miben a férfiu erélye és akarata nyilvánulhatott.~ ~Legkevésbbé
  98  2|                  és eltöltötte vágyakkal, akaraterővel, munkára való hajlandósággal.
  99  6|                apám. Azt hiszi, hogy erős akarattal mindent ki lehet vinni ezen
 100 12|                   faviskók foglyai voltak akárhány helyen.~ ~Haza nem mehetett
 101  2|                   a gyermek! az isten nem akarhatja, hogy ez a csapás is sujtson.
 102 13|            mosolygott.~ ~- Nem is való az akárkinek. Vasember kell ide; se teste,
 103 10|                többre már aligha vihetné, akármeddig él is. Ha kellett magát
 104  3|                járást a paradicsomban, de akármerre fordul, mégis csak az igéret
 105  8|               akarnak meglátni bennünket. Akármiért is!...~ ~Pedig jól tudta
 106  2|                volt a család feje, tudott akarni, gyorsan cselekedni.~ ~Talán
 107  2|                   nincs erőd többé; de ha akarod, könnyen megtalálhatod azt
 108  2|                szándékod, hogy vér nélkül akartad lebonyolitani ezt a lehetetlen
 109  2|          asszonyok körül ólálkodtak. Apja akartál lenni a gyermeknek, miért
 110  2|                  De hidd el Ákos, sohasem akartalak megröviditeni s a legtöbbször
 111  8|                elitélték!~ ~A jó barátai, akiket az ördög majd elvitt a titkolt
 112 12|                 Zuzmarás fejök másfélszer akkorának látszott, amilyen igazán
 113  8|                hogy mi az ördögért huzott akkorát a barátja az ő lábaszárára.
 114  2|               karok zsolozsmáinak egy-egy akkordját hallotta az ember.~ ~Ez
 115  3|               Ilonám, milyen verseket irt akkoriban a te lánglelkü poétád!...
 116  2|                átpártolna tőle lassankint Ákoshoz.~ ~Oly gyönyörüséggel nézte
 117  2|                  szánva, hogy nem is várt Ákostól feleletet. A kapitány meghallotta
 118  7|              aztán nyissa ki a szemét”.~ ~Aláirás helyett ez volt a levél
 119  7|                 is irhat? Keresi benne az aláirást, nincs. Hanem az első szó: „
 120  2|                 Csinos, tiszta, tetszetős alakja, mely az egyszerü házias
 121  4|             élhetetlenség ritt le kuszált alakjáról. Az igazi, a hatalmasan
 122  4|                hogy beteg. Vékony, nyurga alakját lehetetlen lett volna egy
 123  2|             melyeknek nem volt határozott alakjok; elkalandozott a messze
 124  2|                 irányt, ami törekvéseinek alakot biztosit; most egyszerre
 125 12|                    Parancs-parancs, s aki alantas tiszt, az tanuljon meg engedelmeskedni.
 126  2|                voltam, de hiába tagadnám, alapjában véve tétlen, léha élet volt
 127  7|                  közös ebédnél Som megint alaposan körülnézett. Egy pár öreges
 128  2|                    Könnyelmü volt, de nem alávaló.~ ~Kondort már nem találtuk
 129  5|               tőlem, most ráadásul meg is aláz, elhagy. Öngyilkos akartam
 130  4|                   ábrázatán, amely mindig alázatos és mindig szenvedő volt.~ ~
 131  6|             kocsik belsejében.~ ~A kalauz alázatosan mondta:~ ~- Csak egy szakaszom
 132  2|                bizonyosan tudom! meg kell aláznom őket.~ ~Elrémültem; ez az
 133  8|         beleegyezését, amire pap nem adta áldását.~ ~Az a csók, amit a feleség
 134 10|                 levőnek, hogy ő valóságos áldozat árán meglepi az urát s most
 135 10|                    Most fel kellett magát áldoznia s mialatt a nyakkendői közt
 136  7|                barátnője legédesebb álmát alhatta akkor.~ ~A vonat megindult
 137  9|     visszafejlődött megint leánynyá ez az aligasszony.~ ~Rég elfelejtett mindent,
 138  2|                  erős altató szer volt az alján, az uram altatott el.~ ~
 139  2|                 hagytam használatlanul az alkalmakat arra, hogy minél jobban
 140  3|            különben nem adott volna annyi alkalmat a találkozásra. Ah, Ilonám,
 141 12|                   hozzá, hogy diszszemlék alkalmával egy térdnyomásra kurta galoppban
 142  6|                házi szigort, a mit éppugy alkalmazott velem szemben, mintha nem
 143 12|             sehova se megyek, - kapott az alkalmon a kis hadnagy.~ ~Az ezredes
 144  2|                   lágya?~ ~Addig is kevés alkalmuk volt valami behatóbb eszmecserére,
 145 10|             vacsorára. Nem tért ki hát az alkalom elől, hogy megházasodjék.
 146  3|                meglehetősen borzas, finom alkotásu nőcske állt a küszöbön,
 147  4|                  hegyen. Egy kis emeletes alkotmány, amelynek a felső részében
 148  3|                  mellett volt egy nagyobb alkóvos szoba, a melynek az előrészét „
 149 13|                  Lássa, már nem tudok itt állani; jőjjön, menjünk egy kicsit
 150 13|            látszik, csöppet sem javult az állapota, mióta ide hozták. Vajon
 151 10|                  rendetlenül, elhanyagolt állapotában mutatott többet.~ ~Jó reggelt
 152  2|                 Azt én jobban láttam. Ily állapotban jó, ha az embernek meggondolt
 153  2|                 Akkor, lecsillapult lelki állapottal, majd találunk módot, hogy
 154  2|            visszakapta nyugalmát, katonás állásba vágta magát előtte s tréfásan
 155 10|              amikor végre megkapta ezt az állást. Ennél többre már aligha
 156  2|              megcsipte a hálálkodó özvegy állát. Jenő csak hagyta, hadd
 157  8|                     Ezt nem is tekintette állatnak, hanem egy négylábu lelkes
 158 12|                 alig mert megmoccanni. Az állatok megmagyarázhatatlan ösztöne
 159 12|          revolverével főbelőtte a szegény állatot s fásult közönynyel törte
 160  8|                   csakhogy szemtől szembe állhasson egy pillanatig azzal a remekbe
 161  8|           tisztességes leánynyal szóba se állhatsz...” Mig egyszer Péter nyakoncsipte
 162 10|              fogát. - Csak nem akarja azt állitani, hogy én erőltettem rá?
 163  2|                tajtékpipák gondosan sorba állitva, a legöblösebb az öreg ur „
 164  6|                sor, hogy töltött ágyu elé álljon igazi ütközetben?!...~ ~
 165  2|                   hogy szóba kelljen vele állnia. Azt se tudta, hogy szólitsa?
 166  4|                  pedig beleszaladt ferdén álló vállaiba s a puposság gyanuját
 167 10|                  ma még neked se szivesen állok rendelkezésedre; hisz itt
 168  2|            tétovázó pályafutásának utolsó állomása volt, puha meleg fészekké
 169 12|             csapatok valósággal befagytak állomásaikra. Még katonai gyakorlatot
 170  7|                      Az erdőövezte vasuti állomáshoz a felesége is kikisérte.~ ~
 171  6|                   hallatszott ezentul. Az állomásokon unottan fujta ki tüdejéből
 172  6|                  Mindössze az érsekujvári állomáson volt kissé erősebb a lárma.~ ~
 173  2|                   szomoru arccal könyezve állottak a koporsó mellett. Egy nő,
 174 13|                    Én éppen a háta mögött állottam s a mint megfordult, valósággal
 175  2|               akik mint két fekete oszlop álltak egymás mellett szótlanul.~ ~
 176 11|                  nyilván afféle pelyhedző állu sihederek tollából; nagy
 177  2|                  beszámolt neki a hullott alma árával, amiből egy nagyvárosi
 178  8|               Katica-bogara körülröpködte álmában, megbabonázta s mire felébredt,
 179  7|                   jó barátnője legédesebb álmát alhatta akkor.~ ~A vonat
 180  2|                    de mondhatom, hogy sok álmatlan éjszakám volt ártatlan halála
 181  2|                   igy is széppé tette; az álmatlanság nem ártott neki, vonásai
 182  2|             bundát. Két pere mulva aludt, álmodás nélkül való, mély, katona-álmot.~ ~
 183  9|                 volt bennök. A liliom sem álmodhat tisztábban május holdfényes
 184  9|          szemérmes reménységgel, hogy oda álmodja, akit egy órára sem tudott
 185 11|                   a költők szoktak, mikor álmodoznak, vagy amikor sejtelmeik
 186  2|                  Soha! visszhangozta Jenő álmodozva.~ ~- Tudod-e, hogy mi lett
 187 11|                  végre testét s lelkét az álmok tündérének.~ ~Korán reggel
 188 10|                  engem nyakgattok. Még az álmot sem dörgölhetem ki a szememből,
 189  9|                  merült hajnal felé.~ ~Az álom is az uj katonát hozta eléje
 190  6|                  kábitó, tehetetlen lelki álomban voltam addig a percig, amig
 191 11|            leverten hagyta abban gyönyörü álomképével folytatott szeretkezését
 192 13|                  hozzá, kedves Lang.~ ~Az alorvos türelmetlenül rázta a fejét. -
 193 13|            elindultam megkeresni az egyik alorvost, aki iskolatársam volt.
 194  2|                   sértés lett volna, hogy álszenteskedő lemondással engedje át a
 195  2|           megvizsgálták a poharamat, erős altató szer volt az alján, az uram
 196  2|               szer volt az alján, az uram altatott el.~ ~Ő maga pedig már ki
 197  2|                   hogy Bandi egy szobában aludjék vele s igy legalább esténkint
 198  2|                 ha elkésve érkezem?!...~ ~Aludtam, mint a tetszhalott, alig
 199  6|               szeretett volna kinézni, de alvó védencére esett a szeme.~ ~
 200  5|                       Lavina.~ ~Az utolsó ambulans paciens is elment s a doktor
 201  8|               vigasztalásért esengő szem, amelybe soha sem tudni, hogy mikor
 202  7|                szálló különös illatoktól, amelyekbe a kigyóhagyma nehéz szaga,
 203 11|              abban a kis vidéki városban, amelyen éppen átkocsizott.~ ~Ott
 204  1|                 belőle. Oly ötletem jött, amelyért hajlandó voltam bámulni
 205 10|                   évfordulója. A tizedik, amelyiket olyan kis jubileumfélének
 206  9|                szentebbé váló érzelemnek, amelytől visszafejlődött megint leánynyá
 207  2|                  idősebbnek mutatta, mint amennyi volt, de még ily formán
 208  1|                eleget szenvedett, annyit, amennyivel levezekelhette mulasztását;
 209  2|         hallgattam volna; hogy tudniillik amerikai párbajt vivjanak a halálra
 210 10|             szemrehányásokat tett magának amiatt a könnyelmüsége miatt, hogy
 211  5|                   apránkint azt a földet, amibe aztán elültethetlek; lásd,
 212  7|                hogy oly dolgokat halljon, amik minden gyanut tökéletesen
 213  2|             éjszakán is eltünődöm azokon, amiket apránkint tapasztalok s
 214 11|             dolgok is.~ ~Pajkos mondások, amikkel serdülő vagy tán már egészen
 215  1|            kezdett beszélni oly dolgokat, amiktől a hátam is borsódzott, pedig
 216  3|                  szebb is tud lenni, mint amilyennek ily rendetlenül látszik.
 217  2|                másik, a férfi, oly ember, amilyet a falun ritkán lehet látni.
 218  4|             megint azt a nagy gyötrődést, amin azóta átment a szerelme
 219  2|              keresve valamit a levegőben, aminek nem tudott nevet adni, de
 220  1|                  hiv, nézze! nézze!...”~ ~Aminő kifejezés a betegem arcán
 221  2|              fenevadakat is megszeliditi, aminők, - mint valaha te is, -
 222  4|                  és eszményi. Oly tiszta, aminőnek csak az a bizonyosság tarthatja
 223 13|            elkezdte darálni:~ ~- Krónikus anaemia, ugy-e? hajlandóság a chlorosisra,
 224 10|                 Ügyetlen!~ ~- Was? Selber áner!~ ~Egy pillanatig farkasszemet
 225  8|                 játszmában is az a bolond ánglius nyer, de azért én igy is
 226  8|                 ahogy a jó és tiszta vérü ángolhoz illik.~ ~Hozzá még az is,
 227  8|                      Nézd, nézd! a bolond ángollal egy gondolatunk volt!...~ ~
 228  8|                   megnyugodott.~ ~A hideg angolnak ugy rémlett, hogy ő neki
 229  8|               lelkéből irigyelte a hosszu angolt. Hogy ül rajta, mintha egy
 230  1|                 démontól, aki miatt az én angyalomnak meg kellett halnia.”~ ~Az
 231  6|                   gondolatra, hogy ezt az angyalt valaki bántani meri, és
 232  3|              álltam a templomban, a kiért annyian rajongtak.~ ~Érdekes volt,
 233 12|                halál lenne az ő neki, aki annyiszor kacérkodott már a hősöknek
 234  2|                   is tartozom a nevünknek annyival, hogy bátran kimondjam,
 235  1|                vagyok; tudom, mi nincs az anyagi világban, és tudom, hogy
 236  2|                  kétségbeesésében őrjöngő anyához. De kiérzett azért a modorából,
 237 11|                  az a gondolat, hogy a jó anyák legnagyobb örömüket abban
 238  2|                 régi ideáljainak, mert az anyaság örömén kivül semmi után
 239  2|                   szelid arcát egészen az anyjától kapta, de a szemében már
 240  2|               osztozzál az ápolásban édes anyjával; az ilyen nyomorék, mint
 241  2|                 hogy kedvezett nekik édes anyjok! Megkérdezte minden áldott
 242  7|                 unalmas egy kicsit. Olyan apácaság. Férfit alig látni, de nem
 243  2|             legjobbkor kerültünk össze az apai házban; egy évvel később,
 244  2|                  épp ugy nem feledem soha apámat, a mint örökké sajog bennem
 245  2|          megkülönböztetés, a mely szegény apánkat néha én irántam hangolta
 246  2|             maradj mellette; osztozzál az ápolásban édes anyjával; az ilyen
 247 13|          egészsége is megkivánta a gondos ápolást, - a rokonsága sietett megszabadulni
 248  2|         megkönnyiteni egymás dolgát a két ápoló; többnyire ott találta a
 249 13|               szemem látta a szürke-ruhás ápolókat, az intézet orvosai közül
 250 13|            lelkendező orvos. Jaj annak az ápolónak, akinek a könnyelmüsége
 251  7|                bárgyun bámulta, egy marék aprópénzt adott.~ ~- Fogja barátom,
 252 10|                 átszellemülve képzelte el apróra azt a boldogságot; ha ő
 253  5|              nehézkes vigasztalások egész áradata. De amint igy kétségbeesve,
 254  9|                 alatt is az a szakadatlan áradó köny, amit érte sir szerelmes
 255  8|                                           Arany-hajért arany-sörény.~ ~
 256  8|                              Arany-hajért arany-sörény.~ ~
 257  8|                 társasághoz tartozott; az aranyfiatalság boldog volt, ha vele jó
 258  8|                tenyerébe.~ ~- Ugy legyen! Aranyfürtért aranysörény...~ ~ ~
 259  8|                egy percre sem tágitani az aranyhaj mellől. Ahogy odavette magát,
 260  8|                   oda omlott az ölébe egy aranyhullám, egy női fejnek egész, természetes
 261 11|           sihederek tollából; nagy költők aranymondásai, citálva; itt-ott egy szerelmes
 262 11|             kötött ujdonatuj könyv, rajta aranynyal himezve ez a szó:~ ~„Souvenir”~ ~
 263  8|             megvigasztalta.~ ~Loreley, az aranysörényü telivér kanca.~ ~Ezt nem
 264  8|                  késő? Ha egyszer a mesék aranyszárnyu Katica-bogara körülröpködte
 265  8|                 vastag fonatba erőszakolt aranyszinü sörényt, mely egy nappal
 266  2|              elnézem, majd elszámoljuk az árát.~ ~Ettől fogva elülhetett
 267  2|               elég urasan éltünk, az uram aratás után mindig maga ment föl
 268  2|                kell tanulnom, hogy a jövő aratásnak megvessem őszszel az alapját.
 269  2|             beszámolt neki a hullott alma árával, amiből egy nagyvárosi ur
 270 12|                      Egy sápadt, szenvedő arc járt mindenütt előtte; az
 271  3|                cuppant majd piros-pozsgás arcára Dani, az erős, bátor, egyeneslelkü
 272  2|                hangon, de annál gonoszabb arcjátékkal biztatta az öcscsét:~ ~-
 273  9|                   azért csak nézte a régi arcképet, amely ugy hasonlitott az
 274  1|                  tudna erről hallomásból. Arckifejezése mindazonáltal elárulta,
 275 13|                karját s felém közeledett. Arckifejezéséből láttam, hogy felizgatta
 276  2|           megláthatta volna azon az unott arcon. Reményének ily váratlan
 277  2|                   szemében, melyek minden arcot megnemesitenek, válaszolt
 278 10|                   Attól félt, hogy minden arcról, melyre a tekintete esnék,
 279  4|               Sárgán sápadt, fakóba hajló arcszine azt a véleményt kelthette,
 280  9|               tépődjenek fel.~ ~A leányos arcu szép kis nénire alig lehetett
 281 13|               paralysis progressiva hülye arculata mered rájok! Itt legyenek
 282 11|                   angyal, a kis kócoshaju árendásleány, éppen akkor futott az emlékkönyvvel
 283  4|                 lilaszinü köd s a csöndes árnyas völgyhajlatok felszálló
 284  2|             dragonyos olyan volt, mint az árnyéka; a merre a szép Helén megfordult,
 285  2|                    de az engesztelő halál árnyékában nem vezethet máshová semmiféle
 286  2|                 emelt fővel lépett elő az árnyékból. E pillanatban csaknem oly
 287  2|                légáramlattól meglobogva s árnyékot rajzolva a sötétes falakra.~ ~-
 288  2|                 vihar, vagy elszáraszt az árnyéktalan hőség.~ ~Még soha sem érezte
 289 10|                   gunynyal. Még meg talál ártani az egészségednek, kérlek
 290  9|           mennyivel jobb, hogy itt van.~ ~Ártatlanul és kétségbeesve engedte,
 291  2|                 tette; az álmatlanság nem ártott neki, vonásai szenvedők
 292 13|                voltam magamhoz szoritani. Asphyxia állott be, az ember megfulladt.~ ~
 293 12|                    ott vész; onnan ki nem ássa most senki, még a lovasát
 294  8|              Loreley-ben az őskor bűbájos asszonyai valamelyikének a szelleme
 295 10|                    s ugy hajtatott a szép asszonyékhoz.~ ~Futva ment fel a második
 296  7|              zöldnek, tapaszsza száját az asszonyéra és ne engedje többet lélegzethez
 297  8|              tőled, kikerülnek; szemérmes asszonynép elfut előled, tisztességes
 298  2|                  birsz ugy bánni ezzel az asszonynyal, ahogy valaha azokkal bántál,
 299  8|                   azzal a két szemmel! Az asszonyokat mind az ájulás környékezte,
 300  2|                utálatos pipát, a másik az asszonyoknak való cigarettát s mind a
 301  6|                 Köszönöm a magyarázatot - asszonyom, - mondta, némileg tétovázva
 302  6|          Rahótynak most tünt fel, hogy az asszonyon milyen finom, elegáns uti
 303  9|                    De hovatovább kevésbbé asszonyosak. Szenvedélynek nyoma sem
 304  3|             lelkesebbek, a kikben még nem aszalta össze az agyvelőt az örökös
 305 11|                   a diván előtt kis kerek asztal, azon diszkötésü könyvek.
 306 12|                     Az ezredes kinyitotta asztalafiókját s nagy keresgélést müvelt
 307  2|            berakta a vörös krajcárokat az asztalfiókba. A pénztár kezelése tudniillik
 308  9|          szobájába s az ágya mellett levő asztalkáról felkapta a régi katona arcképét
 309 10|              esztendőket kellett a másoló asztalnál töltenie, gépies, butitó
 310  5|               Most is fülébe cseng, amint asztalokat emelgetve, durva hangon
 311  2|                hőséget türnie, fölkelt az asztaltól s ahhoz az ablakhoz ment,
 312  2|         nagyvárosi fényes életmódtól; oly átalakuláson ment lassankint keresztül,
 313  2|                  az özvegy s ámbár mindig átélem annak a borzasztó éjszakának
 314  5|             megfullad. Egy pillanat alatt átélte a multat, attól kezdve,
 315 10|                  tegnapi hirlapot egészen átengedte volna önnek, mert neki talán
 316  2|                  valami hidegséget érzett átfutni a testén a nagyvárosi ur
 317  5|              gazdája pedig ujra, meg ujra átfutotta azt a néhány szót: „Sürgős!” -
 318  2|               felőle. Pár hónappal később áthelyezték.~ ~- Hát én majd megmondom.
 319  5|             vacsorára.~ ~Berkiné hirtelen átkapta a doktor nyakát s forró
 320  7|                      A szerelemnek.~ ~Som átkarolta a feleségét és bevitte a
 321 11|                   városban, amelyen éppen átkocsizott.~ ~Ott éppen vásár volt
 322  7|           kacagott; kirántott zsebéből az átkozott levelet, millió darabokra
 323  4|               üdvösség e forrása előtt.~ ~Átkozta önmagát, hogy mostanig hallgatott,
 324  2|                   még a vastag falakat is átmelegitette, Jenő legalább azt állitotta,
 325  2|              hófehér virággal.~ ~- Holnap átnézzük apánk iratait, azután szépen
 326  4|         lemondással lángolt. Ilyenkor egy atomnyit érzett abból a tengernyi
 327  2|                  hü és finom Róza, mintha átpártolna tőle lassankint Ákoshoz.~ ~
 328  2|                   hidon, mely utba esett, átrobogtak, nagyot villámlott, a ponny
 329  8|                   fejét s amint diadallal átsuhan a határvonalon, fölnyerit,
 330 10|                Otthon! - Gábor valósággal átszellemülve képzelte el apróra azt a
 331  2|                   ha az öcscse észreveszi átváltozását.~ ~Azután elkezdett járkálni
 332  9|               borulattá kezdett arculatán átváltozni.~ ~Leste a katonát.~ ~Csak
 333  2|         fölösleges szó vagy kérdés nélkül átvette tőle a gyermeket, mielőtt
 334  2|                  sem született szónoknak. Átvillant az agyán, hogy milyen furcsa
 335 11|             szemközt jött rá.~ ~A vásáros atyafiak, a kéklajbis, durva vászongatyás
 336  2|                 halála után valami távoli atyafiság cimén került Sas Gedeonhoz
 337  2|                  tőkét akarna csinálni az atyafiságból; viszont modora, megjelenése
 338  2|         gondviselőjük, az özvegy. A forró augusztusi nap még a vastag falakat
 339 10|       kiegyenliteni. Éjfélkor verekszünk, azaz, hogy Gábor verekszik -
 340  2|                   látott most rajta, a mi azelőtt alig tünt föl neki. Nem
 341  1|                   ki akartam venni belőle azokat az okokat, amelyek magyarázatát
 342  2|                 asszonynyal, ahogy valaha azokkal bántál, akik hizelgésekkel
 343  2|                  be, hogy nem fáj a válás azoktól a kompániáktól, amelyek
 344  8|                 mélázó buldoggéhoz; lehet azonban, hogy savószinü szemében
 345  8|             irigyelt, legyőzhetetlen hős, azonkivül pedig egy dusgazdag majom,
 346 12|                    Ezredes ur, ha szabad, azonnal indulok.~ ~Haggart ezredes
 347  2|                   magától fogja mondani a b-t, csak nem kell kizökkenteni
 348  2|         ágyacskájában, mint egy szintelen báb. Az orvos mindjárt megállapitotta,
 349  5|             fegyházzal s mi lenne kicsiny babáimból?~ ~- De hát mi lesz? mi
 350  3|             pillanat volt ez, a melyben a babona szerint megnyilik az ég.
 351  9|          vakmerőség lenne.~ ~Igazok van a babonás embereknek, ha reszketnek
 352  2|                ügyelni. Felnézett mogorva bácsijára s látva arcán az erőltetett
 353  2|                  ő is kilovagolhat vala a bácsijával!~ ~Simon látta a kinszenvedést
 354 10|                   A férfi fél éjszakán át baglyoskodott. Valami kis privát munkát
 355  2|                 hallatszott egy kis törpe bagoly sikoltása; az ifjabb Sasnak
 356  2|                  emeletes magtár padlásán bagolyfészket kajtatott a béresgyerekekkel.
 357  2|          kastélyába, mely mint egy szürke bagolyvár emelkedett ki a fák közül
 358 10|              tovább aludt, mint rendesen. Bágyadtan kelt fel és sietve öltözködött,
 359  9|               szünetlenül.~ ~Egyszer nagy bágyadtságában kiejtette kezéből a katona
 360  4|                majdhogy meg nem fagyott a bágyasztó boldogság érzetétől.~ ~Ennyi,
 361 10|                most itt vagyunk. Uszunk a bajban nyakig. Nyakig, ha mondom!
 362  2|                   kivágja magát a nagyobb bajból.~ ~- Fiu, megházasitalak! -
 363  2|            vesztettek abból a természetes bájból, mely majd mindig megvan
 364  3|          ablaktáblát betegye. A mig azzal bajlódott, tekintete elröppent a mélységbe,
 365 10|                 hogy én egy családot nagy bajok nélkül el nem tarthatok?
 366 10|                   dehogy maradhatok. Nagy bajom van, még Lacit is ki kell
 367  6|                   beérhette. Imádták öreg bajtársai s kézről-kézre adták, ha
 368  4|                ritka, savószin szakáll és bajusz keveredett össze ábrázatán,
 369 12|           lehetett a szabadban tartani. A bakák, valamint a tisztek, a nyomoruságos
 370  9|           gyászban, lemondásban!...~ ~Egy bakarasznyi boldogságért egy kárbaveszett
 371  2|                Ellenben a szépanyánk. Sas Balázsné, matróna létére is kezet
 372 10|                   egészen megkönnyebbülve ballagott tovább.~ ~- Legalább nem
 373  2|                 mint szenvedés. Gyér haja balról jobbra át van fésülve a
 374  3|                                  A ledőlt bálvány.~ ~Délfelé járhatott az
 375  4|                  ha az asszony, az ő szép bálványa, kitalálja, hogy mi forr
 376  8|                  a hindu-pagodában másolt bálványalak olyan hirtelen beleőrült
 377  2|                 mi itt maradt nekem az én bálványomtól.~ ~Mióta az öreg Sas meghalt,
 378  2|      tengeriföldek felé, ahol mint valami bambusz-erdő nőtt ki a televényből a
 379  8|                kellett félteni, de inkább bámulatosan kitünt sportban. Még versenylovait
 380  7|                 Folyvást ezt mondogatta a bámuló asszonynak: „ez a te elégtételed,
 381 10|          lelkiismeretes férfiura.~ ~- Mit bámulsz? - kérdezte Laci.~ ~- Nagyon
 382  6|                   gemütliche Kaiserstadt”-ban, ahol ugyan mindent megkaphatott
 383 11|                agyához nyult s jól ösmert bánatos mosolya játszadozott ajka
 384  2|                   vakargatta s rámutatott Bandira, a ki éppen kifutott s meg
 385 10|              visszajösz?~ ~Laci féloldalt bandzsitott Gáborra, mintha azt vizsgálná,
 386  2|            mostohája legyen, a ki rosszul bánhatna vele.~ ~A Sasok összenéztek
 387  2|                 vele.~ ~Kocsink az özvegy bankárné háza előtt állott meg. Wallon,
 388  2|                 lehet máskép, mint hogy a bankárnénak van valakije, különben lehetetlen
 389  2|               illem megengedte, az özvegy bankárnénál voltam.~ ~Elmondtam neki
 390 10|             szememből, máris nyuztok. Hát bankócsináló vagyok én? mi?~ ~- Nana!
 391 10|                  Laci sietve csókolta meg bánkódó feleségét és karon fogta
 392  2|                  nem tudsz, nem birsz ugy bánni ezzel az asszonynyal, ahogy
 393 10|               kisérjenek haza s aztán nem bánom, még egy darabig együtt
 394  2|         asszonynyal, ahogy valaha azokkal bántál, akik hizelgésekkel halmoztak
 395 13|                képzelhettük magunkat. Nem bántam már, hogy ide jöttünk.~ ~
 396  6|                hogy ezt az angyalt valaki bántani meri, és sokat mondólag
 397  2|                  fiut s nem mutatta, hogy bántja a dolog. De azt kicsinálta,
 398  2|             forgolódott ágyában, szörnyen bántották az őrült futamok. De azért
 399  2|                meg nem állhatta, hogy egy barackot nyomva a fejére, igy ne
 400  3|       lecsillapodik s szelid lesz, mint a bárány. Elgondolta, hogy micsoda
 401 10|                  bérkocsiban ült a két jó barát.~ ~A legelső fordulónál
 402  3|         Ilyesmikkel szoktak a művész urak barátaiknak kedveskedni, mikor szabadulni
 403 10|                  bátorságot akar önteni a barátjába; istenem-istenem, milyenek
 404  6|                  férjhez mentem, apám egy barátjához, egy iskolatársához, aki
 405  5|                 egy percig se számitott a barátjai közé.~ ~Hányszor fojtott
 406  2|                  szedni: rögtön kinevezte barátjának, mert a barázdaképü élemedett
 407 10|                vén krakélert, - förmedt a barátjára, ez sohase javul meg. Fogadni
 408 11|               nagy leányok kedveskednek a barátnőiknek; azután szentimentális sóhajok,
 409  7|                itt bőven. Ő is volt már a barátnőjével a szerelmesek barlangjánál.
 410 11|                 inkább a szőkék erénye. A barátnők tréfás mondásai sejtetik,
 411  7|                  házaspár megszökött a jó barátnőtől s a hüs parkon át beosont
 412  2|                  s a kellemes meleg tette barátságos hangulattá. A többi tizenegy
 413  1|                 akadt tennivalója. Nagyon barátságosan szóltam betegemhez s mindenekelőtt
 414  2|                   fehér főkötő vidámmá és barátságossá tette szelid arcát s aki
 415  2|              kinevezte barátjának, mert a barázdaképü élemedett ember nem átallotta
 416  8|                   közelből mindenkit, még Barczikayn is lóditott néhányat, hogy
 417  8|             aranyoshaju Katicával.~ ~Csak Barczikayra magára volt a dolog egy
 418  7|               valakit, s a szolgának, aki bárgyun bámulta, egy marék aprópénzt
 419  2|            gyöngédséggel, melynek láttára bárki is azt gondolta volna: a
 420  7|                barátnőjével a szerelmesek barlangjánál. Férfi? hát ha van, hadd
 421  2|            gyémántjai s fogata vetekedett bármelyik főrangu családéval; ezenkivül
 422  3|                  láttam, hogyan ünneplik, bármerre fordult, s mint istenitik
 423  4|                   lenni hozzá, mint eddig bármikor.~ ~Óh, de Kornéliusz mitsem
 424  2|                   halála miatt, melynek - bármint magyarázgassam eljárásomat, -
 425  2|                  széles lépcsőn.~ ~Magas, barna, majdnem szép ember volt,
 426 10|                 magában, hogy bizony nagy barom ez a kedves cimborája, hogy
 427 10|               voltam, amikor bemutattak a bárónőnek. Ki volt a „bárónő” akkor?
 428 10|                kellene lennie. Ez itt egy bárónőre merte emelni a szemét! -
 429  8|              sziklára boruló tengeri moha bársonyával; az a szerelem, amely a
 430  2|                  az emlék tiz év óta erős bástyával vette körül, mely bevehetetlen
 431  2|       akárhányszor hallotta, hogy egymást bátoritják, vigasztalják.~ ~Róza napok
 432 10|                 bárónő” olyan nagylelküen bátoritott. El kellett hinnem végre,
 433  5|                bimbót. És nem volt ereje, bátorsága, hogy igy szólott volna: „
 434  2|                 kezét s hangja a becsület bátorságával csengett. Itt, a kiengesztelődés
 435 10|                   okoskodott: „bizonyosan bátorságot akar önteni a barátjába;
 436 12|                   haza!~ ~Bánki elképedt. Bátortalanul kérdezte: „szolgálati ügy?”~ ~-
 437  2|              Keztyüs kezét, melyben finom battisztzsebkendőt tart, gyakran emeli szeméhez,
 438  2|                  beszélek veled most mint bátyád, hanem ugy is, mint a család
 439  2|             következményekép.~ ~- Értelek bátyám, felelt Jenő lehangoltan,
 440  2|               szemébe s megtörve nézett a bátyjára, aki máskor bizonynyal vállat
 441  2|                   vetélytársának tartotta bátyját, a ki elrabolja tőle a gyermeket,
 442  2|           Rendesen ugy kellett elhoznia a bátyjától, a ki nyers és keresetlen
 443  2|          mindahhoz, amiről katonanevelésü bátyjával beszélnie lehetett volna,
 444 10|                inkább kész volt a derekát beadni, csakhogy ne legyen a feleselésnek
 445 12|                  pofával jegesmedvének is beállhattak volna.~ ~Dobojtól jó egy
 446  4|                   volna egy egyenes sikba beállitani, mert Ádámcsutkás nyaka
 447  2|                megpróbálta kikalapálni a „beci-boci tarkát.”~ ~- Ugyan ne rontsd
 448  2|                  is nehezen tudta magához becsalogatni. Rendesen ugy kellett elhoznia
 449 10|               őrültség, éppen ma... de ha becsapnám, meg tudná tenni, hogy nem
 450  7|                    az bizonyos.~ ~Az ajtó becsapódott az orra előtt. Hallotta,
 451  6|                    ilyentájt indult onnan Bécsbe egy vonat. Akkor azon jöttünk
 452  6|                      Mikor a vonat füttye Bécset jelezte, teljesen felkészülve
 453  3|               kicsit kifújta magát, aztán becsöngetett. A mig várnia kellett, az
 454  2|              nyujtotta a kezét s hangja a becsület bátorságával csengett. Itt,
 455  2|                   nőnek, akit szeretsz és becsülsz: akkor megnyugszom abban,
 456  2|                  gavallér mondja.~ ~Ákost becsülte, sőt bizonyos tekintetben
 457  6|                volt a legkevesebb, amivel beérhette. Imádták öreg bajtársai
 458  2|              elutasitják s akkor egyelőre befagy a terve, hanem ugy okoskodott,
 459 12|                telelő csapatok valósággal befagytak állomásaikra. Még katonai
 460  2|                 imádságot elmondta a pap, befalazták a fekete koporsót a soros
 461  1|              végre befordult egy csöndes, befásitott udvarra s egy magányos épület
 462  7|                   helyett ez volt a levél befejezése: „valaki, aki mindent tud.”~ ~
 463  1|        bizonyosság, ami az én tragédiámat befejezheti. Válassz, vagy meghalok,
 464  3|                    szomoru mosolya erősen befészkelődött a lelkembe s akárhányszor
 465  9|                ezer emlék s évtizedek óta beforrott sebek tépődjenek fel.~ ~
 466 12|             süvöltött.~ ~A hó tökéletesen befujta az utat s az ezredes öreg
 467  9|               jönnek többet.~ ~A kis néni befurta fejét a párnák közé s csukló,
 468  9|                  már a kert délignyitóval befuttatott rácskeritése mögül leste
 469  7|                  megelégedett azzal, hogy behajtasson a megye székhelyére, ahol
 470  8|                 Ki az a „csoda”, a ki ugy behálózta azt a világot? Az előkelő
 471  2|                kevés alkalmuk volt valami behatóbb eszmecserére, hisz Ákos,
 472 11|                szituációval.~ ~A szolgáló behozta a disznóoldalast meg a gombócot
 473  6|                   szuszogással megindult: behuzta a függönyt s visszafordult.~ ~
 474  2|                  felbukott. Simont erővel beidéztette maga elé s meghagyta neki
 475 11|                leplezetlen naiv célzással beiktatva ebbe a gondolatleltárba.~ ~
 476  5|                   kötött fel s a bajuszát beillatozta. Aztán felhuzta a keztyüjét,
 477  1|                   el, ami következik:~ ~- Bejön hozzám déltájban egy ur,
 478  5|          bicepszeket mutogatta s kidagadó békákat ütött rajtok a tenyere élével.
 479 13|             tetszik, kisérjen el a doktor Beke osztályára, az én betegemhez.~ ~
 480  2|                 Itt, a kiengesztelődés és béke otthonában, meg kellett
 481  6|            mordult fel az ezredes, hagyja békében őket. Itt maradok a folyosón.~ ~
 482 13|                  csak; alkalmasint doktor Bekének az osztályán lesz; én a
 483  9|              mennyek üdvösségéhez hasonló békének.~ ~Egyetlen egy éjszaka
 484 10|                hogy nem lehetett a dolgot békésen elinteni s te még az éjjel
 485 10|                   hogy azzal a csöndet és békességet helyreállithatja.~ ~- Édesem,
 486  1|                 tulvilágiakat is ki lehet békiteni; hogy ő már eleget szenvedett,
 487  3|                   de a ki a felesége első békitő szavára lecsillapodik s
 488  2|                 ajtaja mögé s a hasadékon bekukucskálva, lelkesedéssel hallgatta,
 489 10|                fogd fel olyan tragikusan. Beláthatod, hogy egy ilyen isteni szeszély
 490  2|                 fejedet; nem csudálom, ha belebolondulsz a sok irkafirkálásba.~ ~
 491  8|                  a mivel együtt jár, hogy belebukott minden szivügyébe. Az asszonyok
 492  8|            magokat, akkor Barczikay Péter belecsapott az angol tenyerébe.~ ~-
 493  2|                 mert hisz a két házigazda beleegyezése azt jelentette, - ragyogóvá
 494  8|                   amihez a világ nem adta beleegyezését, amire pap nem adta áldását.~ ~
 495  9|          fölfedezés meghatotta a szüleit. Beleegyeztek a házasságba.~ ~S az oltár
 496  2|                  s annál rosszabb, ha ugy beleéled magadat az elválhatatlanságba.
 497 10|            ezerhatszáz forint fizetéssel, beleértve a lakásbért is. Jogász korában
 498  7|                 Somné. Mikor a boldog pár belefáradt a csókolódásba, a vendég-hölgy
 499  2|                  fiamért élni, bizonyosan belehaltam volna a szörnyü, lelki betegségbe,
 500  3|                kilós menyecske bizalmasan belehelyezkedett.~ ~- Magad vagy drágám?
 501  5|          gyötrődésnek. Nem birta ki soká, belehullott egy karosszékbe, ott csuklott,
 502  2|              fölötte.~ ~Négy markos ember belekapaszkodott a koporsó négy sarkánál
 503  7|                   Somnak a hajaszálába is belenyilalik, amint tovább olvassa.~ ~„
 504  9|                lelke nehezen tudott volna belenyugodni abba, hogy az uj katona
 505 11|                 szeme mindjárt, amint ide belép, ide, ahol a költő egy egész
 506 12|                ezredes ajtaján kopogtak s belépett Bánki hadnagy.~ ~Kérdőjellé
 507  2|                   a váratlan indulatroham belesodorta. Visszaemlékezett arra a
 508 10|                   vakon vagdalódzik s még beleszalad az ellenfele hegyes kardjába.)~ ~
 509  4|                 törzse fölött; háta pedig beleszaladt ferdén álló vállaiba s a
 510  2|                   puszta látásból őrülten beleszeretett s minél kevésbbé volt reménye,
 511  2|                Iszonyuan ölte magát, hogy beleszokjék ebbe a számkivetésbe s e
 512  9|              éjszakánkint és csókolgatta, beletemette arcát és szivta képzelt
 513  2|              töltöttem, nekem könnyü lesz beletörődnöm a béresekkel való veszekedésbe;
 514  2|         megnyiltak s zuhogó zápor szakadt belőlük, véget vetve rögtön a szélnek.
 515  2|                    Nem is tudom, mi lenne belőlünk, ha ez a Róza egyszer itt
 516  6|                  nagyon lehetett a kocsik belsejében.~ ~A kalauz alázatosan mondta:~ ~-
 517  2|                 vagyok, ez az ócska ház a belsőséggel, meg vagy ötszáz hold szántófölddel,
 518  7|                 boritékra ütött budapesti bélyeg. Ritkán mozdult ki a pusztájáról
 519 13|               rákerül a sor. Én nem félek bemenni a dühöngőkhöz; egy kanyaritás
 520  1|                  már elegendőnek tartja a bemutatást és az „esetet” szeretné
 521  9|          bekopogtatott háziasszonyához és bemutatta magát.~ ~A szegény kis néni
 522 10|             irodavezető is voltam, amikor bemutattak a bárónőnek. Ki volt a „
 523  2|                   ezredes vagyok, de igy, bénán, csonkán, koldusnyugdijra
 524  2|               igazam? Régen nézlek én már benneteket; néha fél éjszakán is eltünődöm
 525 10|            hagylak el!~ ~A fiatal asszony benső részvéttel nézett Gáborra;
 526  7|                  Hosszu, kimondhatatlanul bensőséges ölelés volt az. Az idegen
 527 13|                 nélkül, hogy legyőzetését beösmerné? Vagy talán ön az, aki haladásomnak
 528  7|                 simult az urához, majdnem beolvasztva saját gyöngéd lényét az
 529  7|              barátnőtől s a hüs parkon át beosont a nagy vadaskertbe.~ ~Somné
 530 11|                  idő szerint meglehetősen beparfümozott az oldalashoz járó káposzta-csuszpajz
 531 11|                 mutatta a jó asszonynak a bepiszkolt lapokat.~ ~- Balatoni Elemér!...
 532  2|               Jenő keserüen mosolygott és berakta a vörös krajcárokat az asztalfiókba.
 533  2|                 Másnap este összesugtak a béresek odakint. „Ejnye bizony ez
 534  2|                könnyü lesz beletörődnöm a béresekkel való veszekedésbe; te meg
 535  2|                 bagolyfészket kajtatott a béresgyerekekkel. Az iskolai szünidők alatt,
 536  3|           felsietett a József-körut egyik bérházának a harmadik emeletére. A
 537  5|              éppen a neje előtt. Mikor a „Berki-féle” izmokat, bicepszeket mutogatta
 538  5|                 esze. Vajjon mi baj lehet Berkiéknél?~ ~Mialatt a kocsi a Virág-utcába
 539 10|              fejedet.~ ~Félperc mulva már bérkocsiban ült a két jó barát.~ ~A
 540 10|               közbe Laci s odakiáltotta a bérkocsisnak: gazella-utca tizenkettő.~ ~
 541  2|                   uram imádott. Volt szép bérletünk, a miből elég urasan éltünk,
 542  2|                  egyszerü földbirtokos és bérlő; minden évben egyszer jön
 543  2|               könnyü kis homokfutó szekér berobogott a kapun, az érkezők elé
 544 10|               hogy megjött a feleségem.~ ~Berohant a kapun, Gábor pedig unatkozva
 545  8|               amikor meglátta. Nyihogott, berzenkedett, tombolt, amig a gazdája
 546  5|            elállott odakint; félig-meddig besötétedett s az ég már nem volt kék,
 547  7|                 játékával a természetnek, besütött a nap. A barlang smaragdzöld
 548  2|                   igy vakmerőségök néha a beszámithatatlanság határáig megy.~ ~Volt akkor
 549  2|                 hogy mit főzessen? Azután beszámolt neki a hullott alma árával,
 550 10|                  vizsgálná, hogy komolyan beszél-e.~ ~- Hogy visszajövök-e?...
 551  2|                már megszokta a félvállról beszélést, ez egyszer nem törődött
 552 13|                 ilyenkor nincs ott senki; beszélgethetünk.~ ~Jobban szerettem volna
 553  2|                       Az igaz, hogy vigan beszélhetünk, ha a pálinkás butykos,
 554  2|                  fáj nagyon az emlékezés, beszélje el.~ ~- Sokkal többet szenvedtem
 555  3|            mindössze azzal biztatta, hogy beszéljen bátran.~ ~Kivülről valami
 556 11|                közt... A családban sokáig beszélnek majd arról, hogy ide tévedt
 557  2|                  katonanevelésü bátyjával beszélnie lehetett volna, de ettől
 558  4|              rögtön lezáródott ez a hivó, beszélő, igérő szempár megint.~ ~
 559 10|                   tartottam önt, aki tele beszélte a fejemet nagy családjával,
 560  2|                nyilvános szórakozása, ugy beszélték, hogy folytatja férje üzleteit
 561  9|                tért, már elment a katona. Beszéltek-e egymással valamit, vagy
 562 10|           szavaimat! Hát nem folyvást azt beszéltem, hogy én egy családot nagy
 563  3|                hallgatódznak és halkabban beszéltünk, hogy meg nem érthessenek
 564  2|             csóválta.~ ~- A multról hiába beszélünk, elhibáztuk az életet mind
 565 10|            hajlandósága, hogy a mai napra beszüntesse a kellemetlenkedést: de
 566  6|                   ágyat vetek itt önnek s betakarom köpönyegemmel, mert hüvös
 567  7|                   levélke irója halálosan betege már annak, hogy nem látja
 568 13|             doktor Lang! Kimélje erejét a betegei számára; ön kissé hevesen
 569  5|                amely finnyásabb lábbadozó betegeihez vezette olyankor is, amikor
 570  1|                    még a pszihiatriát is. Betegeim közt nem csak egy volt már,
 571 13|                 hogy lehetetlent kiván. A betegek most éppen ebédelnek; minden
 572 13|                  Orvos vagyok.~ ~Egy volt betegemet mentem meglátogatni, aki
 573  3|                  haza, aztán olyan nehéz, beteges álma van; nem halvány már,
 574 13|              semmi. Tegnap hoztak ide egy beteget, az istenadtának valami
 575  5|                   megnézze egy pár ideges betegét mielőtt a körbe menne, egy
 576  8|                ami a szerető ajkán terem, beteggé tesz. Az a szerelem, amit
 577 13|                  figyelem, a környezet, a beteggel való érintkezés, a nagy
 578  2|         belehaltam volna a szörnyü, lelki betegségbe, mely attól fogva éjjel-nappal
 579 10|                  magában azt a nagy lelki betegséget, amelynek elégedetlenség
 580  3|                 hogy az egyik ablaktáblát betegye. A mig azzal bajlódott,
 581  2|           kötelességet rótt rájok, melyek betöltése megannyi cél lehetett.~ ~
 582  2|                 agyában született, már is betöltötte minden izét; egyszerre felszabadult
 583  2|                   mertek a nemesi kuriára betolakodni.~ ~Mindössze ketten voltak,
 584 10|              talán nehezére esett volna a betü. Hogy lettem én az ön felesége?
 585  3|                  észrevettük, hogy minden betüje a te lábaidhoz kivánkozik...~ ~
 586  9|               őrzött rózsa, amely a szent betük közt megtartja szinét és
 587  7|             végigfutja a levélkét; minden betüt magába sziv, külön megtanul.
 588  2|                  magunkra hagyott s a kis betyár rávett, hogy idehozzam;
 589  2|                   hiu arra, hogy olyan jó betyáros neve van. Az apját is igy
 590  6|                      Önök velem jönnek.~ ~Beültek hárman egy bérkocsiba. Az
 591  2|                   talán magának sem merte bevallani, hogy sokkal jobban érzi
 592  2|                  lepni, ha e nehéz órában bevallom neked, hogy ezzel a gyermekkel
 593  7|                   megye székhelyére, ahol bevásárolt, kalabriászozott egyet a
 594  2|                   szakállára s ha egyszer bevégzett ténynyel áll a kapitány
 595  2|               bástyával vette körül, mely bevehetetlen volt a léhaság fegyvereinek;
 596  1|               kissé kelletlenül ugyan, de bevezette. Magában olyasmit dörmögött,
 597 13|                   városba.~ ~- Tudja mit? Beviszem a kocsimon. Hanem előbb
 598  2|                 szüksége, még az ágyát is bevitette az utóbbi években a dolgozószoba
 599  7|                  átkarolta a feleségét és bevitte a puha mohok közé. Mikor
 600  2|                   Nem akarta, hogy lássák bevonulását.~ ~Reggel azután ugy intézték
 601  8|                   Szép passzió; csak az a bibije, hogy aki gavallérosan akarja
 602  5|                   a „Berki-féle” izmokat, bicepszeket mutogatta s kidagadó békákat
 603  3|                  lakás urnője kedvetlenül bigyesztette a száját.~ ~- Most tette
 604  5|                   óta ösmert, akit látott bimbajában, virágában, s gyakran lát
 605 11|           felséges korban, amit a költő a bimbónyilás korának szeret nevezni s
 606  5|                   más tépje le a gyönyörü bimbót. És nem volt ereje, bátorsága,
 607  2|                  alig kihült porai fölött biráljuk tetteit.~ ~Mind a ketten
 608 12|            Nyilvánvaló volt, hogy igy nem birhatja soká. Az elkényeztetett
 609 10|                  közülük azt, aki már nem birja gyalog. De ennek itt urnak
 610  5|               lenne. Határtalan gőgje nem birna el ily sértést; nem törődne
 611  7|                  a jó ember máskép ki sem birná ezt a nyomoruságos szalmaözvegységet.
 612  1|               kést egy centiméternyire se birnám magamba döfni, mert amint
 613  2|              meghatottság; a jegyző meg a biró elhozta a feleségét is,
 614  5|                 fényeskék volt az uristen birodalma, mint az oltárok szüz Máriáinak
 615  2|                   itt találkoztak a halál birodalmának a küszöbén. Sas Jenő, az
 616  8|                 csapás nélkül haladt el a birói páholy előtt, a többi nemes
 617  1|                 te kettős életedet ki nem birom. Abba én nekem bele kell
 618  2|                annak, hogy nem tudsz, nem birsz ugy bánni ezzel az asszonynyal,
 619  2|              eszét az öröm s este is alig birták elszakitani a lovától.~ ~
 620  2|                mezőségeivel, mind a Sasok birtoka volt valaha s a két Sas-fiu,
 621 11|              arccal, dobogó szivvel veszi birtokába nem is remélt kincsét.~ ~
 622  2|           összegyüjtötte a környék urait, birtokosait s hogy elférjenek, kinyittatta
 623 11|                községbe; de az urféle, a „birtokosság”, még maradt s a jó vásár
 624  2|         adóssággal halmozza miatta az ősi birtokot. Különben is hol van már
 625  6|                egyedül ön volt az, akiben bizalmam lehetett. Az ön egyenruhája
 626  3|                    hetven kilós menyecske bizalmasan belehelyezkedett.~ ~- Magad
 627  5|                   hozta, - szólt néminemü bizalmaskodással, a mit a szelid vérmérsékletü
 628  2|                   gentry-vér bujtogatta a bizalmasság ellen, ami derogált neki.
 629  7|              volna, ha most hamarjában uj bizalmat nem merithet asszonya szelid
 630  1|                  azt mondja: „Uram, olyan bizalommal fordulok önhöz, mintha az
 631  2|                 aggodalom nélkül rá merte bizni a gyermeket.~ ~A vakáció
 632  8|               lóba, mint a lovasba vetett bizodalom tette, hogy a totalizatőrnél
 633 10|                   ügyed van s csak bennem bizol, mert én az ilyesmit rövidesen,
 634 11|                  vendéglős vállát. - Önre bizom magamat, mondta, - kérem,
 635  1|             nemcsak kiváncsiságból, hanem bizonyára azért is, mert „time is
 636  2|       ragaszkodása is csak tiszta erényét bizonyitja; ez az emlék tiz év óta
 637  9|                    Elmentek mindnyájan, - bizonyitotta a vén cseléd. - Riadót fujtak
 638  2|                 csapongtál a szalónokban. Bizonyitsd be, hogy nem fáj a válás
 639  2|           erősebben nézek a jövőbe, annál bizonyosabb vagyok benne, hogy ez egyszer
 640  2|              másképen is lehet valamikor. Bizonyosnak kellett tartania, hogy a
 641  2|                  hamar kitalálnám, hogyan bizonyosodjam meg. Lásd, mi katonák, mégis
 642  2|                 megjelenése s egész lénye bizonyságot tett bármely percben arról,
 643  1|                   mondaná: Elmentem, mert biztam benned, hogy a szavadat
 644 11|            budapesti (!) vendéget ekképen biztassa:~ ~- Egy szöglet sincs már
 645  2|                  ugy rémlik, mintha apánk biztató szavát hallanám: siessetek!...
 646  5|          tanácstalan leány, akit senki se biztatott más sorssal, más jövővel?!...
 647  2|                  ami törekvéseinek alakot biztosit; most egyszerre megnyilt
 648 10|                  embernek, aki nem tudott biztositani számára semmit sem az élet
 649  6|             suttogó női hang, egyenruhája biztositék arra, hogy ön becsületes,
 650  2|                 hogy őszinte jóakaratáról biztositva legyek s akkor megtudtam,
 651  7|                   te elégtételed, lelkem! bizzál csak meg bennem, egyetlenem!”~ ~
 652  3|              aztán ne mulass, ha megtudta Blitzné, a gondozónk. Nem is történhetett
 653  2|               teszi. De most, hogy Jenő a bocsánatkérésével neki adott igazat, elmult
 654  2|                  is ellágyulsz már. Isten bocsásd, ha saját fiad lenne, sem
 655  2|                 Sasok nem tudnak hazudni, Bocsáss meg, kérlek!...~ ~Bátyja
 656  2|            igazságot tenni, hogy melyiket bocsássa előre. Azután vontatott
 657  2|                   órában meg kellett neki bocsátania.~ ~- Gyermek! mondta, menj
 658  9|                   volt, bizony régen.~ ~A bodros baba azóta „néni” lett,
 659  3|              intézet kertjében, a virágos bodzafa alatt, a hol a rigók gagyogva
 660  7|                   a láthatatlan gazembert bökte meg, aki olyan ijedtséget
 661 13|                  legyenek önök tudósok és bölcsek!...~ ~Fel tudom ugyan fogni,
 662  2|               futott hozzá, felkapta apró bölcsőjéből, elkezdte csókolni, szorongatni
 663 10|           Gyalázatos ember!~ ~Odakint már bömbölt az a Gyuluka nevü fiu: „
 664  3|               szerint...~ ~- Kedves te! - bohó gyermek te! - szólt közbe
 665  6|             kiegyenesedett, összecsapta a bokáját s keményen szalutált.~ ~
 666 12|              iránt a félöles havon.~ ~Egy bokorban zörgést hallott, arra tekintett.
 667  2|            valamennyi. Jenő azért mégis a bokrot bámulta, ugy hallgatta némán,
 668  8|                 És ez oly büszkévé, olyan boldoggá tette a jó Mr. Millart.~ ~ ~ ~
 669  7|                 napja.~ ~Az egész világot boldogitani szerette volna.~ ~Mikor
 670  9|         lemondásban!...~ ~Egy bakarasznyi boldogságért egy kárbaveszett élet!~ ~
 671  5|             fiatalságomat, a hüségemet, a boldogságomat! S ennek sikerült engem
 672  3|                  észrevette, hogy gyöngén bólint s egy kicsit elpirul. Sokkal
 673  2|           jelenthette: miattam járjátok a bolondját, ha tetszik.~ ~De a boldog
 674  2|                   kicsit, hát már egészen bolondjává lett a fiának? A kis Bandi
 675  7|                hogyan vihog odabent a kis bolondos asszony. Sietve futkoztak,
 676 12|               hazáig az út.~ ~Meg lehetne bolondulni a téli fehérségnek ettől
 677 10|          veszedelemben, bele kellene abba bolondulnom.”~ ~Együtt mentek egy vendéglőbe,
 678  2|                 Isten, hogy akkor meg nem bolondultam!~ ~Hogy mért ad az Isten
 679  8|                  el.~ ~Barczikay meg volt bolondulva. Meg akarta boszulni önmagát,
 680  3|                  édes Mariskám. Hat hétig bolyongtunk a világban szanaszét, jóformán
 681 12|             robbannak ki ujra a forrongás bombái, azt senki sem tudhatta.~ ~
 682  6|                bécsi jockey-klubban azt a bon-mot-t, ami ott annyira járja,
 683  1|                   Esküszöm!... különben a boncolás mindent kiderithet. De most
 684  7|       vigasztalása.~ ~Persze, most is azt bontja fel előbb. Édes az, mint
 685  8|                  Mr. Millar szórakozottan bontotta ki a gondosan összehajtogatott
 686 10|                ilyesmit rövidesen, okosan bonyolitom le. Ez ellen nem lehet szólani. -
 687  2|                  erőszakolta, hogy vitába bonyolódjanak, minthogy édes keveset értett
 688 10|           vacsorálunk, egy-két pohárka jó bor s olyanok leszünk, mint
 689  2|                   a két ablak közt széles bőrdiván, a falakon homályos képek,
 690  2|                   szobában s szeme a nagy bőrdivánon akadt meg. Levett a fogasról
 691 10|            arcából kikelve, pergamenszerü bőrével, őszbevegyülten, s fátyolos
 692 11|                 fogja megpillantani a kék boriték alatt. - Fordulópont lesz
 693  7|                 megtanul. Körülszagolja a boritékot s lopva megcsókolja. Senki
 694  7|         fővárosban s igy kissé meglepte a boritékra ütött budapesti bélyeg.
 695  2|               kezében, melyet lelkendezve boritott fiára.~ ~- Az istenért,
 696  7|               fent és oldalvást, vastagon boritvák puha, eleven mohhal. A szikla
 697  2|                  lakkcipők helyett komisz borjubőr cipőt talált az ágya előtt;
 698  2|              valami madárdal s a csöndes, borongós tájat a hajnal mosolya vidámitja
 699  2|                  emeli szeméhez, gondosan borotvált arcán inkább fáradtság látszik,
 700  2|                Gedeon szobájában a széles bőrpamlagra és sirt. Nem törődött vele,
 701 10|            poharát, amely tele volt vörös borral.~ ~- Szegény! sóhajtotta
 702  6|                   előre elkészitette a jó borravalót, a mivel az ipszét lekenyerezze.
 703  1|              dolgokat, amiktől a hátam is borsódzott, pedig tudom, hogy szamárság,
 704  7|          vadaskertbe.~ ~Somné egy pohárka bort ivott; attól gyönyörü rózsák
 705  9|                  okozta volna, zürzavaros borulattá kezdett arculatán átváltozni.~ ~
 706  8|                 korallerdővel, a sziklára boruló tengeri moha bársonyával;
 707 13|                   hó s a zuzmarás fák ugy borultak össze fölöttünk, hogy fehér
 708 12|               könyörgő levelet irtak s én borzadok az asszonyok könnyétől.
 709  4|                  rád?~ ~Az utálatnak minő borzalmas rémálma fogja üldözni őt
 710 10|                 fiatalabb volt; csak igy, borzasan, rendetlenül, elhanyagolt
 711  1|                bele kell halnom, mert még borzasztóbb ez az örökös, állandó szorongás,
 712 12|              Szakadatlanul kinozta valami borzongás, amitől lassankint egészen
 713 13|                   a közelléte még növelte borzongásomat. Csak rövidesen jegyeztem
 714  9|                   éjszakánkint az urát és borzongó reménykedéssel leste: nem
 715 12|         találkoztak egy-egy rőzsét cipelő bosnyákkal, aki csudálkozva nézte a
 716 12|                 idő volt. Mindenütt hó. A bosnyákok görbe országa hasonlitott
 717  8|                Képzelhetni, hogy mennyire bosszantotta ez a derék Mr. Millart.~ ~
 718  6|             nélkül vége lehetett. Az uram bosszusan kapkodott össze néhány kis
 719  4|               igazi, a hatalmasan csunyák bősz dacosságának, kihivó durvaságának
 720  2|                  levőnek tartotta magát s boszantotta, hogy édes apja mégis öcscse
 721 12|               hegylakók sem emlékeznek. A Boszniában telelő csapatok valósággal
 722  8|                 ugrott az az aranyos haju boszorkány, és elkezdte csókolni, ölelni,
 723 13|             illusztrál, mondtam elfojtott boszusággal.~ ~- Csak nem neheztel?
 724  2|                  csipősen s elvörösödve a boszuságtól. Nem szerette, ha a bátyja,
 725  5|                 valaki. A sarokba dobta a botját s lármázva mondta a szobaleánynak:~ ~-
 726  2|                   Simon, a vörös ispán, a botjával iparkodott utat nyitni a
 727  3|                   szobor előtt, a melyhez bucsura járnak az emberek.~ ~Gondolhatod,
 728  8|                 lement az istállóba, hogy bucsut vegyen Loreleytől.~ ~A gyönyörü
 729  2|                  levél volt minden, a mit bucsuzóul hagyott, csak drága szivének
 730  2|                   a kántorral és elkezdte bucsuztatni lassu, vontatott szóval
 731  2|                   hallja. Könnyebb volt a bucsuztatóból szelid szemrehányást sejteni,
 732  9|              fényes simasága, mintha csak bübáj okozta volna, zürzavaros
 733  9|                 bizonyos, hogy vajjon nem bün-e, hogy még meg is gyónta.
 734  4|                      Milyen pokol, milyen bünhődés vár akkor te rád?~ ~Az utálatnak
 735  2|               meggyóntam neked legnagyobb bünömet, érdemesnek tartasz-e arra,
 736  9|                  szorongva, mint a gyarló bünös, mondogatta: „istenem, istenem!”~ ~
 737  6|                lesujtó hangon szólt rá a „bünösökre”:~ ~- Önök velem jönnek.~ ~
 738  2|              érzékiségben való tobzódás - büntársai.~ ~Hogyan közeledjék most
 739  2|                  a ponnyt valahogy meg ne büntessék. Hisz a jó állat nem oka
 740  8|                  egész világon. És ez oly büszkévé, olyan boldoggá tette a
 741  1|                  asszonyt, aki mindenféle büvölettel annyira magához láncolt,
 742  5|              vágyó lélek utjában. Ettől a büvös szótól egyszerre szárnyok
 743 10|             dolgoztam. (Odakint erősebben búgott a Gyuluka nevü nebulo: mama
 744 10|                 evőeszközökkel s folyvást búgta egyhangu, félig siró hangon:
 745  5|                   kellett, mint simogatja buja kézzel a karomat, a vállamat.
 746 13|               ilyenkor ezt a havas kertet bujja. Egyébiránt az utakról el
 747  3|                    a hol a rigók gagyogva bujkáltak fölöttünk a lomb közt s
 748  2|                tudajdonképen a gentry-vér bujtogatta a bizalmasság ellen, ami
 749 12|                   egy mérföldnyire térdre bukott a sárga egy árok jegén s
 750  8|                  megelégedéstől a harapós buldogg-arc, mikor félreszólitja egy
 751  8|          leginkább hasonlitott egy mélázó buldoggéhoz; lehet azonban, hogy savószinü
 752  2|        hevenyészett ágyon, füléig huzva a bundát. Két pere mulva aludt, álmodás
 753 12|                  jobban fujt s gőzfelhőbe burkolva dagasztotta a havat. Néhol
 754  2|                falusi templom harangjának bus kongásába csengő sirassál
 755 13|                  maradnék.~ ~Megint olyan busan mosolygott.~ ~- Nem is való
 756  9|               ebben az elátkozott faluban busul valaki, akiért érdemes volna
 757 11|              csinos-e a házikisasszony. A buta teremtés nagyot röhögött
 758 10|               asztalnál töltenie, gépies, butitó munkával. Ez alatt eltelt
 759  2|              egymásra hányatta ládákba, a butort eladta, csak a zongorát
 760  2|               beszélhetünk, ha a pálinkás butykos, melyből a reggelink kikerül,
 761  2|                   végtelen sorokba rakott buzakeresztek kincse nem az övék többé
 762  3|                  A vidéki asszony letette buzavirágos kalapját s otthonosan ereszkedett
 763  5|                   kitartásra, reménységre buzdit!...~ ~A doktor agyában egy
 764  2|           fegyverek, régi kardok, puskák, buzogányok, meg agancsok diszitették
 765 10|                   quousque tandem abutere Catilina patientia nostra?...~ ~Már
 766 11|              talán a Kelet az ő utjának a célja! A bűbájos Konstantinápoly...
 767  2|       visszavonulásának is kellett valami céljának lenni, ha azt nem akarta,
 768 13|                        Csak vissza vele a cellájába, - parancsolta a lelkendező
 769  8|             fordulónál, a távoszlopnál, a célnál!... Még ott is feltartja
 770  2|               szorulva, nekem se volt más célom, mint hogy kellemesen teljék
 771  2|                 dolgozni érdemes; a mig a célt magát nem ismerte, addig
 772  2|                  vágyaink s van egy közös célunk, a melyért őszülő fővel
 773 11|                 vers is, leplezetlen naiv célzással beiktatva ebbe a gondolatleltárba.~ ~
 774 10|                   ábrándosan sóhajtozott, célzatosan emlegette élete hiábavalóságát.
 775  1|                 találnék vele. A kést egy centiméternyire se birnám magamba döfni,
 776  4|               vagy. - Ha Adonisz, vagy ha Cézár jönne hozzá, nem lehetne
 777 13|             anaemia, ugy-e? hajlandóság a chlorosisra, ez idő szerint febris intermittensszel
 778  7|                    Imádjuk egymást, ugy-e cicám? De azért neked uracskám,
 779 10|                   egy vendéglőbe, ahol jó cigány volt, de a szüzlelkü fiatal
 780 11|              huzatta a nagy vendéglőben a cigánynyal.~ ~Ha senki utba nem igazitotta
 781  6|                módon megehült már egy kis cigányos dáridóra a „gemütliche Kaiserstadt”-
 782 12|               továbbá dohány, szivar, meg cigarettapapiros; aztán fidibusznak használt
 783  2|                másik az asszonyoknak való cigarettát s mind a kettő igy szólt
 784  2|           pöfékelt; ugyanakkor Jenő finom cigarettet sodort s az illatos dohányt
 785  2|              bátran megilleti a „nagysád” cim.~ ~Csupán a vacsora ideje
 786 10|                     Siess! rohanj!~ ~Igaz cimborád~ Laci. ~ ~ Gábor elolvasta
 787  8|         félreszólitja egy kicsit a magyar cimborát.~ ~- Nagyon szép az a Loreley,
 788 10|                 nem nagyon illett családi cimeréhez:~ ~- S ezt most mondja nekem?!
 789  5|             papirlapot. Ráesett a szeme a cimre s felkiáltott:~ ~- Ugy-e
 790  2|               félre a „zongorázás elemei” cimü nevezetes müvet.~ ~- Ezt
 791  3|                    Mármarosiné megnézte a cimzést és sietve dugta zsebébe
 792  3|              megint valami számla, mondta cinikus mosolylyal. Megbocsátasz
 793 12|                találkoztak egy-egy rőzsét cipelő bosnyákkal, aki csudálkozva
 794  7|                 folyosón éppen a vendégek cipőit tisztogatta, hogyan bámult
 795  2|                   helyett komisz borjubőr cipőt talált az ágya előtt; igy
 796 11|                 országa: citrom, narancs, ciprus és pálma mindenütt! Ah!~ ~
 797  2|                 faragott székek, egy nagy cirádás pohárszék, a két ablak közt
 798  9|            némaságában még a kerti tücsök ciripelése is lármának tetszett: előszedegette
 799  3|                 gondoljon, ösztönszerüleg cirógatta a vállára hullott kis borzas
 800 11|                nagy költők aranymondásai, citálva; itt-ott egy szerelmes vers
 801 11|       Konstantinápoly... a mesék országa: citrom, narancs, ciprus és pálma
 802  2|             ünnepnap hordom, máskor ilyen civil rongy van rajtam...~ ~Végtelen
 803 12|                    Itt már egy csöppecske civilizáció fogta pártját.~ ~A vijjogó
 804 10|                   az abrosz alatt a Gábor combján. Gábor pedig dühében feldöntötte
 805 13|                 vagyok én ehhez szokva; a congelatio ellen megvéd a forró vérem.~ ~
 806  2|        feledkeztem meg magamról soha. Sok csábitó, sőt veszedelmes helyzetben
 807  2|                   mely misztikus fényével csábitotta, a nélkül, hogy a szivét
 808 12|                   Bánki a tengert egy vén csacsi hátán.~ ~Jó indulatu ló
 809  2|                  ősi telepét megfigyelte, csakhamar rá kellett, jönnie, hogy
 810  1|               helyzetben vagyok, amelyben csakis gyakorlott ügyvédi elme
 811  2|              vetekedett bármelyik főrangu családéval; ezenkivül igazán bájos
 812  1|               háza volt a Józsefvárosban, családját inkább ott helyezte el.
 813 10|                   beszélte a fejemet nagy családjával, holmi reményekkel arra,
 814  8|               hiredet ezzel az élettel. A családok elhidegülnek tőled, kikerülnek;
 815  2|                órája hogy itthon vagyok a családom körében. Érzem, hogy nyolc
 816  1|                 hogy elhanyagoltam miatta családomat, minden ügyemet. A feleségem
 817 10|                azt beszéltem, hogy én egy családot nagy bajok nélkül el nem
 818  2|           lemondanak mindenről, a mi őket csalódásaik szinteréhez köti és visszavonulnak
 819  4|                még most is izzadna. Ezt a csalódást még növelte fuladozásra
 820  2|                 azok a sokat élt és sokat csalódott emberek, a kik végre lemondanak
 821 10|                 hazug! engem ugyan el nem csalsz ettől a kis kincstől. -
 822 13|            enyhiti valamennyire: most nem csalta meg az érzékedet, annak
 823  8|                soha sem tudni, hogy mikor csap le a láthatatlan felhő villáma.~ ~
 824 12|               vágtasson végig a tisztelgő csapat előtt, de hogy mit szól
 825 12|           emlékeznek. A Boszniában telelő csapatok valósággal befagytak állomásaikra.
 826  2|            fiatalon és gazdagon lepkeként csapongtál a szalónokban. Bizonyitsd
 827  2|                lepkének, hogy szerte-szét csappong mindenfelé, a merre valami
 828  5|               doktor fülét szepegés nesze csapta meg. Ez az asszony sirt,
 829  2|                   aki bátyja hite szerint csat ő iránta érdeklődött.~ ~-
 830  2|               nagyvárosi dandy, a kivel a csaták hőse már megszokta a félvállról
 831  2|              szomoru emlék, hogy vesztett csatám is volt valaha, de a vereség
 832  2|                 elutazik.~ ~Félix komoran csatolta fel a kardját és engedelmeskedett.
 833  8|                   benne, hogy nem a képén csattan-e majd el a felelet.~ ~Nem
 834  2|                    utnak inditotta. A sok csecsebecsét egymásra hányatta ládákba,
 835 13|                 igazán elszörnyedtem. Nem csekély volt örömem, arra gondolva,
 836 10|                örökség?! Szent Isten! Ami csekélységet még várhatok, az tán elég
 837  5|               előbb. Sürgős!”~ ~- Mondd a cselédnek, hogy megyek, rögtön megyek.
 838  2|                    tudott akarni, gyorsan cselekedni.~ ~Talán valami titkos előérzet
 839  2|                   van most ideje, hanem a cselekvésnek. Van-e valami terved a jövőre?~ ~
 840 10|               járjanak az ön nevét viselő csemeték. És a másodkézből került
 841 11|                falon, holmi olajnyomatok, csendéletfélék, gyümölcs meg fácán és nyul
 842  5|            pokollal vetekedtek.~ ~Berkiné csendesedett. Zugó agyát a szék támlájára
 843  2|                   mintha megint az a hang csendült volna meg a rég elmult időkből,
 844  5|            tenyere élével. Most is fülébe cseng, amint asztalokat emelgetve,
 845  6|              ajtót s egyelőre, a harmadik csengetésig eléje állott és széles,
 846  2|                   a becsület bátorságával csengett. Itt, a kiengesztelődés
 847  1|     hókuszpókuszszal más-más üvegecskéből csepegtettem a két vizbe néhány cseppet.
 848  2|                  egy kicsit elmaradtunk a csépléssel, pedig következett a tengeritörés.
 849  7|               mert otthon már elkezdték a cséplést.~ ~Az erdőövezte vasuti
 850 10|                 törölje azt a két fényes, cseppfolyós gyöngyöt, amely a szemébe
 851 10|             közbevágott: - No nem hagylak cserben, öreg cimbora. Mariskának
 852  5|              azután kényelmes lassusággal cserélte fel „munka-kabátját” az
 853 10|                    mint a ropogós juniusi cseresznye.~ ~Lacin végigborzongott
 854  2|                  lehetett tudni, melyik a cserje, melyik a virág. De egy
 855  2|                ugy ne járjon vele, mint a csigabigával, mely ujjának egyetlen érintésére
 856  2|               reménytelenség a végletekig csigázta indulatait s magunk közt
 857 10|       nőstény-párduccá változott. A fogát csikorgatta s ugy ugrott nekem, hogy
 858  2|                   jó utravaló volt neki a csillagok közt levő trón felé, ahol
 859  9|               akinek a kedvéért a ragyogó csillagot is leesküszik az égről.~ ~
 860  2|            szemében már az elevenség tüze csillámlott; mosolyogva nyujtotta két
 861  8|              arany sörénye sárga fénynyel csillog, leng a légben. Loreley
 862  2|                 is tudtuk!~ ~Az özvegynek csillogott a szeme s szinte remegett
 863  2|                mikor kiszálltunk, karomba csimpaszkodott s erővel fel akart vinni
 864  5|                  rá: ide nézz doktor; ezt csináld utánam, te borbélyinas!~ ~
 865 10|            tolakodik, hogy az szörnyüség; csinálj már vele valami rendet.~ ~
 866  2|         hozzálátott serényen, hogy rendet csináljon a maga dolgában; - attól
 867 10|              hatalmas rokonai előbb-utóbb csinálnak önből valamit. Még örökséget
 868  2|          veszekedésbe; te meg majd itthon csinálsz rendet, ügyelsz a háznépre,
 869  2|                   hogy ki mit szeret? azt csináltatott ebédre, vacsorára. Az édes
 870 11|             megkérdezte a szolgálót, hogy csinos-e a házikisasszony. A buta
 871  2|              meghányta-vetette a dolgot s csinosan összeállitotta a dikciót,
 872  2|                  elpirulva, mintha valami csinyen kapták volna.~ ~- S talán
 873  2|          mellettünk, - vágott vissza Jenő csipősen s elvörösödve a boszuságtól.
 874  2|                  nyomában volt és aggódva csititotta.~ ~Mikor az egyetlen hidon,
 875  2|            sokszor megzavarta Ákos. Poros csizmája nyomát mindenütt otthagyva
 876  8|                 mind őt kereste. Ki az a „csoda”, a ki ugy behálózta azt
 877  8|                 látni, észrevenni a mások csodálatát és ugy tenni, mintha nem
 878  7|                  egy barlang, abba valami csodálatos játékával a természetnek,
 879  5|             pattant föl.~ ~- Én?!~ ~Annyi csodálkozás, annyi megvetés, oly valami
 880  6|               Rahóty két másodpercig néma csodálkozással nézte a gyönyörü teremtést,
 881  7|               ujra kopogtatott. Akkor egy csodálkozó női hang kérdezte: ki az?~ ~
 882  5|                    visszhangozta a doktor csodálkozva. - S a nagysága?...~ ~-
 883  7|          vendég-hölgy megszólalt.~ ~- Nem csodálom, hisz’ mindig önről beszél.~ ~
 884  8|              dicsősége, ennek a hátán egy csodált, irigyelt, legyőzhetetlen
 885  9|                   nem kezdett jutni, amig csodaszép hervadással el nem jutott
 886 10|             támadt. Remélte, hogy azzal a csöndet és békességet helyreállithatja.~ ~-
 887  7|                    hogy ebben a mélységes csöndjében a zöldnek, tapaszsza száját
 888  5|              Berki Gézáéknál végződött.~ ~Csöngetni akart inasának, hogy megmondja,
 889  1|            egyikbe a szeme láttára mérget csöpögtetett, a másikba pedig olyas valamit,
 890 12|               csonttá dermed. Itt már egy csöppecske civilizáció fogta pártját.~ ~
 891  4|             asszony kezét: vérének minden csöppje majdhogy meg nem fagyott
 892  8|         környékezte, ha rájok meresztette csörgőkigyóéhoz hasonló tekintetét. Ami
 893 10|              zajgás. Az egyik gyerek nagy csörömpölést müvelt az evőeszközökkel
 894  8|              asszony alakjában, a kinek a csókja emésztette, ölelése lelki
 895  9|                 ölelgette éjszakánkint és csókolgatta, beletemette arcát és szivta
 896  4|               féljen, itt a kezem, fogja, csókolja, hagyom!”...~ ~Valamikor
 897  7|                   boldog pár belefáradt a csókolódásba, a vendég-hölgy megszólalt.~ ~-
 898  3|                   mind a kettő s gügyögve csókolózott.~ ~- Mariskám!... Ilusom!...
 899 10|                  mentek s a kapuban kezet csókoltak az asszonynak.~ ~Mariska
 900  2|            visszatérni Sasfalvára. Ő maga csomagoltatott össze mindent a Jenő régi
 901  8|             ugyanabban az órában, egy-egy csomagot kapott Barczikay is, meg
 902 10|                azért ugy tett, mintha egy csomó szerencsétlenség érte volna.~ ~-
 903  2|            ezredes vagyok, de igy, bénán, csonkán, koldusnyugdijra szorulva,
 904 12|                   a havas szakadékok közt csonttá dermed. Itt már egy csöppecske
 905  2|                   völgy hajlásában, tarka csoportok futkostak a rét szőnyegén;
 906  2|              Bandi nevetett, hogy a könye csorgott, azután azt mondta, hogy
 907  2|                  komolyan?~ ~Ákos a fejét csóválta.~ ~- A multról hiába beszélünk,
 908 10|                   év nyomja a vállát. Nem csuda, ha hajlandóságot érez az
 909  4|                   Kornéliusz őt szerette, csudálattal és tisztelettel.~ ~Szerelme
 910  1|               tekintem, hanem szeretettel csüggök rajta, ugy, hogy minden
 911  2|               lehetne most ébren más?~ ~A csüröskertből ide hallatszott egy kis
 912  9|             befurta fejét a párnák közé s csukló, szivszakgató belső sirással
 913  5|          belehullott egy karosszékbe, ott csuklott, zokogott.~ ~A doktor megvárta,
 914  4|                 sem a nyitott szem, sem a csukott szem.~ ~Csak az az egy igaz,
 915  4|                    Az igazi, a hatalmasan csunyák bősz dacosságának, kihivó
 916  4|       rémalakoknak valósággal erősségök a csunyaságuk: hatnak vele. Félelmet,
 917 12|               katona még kevésbbé fázott, csupa tüz volt egész teste a belső
 918  8|              mindaketten, hogy a könynyök csurgott.~ ~És mikor már jól kikacagták
 919 12|             sejtette volna, hogy csak egy csuszamlás, csak egy botlás és könnyen
 920 12|          dagasztotta a havat. Néhol hasig csuszott bele; olyankor ijedt nyeritéssel
 921 11|             hagyta hogy paletotja magától csuszszék le a válláról egy székre;
 922  2|                 nem adott volna semmiféle cukorsüteményért, ami nélkül Jenőnek egyetlen
 923  3|        viszontlátják egymást s milyeneket cuppant majd piros-pozsgás arcára
 924  4|                   hatalmasan csunyák bősz dacosságának, kihivó durvaságának nyomát
 925 12|            gyereket.~ ~- Beteg a mamám! - dadogta a fiatal tiszt. - Ezredes
 926 12|                fujt s gőzfelhőbe burkolva dagasztotta a havat. Néhol hasig csuszott
 927  2|          nagyságos urfinak nehéz lenne uj dajkát találni, aki mindent ugy
 928  9|                     Hisz mindakettő olyan daliásan ülte meg a lovat. Aztán
 929  2|                harangozó egyhangu szomoru dallammal kisérte végig a menetet,
 930  2|                  tiz évig nem találkozott dandy-öcscsével, azt sem igen tudta már,
 931  2|                  legyenek.~ ~A nagyvárosi dandyre nem is lehetett ráösmerni.
 932  2|                   rét. Végre a nagyvárosi dandyskedésnek. A kérdésre kérdéssel felelt.~ ~-
 933  3|                   el nem vesz Dani, az én Danim. Mert annyit mondhatok,
 934  9|                oltár után következett egy darab boldogság abból, amit mennyeinek
 935 10|                  aztán nem bánom, még egy darabig együtt maradhatnak.~ ~Laci
 936  7|                  átkozott levelet, millió darabokra tépte s széjjel szórta a
 937 13|                   mint a kereplő elkezdte darálni:~ ~- Krónikus anaemia, ugy-e?
 938  6|             megehült már egy kis cigányos dáridóra a „gemütliche Kaiserstadt”-
 939  6|                 der Dragoner, die Uhlane, das Huszár; amit a dragonyos
 940  6|                  ezek igy hármasban eléje defiléztek.~ ~Az ezredes ellentmondást
 941 13|              Megnéztem az órát, csakugyan dél volt. Itt bizony ebben a
 942  9|                ölelte meg kis feleségét s délben már ugy hozták haza halványan,
 943  2|                  gyermekre, a ki az erős, delejes tekintet hatása alatt nem
 944  9|                 árny, amely hasonlitana a deli katonához.~ ~Hányszor várt
 945  9|                  be. Hajnalban már a kert délignyitóval befuttatott rácskeritése
 946  6|          unokabátyja anyai ágról.~ ~A két delikvens egy mukkot sem mert szólni.~ ~
 947 10|               ruháját. Nyár dereka lévén, délutánonkint otthon komótizált hüvös
 948 13|             feléjök s az idiotizmus meg a dementia kisértetei mellett a paralysis
 949  8|                    Millarba mintha valami démon bujt volna.~ ~Nem akart
 950  1|             haragja utamba nem hozott egy démont, egy asszonyt, aki mindenféle
 951  1|            Hajnalban kerültem elő attól a démontól, aki miatt az én angyalomnak
 952  6|                  ott annyira járja, hogy: der Dragoner, die Uhlane, das
 953 10|                  kapkodja a ruháját. Nyár dereka lévén, délutánonkint otthon
 954 10|           jelenettől s inkább kész volt a derekát beadni, csakhogy ne legyen
 955  2|                 valami világosság kezdett derengeni az agyában, rájött, hogy
 956 12|                   már Magyarország fölött derengett.~ ~Most már semmi sem tartotta
 957  2|                 pára! lovasa egy félkaru, dereshaju ember, leugrott róla s rábizta
 958 12|                   szakadékok közt csonttá dermed. Itt már egy csöppecske
 959 12|           okkupációra következő tél olyan dermesztő hideg volt, hogy olyanra
 960  2|                  a bizalmasság ellen, ami derogált neki. Róza tudott egy szemernyit
 961  9|                   amelyben enyhe alkonyat derüje volt eddig, s amely most
 962  2|                látszott: még is rendkivül derüs hangulattal töltötte meg
 963  2|                tucat gyermek mászkált s a deszkahasadékokon a jöttmentek kukucskáltak
 964  2|                   félre ugrott s a nedves deszkán megcsuszva, elbukott.~ ~
 965  7|                  A rejtelmes levél.~ ~Som Dezső egyszerre két levelet kapott.
 966  2|               annál jobban szomjuhoztam a diadalokat. Nekünk nincs többé időnk
 967  2|               benne e falak közt, amelyek diák korában; ha egyszer-máskor
 968 10|              szelidséggel olvadt bele egy diákgyerek gépies magolása: quousque
 969  7|                  rösteli egy kicsit ezt a diákos érzelgést.~ ~Most már hadd
 970  2|                   nincs vele most már mit dicsekednem.~ ~Mind a mellett is tartozom
 971  2|               szemrehányást sejteni, mint dicséreteket: de az engesztelő halál
 972  7|                    Hajnalban megérkezett. Dicséretére mondva, eszébe sem jutott,
 973  8|                   kincse, ez a legnagyobb dicsősége, ennek a hátán egy csodált,
 974  2|                 ez az ember az ő szemében dicsőséggel s már magában az, hogy egy
 975 12|                  összeborzadt. Mégis csak dicstelen halál lenne az ő neki, aki
 976  2|                  vált volna ez a szoba.~ ~Dideregve bujt bele az egyik ágyba,
 977 10|   torkaszakadtából sivalkodott. Annak még didi kellett. Az asszony felkapta
 978  6|                járja, hogy: der Dragoner, die Uhlane, das Huszár; amit
 979 10|              lakásbért is. Jogász korában dijnoksággal kezdte s aztán, ott ragadt,
 980  2|               Igaza van Ákosnak, az egész dinnyés-tag nem több ötszáz holdnál,
 981  2|                   ügyvédkedéssel, de mint diplomata, fölöslegesnek tartotta
 982  8|               egész, természetes levágott disze: egy sürü szőke asszonyi
 983  2|                  buzogányok, meg agancsok diszitették s szőnyeg helyett molyette
 984 11|              előtt kis kerek asztal, azon diszkötésü könyvek. Legfelől egy kékbársonyba
 985 12|              végül ott pihent az az ócska disznóbőr-tárca is, amelyben a pénzét tartogatta
 986 10|           tombolni szeretett volna. Mégis disznóság, hogy igy tette tönkre az
 987 12|                 nagyon értett hozzá, hogy diszszemlék alkalmával egy térdnyomásra
 988  2|                hadd lássa mindenki a nagy diszt, az uri módot, amiben vannak.
 989  2|                  a ruháit s végig nyult a divánon hevenyészett ágyon, füléig
 990 10|               különös sincsen. Egy kicsit divatban van, az igaz, mert tud a
 991  2|                  embernek, aki eddig csak dobálódzott az ezresekkel, szegénységet
 992 12|                 kis hadnagy.~ ~Az ezredes dobbantott. Már sok volt neki az ellenmondás.~ ~-
 993  9|                meghallhatta volna, hogyan dobog egy sziv a rács mögött.~ ~
 994  9|                  amitől ugy tudott fájni, dobogni a szive.~ ~Szegény kis néni,
 995 11|                   felmagasztosult arccal, dobogó szivvel veszi birtokába
 996 12|                   ut nincs a hóban sehol. Dobojnál kezdődik a tábori vasut,
 997 12|              elcsüggedjen.~ ~Elérte végre Dobojt is, a második stációt.~ ~
 998 12|                   is beállhattak volna.~ ~Dobojtól jó egy mérföldnyire térdre
 999  2|                   végzetes golyókat rejtő dobozba. Mikor a golyóját megnézte,
1000  9|                  el nem ereszti többet.~ ~Dobpergés és kürthang riasztgatta

20-dobpe | dobra-fizet | fizik-jegor | jegsa-letep | leter-omlen | onben-szere | szerk-villa | villo-zuhog