IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Egy darab élet Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 2| egészen eluszott s legközelebb dobra került volna, mint a porteleki 1002 1| centiméternyire se birnám magamba döfni, mert amint a testemhez 1003 5| egymást. Ez a te hegyeket dönt le és tengereket szárit 1004 10| nyakgattok. Még az álmot sem dörgölhetem ki a szememből, máris nyuztok. 1005 12| kiolvasztani. Órahosszat dörzsölték hóval. Amint magához tért, 1006 8| lélekvándorlás misztikus dogmája s hogy Loreley-ben az őskor 1007 12| meg üres patron; továbbá dohány, szivar, meg cigarettapapiros; 1008 2| cigarettet sodort s az illatos dohányt két ujja közt negédesen 1009 10| nyakkendői közt turkált, egyre dohogott:~ ~- Ez a Laci szeleverdi 1010 13| már, hogy ide jöttünk.~ ~A doktoron nem volt felsőkabát.~ ~- 1011 2| rendet csináljon a maga dolgában; - attól a félkéztől, amelyik 1012 9| ugyancsak korán indult a maga dolgára.~ ~A katona nem tudott abból 1013 2| iparkodik megkönnyiteni egymás dolgát a két ápoló; többnyire ott 1014 2| közös hajlamok s a férfias dolgokért való rajongás tette bennök 1015 2| meg tudta érteni azoknak a dolgoknak a szépségét, melyekért Jenő 1016 1| Körülbelül egy óra hosszat dolgozhatott már, amikor csöngetés háborgatta 1017 2| oly cél, a melyért élni és dolgozni érdemes; a mig a célt magát 1018 2| bevitette az utóbbi években a dolgozószoba egy sarkába s azóta, ha 1019 2| ha egyedül volt, csak a dolgozószobájában terittetett s meghivta magához 1020 10| amennyit teszek. Az éjjel is dolgoztam. (Odakint erősebben búgott 1021 8| Barczikay, aki értett a dologhoz, egész lelkéből irigyelte 1022 2| Ez a nagy térség, ami a domb körül tág messzeségben elterült, 1023 10| Kicsipte magát, mint az ilyen don Juan-agglegényhez illik, 1024 2| mintha felhallanánk apánk dorgálását, hogy alig kihült porai 1025 2| rémlett neki, mintha az apja dorgáló szavát hallaná: „Ákos, legyen 1026 8| percben futott Barczikay is a drágájához s kacagva lengette a kék 1027 6| annyira járja, hogy: der Dragoner, die Uhlane, das Huszár; 1028 6| megállott. Ritter von Brixthal dragonyos-ezredes lesujtó hangon szólt rá 1029 6| és szalutált:~ ~- Rahóty dragonyos-kapitány.~ ~A fiatal nő megrezzent.~ ~- 1030 2| hangja megzendült, utána dudolta: „á, h, e, d, é, f, g, á.” 1031 8| hallották a szolgák hogyan dübörög, hogyan futkos le s fel 1032 13| leteperték. Iszonyuan orditott; a dühöngés teljes erővel tört ki rajta.~ ~- 1033 13| Én nem félek bemenni a dühöngőkhöz; egy kanyaritás a vállokon 1034 8| Szerencsére volt valaki, aki minél dühösebb volt, annál jobban megvigasztalta.~ ~ 1035 10| csapott s Gábor elfojtott dühvel nézett egy ideig az ő tovarobogó 1036 10| Legalább nem ég ki a szemem, dünnyögte, ha az az édes jószág a 1037 12| müvelt benne.~ ~Volt ott sok dugó, meg üres patron; továbbá 1038 3| megnézte a cimzést és sietve dugta zsebébe a papirost.~ ~Mikor 1039 11| kocsist, megmondta volna a duhaj kurjongatás, hogy merre 1040 6| ész-házasság” volt az, amit uj Dulcineájával, a dragonyos uniformissal, 1041 11| számára került belőle vánkos, dunna. Fényezett butorok, a diván 1042 4| szegény Kornéliusz!~ ~Nem az a durván, erőszakosan csunya, akinek 1043 4| bősz dacosságának, kihivó durvaságának nyomát sem lehetett benne 1044 6| őrző virraszt mellettök. Dus szőke haja aranyos fénynyel 1045 2| rokonok közül való, a kik mig dusgazdagok voltunk, tucatszámra nőttek 1046 11| mamájához s majdnem sirva, duzzogva mutatta a jó asszonynak 1047 13| ischiasokat, variolákat, dyssenteriákat gyógyitanak az örökös sablonok 1048 2| utána dudolta: „á, h, e, d, é, f, g, á.” Nagy öröm volt 1049 13| kiván. A betegek most éppen ebédelnek; minden izgatottság rendkivül 1050 1| kivételesen nem ment haza ebédelni, hanem amint tárgyalásait 1051 2| dohos. Az öreg Sas sohasem ebédelt itt. Egy évben egyszer, 1052 3| Tudod, mi három óra tájban ebédelünk.~ ~A vendéget mindjárt megkapta 1053 2| nélkül Jenőnek egyetlen ebédje sem volt tökéletes.~ ~Róza 1054 3| volt. Az előszoba valami ebédlő félébe nyilott; a mellett 1055 2| sohasem kérdeztem.~ ~A nagy ebédlőben volt számukra teritve. Ódon 1056 2| öreg Sas meghalt, a nagy ebédlőszoba megint a maga rendeltetésének 1057 7| csinál a többi.~ ~A közös ebédnél Som megint alaposan körülnézett. 1058 9| Harminc esztendő álma kezdett ébredezni a lelkében; egymásra halmozott 1059 3| Másnap Béla déltájban ébredt fel s az ágyban itta meg 1060 6| kalauz.~ ~Majdnem egyszerre ébredtek fel. Odakint ragyogó szép 1061 6| boldogtalan paradicsomi Évát, aki eddigelé nem evett a tudás fájáról: 1062 2| annyit sejtett, hogy az eddigi kényelmes urizálásnak örökre 1063 6| üveget, a szolga egy különös edényt, meg gummicsöveket vett 1064 11| Őrizni fogja ezt az édes-édes könyvet s el fogja tenni 1065 12| szolgálati ügy?”~ ~- Nem. - Az édesanyja akarja önt látni.~ ~A fiatal 1066 2| felé, most mintha végtelen édesnek találna azt, hogy egy gyámoltalan 1067 4| mert, az a megtestesült édesség maga volt.~ ~Egy asszony, 1068 8| az ő kincse; az olasz az édességek legédesebbjét kóstolgatná 1069 10| Belenyugodott volna abba, hogy az edzés ürügye alatt mezitláb járjanak 1070 4| bizonyosság tarthatja meg az efféle érzelmet, hogy minden más 1071 7| beszél.~ ~Som a hetedik égben volt.~ ~- Hát igazán, mindig 1072 5| hogy jöjjön egyetlen szó az égből, amely várásra, kitartásra, 1073 12| északi fényt sejtett az égen, mintha egy megdicsőültnek 1074 2| legény volt, az élet és az egészség maga, oly izmos és erős, 1075 13| szüksége s igy - ámbár testi egészsége is megkivánta a gondos ápolást, - 1076 10| Még meg talál ártani az egészségednek, kérlek szépen. Megettem 1077 3| nagyot recscsent, mikor az egészséges, hetven kilós menyecske 1078 7| kénes fürdőben javitgatja az egészségét. Onnan minden áldott nap 1079 2| ugy voltak vele, mint az egészséggel vagyunk, melyről tudomásunk 1080 2| különben sem sokat törődött az egészszel, katona lévén, egy csöpp 1081 9| a földtől s közeledik az éghez. Pedig az ég, akármilyen 1082 11| sziporkáit!~ ~S a költő szinte égő arccal ragadott irónt, mert 1083 2| Kétségbeesve nézett az égre. Onnan várta a megváltást 1084 11| lehetett. Hová? merre? mily égtájak felé igyekszik a költő?... 1085 6| Értetted?... Azt akarom, hogy egy-kettőre, mielőbb, tul legyünk ezen 1086 2| rávett, hogy idehozzam; egyáltaljában mindenre rávesz...~ ~A két 1087 2| lováról s nem törődve semmi egyébbel, futott a gyermekhez. Szegény 1088 6| ugyan mindent megkaphatott egyebet, csak ezt nem.~ ~„Családi 1089 2| szülők emléke füzte össze, egyébként egyetlen gondolatuk, egyetlen 1090 7| esztendeje egyre kahicsol, meg egyébről is panaszkodik; olyasmiről, 1091 2| elesett, fölemelt karral egyenesedett ki mellette.~ ~Azt hittem, 1092 7| levél csuf tanácsát. Sietett egyenesen a feleségéhez és semmit 1093 3| arcára Dani, az erős, bátor, egyeneslelkü Dani, a ki kitekerné a nyakát 1094 8| kinek az a szép asszony egyenkint fogja kiszedni minden szál 1095 2| feszes, gyönyörü katonatiszti egyenruhában láthatná, szivdobogást kapott 1096 2| éltem, mint egy szatócs; az egyenruhámat is csak ünnepnap hordom, 1097 9| pihenő következett. Akkor az egyenruhás vendég bekopogtatott háziasszonyához 1098 4| szivdobogva nyisson be oda, hol egyes-egyedül volt az az asszony.~ ~Fényes 1099 6| mint ő s nagynevü orvos, egyetemi tanár Budapesten.~ ~Erős 1100 7| bizzál csak meg bennem, egyetlenem!”~ ~A beteg fiatal asszony 1101 2| érzett, és semmi áron se egyezett bele, hogy elvegyék tőle.~ ~ 1102 13| semmi a világi rendre; minél egyformábban, nyugodtabban folynak a 1103 5| hogy itt van a borbélyinas, egygyel többen leszünk vacsorára.~ ~ 1104 2| visszavonult életet s megszökik az egyhanguság békés otthonából. Hátha 1105 11| szeret nevezni s amivel egyidejüleg meg szokták kapni a leánykák 1106 1| vizet teszek most ön elé. Az egyikbe a szeme láttára mérget csöpögtetett, 1107 2| megveti az alapját. Ez is egyike volt azoknak a tulzott elveknek, 1108 2| meglepetve néztek Jenőre. Egyikök sem értette ezt a hirtelen 1109 2| ugy nézett Jenőre, aki egykedvüen gyurogatott két ujja közt 1110 2| fontos dologban kéreti.~ ~Az egykori gavallér már egészen megszokta, 1111 13| beteg az osztályban, akit egymagam le ne gyürnék, ha rákerül 1112 2| lélekharangja s amint a szent hangok egymásba olvadtak a nyári alkonyat 1113 2| csaknem egyszerre fordult egymáshoz.~ ~- Öcsém, kezdte Ákos, 1114 8| nyakoncsipte őket és kidobta egymásután valamennyit. Hanem az a 1115 2| amelyek diák korában; ha egyszer-máskor nagyon is megsokalta az 1116 12| zászlóalj legfiatalabb s egyszersmint legvidámabb tisztjét, akiért 1117 2| mindazt a mit az öcscse meg ő együttesen rontottak a Sas néven.~ ~ 1118 11| rendelt gombóccal, hogy éhen ne maradjon a költő.~ ~Balatoni 1119 2| napja az életemnek, egészen éjfélig. Akkor az uram leszámolta 1120 2| betegségbe, mely attól fogva éjjel-nappal gyötört. A gazdaságot nem 1121 3| vöröses, könyezik, az örökös éjjelezéstől.~ ~- Bizonyosan olyankor 1122 2| legjobban zongoráját, késő éjjelig elábrándozott véget nem 1123 2| összesugtak a béresek odakint. „Ejnye bizony ez kemény legény, 1124 6| pihenők után, bele a fekete éjszakába.~ ~Marzsolén aludt. Mélyen 1125 2| nyakáról egész este, késő éjszakáig, akkor is meg kellett igérnünk, 1126 3| és elhagyatottság e rideg éjszakája! - Sirtam. Egész éjjel keservesen 1127 9| tisztábban május holdfényes éjszakáján.~ ~*~ ~A megnyugvás ez évekre 1128 9| a szemében.~ ~Kivált az éjszakák voltak kinosak.~ ~A régi 1129 2| átélem annak a borzasztó éjszakának a kinját, valahányszor csak 1130 11| ahol a költő egy egész éjszakát töltött az ő csudás álmai 1131 8| az épen nagy tévedésbe ejtette az embert. Mert Mr. Milar 1132 6| mondta, némileg tétovázva ejtvén ki ezt a szót; - ha megnyugtatására 1133 11| előkelő budapesti (!) vendéget ekképen biztassa:~ ~- Egy szöglet 1134 5| szék támlájára szoritotta s ekkor ugy rémlett neki, mintha 1135 1| kezdenek benne hagyni s attól el-elgondolkodik, hirtelen azt mondom neki: 1136 12| tépték, marcangolták, de el-elmaradoztak lassankint. Messziről bágyadt 1137 2| zongoráját, késő éjjelig elábrándozott véget nem érő rögtönzött 1138 2| hányatta ládákba, a butort eladta, csak a zongorát tartotta 1139 1| a testemhez érne, rögtön elájulnék. Vizbe ugrani is próbáltam, 1140 9| ugy megijedt tőle! majd elájult, amikor a tiszt kezet csókolt 1141 5| ilyet, te ostoba!”~ ~A szél elállott odakint; félig-meddig besötétedett 1142 2| hittem megcsókolsz, mielőtt elalszom, - mondta, - de ma megfeledkeztél 1143 6| kocsirázás lassankint őt is elaltatta.~ ~- Marchegg!... Marchegg! - 1144 11| kutyaugatás, nem igen hagyta elaludni. Egyébiránt lehet, hogy 1145 2| ágyába.~ ~Mikor aztán megint elaludt a gyermek, az én édes uram 1146 9| országra, hogy ebben az elátkozott faluban busul valaki, akiért 1147 7| forgatni a kést a szivünkben, elátkozzuk és ha a kezünkbe kerülne, 1148 2| is Sámuel ősünk módjára elbánni? Hogy jut eszedbe ez a terv, 1149 4| állandóan.~ ~Eddig tűrted őket. Elbirtad a kint, hogy át add nekik 1150 2| amivel a falu lelkésze elbocsájtotta az öreg Sas Gedeont, jó 1151 8| a szeretőért kinoz, egy elborult, összegomolyodott végtelensége 1152 8| magát, attól kezdve rögtön elboxolt a közelből mindenkit, még 1153 2| főzőkanállal a kezében, elbujt a szomszéd szoba félig nyilt 1154 2| nedves deszkán megcsuszva, elbukott.~ ~A gyermek kiröpült a 1155 12| ur itt van az én sárgám, elcammog az magával Dobojig.~ ~Szegény 1156 10| látszott igazán, milyen gyönge, elcsigázott. Az arcából kikelve, pergamenszerü 1157 9| Amikor a falu már rég elcsöndesedett s az éj némaságában még 1158 7| szünetlenül.~ ~Mikor minden elcsöndesült, Somné hazaküldte a kocsit; 1159 12| nem engedte, hogy végkép elcsüggedjen.~ ~Elérte végre Dobojt is, 1160 5| lesz csöndes nyugodalma, ha eldobom magamtól ezt a nagy szerencsét. 1161 2| sem tudott.~ ~Az öreg ágyu eldördült s a tört résen immár neki 1162 13| akkor meg lett volna ön elégedve? Vagy ha sikerül neki a 1163 1| elárulta, hogy most már elegendőnek tartja a bemutatást és az „ 1164 11| mert ennyire ömlengeni, elégnek találta, hogy lekapja a 1165 7| bámuló asszonynak: „ez a te elégtételed, lelkem! bizzál csak meg 1166 1| kriminális élének bizonynyal elejét tudja venni. Tud nekem valamit 1167 1| annak az urnak, aki a neszre eléjök sietett, pár szót sugott 1168 5| meg-megforgatja, felkapja, elejti; a levélke azután himbálódzva, 1169 3| megyünk már sehová sem. Ugy élek itt, mint egy apáca. A helyett, 1170 12| mondta részvéttel, - az élelmezési tiszt ad pénzt, én majd 1171 2| barátjának, mert a barázdaképü élemedett ember nem átallotta vele 1172 2| tette félre a „zongorázás elemei” cimü nevezetes müvet.~ ~- 1173 8| libegett kezdettől fogva az élen. Mr. Millar egy ostor csapás 1174 1| mindenekelőtt. Ön a dolog kriminális élének bizonynyal elejét tudja 1175 9| eléje folyvást. De milyen élénken! Élt körülötte a semmi, 1176 3| mint más ember! Jaj, tán elepedtem volna az irigységtől, ha 1177 2| rohanó képzelődésével s elérkezett végül a mai naphoz, amikor 1178 4| megszokás nyugalmával, több elernyedéssel, mint erélylyel.~ ~Észrevette 1179 12| hogy végkép elcsüggedjen.~ ~Elérte végre Dobojt is, a második 1180 2| elfojtani őszinte fájdalmát, az elérzékenyült szivek rendes tulzásával 1181 8| pisztolyai töltvék, kardjai élesek, előre nem látható esetekre 1182 2| a villám s mikor Wallon elesett, fölemelt karral egyenesedett 1183 12| állta eleinte az északi szél élességét. A szegény párát megizzasztotta 1184 11| Az emlékkönyv.~ ~Elesteledett s utközben meg kellett szállnia 1185 2| tombolt s azt kivánta, hogy élet-halálra ereszszük össze ellenfelével.~ ~ 1186 1| Mire vársz még? Hisz az életed az enyém!...~ ~„És - folytatta 1187 2| féltem egyedül, először életemben. Egyszer csöpp hijja volt, 1188 2| volt annál szebb napja az életemnek, egészen éjfélig. Akkor 1189 2| elveknek, melyek az ő egész életét olyan ferdévé tették. Mikor 1190 2| enyhülést, mint a féktelen életkedv a lecsillapodást.~ ~A két 1191 2| megváljék a nagyvárosi fényes életmódtól; oly átalakuláson ment lassankint 1192 2| legkisebb jelét sem adja az életnek, hörögve a rémülettől, lement 1193 13| valaki elfogult a saját életpályája iránt, de ennek az embernek 1194 2| legöblösebb az öreg ur „kedvelt élettársa”, - mint mondani szokta, - 1195 8| teszed a jó hiredet ezzel az élettel. A családok elhidegülnek 1196 5| gorombaságot, mikor ez a könnyelmü életü, felületes ember léha tréfákkal 1197 2| azt érezzük, hogy egész életünkre adósai vagyunk valakinek. 1198 5| békákat ütött rajtok a tenyere élével. Most is fülébe cseng, amint 1199 2| volt, de szemében már az elevenség tüze csillámlott; mosolyogva 1200 10| ha hajlandóságot érez az elfáradásra; ha vágyik időnkint a pihenésre.~ ~ 1201 3| elsorvasztja a testét, elfásitja azt a csudálatos magasztos 1202 10| Vajon csakugyan nem tudná? Elfeledte volna, hogy mennyire sajnáltam? 1203 9| esztendőről-esztendőre mindjobban elfeledték.~ ~Pedig esztendőről-esztendőre 1204 2| Sas-nemzetség elszegényedve elfeledve, ki fog most halni, mint 1205 9| ez az aligasszony.~ ~Rég elfelejtett mindent, ami földi volt 1206 2| volna, talán beszélni is elfelejtettek volna a Sasok.~ ~Ki volt 1207 9| meggyöngült az emlékezetök. Elfelejtették azt a bodrosfejü babát, 1208 2| urait, birtokosait s hogy elférjenek, kinyittatta ezt a teremszerü 1209 3| a harmadik emeletre.~ ~- Elfog a részvét, - folytatta Mármarosiné, - 1210 1| Hát ezt a szörnyü módot is elfogadtam. Mért tétovázol? Mire vársz 1211 3| visszatérve az emberek közé, a kik elfogják én tőlem; láttam, hogyan 1212 2| férje üzleteit s ez nagyon elfoglalja.~ ~Wallon Félixnek voltak 1213 4| akik boldogságra születnek, elfoglalják a helyet az ő eszményképe 1214 2| ritkán látta s eleinte nagy elfoglaltságában kerülte, hogy szóba kelljen 1215 6| nem tudom mit; - engem elfogott a remegés, az irtózat... 1216 11| foganhat meg. Valósággal elfogták a mélabus hangulatok s folyvást 1217 13| tudom ugyan fogni, ha valaki elfogult a saját életpályája iránt, 1218 4| lesz az a kiolthatatlan, elfogyhatatlan érzés, hogy a tied volt 1219 2| harminc. Azóta lassankint elfogyott minden, a fiatalság, a vagyon; 1220 2| zokogás. Hiába iparkodott elfojtani őszinte fájdalmát, az elérzékenyült 1221 10| hogy ebben a pillanatban elfojtsa mérgelődését s egy pár megnyugtató 1222 10| folytonosan. Nem tudta rólok elforditani a szemét, pedig mindegyikről 1223 7| azért nincs ereje, hogy elforditsa róla a szemét. Folyvást 1224 1| majd választ, anélkül, hogy elfordulna tőlem, s a választott poharat 1225 12| esett magas hóban.~ ~Bánki elfordult tőle s lihegve folytatta 1226 13| megharagitott. Most már elfordultam tőle s szó nélkül indultam 1227 2| a gyermekét, - szólt egy elfuló hang az ablak mellől, - 1228 8| kikerülnek; szemérmes asszonynép elfut előled, tisztességes leánynyal 1229 8| kezdetéhez.~ ~Mr. Millar elfutott. Következett a turf szinpadán 1230 3| szelid lesz, mint a bárány. Elgondolta, hogy micsoda nagy öröm 1231 5| most ráadásul meg is aláz, elhagy. Öngyilkos akartam lenni; 1232 3| éjszaka!... A magány és elhagyatottság e rideg éjszakája! - Sirtam. 1233 10| jó szive van s aki az ő elhagyatottságában szomoru, bizonytalan sorsnak 1234 2| IV.~ ~Mint mikor az elhagyott erdőben hirtelen megcsendül 1235 9| intett: ...látod-látod, hogy elhagytad mulni fiatalságodat gyászban, 1236 11| Még a harmadik utcába is elhallatszott a zenebona, a nagy vigasság 1237 12| sápadt el Bánki hadnagy s elhallgatott. Röstelte, hogy igy elszólta 1238 6| kapitány szerette volna elhallgattatni, de a szegény izgatott teremtés 1239 1| annyira magához láncolt, hogy elhanyagoltam miatta családomat, minden 1240 2| kiknek jobban esik, ha a nagy elhatározásokban megoszthatják a felelősséget 1241 10| hogy milyen sokkal járult elhatározásomhoz a szánalom egy csudás fajtája? 1242 2| hogy hogyan kezdje. Mielőtt elhatározta magát, hogy elmondja, ami 1243 2| kevésbbé lesz rám panaszod; elhatároztam, hogy itt maradok, szántó-vető 1244 2| kemény matrácon valahogy elhelyezkedett. Folytonos viziók közt, 1245 2| egyetlen virág sem volt rajta, elhervadt valamennyi. Jenő azért mégis 1246 4| Sok gyávaság, temérdek élhetetlenség ritt le kuszált alakjáról. 1247 3| nagy ember a férjed, nem is élhettek ugy, mint más közönséges 1248 2| multról hiába beszélünk, elhibáztuk az életet mind a ketten. 1249 8| ezzel az élettel. A családok elhidegülnek tőled, kikerülnek; szemérmes 1250 9| amelyik nem veszi fel őket. Elhiresztelték láttatlanban csunyának, 1251 2| riasztja el annyira, mint az elhirtelenkedett kérdés vagy közbeszólás, 1252 3| reszketnem, hogy szent isten elhóditják tőlem a hirneves uramat: 1253 2| becsalogatni. Rendesen ugy kellett elhoznia a bátyjától, a ki nyers 1254 2| meghatottság; a jegyző meg a biró elhozta a feleségét is, azok fölvették 1255 2| kezdett zokogni.~ ~Most már elindulhatott ujra a temetés, itt volt 1256 13| Ismertem benne a járást, elindultam megkeresni az egyik alorvost, 1257 10| lehetett a dolgot békésen elinteni s te még az éjjel megverekszel.~ ~- 1258 2| olyan ügyeket, a melyek elintézéséhez jogtudomány kell; én ahhoz 1259 2| hangon:~ ~- Még ma este kell elintéznünk ezt a dolgot, mert holnap 1260 6| Mert hát, hiába, az az „elite” az Udvar előtt s a kapitány, 1261 8| Katica.~ ~Hogy szidták, hogy elitélték!~ ~A jó barátai, akiket 1262 1| mert ő maga is tudta, hogy eljárása szokatlan, és igy mentegetődzni 1263 2| bármint magyarázgassam eljárásomat, - érzem, hogy részben én 1264 2| őket, hogy egymás mellett éljenek s ez ellen hiába való lett 1265 2| mert ugy hiszem, ha egyszer eljön az idő, hogy mint fiatal 1266 4| esengnek mindazok, akik eljönnek ezután is, amint eljöttek 1267 4| eljönnek ezután is, amint eljöttek eddig állandóan.~ ~Eddig 1268 10| összeköttetései révén sokára eljutott odáig, hogy az iroda vezetését 1269 4| között, ahova utjokban éppen eljutottak. Ahol a lilaszinü köd s 1270 10| számithatok. Hisz’ pályámon már eljutottam a legtöbbig, az irodavezetőségig. 1271 2| volt határozott alakjok; elkalandozott a messze multba, a nagy 1272 13| De a forró vér gunyjára elkékült az arca. Bizony nem volt 1273 12| indul innen haza!~ ~Bánki elképedt. Bátortalanul kérdezte: „ 1274 3| mégis az egész világé.~ ~Elképzeltem őt, visszatérve az emberek 1275 2| pipatóriumba, ahogy Ákos a szobáját elkeresztelte.~ ~A kapitány sokkal kevésbbé 1276 2| ágyában; a csatákban a halál elkerülte s most szivének egy megpattant 1277 2| nem is gondoltam rá, hogy elkéshetem, de azért másnap oly korán, 1278 10| sietve öltözködött, nehogy elkéssék a hivatalából.~ ~Irodatiszt 1279 12| volt.~ ~- Lássa odafent elkéstek a jóváhagyásokkal, s most 1280 2| lesz minden. Kondor.”~ ~Elkéstünk!~ ~Én nem tudtam akkor, 1281 2| elhatározással, vagy ha elkésve érkezem?!...~ ~Aludtam, 1282 6| kereste tekintetével s előre elkészitette a jó borravalót, a mivel 1283 7| Ezzel is alig várta, hogy elkészüljön s aztán mehessen megint 1284 7| korhadó fák dohos párázata is elkeveredett.~ ~Mintha örökösen suttogott 1285 5| hogy merre lesz legokosabb elkezdenie körutját. Ezt a sablonos 1286 2| köszönt és elment, az emberek elkezdtek oszlani, ki haza, ki le 1287 7| kellett, mert otthon már elkezdték a cséplést.~ ~Az erdőövezte 1288 8| egy sereg puszipajtást; elköltött egy pár milliót, a minek 1289 2| a kezébe kapott ezreket elköltse; ezentul nem igen szokta 1290 3| feltünt neki, hogy ugy elkomolyodott a barátnője. Hozzáhajolt, 1291 1| vontatottan az ügyvéd. És elkomolyodva vezette le kliensét a lépcsőn.~ ~ 1292 2| öcsém, talán tulságosan is ellágyulsz már. Isten bocsásd, ha saját 1293 2| Kemény vonásai egy pillanatra ellágyultak, de csak egy pillanatra. 1294 2| járom; Róza asszony majd ellátja az asszonyi dolgot.~ ~A 1295 2| konviktusban nagyon jól ellátják, a tanárok mindnyájan szeretik...~ ~- 1296 2| szinte örömmel fogadtam az ellenfél küldötteinek azt a különös 1297 10| vagdalódzik s még beleszalad az ellenfele hegyes kardjába.)~ ~Tizenegy 1298 2| félőrülttel törődjem.~ ~Az ellenfelek nyolc napi időt szabtak 1299 2| élet-halálra ereszszük össze ellenfelével.~ ~A tettleges sértések 1300 9| az a kép, nem mert volna ellenkezni vele, olyan borzasztó volt 1301 10| ahogyan most mondja. Ó nem! Ellenkezőleg. Én épen azt mondtam, hogy 1302 12| dobbantott. Már sok volt neki az ellenmondás.~ ~- Az ördögbe is, ne rezonirozzon! 1303 2| szólni eddig, de ha nincs ellenökre... nagyon jó kis fiu.~ ~ 1304 13| állja? Tudom, hogy titkos ellenségeim vannak, most már tisztán 1305 2| hebegte: Ákos!~ ~De Ákost egy ellenséges hadsereg se tartóztathatta 1306 10| megigérted volna. Nem lehet annak ellentállani. Te őt nem ismered. Mikor 1307 2| hivatva, hogy azt a nagy ellentétet, mely a két testvér egymástól 1308 6| defiléztek.~ ~Az ezredes ellentmondást és közbeszólást nem türő 1309 2| csak ennél kell tartania ellenvetéstől. Szerencsére Jenőnek annyira 1310 2| kapitány, akinek Königgrätznél ellőtték a kezét.~ ~A két Sas az 1311 10| is az évfordulóra. Aztán elmaradt a készülődés, de valamivel 1312 2| félig-meddig ősz volt, egy kicsit elmaradtunk a csépléssel, pedig következett 1313 1| épületben, amely gyógyithatatlan elmebetegek számára épült.~ ~Mindaz, 1314 12| se mozdul, érti? Holnap elmegy a sárgán Gracsanicáig, holnapután 1315 1| Hát most először is elmegyünk a rendőrséghez, aztán az 1316 8| alatt. Olyan furcsa ott elmenni szó nélkül egymás mellett 1317 4| Ha csak néhány percig is elmerülhetett oltárképe nézésébe: boldog 1318 10| S én nem leszek oka, ha elmerülünk. Mert nemcsak a fás ember 1319 3| lesz; nálamnál szebbek, elmésebbek, méltóbbak ő hozzá; s keserves 1320 2| elhatározta magát, hogy elmondja, ami a szivén volt, jól 1321 5| azért hivattam, hogy mindent elmondjak; hogy akármi történik, legyen 1322 10| Engedelmet kérek, majd elmondom, hogyan volt. Hivatalnok 1323 2| özvegy bankárnénál voltam.~ ~Elmondtam neki annyit, a mennyi okvetetlenül 1324 12| ezredes úr, hogy én most elmozduljak, ha csak a szolgálat nem 1325 12| való elmulással.~ ~S az elmulás gondolata megint összeszoritotta 1326 12| kacérkodott már a hősöknek való elmulással.~ ~S az elmulás gondolata 1327 7| lélegzethez jutni; hadd legyen itt elmulásuk, valami őrült gyönyörében 1328 2| olyan, mint maga a halál, elmulik innen, mi rólunk; megint 1329 9| tudtak róla; akik pedig még élnek, öregek már és meggyöngült 1330 8| boldogsággal: Péter csak elnevette magát. Már tudta, mit csinál.~ ~- 1331 2| kapitány, - de az egyszer elnézem, majd elszámoljuk az árát.~ ~ 1332 2| ellenállhatatlan erő vonzotta volna. Elnézte, hogy mennyi gyöngédséggel 1333 10| sárgás szemeivel nagyon elnyüttnek tetszett ez a kész öreg 1334 10| arra, hogy hatalmas rokonai előbb-utóbb csinálnak önből valamit. 1335 7| Bent ismét hallatszott az előbbi ijedt sikoltás. Somné az 1336 2| verőfény reszkető pirossága elöntött volt körülöttök mindent; 1337 2| cselekedni.~ ~Talán valami titkos előérzet sugta meg neki, hogy sietnie 1338 10| illeti, édesem, azzal kár előhozakodnia. És épen ma kár, amikor 1339 2| ki magadat multad minden előitéletének a nyüge alól, feledd el 1340 2| megölt az urhatnámság, az előkelőség, engem meg a kártya.~ ~Sohasem 1341 10| Valahára, ugy egy óra mulva, előkerült Laci. Ragyogott az arca, 1342 2| életében a vadászatokhoz való előkészületeit szokta megtenni; a plébános 1343 11| meghatottság ömlött volna el. Előkurgatott egy tenyeres-talpas szolgálót 1344 2| addig is, a mig odáig jutsz, előlegezi leendő fizetésedet. Oly 1345 12| kellett az ezred számlájára előlegeznem. Magamnak sincs pénzem.~ ~- 1346 11| nyugalomra térjen. Mikor eloltotta a gyertyát, még sokáig gondolkozott, 1347 10| cimborád~ Laci. ~ ~ Gábor elolvasta ezt a sürgős levelet s kedvetlenül 1348 3| alkóvos szoba, a melynek az előrészét „szalon”-nak rendezték be; 1349 9| ciripelése is lármának tetszett: előszedegette nap-nap után a sok kedves 1350 3| egyszerü lakás volt. Az előszoba valami ebédlő félébe nyilott; 1351 2| dolgot öcsém, hogy a kaosz eloszoljék s legyen világosság körülöttünk, 1352 2| szidást. Eszméjét nem merte előterjeszteni, mert attól tartott, hogy 1353 3| a legkedvesebb vagy. Te előtted soha sem volt titkom. Akarok 1354 2| Hisz nem lebegett nemes cél előttök, megállottak az élet bizonytalan 1355 13| szegény asszonyt nagyon elővette a melancholia, rendszeres 1356 1| csak az orvos dolgozott. Elővettem két poharat, vizet töltöttem 1357 2| hogy a derék erdélyi mént elővezetik. Mit nem adott volna, ha 1358 1| vadidegenek, ami némileg előzékenyebb hangulatra késztette Vadait.~ ~- 1359 2| ellen, mely bátyja tervének előzménye volt, már pedig valóságos 1360 3| gyöngén bólint s egy kicsit elpirul. Sokkal inkább nő volt, 1361 2| Rózát gondolod, - mondta elpirulva, mintha valami csinyen kapták 1362 2| hogy mint máskor nyügösen elpityeredett volna, elkezdte ő is ölelni, 1363 13| hallja? ha megsemmisitem, elpusztitom a föld szinéről s emlékét 1364 5| vallani kinomat s aztán elpusztulni.~ ~- Te!... te!... - Én 1365 2| vetélytársának tartotta bátyját, a ki elrabolja tőle a gyermeket, pedig 1366 3| is, a kit valaha annyira elragadott?~ ~A nap éppen odasütött, 1367 10| mondta Gábor minden legkisebb elragadtatás nélkül. De hát legalább 1368 8| melyet mikor Mr. Millar elragadtatással megcsókolt, ugy tetszett, 1369 2| fiut Simon karjai közül s elragadtatva megölelte.~ ~Éppen erre 1370 9| megpróbálják megkeresni az elrejtett tündérvirágokat. Minél nehezebb 1371 2| meg kell aláznom őket.~ ~Elrémültem; ez az ember eszét vesztette! 1372 2| mérgelődött, de nem akarta elriasztani a fiut s nem mutatta, hogy 1373 2| Az undoritó, piszkos viz elriasztotta; nem, ez a langyos pocsolya 1374 2| sima, repülő vágtatás ugy elringatja, mintha párnákon feküdnék. 1375 4| paránya után, amely már-már elröppenni készült.~ ~„Te! - szólalt 1376 3| azzal bajlódott, tekintete elröppent a mélységbe, valahova az 1377 2| gyermekemet letépték a keblemről s elrohantak vele, hogy meg ne fojtsam 1378 10| birt. A szóáradat szinte elsöpörte.~ ~- A bárónő!... igen - 1379 3| uramat, a ki megöli magát, elsorvasztja a testét, elfásitja azt 1380 8| engedték neki magok közt az elsőséget, nemcsak a vezetőszerepben, 1381 2| vagyonból ez a gyöngédség. Mint elsőszülött, katonás észjárással rangsorban 1382 2| mellette.~ ~Azt hittem, elsülyedek szégyenletemben; a botrány 1383 1| remeg a kezemben, hogy ha elsütném is, bizonyosan nem találnék 1384 1| meghallgatni könyörgését s elszakadni attól a pokol leányától, 1385 2| óta nem látták egymást, az elszakadt testvérek, most itt találkoztak 1386 3| szivem, amikor egymástól elszakadtunk. Azután egyszercsak irtad, 1387 1| ez az egy mód volt, hogy elszakitsalak „tőle” és visszakapjalak 1388 11| vonatnál kell lennem, különben elszalasztom az összeköttetést az orient 1389 2| tizenötezer hold.~ ~Szegény apánk elszámitotta magát mindenben, de leginkább 1390 2| az egyszer elnézem, majd elszámoljuk az árát.~ ~Ettől fogva elülhetett 1391 2| letép egyet a vihar, vagy elszáraszt az árnyéktalan hőség.~ ~ 1392 2| tartania, hogy a Sas-nemzetség elszegényedve elfeledve, ki fog most halni, 1393 13| megfulladt.~ ~Most már igazán elszörnyedtem. Nem csekély volt örömem, 1394 2| akkor is, ha neveltetése elszólitja innen: magamra vállaljam 1395 12| elhallgatott. Röstelte, hogy igy elszólta magát, pedig kimélni akarta 1396 3| ölembe hajtotta a fejét s elszunditott: a glóriát is látni véltem 1397 7| édes asszonyhoz, akiért élt-halt, s akivel igazi paradicsomi 1398 12| az összeomló hóoszlopok eltakarják a farkasok nyomait, amelyek 1399 10| mondhatni száraz kenyeren, eltartotta. Hisz egy jó kézmüves is 1400 3| magasztos lelkét, hogy engem eltartson, hogy kettőnk számára kenyérről 1401 2| távirati hivására, hogy eltemesse az édes apját.~ ~A pap hamar 1402 8| A gyönyörü kanca majd eltépte a kötőféket, amikor meglátta. 1403 5| közbeszólással akarta volna elterelni figyelmét saját gondolataitól.~ ~ 1404 11| költő érdeklődése ezáltal eltérült némileg az emlékkönyvről. 1405 2| labirintjában maga Jenő is annyira eltévedt, hogy alig lehet valami 1406 12| kellett reszketnie, hogy eltéveszti az utat s a havas szakadékok 1407 4| Még rosszabbat is tenne: eltiltana magától mindenkorra. Megtehetné! 1408 2| mikor magához tért, - hogy eltiltják tőlem a fiamat. Azt ki nem 1409 3| se kéne neki ahhoz, hogy eltisztogassa a közelségből.~ ~Csöngettek 1410 2| körülötte, fölötte, benne, és eltöltötte vágyakkal, akaraterővel, 1411 2| szükség van rá s nyomban eltünik megint, ha magasztos feladatát 1412 2| bérletünk, a miből elég urasan éltünk, az uram aratás után mindig 1413 2| benneteket; néha fél éjszakán is eltünődöm azokon, amiket apránkint 1414 12| katonatisztet, de nemsokára egészen eltüntek a fecskefészekhez hasonló 1415 2| elszámoljuk az árát.~ ~Ettől fogva elülhetett a szegény zongora ott, a 1416 5| azt a földet, amibe aztán elültethetlek; lásd, ajkamból kell, hogy 1417 2| kétezer hold már egészen eluszott s legközelebb dobra került 1418 2| mik nekem jutottak, mind elusztak a zöld asztalon! Még azt 1419 2| mert attól tartott, hogy elutasitják s akkor egyelőre befagy 1420 2| kérnünk! Siessünk, mert ma elutazik.~ ~Félix komoran csatolta 1421 2| féken tudta tartani a puszta elvadult s az előtt nagyon is szabadjára 1422 7| mint ideiglenes keserves elválást, valamely női fürdővel kapcsolatban.~ ~ 1423 6| ha egy nagy hadgyakorlat elválasztja epedő párjától néhány hétre; 1424 2| a két testvér egymástól elválasztotta, valamiképen kiegyenlitse?~ ~ 1425 2| ugy beleéled magadat az elválhatatlanságba. Ő vele repülni te neked 1426 2| hanem ugy okoskodott, hogy elvégez mindent a maga szakállára 1427 2| volna, mint egy perc alatt elvégezni, ami ugy is kötelességem. 1428 1| hanem amint tárgyalásait elvégezte, hamarosan evett valamit 1429 2| áron se egyezett bele, hogy elvegyék tőle.~ ~Hogy kedvében járjon 1430 2| egyike volt azoknak a tulzott elveknek, melyek az ő egész életét 1431 13| jőjjenek ide, a hol az ember elveszett lelkét kell ujra megtalálni; 1432 2| egyszerre kegyetlenül mind elveszi tőle?!... Csak egy kis levél 1433 10| árán meglepi az urát s most elveszik tőle.~ ~- Menjenek, ha muszáj, 1434 13| voltam a megfuladáshoz. Félig elvesztém eszméletemet, de még hallottam 1435 2| valami nagyobb botlás miatt elvesztette rangját. Azóta végkép eltünt 1436 2| sujtson. Öregszem bátya s elvesztettem testi és lelki ruganyosságomat, 1437 2| akkor emlegetjük, amikor elvesztettük. Róza ott járt-kelt közöttük, 1438 5| megvénültem. Ime, az, aki mindent elvett tőlem, most ráadásul meg 1439 2| volt. A gyermeknek egészen elvette az eszét az öröm s este 1440 5| enyelgett, de a virágot elvették tőle. Most lesheti a hulló 1441 8| Katica uszhatott ebben az élvezetben, valahányszor nyilvános 1442 1| tetszett nekem, hogy majdnem élvezettel. Amikor az utolsó korty 1443 5| s gyakran lát most is, elvirágzása kezdetén.~ ~A bimbóval még 1444 2| ujra férjhez; nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy a fiamnak 1445 8| barátai, akiket az ördög majd elvitt a titkolt irigységtől, egyre 1446 2| ki mindjárt az első napon elvitte a tarlóra szedret szedni: 1447 2| vágott vissza Jenő csipősen s elvörösödve a boszuságtól. Nem szerette, 1448 2| utána. Pedig az asszony elzárkózott, mint egy apáca, nem volt 1449 12| amitől lassankint egészen elzsibbadt.~ ~Mindene fájt; éles és 1450 2| mint mérsékelt fokozata az elzüllésnek. Hisz nem lebegett nemes 1451 2| adósságokba merült s végkép elzüllött. Több éve már, hogy valami 1452 5| amig a vihar első kitörése elzugott a szegény nő szivében. Jól 1453 10| világ leglovagiatlanabb embere nem lettem.~ ~A kocsi megállott 1454 2| még jobban összekötik az embereket, mint a vérrokonság. Néha 1455 4| veszélyben forogna. Mintha nem is emberlények volnának, csak hasonlók 1456 4| amely megejtette az első emberpárt. Itt, most, a tied lehet 1457 2| nemes, uri modoru és tanult emberré vált volna, mint Jenő; de 1458 10| megéltem valahogy. A magam emberségéből éltem és nem szorultam soha 1459 2| mondta; - igaz, hogy annak az embertelen párbajnak gentlemanek közt 1460 3| egyik bérházának a harmadik emeletére. A lépcső mellett megtalálta 1461 13| megpillantottam valakit, aki épen az emeletről jött le.~ ~Nagyon ismerősnek 1462 5| cseng, amint asztalokat emelgetve, durva hangon rivallt rá: 1463 2| battisztzsebkendőt tart, gyakran emeli szeméhez, gondosan borotvált 1464 6| mérhetetlen vágy volt arra, hogy emelkedjék: teljesen tisztában volt 1465 13| ugy folytatta folyvást emelkedő hangon:~ ~- Mit tudják azt 1466 10| Ez itt egy bárónőre merte emelni a szemét! - S hogy mondja 1467 2| koporsó négy sarkánál az emelő rudakba s a temetés megindult 1468 2| megjegyzést s büszkén és emelt fővel lépett elő az árnyékból. 1469 2| könyörgéssel rávett, hogy ne eméssze magát most már itt, ugyis 1470 13| pedig ön tudja, hogy a jó emésztés minden.~ ~Megnéztem az órát, 1471 8| alakjában, a kinek a csókja emésztette, ölelése lelki nyomorékká 1472 2| a te magas köreid sokat emésztettek, hát én se nagyon maradtam 1473 10| modorral. Rosszul teszed, hogy emlegeted. Kénytelen vagyok arra figyelmeztetni 1474 10| valamit. Még örökséget is emlegetett. S aztán sokat szavalt, 1475 2| amig megvan s csak akkor emlegetjük, amikor elvesztettük. Róza 1476 10| sóhajtozott, célzatosan emlegette élete hiábavalóságát. Meg 1477 6| kapitány előtt nem is igen emlegették a bécsi jockey-klubban azt 1478 2| legyen. Még a holt férje emlékéhez való nagy ragaszkodása is 1479 2| pillanatra megakadt, mintha az emlékek mind egyszerre szabadultak 1480 3| fölkerestél te, a ki minden emlékem közt a legkedvesebb vagy. 1481 1| szent nevére, halott szüleim emlékére, tulvilági üdvösségemre, 1482 9| nap-nap után a sok kedves emléket, ami a katonáról maradt, 1483 13| elpusztitom a föld szinéről s emlékét is kitörlöm az élet naplókönyvéből, 1484 9| de azért mégis szomoru emlékével vonult vissza a világtól 1485 9| öregek már és meggyöngült az emlékezetök. Elfelejtették azt a bodrosfejü 1486 9| és magasztos vonzalmában. Emlékezni se igen tudott volna már 1487 6| nyugati pályaudvarba;... emlékeztem rá, hogy mikor utoljára 1488 4| vala s a tavi nimfavirágra emlékeztetett, amelynek a környékén hináros 1489 11| azzal, hogy egy fiatal leány emlékkönyvét forgatja ujjai közt; s azok 1490 11| ábrándos szemmel nézvén az emlékkönyvre, mosolygott.~ ~Mélán és 1491 11| ezáltal eltérült némileg az emlékkönyvről. De nem egészen. Mialatt 1492 11| árendásleány, éppen akkor futott az emlékkönyvvel a mamájához s majdnem sirva, 1493 2| ha rám gondolnak, hálával emlitik nevemet, mert nem egy fiatal, 1494 13| agy-contusiója volt, abba beleőrült; encephalitise is lehetett, annyi bizonyos, 1495 2| addig csak az ösztönszerü energia izgatta, mely soha sem veszhet 1496 2| igazi uton vagyok. S nem engedek meggyőződésemből; óhajtom, 1497 2| irántam hangolta nagyobb engedékenységre. De hidd el Ákos, sohasem 1498 2| fogadtam, mert megszoktam, hogy engedelmes legyek, de valami legyőzhetetlen 1499 2| az a tudat, hogy csupán engedelmeskedik.~ ~De ebben az engedelmességben 1500 12| alantas tiszt, az tanuljon meg engedelmeskedni. De Bánki jól tudta, hogy 1501 2| engedelmeskedik.~ ~De ebben az engedelmességben rá nézve valami véghetetlenül 1502 10| mondjam...~ ~- No de már engedj meg, egy Szirén kedvéért! - 1503 8| szivesen és vita nélkül engedték neki magok közt az elsőséget, 1504 13| Mintha ki akart volna engesztelni, mosolyogva mondta doktor 1505 2| mint dicséreteket: de az engesztelő halál árnyékában nem vezethet 1506 10| a szüzlelkü fiatal nő se enni, se inni nem tudott. Csudálta 1507 3| takarta el a szem elől. Ennyiből állt az egész.~ ~Butor annyi, 1508 11| kisvárosi vendéglős nem mert ennyire ömlengeni, elégnek találta, 1509 12| Két heti szabadságot kap; ennyit indokolás nélkül is jogom 1510 5| még sokat játszott, sokat enyelgett, de a virágot elvették tőle. 1511 9| szelid szemét, amelyben enyhe alkonyat derüje volt eddig, 1512 5| egy kis igazi sirás többet enyhit minden fájdalmon, mint a 1513 13| meleg napsugara még csak enyhiti valamennyire: most nem csalta 1514 3| vágott közbe Petriné, hogy enyhitse a keserü hangulatot.~ ~- 1515 2| ép ugy megtalálhatta az enyhülést, mint a féktelen életkedv 1516 4| Szeretett kimondhatatlan epedéssel; a teljes reménytelenség 1517 6| hadgyakorlat elválasztja epedő párjától néhány hétre; hát 1518 8| kacagással gunyolná ki az epigonokat... Nincs olyan ló több ezen 1519 1| gyógyithatatlan elmebetegek számára épült.~ ~Mindaz, amit az ügyvédnek 1520 2| A többiben még mindenütt érckoporsó volt a csendes lakónak. 1521 2| bennünket nem az ő sorsa érdekel most, hanem a gyermeké; 1522 1| pszihiater is vagyok. Nos, ennél érdekesebb eset alig került még elém. 1523 11| meg a gombócot s a költő érdeklődése ezáltal eltérült némileg 1524 2| érdeklődött.~ ~- De hát igazán érdeklődik-e? - kérdezte elfojtott hangon, 1525 2| hite szerint csat ő iránta érdeklődött.~ ~- De hát igazán érdeklődik-e? - 1526 2| ha látta, hogy a derék erdélyi mént elővezetik. Mit nem 1527 2| aligha lett volna megelégedve érdemei ilyforma magasztalásával, 1528 2| volna, hogy ő maga vonjon le érdemeiből. Sóhajtott s foghegyről 1529 2| Mint mikor az elhagyott erdőben hirtelen megcsendül valami 1530 7| hogy gyalog sétál vissza az erdőn át.~ ~A harmatcsöpptől fényes 1531 7| elkezdték a cséplést.~ ~Az erdőövezte vasuti állomáshoz a felesége 1532 2| szivének egy megpattant ere hirtelen megölte. De utolsó 1533 6| tisztek találtak ki, akik eredetileg vérbeli németek s szörnyen 1534 2| tartva, kék füstgyürüket eregetett a levegőbe. Egyik sem szólt 1535 12| szavatolok a jövő havi gázsija erejéig. Hanem többet észszel, mint 1536 13| Nana, doktor Lang! Kimélje erejét a betegei számára; ön kissé 1537 2| mindenért, a miben a férfiu erélye és akarata nyilvánulhatott.~ ~ 1538 4| több elernyedéssel, mint erélylyel.~ ~Észrevette volna, ha 1539 11| a kettő inkább a szőkék erénye. A barátnők tréfás mondásai 1540 2| ragaszkodása is csak tiszta erényét bizonyitja; ez az emlék 1541 3| buzavirágos kalapját s otthonosan ereszkedett le egy karosszékbe, a mely 1542 5| himbálódzva, libegve, remegve ereszkedik lejebb, folyvást lejebb, 1543 11| fennkölt lapokat, hogy szélnek ereszsze.~ ~ ~ ~ 1544 2| kivánta, hogy élet-halálra ereszszük össze ellenfelével.~ ~A 1545 2| előtt nagyon is szabadjára eresztett népét: a közönséges emberek 1546 9| még csak maga elibe sem eresztette az özvegy.~ ~Megunták a 1547 9| megfogja a kezét s el nem ereszti többet.~ ~Dobpergés és kürthang 1548 10| csuda, ha hajlandóságot érez az elfáradásra; ha vágyik 1549 2| világot, amelyben csak addig érezhetted jól magadat, mig fiatalon 1550 2| talpalatnyi föld, a hol otthon érezném magamat.~ ~Ákos megcsóválta 1551 1| bennem a vért. Magam is ugy éreztem, mintha valaki lenne mögöttem. 1552 2| s a szép lelkek fölényét érezve magában, ezt gondolta: mit 1553 2| tudjuk, egyszer csak azt érezzük, hogy egész életünkre adósai 1554 2| is iszonyu szemrehányás érhetett bennünket azért a lelki 1555 4| száraz volt. Ujjai görcsösek. Érintése a tehetetlenség lágy odaadása. 1556 2| csigabigával, mely ujjának egyetlen érintésére visszahuzódik házacskájába?!~ ~ 1557 2| hold szántófölddel, eddig érintetlen, de a nyiresi kétezer hold 1558 8| madárrá változik, patája alig érinti a gyepet, arany sörénye 1559 13| környezet, a beteggel való érintkezés, a nagy felelősség mind 1560 2| fiucska mellén a ruhát, hadd érje szabadon a friss mennyei 1561 2| elhatározással, vagy ha elkésve érkezem?!...~ ~Aludtam, mint a tetszhalott, 1562 2| a koporsó, nagy vágtatva érkezik egy lovas és megáll a kuria 1563 2| szekér berobogott a kapun, az érkezők elé ment s lefülelte Bandit.~ ~- 1564 6| Nászuton voltam; most érkeztem Budapestre Bécsből, a gyorsvonattal. 1565 2| tapasztalatlan embernek voltam erkölcsi védője.~ ~A sok szeleburdi 1566 1| mert amint a testemhez érne, rögtön elájulnék. Vizbe 1567 2| megszerezhettek.~ ~Be kellett érniök egymással, ugy, a hogy voltak. 1568 2| valami ellenállhatatlan erő vonzotta volna. Elnézte, 1569 2| elábrándozott véget nem érő rögtönzött fantáziáival. 1570 2| repülni te neked már nincs erőd többé; de ha akarod, könnyen 1571 3| hogyan szenved, mennyire erőlködik, a mig valamit papirra tesz. 1572 2| bácsijára s látva arcán az erőltetett komolyságot, meg nem állhatta, 1573 10| akarja azt állitani, hogy én erőltettem rá? kérdezte remegő hangon. 1574 2| eszét vesztette! Minden erőmet összeszedve iparkodtam őt 1575 2| valakivel, akit magoknál erősebbnek látnak. A kapitány ellen 1576 1| Vadai, a mikor az orvos azt erősitette, hogy a Galagonya-utca 23. 1577 2| szenvedtem már, semhogy meg ne erősödött volna a lelkem, kezdte az 1578 4| rémalakoknak valósággal erősségök a csunyaságuk: hatnak vele. 1579 8| szalaggal vastag fonatba erőszakolt aranyszinü sörényt, mely 1580 2| eszejárása. Jenő sem nagyon erőszakolta, hogy vitába bonyolódjanak, 1581 2| most zavartan állott az erőszakos katona előtt; egy belső 1582 2| hiába való lett volna minden erőszakoskodás. A Sas-fészek romjait nem 1583 11| kincsei közé, mint a legtöbbet érőt valamennyi közt... A családban 1584 6| simogassa.~ ~*~ ~Mindössze az érsekujvári állomáson volt kissé erősebb 1585 2| jogtudomány kell; én ahhoz nem értek, én mindjárt neki látok 1586 2| emlék következményekép.~ ~- Értelek bátyám, felelt Jenő lehangoltan, 1587 13| mikor egészen a közelébe értem, összecsapta a kezét.~ ~- 1588 2| meg kellett a testvéreknek érteniök egymást. - Ákos különben 1589 2| Megállapodásunk szerint értesitem önt, hogy mire ezt a táviratot 1590 12| határállomásig. Ha hazaér, értesitsen rögtön.~ ~A harmadik zászlóalj 1591 2| magában, ezt gondolta: mit értesz te ahhoz, te haudegen?~ ~ 1592 6| menyecskeleányodat. Magától értetik, hogy ennélfogva ezennel 1593 6| meginditjátok a válópört. Értetted?... Azt akarom, hogy egy-kettőre, 1594 3| beszéltünk, hogy meg nem érthessenek bennünket.~ ~- Lásd, Ilonám, 1595 5| tette a kezét.~ ~- Ön nem értheti fiam, mit szenvedtem, amikor 1596 12| Ma semmiesetre se mozdul, érti? Holnap elmegy a sárgán 1597 2| maradunk a szivügyekben; nem érünk mi rá sokat töprenkedni, 1598 13| most nem csalta meg az érzékedet, annak látszott, ami volt: 1599 5| Nagyon izgatott volt s az érzékeny nők fékezhetetlen indulatával 1600 3| minden. Petriné a nők finom érzékével kitalálta, hogy most nincs 1601 9| mindent, ami földi volt s ami érzéki lehetett nagy és magasztos 1602 2| eszeveszett szavakban meg az érzékiségben való tobzódás - büntársai.~ ~ 1603 4| árán is örök titoknak szánt érzékisége.~ ~Megőrült volna, ha az 1604 9| folyvást szentebbé váló érzelemnek, amelytől visszafejlődött 1605 7| egy kicsit ezt a diákos érzelgést.~ ~Most már hadd jöjjön 1606 2| katona lévén, egy csöpp érzelgősség sem volt benne s ha nem 1607 2| vállat vont volna az eféle érzelgősségre, de most nem jutott eszébe, 1608 11| jó anya irta, s az ilyen érzelmeket csak kalap levéve emlegeti 1609 11| viseljen; a fiatal emberek (!) érzelmes nyilt vallomásai arra mutatnak, 1610 4| tarthatja meg az efféle érzelmet, hogy minden más alakjában 1611 4| kiolthatatlan, elfogyhatatlan érzés, hogy a tied volt ő: és 1612 9| ágyából utána nyulni. Az az érzése volt, hogy valaki majd megfogja 1613 4| szállotta volna meg, oly érzései voltak.~ ~Egy másodperc 1614 4| tetszetős; akin kellemes érzéssel akadhat meg a szem.~ ~Kornéliusz 1615 4| fagyott a bágyasztó boldogság érzetétől.~ ~Ennyi, mindössze ennyi 1616 8| szerelem, amit a feleség iránt érzünk, csendes, sima tenger, melynek 1617 4| ő sohasem kért, sohasem esdekelt, sohasem remélt, amint reméltek 1618 4| amint reméltek mások, akik esdekeltek az üdvösség e forrása előtt.~ ~ 1619 9| évekre terjedő időszaka után esemény történt a néni falujában.~ ~ 1620 2| örömén kivül semmi után sem eseng abból, ami a többi asszonynak 1621 4| volt ő: és hogy a tied után esengnek mindazok, akik eljönnek 1622 8| belső képét a vigasztalásért esengő szem, amelybe soha sem tudni, 1623 5| vágott közbe a doktor, esengve.~ ~Az imént a régi-régi 1624 8| élesek, előre nem látható esetekre számitva; szóval gentleman 1625 10| nem sokat tudsz erről az esetemről. Szirénnek udvarlok, az 1626 6| tul legyünk ezen a bolond eseten.~ ~A kapitány kevélyen, 1627 5| hol kereshetik szükség esetén. Épp akkor jött be a fiu 1628 1| kollégájához utasitotta baj esetére. Eszerint már nem voltak 1629 5| kinált. Az édes mamám sirva esküdött, hogy még a sirjában se 1630 2| dédelgetni, mintha az nap esküdtünk volna össze; nem volt annál 1631 1| halnom, be kell váltanom az eskümet, mert nincsen se nappalom, 1632 2| kell.~ ~Egy hónappal öcscse esküvője után halva találták ágyában; 1633 6| tovább mondta:~ ~„Ma volt az esküvőnk Bécsben s rögtön utána indultunk - 1634 10| arcról, melyre a tekintete esnék, megvetést olvasna le.~ ~ 1635 10| S te akkor kétségbe esnél, tán öngyilkos is lennél.~ ~- 1636 11| tett keresztbe rajta. Hadd essék rá a szép szüz szeme mindjárt, 1637 2| zavartan vágott közbe:~ ~- Esteledik, Ákos, menjünk innen, nem 1638 2| mosoly vonult végig ajkán, ha estére a plébános ur kalabriászpartira 1639 2| könyvet, melylyel éppen az estét iparkodott megröviditeni 1640 9| katonát leste egész nap késő estig.~ ~S ha végre láthatta, 1641 6| ugyszólván - csak afféle „ész-házasság” volt az, amit uj Dulcineájával, 1642 5| lehuzta. Nem volt itt az esze. Vajjon mi baj lehet Berkiéknél?~ ~ 1643 12| lépésnyire tőle. A ravaszdinak eszeágában sem volt, hogy kiugorjon 1644 2| szavát hallaná: „Ákos, legyen eszed, ‘iszen te vagy az idősebb!...”~ ~ 1645 2| módjára elbánni? Hogy jut eszedbe ez a terv, a melyre én soha, 1646 2| már, hogy milyen annak az eszejárása. Jenő sem nagyon erőszakolta, 1647 2| igy szóltam ahhoz, aki az eszemet megzavarta: „Szivem és kardom 1648 2| tul ne járhatott volna az eszén. Mosolygott és igy szólt:~ ~- 1649 4| remegett.~ ~Fuladozva kapott eszének utolsó józan paránya után, 1650 1| utasitotta baj esetére. Eszerint már nem voltak egymásnak 1651 10| de a szeszélyes asszonyos eszével nem tudott elég hirtelen 1652 2| Mint elsőszülött, katonás észjárással rangsorban öcscse előtt 1653 6| gummicsöveket vett elő a sok orvosi eszköz közül...”~ ~„Mintha nagyon 1654 2| alkalmuk volt valami behatóbb eszmecserére, hisz Ákos, aki tiz évig 1655 2| egy nagyobbszerü szidást. Eszméjét nem merte előterjeszteni, 1656 13| megfuladáshoz. Félig elvesztém eszméletemet, de még hallottam a doktor 1657 2| a veszélyen. A kis Bandi eszméletének fölvillanása olyan hatással 1658 2| Igen, a gyermek volt az az eszmény, amely megváltást igért. 1659 4| elfoglalják a helyet az ő eszményképe mellett; s ilyenkor szenvedett 1660 2| kell kizökkenteni abból az eszmevilágból, melybe a váratlan indulatroham 1661 2| fiatal kor határát, de azért eszökben sincs többé, hogy hiuk legyenek.~ ~ 1662 8| asszonyt, a miért más férfit is észrevesz ő mellette. Feltámadt benne 1663 2| szerette volna, ha az öcscse észreveszi átváltozását.~ ~Azután elkezdett 1664 3| sárgultunk mi titokban, mikor észrevettük, hogy minden betüje a te 1665 12| gázsija erejéig. Hanem többet észszel, mint erővel. Ma semmiesetre 1666 1| csak kliens és elereszteni esztelenség lenne, ha már itt van.~ ~- 1667 10| hivatalnok volt. De előbb nehéz esztendőket kellett a másoló asztalnál 1668 3| Akarok tudni ennek a négy esztendőnek a történetét?~ ~Az a pillanat 1669 11| nem egészen. Mialatt jó étvágygyal evett, megkérdezte a szolgálót, 1670 4| most, a tied lehet az Évák Évája!... Mert most behunyta a 1671 4| Itt, most, a tied lehet az Évák Évája!... Mert most behunyta 1672 6| boldogtalan paradicsomi Évát, aki eddigelé nem evett 1673 9| éjszakáján.~ ~*~ ~A megnyugvás ez évekre terjedő időszaka után esemény 1674 2| forintot, a mivel öcscsének évente többet juttatott a vagyonból 1675 2| többnek harmincnégy-harmincöt évesnél. Néha ráesett tekintete 1676 10| volt tudniillik házasságuk évfordulója. A tizedik, amelyiket olyan 1677 10| gond, még készültek is az évfordulóra. Aztán elmaradt a készülődés, 1678 2| dragonyos tiszt. Közelebb a husz évhez, mint a harminchoz, jól 1679 2| előre kifizetett érte egy évi tartáspénzt, - mondta. - 1680 2| eszmecserére, hisz Ákos, aki tiz évig nem találkozott dandy-öcscsével, 1681 10| nagy csörömpölést müvelt az evőeszközökkel s folyvást búgta egyhangu, 1682 5| kiváltságoknak. Amit másfél évtized óta soha még meg se mertek 1683 9| megelevenedjék ezer emlék s évtizedek óta beforrott sebek tépődjenek 1684 9| sir szerelmes asszonya. Évtizedről-évtizedre mindig csak ő érte.~ ~A 1685 11| gombócot s a költő érdeklődése ezáltal eltérült némileg az emlékkönyvről. 1686 3| sok elégedetlenség volt ezekben a rideg szavakban.~ ~Petrinének 1687 2| bármelyik főrangu családéval; ezenkivül igazán bájos teremtés volt, 1688 6| értetik, hogy ennélfogva ezennel megkéri a kezét, vagy kvietál. 1689 4| titokban, a véletlenség ezerféle fordulatával, csak megérinthette 1690 10| Irodatiszt volt, ezerötszáz vagy ezerhatszáz forint fizetéssel, beleértve 1691 2| világfi, aki a nagyvárosi élet ezernyi változatosságában sohasem 1692 10| hivatalából.~ ~Irodatiszt volt, ezerötszáz vagy ezerhatszáz forint 1693 2| hogy nyolc napig várni ezerszer kinosabb volna, mint egy 1694 12| s most nekem kellett az ezred számlájára előlegeznem. 1695 6| vagy kvietál. Nem türöm ezredemben a léhaságot.~ ~- De ezredes 1696 12| reked valahol.~ ~Haggart ezredessel rendes körülmények közt 1697 6| nem teheti többet, hogy az ezredest kint hagyja, be ne hivja.~ ~ 1698 2| vesziteni tudok; azok az ezrek, a mik nekem jutottak, mind 1699 2| eddig, hogy a kezébe kapott ezreket elköltse; ezentul nem igen 1700 2| eddig csak dobálódzott az ezresekkel, szegénységet jelent. Inkább 1701 2| dudolta: „á, h, e, d, é, f, g, á.” Nagy öröm volt ez 1702 11| csendéletfélék, gyümölcs meg fácán és nyul mindegyikén. Az 1703 3| a szemét. Valami nagyon facsarta a szivét. Ilyesmit nem várt 1704 12| arcán.~ ~*~ ~A Jala-völgyben fagyos északi szél süvöltött.~ ~ 1705 13| összeszoritotta a száját s fagyosan nézett végig.~ ~- Ön azt 1706 4| magasságból nézett.~ ~Egy kis faház volt ott a hegyen. Egy kis 1707 6| eddigelé nem evett a tudás fájáról: még gondolatban sem tudta 1708 9| lelkében; egymásra halmozott fájdalmak ujultak ki benne.~ ~A katona 1709 5| sirás többet enyhit minden fájdalmon, mint a nehézkes vigasztalások 1710 9| régin is, amitől ugy tudott fájni, dobogni a szive.~ ~Szegény 1711 2| egy titkos gondolat vagy fájó emlék következményekép.~ ~- 1712 2| egész életet. Egy korty jó fajta szilvóriumot, meg egy falat 1713 10| elhatározásomhoz a szánalom egy csudás fajtája? Mert jónak, nemesnek és 1714 5| kedvéért valami erősebb fajtáju gorombaságot, mikor ez a 1715 11| az egyszerü, de szivből fakadó pár sort bizonynyal egy 1716 4| tekintetök. Sárgán sápadt, fakóba hajló arcszine azt a véleményt 1717 2| hangok szólaltak meg benne e falak közt, amelyek diák korában; 1718 2| közt széles bőrdiván, a falakon homályos képek, minden kopott 1719 2| árnyékot rajzolva a sötétes falakra.~ ~- Azt hiszem, öcsém, 1720 2| fajta szilvóriumot, meg egy falat paprikás szalonnát bizony 1721 2| asszonyi dolgot.~ ~A nagy fali óra rekedt kongassál ütötte 1722 9| látja nőni maga körül a falubeli apró gyermekeket, azoknak 1723 2| majdnem magánkivül.~ ~A falubeliek összesugtak. Ez az idősebb 1724 2| gyilkos!~ ~Mig az orvos a faluból kijött, ujra föllocsolták 1725 2| csendes volt már minden, faluhelyen korán feküsznek az emberek. 1726 3| Petrinének eszébe jutott a faluja; a nagy zöldséges kert, 1727 9| után esemény történt a néni falujában.~ ~Hadgyakorlat volt a környéken 1728 2| férfi, oly ember, amilyet a falun ritkán lehet látni. Nagyvárosi 1729 9| fujtak és itt hagyták a falut. Vissza se jönnek többet.~ ~ 1730 2| véget nem érő rögtönzött fantáziáival. A kapitány dühösen forgolódott 1731 11| Balatoni Elemér s ösmert fantáziájával mindjárt megalkotta ennek 1732 2| agyában, rájött, hogy a fantom, melyet eddig csak érzett, 1733 13| akartam kérdeni öntől.~ ~Fanyarul mosolygott. - Hm! én itt 1734 2| őszülő fővel is érdemes fáradni! A te dolgot öcsém, hogy 1735 4| várta a ritka vendéget.~ ~Fáradt volt az asszony s ide vonult 1736 6| vonatról el ne késsék.~ ~Kissé fáradtan s egy parányika pezsgőmámorral 1737 2| gondosan borotvált arcán inkább fáradtság látszik, mint szenvedés. 1738 2| tajtékozva és reszketve a fáradtságtól fujt a szegény pára! lovasa 1739 2| későn ért haza s holtra fáradva ágyba kivánkozott.~ ~Jenő 1740 2| számukra teritve. Ódon butorok, faragott székek, egy nagy cirádás 1741 2| nagy legény lehet, no majd faragunk belőle valamit. Ugy-e Jenő?~ ~ 1742 2| De nem mert Ákos előtt farizeuskodni, hisz a lelkiismerete egy 1743 10| Selber áner!~ ~Egy pillanatig farkasszemet néztek egymással, aztán 1744 12| főbelőtte a szegény állatot s fásult közönynyel törte magát keresztül 1745 10| bőrével, őszbevegyülten, s fátyolos sárgás szemeivel nagyon 1746 5| mintha nevén szólitanák. Fátyolozottan hallotta a kérdést: „hát 1747 1| van a ház mögött és egy faunszobor szökőkuttal. Saját házam.~ ~ 1748 1| is próbáltam, de olyankor fává változnak a lábszáraim és 1749 12| tisztek, a nyomoruságos faviskók foglyai voltak akárhány 1750 13| az illusztris ölelést.~ ~Fázni kezdtem; ennek a különös 1751 12| kis katona még kevésbbé fázott, csupa tüz volt egész teste 1752 13| chlorosisra, ez idő szerint febris intermittensszel sulyosbodva; 1753 12| nemsokára egészen eltüntek a fecskefészekhez hasonló kis bosnyák viskók 1754 2| ideje még, hogy a sors egy fedél alá szoritott bennünket; 1755 10| elég lesz „apró tartozásaim fedezésére”, ezt mondtam, punktum. 1756 2| szerencsére lova jól kitanitott, fegyelemhez szokott állat volt, mely 1757 5| sértést; nem törődne akkor a fegyházzal s mi lenne kicsiny babáimból?~ ~- 1758 9| törni a faluba s a tiszt fegyverben volt állandóan. Harmadnap 1759 2| bevehetetlen volt a léhaság fegyvereinek; s ha most végre megint 1760 2| a falakat képek helyett fegyverek, régi kardok, puskák, buzogányok, 1761 2| Kondor Endre ur nem jártas a fegyverforgatásban.~ ~Jól van, gondoltam, minthogy 1762 2| bennünket, pedig a milyen csinos fehércseléd, könnyen férjhez mehet. 1763 12| lehetne bolondulni a téli fehérségnek ettől a nagy némaságától, 1764 6| parányika pezsgőmámorral a fejében, furakodott előre az utasok 1765 7| álmos, borzas, mosolygó női fejecske kandikált ki.~ ~- Jaj drágám, 1766 3| ismert irónak, a kit meg kéne fejeltetni, hogy mégegyszer annyi ideig 1767 10| önt, aki tele beszélte a fejemet nagy családjával, holmi 1768 2| jobbra át van fésülve a fején s ugyszólván szálankint 1769 3| vállára hullott kis borzas fejet, a mig Mármarosiné észre 1770 7| előtt.~ ~Végre intett a fejével s halkan mondta:~ ~- A levelünket 1771 6| halántékát szorongatva, igy fejezte be történetét:~ ~- Haza 1772 10| kissé hazárd, hogy csak fejkötő alá akar jutni, minden áron. 1773 2| kastélyában.~ ~Gyönyörüen fejlett tizenkét éves kis legény 1774 8| egy aranyhullám, egy női fejnek egész, természetes levágott 1775 12| az erdő szélén. Zuzmarás fejök másfélszer akkorának látszott, 1776 2| magában az, hogy egy szavával féken tudta tartani a puszta elvadult 1777 5| izgatott volt s az érzékeny nők fékezhetetlen indulatával adta át egész 1778 4| kimerülten dőlt vissza fekhelyére.~ ~Oly gyönyörü volt ez 1779 4| ajtócsattanásra riadt fel fektéből.~ ~Tágra nyitotta szemét. 1780 2| megtalálhatta az enyhülést, mint a féktelen életkedv a lecsillapodást.~ ~ 1781 2| kellett igérnünk, hogy oda fektetjük az apja ágyába.~ ~Mikor 1782 2| azután azt mondta, hogy csak feküdjem le szépen, neki még egy 1783 2| elringatja, mintha párnákon feküdnék. A gőzmozdony gyorsaságával 1784 2| van minden, ha le akarnak feküdni az urak.~ ~- Ki ez a nő? - 1785 2| minden, faluhelyen korán feküsznek az emberek. Ákos felállott 1786 2| eltünik megint, ha magasztos feladatát teljesitette?~ ~A két testvér 1787 10| gyülölettel. Komolyan hitte, hogy feláldozta magát ennek a tehetetlen 1788 2| feküsznek az emberek. Ákos felállott és kinyitotta az egyik ablakot, 1789 2| félkaru kapitány pecsenyéjét felaprózta, ellágyultan szólott:~ ~- 1790 4| mert Ádámcsutkás nyaka félaraszszal hajlott előre teste törzse 1791 3| legfinomabb. A falon itt-ott egy félbenmaradt festmény, vagy egy vázlat, 1792 2| megütötte magát, amikor felbukott. Simont erővel beidéztette 1793 10| combján. Gábor pedig dühében feldöntötte a poharát, amely tele volt 1794 2| hogy maga felé forditsa a felebarátai szivét, - hanem mert vasárnap 1795 3| Az előszoba valami ebédlő félébe nyilott; a mellett volt 1796 4| Aztán, ha ez elmult! ha ujra felébred és végignéz rajtad!~ ~Milyen 1797 6| esett a szeme.~ ~Nem lehet. Felébredne, megijedne. Aztán ha kimozdul, 1798 8| álmában, megbabonázta s mire felébredt, ott találta maga mellett 1799 6| legyen. De abban a percben felébredtem s tisztában voltam azzal, 1800 2| mintha attól tartana, hogy felébreszti a szunnyadó halált, benyitott 1801 2| előitéletének a nyüge alól, feledd el végkép azt a világot, 1802 2| köti a gyászt; épp ugy nem feledem soha apámat, a mint örökké 1803 2| magában. Még a hirlapokról sem feledkezett meg; negyednapra ugy állitott 1804 2| hogy bátran kimondjam, nem feledkeztem meg magamról soha. Sok csábitó, 1805 2| felelt Jenő lehangoltan, nem feledtél el, mert örökké sajgott 1806 2| nem láttalak, de azért nem feledtelek el. Mostantól fogva még 1807 13| a hol a mánia vigyorog feléjök s az idiotizmus meg a dementia 1808 3| fiatalon mentem férjhez, ezt ne felejtsd el, szivem. Tudod-e, hogy 1809 2| vivjanak a halálra sértett felek, minthogy Kondor Endre ur 1810 1| amelyet mutat, nem egészen felel meg lelki állapotának. - 1811 2| hogy nem is várt Ákostól feleletet. A kapitány meghallotta 1812 2| látszik, számitott erre a feleletre. Egy csöppet sem volt meglepve; 1813 4| csunyának.~ ~Az ő lényében semmi félelmes sem vala. Sok gyávaság, 1814 13| akkor ki a hibás? ki a felelős? Ugy-e, hogy doktor Lang! 1815 2| elhatározásokban megoszthatják a felelősséget valakivel, akit magoknál 1816 7| Az asszony megállott. Som felemelte a fejét. Egy mohos, sötétzöld 1817 6| visszafordult.~ ~Utitársa félénken, szinte aggódva, szemmel 1818 10| megnyugtatnom.~ ~- Hát a feleséged?~ ~- Tudod mit, Gábor, neki 1819 1| kimondhatatlanul boldog voltam a feleségemmel, mindaddig, amig az Isten 1820 7| reggeli után körüljárta feleségével az egész fürdőt; megtudakolt 1821 10| beadni, csakhogy ne legyen a feleselésnek folytatása. Mentő gondolata 1822 8| milliót, a minek legalább a felét, az igaz, hogy visszaszerezte 1823 6| tartja, hogy őrködhetik álma felett.~ ~Csak a vonat egyhangu 1824 2| a gyász még el sem mult, féléve sincs, hogy az apánk meghalt; 1825 8| mögül, a napernyő alól, majd felfalták tekintetökkel; a férfiaknak 1826 2| letakarva; mikor Ákos a teritőt felhajtotta, látta a gyürödéseket a 1827 2| közelében, honnan mintha felhallanánk apánk dorgálását, hogy alig 1828 2| kalapjokat. Az őszbeborult katona félhangon mormolt egy Miatyánkot. 1829 2| nevetséges lenni, okát kell adni felhevülésének, de sokkal inkább volt világfi, 1830 8| mikor csap le a láthatatlan felhő villáma.~ ~Barczikay Péter 1831 2| megjött. A sürű, fekete felhők egyszerre megnyiltak s zuhogó 1832 2| füst pár másodperc alatt felhőt támasztott körülötte. Egyetlen 1833 5| bajuszát beillatozta. Aztán felhuzta a keztyüjét, meg ujra lehuzta. 1834 1| pislogott. Ez a legnagyobb felindulás jele volt nála. Merőn nézett 1835 6| vagy tán inkább erős lelki felindulással huzta meg magát a kocsi 1836 6| Kärnthnerring 6.~ ~Ott lakott Rhone Felix, a dusgazdag bankár, a Marzsolén 1837 2| kompániáktól, amelyek a Wallon Félixeket nevelik; ha egyszer ugy 1838 2| nagyon elfoglalja.~ ~Wallon Félixnek voltak napjai, a melyeken 1839 13| Arckifejezéséből láttam, hogy felizgatta a visszaemlékezés. Nem akartam, 1840 10| leszünk, mint az oroszlán. Ne félj, nem hagylak el!~ ~A fiatal 1841 2| szoritott, de olyan erősen, hogy feljajdultam belé. Bandi nevetett, hogy 1842 4| mondani neki: „nézze, ne féljen, itt a kezem, fogja, csókolja, 1843 8| megtapsoltatott vele valamikor. Felkacagott.~ ~- Oh te gonosz ángol! 1844 2| ő lova mellett teljesen felkantározva. Simon maga tartotta a kantárt.~ ~ 1845 5| leveleit, meg-megforgatja, felkapja, elejti; a levélke azután 1846 2| Ákos oda ment hozzá és félkarjával gyöngéden megölelte mint 1847 2| kisérlem tovább a szerencsét, félkarral ugy sem tudnám elég erősen 1848 10| jól elmult.~ ~- S ilyen félkegyelmünek ad meg az isten mindent! - 1849 4| méze egy asszony szájára felkenve mind. S az a mézes száju 1850 2| Budapestre s ilyenkor őt is felkeresi, minthogy annak idején a 1851 6| Bécset jelezte, teljesen felkészülve léptek ki a folyosóra.~ ~ 1852 2| maga dolgában; - attól a félkéztől, amelyik rájok nehezedett, 1853 5| Ráesett a szeme a cimre s felkiáltott:~ ~- Ugy-e meglepi? - szólott 1854 2| tudtak másnap késő este felkölteni. Az orvosok megvizsgálták 1855 7| Lábujjhegyen lépdelt, nehogy felköltsön valakit, s a szolgának, 1856 2| megzavart bátyja e különös fellépése, - csak nem akarsz velem 1857 5| ember!~ ~A doktor elpirult. Fellobbant benne a férfi szégyene, 1858 11| minden s a szende angyal felmagasztosult arccal, dobogó szivvel veszi 1859 13| megcsökönyösödött s nem akart felmenni a lépcsőn. Az ápolók láttára 1860 1| menteni, amint a törvény felmenti azt az adóst minden fizetés 1861 2| többé a kótákra ügyelni. Felnézett mogorva bácsijára s látva 1862 12| keresztül torony iránt a félöles havon.~ ~Egy bokorban zörgést 1863 10| Már majdnem egészen felöltözött a férfi, amikor felrántották 1864 2| érdemesnek tartasz-e arra, hogy feloldozzál?~ ~Ákos nem volt már a szigoru 1865 2| Nem hallottam azóta felőle. Pár hónappal később áthelyezték.~ ~- 1866 3| igazán megsajnálom. S mikor felolvassa nekem, - mert én vagyok 1867 10| Laci késett, pedig a félóra jól elmult.~ ~- S ilyen 1868 10| könyörögnöm nagyságodtól egy kis félórára; - tetszik tudni, ostobaság 1869 10| időnkint a pihenésre.~ ~Egy kis félórával hevert ma tovább, mint máskor. 1870 2| dolgom volt, semhogy egy félőrülttel törődjem.~ ~Az ellenfelek 1871 9| volt eddig, s amely most félős, ijedős, rebbenős nézéssel 1872 10| valami rendet.~ ~A férfi felpattant. Csináljak rendet. Én csináljak 1873 10| veszitsd el a fejedet.~ ~Félperc mulva már bérkocsiban ült 1874 10| felöltözött a férfi, amikor felrántották a szobája ajtaját. Az asszony 1875 10| ütközött egy fütyörésző, félrecsapott sipkáju katonatisztbe.~ ~- 1876 6| pillanatig sem szabad engem félreértenie. Kimondhatatlan kétségbeesés 1877 8| harapós buldogg-arc, mikor félreszólitja egy kicsit a magyar cimborát.~ ~- 1878 10| legkisebb, aki eddig még aludt, felriadt, s torkaszakadtából sivalkodott. 1879 3| tüdővel véve lélekzetet, felsietett a József-körut egyik bérházának 1880 4| Hizelegnél neki, de ő csak felsivalkodnék, mint a veszekedő puma s 1881 4| emeletes alkotmány, amelynek a felső részében egyetlen szerény 1882 13| jöttünk.~ ~A doktoron nem volt felsőkabát.~ ~- Az istenért, nem fél, 1883 12| fiatal hadnagy, akit némileg felszabaditott a szubordináció alól az 1884 4| csöndes árnyas völgyhajlatok felszálló párafátyola ugy hajlott 1885 4| át a szivét.~ ~A szegény félszeg ember szorongva-lelkendezve 1886 6| egyik ablak nyitva volt, s feltámadó rettegésem első rohamában 1887 8| is észrevesz ő mellette. Feltámadt benne a régi „jóvér”, a 1888 8| a célnál!... Még ott is feltartja fejét s amint diadallal 1889 6| utánam sürgönyöz; valahol még feltartóztatnak;... Nem tudom, milyen jogai 1890 7| uracskám, nem szükséges féltékenynek lenned.~ ~Ó, milyen szende, 1891 5| kezdj vele, nem akarom. Féltelek, te ember!~ ~A doktor elpirult. 1892 8| hátgerincsorvadástól kellett félteni, de inkább bámulatosan kitünt 1893 7| ajtó kinyilt egy kicsit s a féltenyérnyi nyiláson egy álmos, borzas, 1894 2| szegni öcscsének, a kit ugyis féltett, hogy egyszer megunja a 1895 2| órái voltak azok. Wallont féltettem a valóságos megőrüléstől, 1896 2| szemrehányással.~ ~- Ne féltse, - kacagott Ákos; Sas-vér, 1897 7| turbékolt már végig vagy féltucat-esztendőt.~ ~Csak ne lett volna oly 1898 4| gondolt, hogy a remek nő feltünhetett valami kalandornak. Revolverét 1899 4| a mindent kijózanitó és felüditő hegyi levegő megrészegitett: 1900 5| mikor ez a könnyelmü életü, felületes ember léha tréfákkal szellemeskedett 1901 2| nyomasztó hangulatban, megint felülkerekedett benne a kötekedés vágya; 1902 7| senkinek sem fog többet felülni.~ ~ ~ ~ 1903 7| megkönnyebbülve, az élet felujult örömeivel a szivében, járkált 1904 2| csaták hőse már megszokta a félvállról beszélést, ez egyszer nem 1905 10| ártatlan fiatal asszony felváltva nézegette ezt a két embert. 1906 12| az ezredes öreg sárgája félve tett minden lépést, mintha 1907 1| tényállást a helyszinén felvegyük. Hol is lakik ön, orvos 1908 6| leányasszonyka meg a szemét se merte felvetni szörnyü zavarában.~ ~Rhone 1909 1| huszonhárom alatt.~ ~Vadai már felvette a kalapját s indulóban volt. 1910 11| a vendéglős megbizásából felzörgette.~ ~- Egy óra mulva indul 1911 2| hatalmát, mely az olyan fenevadakat is megszeliditi, aminők, - 1912 3| ugy!... Neje leszel egy fenkölt férfiunak, egy országszerte 1913 11| ingerültségével tépte ki a fennkölt lapokat, hogy szélnek ereszsze.~ ~ ~ ~ 1914 7| hogy a sziklafalak lent, fent és oldalvást, vastagon boritvák 1915 5| egy parányi nap sem; hanem fent-fent, nagyon magasan, olyan gyönyörü 1916 2| hogy a nyul szokott.~ ~A fénycsikban még sokáig fürdött azután 1917 8| mágnás-korona, a melyiknek a fénye ne gyarapodnék egy olyan 1918 10| De isz az előbb te is fenyegetted.~ ~- Az más; én csak ijesztgetni 1919 5| magasan, olyan gyönyörü fényeskék volt az uristen birodalma, 1920 2| fénycsikot rajzolt a kertre; a fényesség elején egy rózsabokor volt, 1921 2| lidérctüz, mely misztikus fényével csábitotta, a nélkül, hogy 1922 11| került belőle vánkos, dunna. Fényezett butorok, a diván előtt kis 1923 12| Messziről bágyadt északi fényt sejtett az égen, mintha 1924 2| Gedeonnak már nem telt ilyen fényüzésre; beérte igy is, szegényesen; 1925 4| háta pedig beleszaladt ferdén álló vállaiba s a puposság 1926 2| az ő egész életét olyan ferdévé tették. Mikor a fiu jövőjére 1927 5| konstatálta a tudomány férfia.~ ~Kezet fogtak. A nő ezzel 1928 2| volna, megbolonditotta a férfiakat.~ ~Wallon puszta látásból 1929 8| felfalták tekintetökkel; a férfiaknak mindnek volt valami köze 1930 2| megkedveltesse. A közös hajlamok s a férfias dolgokért való rajongás 1931 2| tartott sokat az öcscse férfiasságáról, de e pillanattól fogva 1932 2| nem jutott eszébe, hogy férfiatlannak tartsa öcscse fájdalmát. 1933 4| egyszer megtett téged a férfiává.~ ~Menj, szökjél meg innen!~ ~ 1934 13| az osztályán lesz; én a férfibetegek közt vagyok.~ ~Kezét a fejére 1935 2| minden gondolatával egyetlen férfié legyen. Még a holt férje 1936 7| saját gyöngéd lényét az erős férfiéba! Hamvas arcán a nyugodt, 1937 5| szavak. Szerelmi vallomás egy férfihoz.~ ~- Ki irta ezt? kérdezte 1938 2| mindent.~ ~Tiz évvel ezelőtt férfikorom tetején voltam. Oly névvel, 1939 2| hogy ezen a tükrön át igazi férfilélekbe lehet majd egykor pillantani.~ ~ 1940 9| később a kis néni lett.~ ~A férfiönzésnek isteni boldogsága még a 1941 9| a számára, aki meghalt, férfira még csak nem is nézett többet. 1942 2| unokájának, aki akkor az egyetlen férfisarjadék volt a családban.~ ~- De 1943 5| szégyene, akit egy másik férfitól félt az asszony.~ ~- De 1944 2| veszhet ki egészen az igazi férfiuból, aki végre is kell, hogy 1945 3| Neje leszel egy fenkölt férfiunak, egy országszerte ismert 1946 10| nézett a lelkiismeretes férfiura.~ ~- Mit bámulsz? - kérdezte 1947 2| bár rohantam volna, mint a fergeteg, röpültem volna mint a madár! 1948 10| hivják? mormolta sápadtan a férj és elkezdte kituszkolni 1949 3| asszony te, hires nagy ember a férjed, nem is élhettek ugy, mint 1950 6| kezöket tördelve hivták a férjemet. Egy nő megmérgezte magát 1951 2| minthogy annak idején a férjével üzleti összeköttetésben 1952 6| vannak itt Magyarországon a férjnek;... ha egyedül vagyok gyanut 1953 10| nem azoknak, akik sötéten festették a jövőt is, akik azzal rémitettek, 1954 3| itt-ott egy félbenmaradt festmény, vagy egy vázlat, a milyen 1955 2| rét szőnyegén; a távolság festőivé tette a plain-airben fürdő 1956 6| teknősbéka páncéljából készült fesűcskét vett elő, oda nyujtotta 1957 11| székre; tiz ujjával végig fésülgette sűrű haját s ábrándos szemmel 1958 2| haja balról jobbra át van fésülve a fején s ugyszólván szálankint 1959 2| abban, hogy őszinte az ősi fészekhez való ragaszkodásod.~ ~- 1960 2| állomása volt, puha meleg fészekké tegye a maga számára s ezzel 1961 2| szellentyüje, mely szabályozza a feszerőt.~ ~Mindenféle zavaros gondolatok 1962 2| arra gondolt, hogy egykor feszes, gyönyörü katonatiszti egyenruhában 1963 2| kertben: a Sasok szürke fészkében a szivek tavaszának az ünnepét 1964 11| sem aludt volna. Egy eszme fészkelte magát az agyába, egy gondolat, 1965 4| hogy nem alszik.~ ~Agya feszült s benne őrült kérdések kergették 1966 2| Isten bocsásd, ha saját fiad lenne, sem lehetnél miatta 1967 2| Gyermek! mondta, menj a fiadhoz.~ ~ ~ ~ 1968 2| mindenben, de leginkább a fiaiban vetett reménykedésében. 1969 12| jégország leigázott, megalázott fiainak a szivéből mikor robbannak 1970 2| temetéssel meg ne röviditsék a fiait, akiknek ugy is szükecskén 1971 2| hogy eltiltják tőlem a fiamat. Azt ki nem álltam volna, 1972 2| lett volna kötelességem a fiamért élni, bizonyosan belehaltam 1973 2| elviselni a gondolatot, hogy a fiamnak mostohája legyen, a ki rosszul 1974 2| melyet lelkendezve boritott fiára.~ ~- Az istenért, hova gondolnak? 1975 3| nekem. Mondták a barátai. A fiatalabbak, lelkesebbek, a kikben még 1976 2| egyszerü házias ruhában sokkal fiatalabbnak látszott, mint temetés napján 1977 2| lassankint elfogyott minden, a fiatalság, a vagyon; a Sas-családból 1978 9| látod-látod, hogy elhagytad mulni fiatalságodat gyászban, lemondásban!...~ ~ 1979 5| az embernek adtam én el a fiatalságomat, a hüségemet, a boldogságomat! 1980 12| cigarettapapiros; aztán fidibusznak használt régi lőlapok; egy 1981 8| tömpe orra tette, a mi olyan figurát formált az arcából, a mely 1982 5| közbeszólással akarta volna elterelni figyelmét saját gondolataitól.~ ~A 1983 2| hogy soha sem volt ez a figyelmeztetés jogosultabb, mint most, 1984 13| bizony ebben a kriptában nem figyelmezteti az embert semmi a világi 1985 10| emlegeted. Kénytelen vagyok arra figyelmeztetni téged, hogy nem egészen 1986 7| Az asszony a messzeségbe figyelt, mintha az eltünt vonat 1987 2| arra mutatott, hogy egy fikarcnyit sem enged abból, amit mondott.~ ~ 1988 5| rovására. Mikor a jámbor filisztert gunyolta benne, éppen a 1989 5| sablonos körutat, amely finnyásabb lábbadozó betegeihez vezette 1990 2| fekete szalonruhájának a finomsága nagy ellentéte az egyszerü 1991 4| kérdezte ő mindezt. Semmit sem firtatott. Csak boldog volt; határtalanul 1992 5| annyira az ő hütlensége? - firtatta a doktor nyugtalanul.~ ~ 1993 10| bárónő”! Mennyi megalázó fitymálással, semmibevevéssel!... Még 1994 3| költők tudnak.~ ~Mármarosiné fitymálva vont vállat.~ ~- Nagyon 1995 2| szélnek. Jenő szétszakgatta a fiucska mellén a ruhát, hadd érje 1996 2| jellemezte, - nem fogunk a fiun összeveszni. Csak neveld 1997 2| könnyü magyar nótát kezdett a fiunak fütyölni. A kis hálátlant 1998 2| Hanem azért nem mondott le a fiuról. Alig hogy a könnyü kis 1999 2| különöset nem tett, hogy magát a fiuval megkedveltesse. A közös 2000 1| felmenti azt az adóst minden fizetés alól, aki uzsorakamatokban 2001 2| jutsz, előlegezi leendő fizetésedet. Oly boldog volt, valahányszor 2002 10| ördög volt, mint magam. Fizetésért dolgozott s már nem is volt 2003 10| vagy ezerhatszáz forint fizetéssel, beleértve a lakásbért is.