IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Egy darab élet Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2004 5| asszony végre sikoltozott a fizikai fájdalom miatt. Ilyenkor 2005 1| mondott; hisz orvos vagyok, fizikus vagyok, lélekbuvár vagyok; 2006 3| hirneves uramat: az ő feje fő szakadatlanul abban, hogy 2007 12| megint.~ ~Tiszti revolverével főbelőtte a szegény állatot s fásult 2008 2| birta volna; a toilette, a fodrász, az illat megvesztegetői 2009 3| s a bajuszát pödörgetve föl-föltekintett ide, a harmadik emeletre.~ ~- 2010 12| vagdossa földhöz önmagát; föl-szétszórja a havat s forgó oszlopokba 2011 2| hogy Kondor Endre egyszerü földbirtokos és bérlő; minden évben egyszer 2012 2| tucatszámra nőttek ki a földből. Özvegy, de a férje nevét 2013 12| hangulatot.~ ~Dühösen vagdossa földhöz önmagát; föl-szétszórja 2014 3| fordul, mégis csak az igéret földjén érzi magát. Néha mikor ölembe 2015 4| párafátyola ugy hajlott rá a földre, hogy aki kivüle volt, az 2016 2| Sas rémülten kapta föl a földről s remegő hangon kiáltotta: 2017 9| nagy boldogság távolodik a földtől s közeledik az éghez. Pedig 2018 2| lett a fiának? A kis Bandi fölébredt, kinyitotta nagy mandula-szemét 2019 2| jobban kétségbeesve.~ ~Jenő fölemelkedett s oly könyekkel a szemében, 2020 10| felelt az asszony sértődve s fölényes gunynyal. Még meg talál 2021 9| titkon.~ ~Ez a borzasztó fölfedezés meghatotta a szüleit. Beleegyeztek 2022 4| nyomát sem lehetett benne fölfedezni. Mérhetetlenül szerény volt 2023 12| Isten tudja merre.~ ~Ettől a fölfordulástól megelevenül valamennyire 2024 2| hivták.~ ~Jenő hirtelen fölkapta a fejét. - Kondor Bandi? - 2025 3| szivemet. Most ide jöttél te, fölkerestél te, a ki minden emlékem 2026 2| szemérmes, remegő asszonyt s fölkiáltott:~ ~- Azt hiszem, ez egyszer 2027 2| orvos a faluból kijött, ujra föllocsolták a szegény gyermeket. Valamennyire 2028 2| a kis tüztől akart volna fölmelegedni ebben a nagy kietlenségben, 2029 8| átsuhan a határvonalon, fölnyerit, mintha csengő kacagással 2030 2| összerándult s a gyermek fölnyitotta szemét.~ ~Jenőről a világ 2031 2| öcscséhez fordult s egy fölösleges szó vagy kérdés nélkül átvette 2032 2| ügyvédkedéssel, de mint diplomata, fölöslegesnek tartotta volna, hogy ő maga 2033 1| visszasétált irodájába, ahol valami fölöttébb sürgős munka várt rá. A 2034 2| megtelepedtek, ugy őrködött fölöttük, mint egy láthatatlan szent, 2035 2| de nagyon szomoru volt. Föltaláltatta a vacsorát, azután engedelmet 2036 2| még ugyszólván halottaiból föltámadott, igy hát mindenki engedelmeskedett 2037 2| kell a gyermeknek s azzal a föltétellel, hogy lecsillapodik, megengedték 2038 2| zongorázás nagy gyöngéje volt s föltette magában, hogy a gyermek 2039 2| gyászban, lépten-nyomon föltünt a ház körül, a kertben vagy 2040 4| az asszonyt a magamagát fölülmuló isteni hatalom teremtette.~ ~ 2041 12| müszaki katonák, akik a lórit fölváltva hajtották, el nem tudták 2042 2| elhozta a feleségét is, azok fölvették uj fekete ruhájokat, hadd 2043 2| A kis Bandi eszméletének fölvillanása olyan hatással volt rájok, 2044 10| ember ezt a vén krakélert, - förmedt a barátjára, ez sohase javul 2045 2| Öltözzél rögtön, - förmedtem rá, - bocsánatot kell tőle 2046 4| kellett most találnia!~ ~A foga is vacogott, ugy remegett.~ ~ 2047 13| mióta ide hozták. Vajon hogy fogad, ha meglát.~ ~- Vezessen 2048 8| hogy most már tárt karokkal fogadja a szemérmetes társadalom. 2049 2| egészen megszokta, hogy szót fogadjon a bátyjának, akinek fölényét 2050 2| lendithetne ott.~ ~Jenő szót fogadott s lehorgasztott fejjel indult 2051 10| édes fiatal asszony örömmel fogadta:~ ~- Mi jót hoz? talán itt 2052 11| csak igazi költői lelkekben foganhat meg. Valósággal elfogták 2053 2| bőrdivánon akadt meg. Levett a fogasról egy ócska utazóbundát, az 2054 2| a legszebb gyémántjai s fogata vetekedett bármelyik főrangu 2055 2| kimélte a „gebéket”, nem fogatott be, hanem a „paripán” ment 2056 10| szárnyasegér odujába siet, mormogta fogcsikorgatva.~ ~Ütni, harapni, tombolni 2057 10| vagyok.~ ~- Ugyan kérlek, ne fogd fel olyan tragikusan. Beláthatod, 2058 2| érdemeiből. Sóhajtott s foghegyről mondta: Csak legalább hirlapjaim 2059 2| a társaságokban kedvelni fogják.~ ~Senki se vonhatta kétségbe 2060 13| valaki.~ ~- Itt van, itt van! Fogjátok meg! A zubbonyt rá gyorsan! - 2061 2| mi rólunk; megint érezni fogjuk, hogy van szivünk, vannak 2062 8| de azért én igy is imádni foglak. A szavamat pedig meg nem 2063 3| lomtól, a mi csak hiába foglalja el nálok a drága helyet.~ ~ 2064 6| osztályu külön kocsi-szakaszt foglaljon le, amelyben reggelig nyugodtan 2065 2| mióta folyvást polgári foglalkozásban volt, sokszor rajta kapta 2066 2| igy ráérek a gyermekkel foglalkozni, mikor itt van s törődhetem 2067 2| közül az egyik soha sem foglalkozott rejtélyek megoldásával, 2068 2| őszszel az alapját. El is foglalom mindjárt az öreg ur szobáját, 2069 12| a nyomoruságos faviskók foglyai voltak akárhány helyen.~ ~ 2070 13| bölcsek!...~ ~Fel tudom ugyan fogni, ha valaki elfogult a saját 2071 10| nagyon köszönöm! sohasem fogom elfeledni.~ ~A kocsis a 2072 5| hát igy nem maradhat; el fogsz válni tőle.~ ~Az immár hervadni 2073 5| tudomány férfia.~ ~Kezet fogtak. A nő ezzel a mozdulattal 2074 2| helyzetben jellemezte, - nem fogunk a fiun összeveszni. Csak 2075 10| szemrehányást azért, hogy sok fa fogy. És még ő beszél részvétlenségről! 2076 13| volt? S ha az őrjöngő engem fojt meg, akkor meg lett volna 2077 12| még a lovasát is maga alá fojtja.~ ~A hadnagy összeborzadt. 2078 5| barátjai közé.~ ~Hányszor fojtott el csupán az asszony kedvéért 2079 6| Budapesten.~ ~Erős köhögés fojtotta el szavát. Mikor magához 2080 2| elrohantak vele, hogy meg ne fojtsam kétségbeesésemben; azután 2081 12| a nap, de azért még két fokkal sülyedt a hőmérő. A farkasok 2082 2| majorság közt; a kis fehér főkötő vidámmá és barátságossá 2083 2| volt egyéb, mint mérsékelt fokozata az elzüllésnek. Hisz nem 2084 1| Hátradőlt székében s folyékonyan mondta el, ami következik:~ ~- 2085 2| igy legalább egyelőre nem folyhat vér. Holnap rögtön utána 2086 13| egyformábban, nyugodtabban folynak a percek, annál jobb; homokóra 2087 13| aki iskolatársam volt. A folyosókon senki; először is a némaság 2088 6| felkészülve léptek ki a folyosóra.~ ~Ott egy marcona alak 2089 10| ne legyen a feleselésnek folytatása. Mentő gondolata támadt. 2090 2| szórakozása, ugy beszélték, hogy folytatja férje üzleteit s ez nagyon 2091 2| Lehetetlen volt a leckét folytatni s Jenő megadással tette 2092 11| abban gyönyörü álomképével folytatott szeretkezését s a nagylelkek 2093 8| selyem szalaggal vastag fonatba erőszakolt aranyszinü sörényt, 2094 8| volt. A sterlingek nem is font, hanem mázsaszámra nyomták 2095 2| Ott hagytam; nekem most fontosabb dolgom volt, semhogy egy 2096 2| fogata vetekedett bármelyik főrangu családéval; ezenkivül igazán 2097 2| életében semmit, hogy maga felé forditsa a felebarátai szivét, - 2098 2| frázisokba s hirtelen egyet forditva az egész terven, ugy tett, 2099 4| a véletlenség ezerféle fordulatával, csak megérinthette annak 2100 10| tudta megállani, hogy el ne forduljon s hirtelen le ne törölje 2101 1| Uram, olyan bizalommal fordulok önhöz, mintha az édes apám 2102 11| megpillantani a kék boriték alatt. - Fordulópont lesz életében; egy felséges 2103 2| a ketten egyet gondolva fordultak a kápolna felé s levették 2104 11| fiatal leány emlékkönyvét forgatja ujjai közt; s azok a mondások, 2105 7| gazembert, aki igy meg tudta forgatni a kést a szivünkben, elátkozzuk 2106 12| föl-szétszórja a havat s forgó oszlopokba gyüjtve turja 2107 2| fantáziáival. A kapitány dühösen forgolódott ágyában, szörnyen bántották 2108 10| ezerötszáz vagy ezerhatszáz forint fizetéssel, beleértve a 2109 2| gyöngédségeket s azt a nehány ezer forintot, a mivel öcscsének évente 2110 7| A külsején, az arcán, a formáin, nem igen látszott, hogy 2111 8| tette, a mi olyan figurát formált az arcából, a mely leginkább 2112 2| amennyi volt, de még ily formán sem látszott többnek harmincnégy-harmincöt 2113 4| él és ég a szivökben, aki formás, tetszetős; akin kellemes 2114 4| mintha folyvást veszélyben forogna. Mintha nem is emberlények 2115 4| halálos nagy veszélyben forogsz! menekülj hát!...~ ~Vissza 2116 4| bálványa, kitalálja, hogy mi forr a lelkében. Neki elég volt, 2117 4| esdekeltek az üdvösség e forrása előtt.~ ~Átkozta önmagát, 2118 1| pályámat nemcsak a megélhetés forrásául tekintem, hanem szeretettel 2119 2| visszatüző sugaraktól szinte forrni látszott: még is rendkivül 2120 9| vallotta nekik a szerelmet forrón, képzelődve.~ ~Milyen tulvilági 2121 12| mikor robbannak ki ujra a forrongás bombái, azt senki sem tudhatta.~ ~ 2122 12| volt egész teste a belső forróságtól, ami a lelkéből áradt szét 2123 11| kétségkivül bájos fruskának a fotografiáját.~ ~Az, hogy a kék szint 2124 7| összeköttetése se volt a fővárosban s igy kissé meglepte a boritékra 2125 2| nap alatt visszakerül a fővárosból. Négy-öt nap előtt nem is 2126 2| érdemesnek megkérdezni, hogy mit főzessen? Azután beszámolt neki a 2127 2| mutatta neki a kótákat, ő főzőkanállal a kezében, elbujt a szomszéd 2128 8| világon. A szeretője.~ ~Francia ember ugy mondaná ezt, hogy: 2129 3| hogy most nincs helye a frázisnak. Megszoritotta a barátnője 2130 2| ha bele találna sülni a frázisokba s hirtelen egyet forditva 2131 2| ruhát, hadd érje szabadon a friss mennyei harmat. A kis bágyadt 2132 11| ennek a kétségkivül bájos fruskának a fotografiáját.~ ~Az, hogy 2133 2| kicsit meg volt pörzsölődve a fü a dombtetőn, az oda tüző 2134 1| hencsereghessenek szabadon a füben.~ ~Körülbelül egy óra hosszat 2135 4| Fényes nap sütött s a fehér függönyön zöld árny pihent. Egy lomb 2136 6| szuszogással megindult: behuzta a függönyt s visszafordult.~ ~Utitársa 2137 2| nem lehetett kapni, mert a függőlámpa nem égett. Helyette két 2138 11| vendéglős megdörzsölte a füle tövét, mikor az uj vendég 2139 2| volt már a szigoru katona, fülében mintha megint az a hang 2140 2| divánon hevenyészett ágyon, füléig huzva a bundát. Két pere 2141 5| lélegzetet vett, a doktor fülét szepegés nesze csapta meg. 2142 6| szakaszt. Mikor a kapitány fülkéje mellett elment, kardcsörgés 2143 2| festőivé tette a plain-airben fürdő tájképet. Oly környezet 2144 7| a parajd-csalitosi kénes fürdőben javitgatja az egészségét. 2145 2| A fénycsikban még sokáig fürdött azután a fehér rózsa. Az 2146 7| körüljárta feleségével az egész fürdőt; megtudakolt eközben mindent: 2147 7| keserves elválást, valamely női fürdővel kapcsolatban.~ ~Most is 2148 2| rájok nehezedett, egyszerre fürgelábu, gyorskezü lett valamennyi. 2149 13| Hirtelen megfordult, fürkészve nézett rám; mikor egészen 2150 2| szippantott szivarjából s a kékes füst pár másodperc alatt felhőt 2151 2| közt negédesen tartva, kék füstgyürüket eregetett a levegőbe. Egyik 2152 6| marcona alak állott s mérges füstöket fujt maga köré egy virzsiniából.~ ~ 2153 6| mondott: igen.~ ~Mikor a vonat füttye Bécset jelezte, teljesen 2154 2| magyar nótát kezdett a fiunak fütyölni. A kis hálátlant mintha 2155 12| Mikor a bosnyák golyók fütyöltek körülötte, tudott mosolyogni. 2156 10| mozdulatával belé ütközött egy fütyörésző, félrecsapott sipkáju katonatisztbe.~ ~- 2157 12| amig a jeges szél rostává fujja egész testét, s örökre megdermeszti. 2158 6| Az állomásokon unottan fujta ki tüdejéből a szuszt s 2159 9| bizonyitotta a vén cseléd. - Riadót fujtak és itt hagyták a falut. 2160 4| a csalódást még növelte fuladozásra hajló lélekzetvétele. Keze 2161 4| vacogott, ugy remegett.~ ~Fuladozva kapott eszének utolsó józan 2162 2| ez egyszer nem törődött a fulánkkal, ugy tett, mintha nem hallotta 2163 10| fel a második emeletre s fuldokolva állitott be a Laci lakásába. 2164 6| pezsgőmámorral a fejében, furakodott előre az utasok közt az 2165 10| Szörnyen féltékeny ez a kis furia; csak illik megnyugtatnom.~ ~- 2166 10| csinos lehetett. Most a furiák egy vonása huzódott szét 2167 4| szivedre nem hallgatva: fuss!~ ~Menekülj! Menekülj!”~ ~*~ ~ 2168 9| hogy olyan szekér után fussanak, amelyik nem veszi fel őket. 2169 2| szörnyen bántották az őrült futamok. De azért gyöngéd akart 2170 8| hátán ült! Az már nem is futás volt, hanem igazi röpülés. 2171 8| szolgák hogyan dübörög, hogyan futkos le s fel a szobában.~ ~Nyomta 2172 7| bolondos asszony. Sietve futkoztak, nyilván a ruhájokat kapkodták 2173 12| kiugorjon a sikságra, ahol futni sem tudott volna az éjszaka 2174 10| hajtatott a szép asszonyékhoz.~ ~Futva ment fel a második emeletre 2175 12| tudni.~ ~- Hm, persze, a fuvar!... Tudja mit hadnagy ur 2176 12| egyre hivogatnak; pedig se fuvarom, se pénzem, tetszik tudni.~ ~- 2177 12| visz most engem bosnyák fuvaros.~ ~- Már pedig önnek holnap 2178 2| lehet valami nagy reményeket fűzni az ő vezetéséhez, - nem 2179 10| feleségét és karon fogta Gábort!~ ~- Gyerünk no, - sürgette - 2180 3| bodzafa alatt, a hol a rigók gagyogva bujkáltak fölöttünk a lomb 2181 6| pihegett a karján, mint a galamb, amelyet végső kimerülésig 2182 6| villogott ki a katonaköpeny gallérja fölött; Rahóty sokáig nézte 2183 12| alkalmával egy térdnyomásra kurta galoppban vágtasson végig a tisztelgő 2184 6| lehetett. Az ön egyenruhája garancia.~ ~Nagyon szép volt ez a 2185 10| otthon komótizált hüvös garçon-lakásában s nem mozdult ki, amig a 2186 6| arra, hogy ön becsületes, gavallér-ember s ehhez mérten fogja magét 2187 2| az előkelő körök tipikus gavallérja, akit a mai napig puha párnák 2188 8| csak az a bibije, hogy aki gavallérosan akarja üzni, annak legyen 2189 7| feleségét. Nem hitt ennek a gaz levélnek, de megbolondult 2190 2| hivatalból elment, hogy gazdaember szokása szerint szétnézzen. 2191 6| A nő folytatta:~ ~- Apám gazdag bankár Bécsben, Rhone, a 2192 2| magadat, mig fiatalon és gazdagon lepkeként csapongtál a szalónokban. 2193 2| országuton, ott hagyva kis gazdáját a halálveszélyben.~ ~Jenő 2194 11| durva vászongatyás falusi gazdák mentek hazafelé, a szomszédos 2195 2| én mindjárt neki látok a gazdálkodásnak; sokat kell tanulnom, hogy 2196 2| oda szokott, hadd találjon gazdát a régi helyen.~ ~A két testvér 2197 2| előbb robogott be a kapun a gazdátlan ponny.~ ~Róza iszonyu sikoltással 2198 10| odakiáltotta a bérkocsisnak: gazella-utca tizenkettő.~ ~Azután Gáborhoz 2199 10| lettem.~ ~A kocsi megállott a gazella-utcában.~ ~- Várj meg kérlek, hadarta 2200 12| csudálkozva nézte a havat gázoló lovat, meg a szép, fiatal, 2201 12| majd szavatolok a jövő havi gázsija erejéig. Hanem többet észszel, 2202 2| intézték a dolgot, hogy a „gebék” el legyenek foglalva valamivel 2203 2| volt, sokszor kimélte a „gebéket”, nem fogatott be, hanem 2204 2| atyafiság cimén került Sas Gedeonhoz s azóta ő vitte a háziasszony 2205 2| volt a csendes lakónak. Sas Gedeonnak már nem telt ilyen fényüzésre; 2206 2| elbocsájtotta az öreg Sas Gedeont, jó utravaló volt neki a 2207 6| kis cigányos dáridóra a „gemütliche Kaiserstadt”-ban, ahol ugyan 2208 2| az embertelen párbajnak gentlemanek közt nem lett volna helye, 2209 2| Jenőhöz füzte. Mióta a büszke gentry annyira megváltozott s udvariasságába 2210 2| megnagyságolta, pedig tudajdonképen a gentry-vér bujtogatta a bizalmasság 2211 2| Jenő is alább hagyott a gentryskedéssel, Ákos félig tréfásan, félig 2212 2| ismételte Jenő halkan, gépiesen.~ ~- Azok a szép idők, a 2213 6| bankár urnak libabőrös lett a gerince, mikor ezek igy hármasban 2214 5| legalább is kétszer Berki Gézáéknál végződött.~ ~Csöngetni akart 2215 12| párát megizzasztotta az erős gimnasztika, csakugy gőzölt. A kis katona 2216 12| mintha egy megdicsőültnek a glóriája verődnék vissza a magasságból.~ ~ 2217 3| fejét s elszunditott: a glóriát is látni véltem halántéka 2218 11| szép is ez a kis szőke, göndörhaju, eleven ördög, különben 2219 11| ugy illenek, hogy rövid, göndörödő hajat viseljen; a fiatal 2220 4| sőt száraz volt. Ujjai görcsösek. Érintése a tehetetlenség 2221 2| gondolatra is elkezdett remegni s görcsösen szoritotta meg a Jenő kezét.~ ~- 2222 2| Azt még tudom, hogy nevető görcsöt kaptam abban az itélethez 2223 4| volna magát, ahonnan a tova gördülő régi világra szinte a magasságból 2224 5| halálunk lenne. Határtalan gőgje nem birna el ily sértést; 2225 2| golyókat rejtő dobozba. Mikor a golyóját megnézte, elsápadt. A fekete 2226 12| szivét.~ ~Mikor a bosnyák golyók fütyöltek körülötte, tudott 2227 2| bele az idegen a végzetes golyókat rejtő dobozba. Mikor a golyóját 2228 2| megnézte, elsápadt. A fekete golyót tartotta ujjai között.~ ~ 2229 11| s disznóoldalast rendelt gombóccal, hogy éhen ne maradjon a 2230 11| behozta a disznóoldalast meg a gombócot s a költő érdeklődése ezáltal 2231 2| elé s meghagyta neki hogy gondja legyen a lovacskára.~ ~Gyermek 2232 10| neve. Látta, hogyan nőnek a gondok a nyakára, anélkül, hogy 2233 2| csak anya volt, ki arra gondol, hogy nemsokára látni fogja 2234 5| elterelni figyelmét saját gondolataitól.~ ~A lépcsőn ugy futott 2235 1| erőm hozzá. Hanem annak a gondolatától, hogy édes jó feleségemet 2236 2| aki arra való, hogy minden gondolatával egyetlen férfié legyen. 2237 6| evett a tudás fájáról: még gondolatban sem tudta volna megbántani. 2238 11| célzással beiktatva ebbe a gondolatleltárba.~ ~Balatoni Elemér tisztában 2239 11| gyönyörrel adta át magát annak a gondolatnak, hogy ime, azóta már bizonynyal 2240 2| feszerőt.~ ~Mindenféle zavaros gondolatok támadtak agyában, melyeknek 2241 10| hirtelen megválni attól a gondolattól, hogy az ura nagyon méltatlanul 2242 2| össze, egyébként egyetlen gondolatuk, egyetlen vágyok nem volt 2243 8| nézd! a bolond ángollal egy gondolatunk volt!...~ ~Aranyhajért aranysörény!...~ ~ ~ 2244 3| bucsura járnak az emberek.~ ~Gondolhatod, mily üdvösséges odaadással 2245 2| igy szólt a lelke mélyén: gondolhattam volna, hogy nem ok nélkül 2246 3| tudta, mit mondjon, mit gondoljon, ösztönszerüleg cirógatta 2247 2| igen szokta valami mély gondolkodással megerőltetni a fejét. Mindössze 2248 2| ilyen egyszerü és egyenes gondolkodásu embernek könnyü szerrel 2249 9| kilencvenkilenc százaléka igy gondolkodik: „Meghalni hagyján, ha csak 2250 2| pillanatokban a legnyugodtabban gondolkodjék, rászólt Simonra, a ki véletlenül 2251 2| a falakat; minél tovább gondolkodom s minél erősebben nézek 2252 11| eloltotta a gyertyát, még sokáig gondolkozott, mert az ivóból hallatszó 2253 11| folyvást érdekes tervén gondolkozva, ihletett s átszellemült 2254 2| mint az igaz.~ ~- Te Rózát gondolod, - mondta elpirulva, mintha 2255 2| irjatok verseket, én majd gondoskodom szórakozásáról.~ ~Minthogy 2256 2| elé; ő neki csak az adott gondot eddig, hogy a kezébe kapott 2257 4| ereje fölé. Összecsapzott, gondozatlan haja olyanná tenne folyvást, 2258 2| hogy jobban megnézze apja gondozóját s nagyon meg volt lepve 2259 3| ha megtudta Blitzné, a gondozónk. Nem is történhetett máskép, 2260 5| Szegény leány voltam s ő gondtalan jövőt kinált. Az édes mamám 2261 2| élet, tele reménységgel és gondtalansággal.~ ~Hány éve annak?... van 2262 2| Ki volt ez a Róza? ez a gondviselésszerü lény, aki, ugy látszott, 2263 2| most is a testvérek, meg gondviselőjük, az özvegy. A forró augusztusi 2264 8| Felkacagott.~ ~- Oh te gonosz ángol! óh te kujon! aranyhajért 2265 2| jóságos hangon, de annál gonoszabb arcjátékkal biztatta az 2266 5| kedvéért valami erősebb fajtáju gorombaságot, mikor ez a könnyelmü életü, 2267 12| sárga egyre jobban fujt s gőzfelhőbe burkolva dagasztotta a havat. 2268 2| olyan volt rá nézve, mint a gőzgép szellentyüje, mely szabályozza 2269 2| mintha párnákon feküdnék. A gőzmozdony gyorsaságával érkezett meg 2270 12| erős gimnasztika, csakugy gőzölt. A kis katona még kevésbbé 2271 12| Holnap elmegy a sárgán Gracsanicáig, holnapután Dobojig, onnan 2272 12| Késő este volt, amikor Gracsanicára érkezett.~ ~Ott alig tudták 2273 10| megvetést olvasna le.~ ~A gránitkövezet kockáira bámult folytonosan. 2274 10| volt az, aki addig-addig gratuláltatott magának ösmerőseinkkel, 2275 8| neki szivesen. Nemes leány, grófkisasszonyt, ha akarta volna. Nincs 2276 3| kacagott mind a kettő s gügyögve csókolózott.~ ~- Mariskám!... 2277 6| egy különös edényt, meg gummicsöveket vett elő a sok orvosi eszköz 2278 6| ujra pöfékelt. Elkezdett gunnyasztani s a kocsirázás lassankint 2279 3| rejtsen el a világ elől.~ ~Sok guny és sok elégedetlenség volt 2280 13| vérem.~ ~De a forró vér gunyjára elkékült az arca. Bizony 2281 10| asszony sértődve s fölényes gunynyal. Még meg talál ártani az 2282 8| mintha csengő kacagással gunyolná ki az epigonokat... Nincs 2283 2| programmból s igy bátyja gunyolódásától nem kellett tartania. A 2284 5| Mikor a jámbor filisztert gunyolta benne, éppen a neje előtt. 2285 2| mintha nem hallotta volna a gunyos megjegyzést s büszkén és 2286 11| Mindjárt az első lapon gyakorlatlan irással volt megörökitve 2287 12| állomásaikra. Még katonai gyakorlatot sem lehetett a szabadban 2288 1| vagyok, amelyben csakis gyakorlott ügyvédi elme segithet rajtam. 2289 2| apránkint tapasztalok s minél gyakrabban látom jelét annak, hogy 2290 2| ott letették egy hosszu gyalulatlan tölgyfa-asztalra, melyen 2291 2| rajtam lenne a sor, hogy gyámolitsam, miután abban a labirintban 2292 2| édesnek találna azt, hogy egy gyámoltalan kis teremtésnek a védője 2293 4| álló vállaiba s a puposság gyanuját keltette. Vizenyős kék szeme 2294 2| mikor fekete kávét kért, gyanus szilvalevet kapott; ez a 2295 2| védte az ellen a gyöngéd gyanusitás ellen, mely bátyja tervének 2296 8| a melyiknek a fénye ne gyarapodnék egy olyan tehermentes nagyszerü 2297 9| gyermek és szorongva, mint a gyarló bünös, mondogatta: „istenem, 2298 13| komor épület, melynek örök gyászát a nyár zöldje, meleg napsugara 2299 2| összecsődült nép közt s gyászfátyolos kalapjával integetett jobbra-balra, 2300 2| fejjel, nyugodtan lépdelt a gyászmenet közt: amit ő érzett, az 2301 9| azóta „néni” lett, örökké gyászoló kis néni. Furcsa, mindig 2302 2| és külsőségekhez köti a gyászt; épp ugy nem feledem soha 2303 5| amikor tanulmányai közben, gyáva vergődéssel, egy hang nélkül 2304 4| semmi félelmes sem vala. Sok gyávaság, temérdek élhetetlenség 2305 2| Neki voltak a legszebb gyémántjai s fogata vetekedett bármelyik 2306 8| boszulni önmagát, hogy olyan gyengeszivü és még törődik a világgal; 2307 8| változik, patája alig érinti a gyepet, arany sörénye sárga fénynyel 2308 2| látszik, mint szenvedés. Gyér haja balról jobbra át van 2309 10| lesz csend? adta rossz gyereke! (Nyilván a mama jött be 2310 10| korosodni, s hogy ha mégis gyerekek lesznek, az nagy ribillió 2311 2| jobboldalt a ministráns gyerekekkel meg a kántorral és elkezdte 2312 12| kimélni akarta a szegény gyereket.~ ~- Beteg a mamám! - dadogta 2313 10| állt a küszöbön a szopós gyerekkel. Jóval fiatalabb volt mint 2314 6| akinek felesége és siró gyermeke van, nem igazi katona többé; 2315 2| sorsa érdekel most, hanem a gyermeké; az orvos aggasztóan nyilatkozott, 2316 1| el. Hadd legyen jó helyök gyermekeinek; hadd játszhassanak, hencsereghessenek 2317 9| maga körül a falubeli apró gyermekeket, azoknak mindnek „nénike” 2318 2| jéghidegen, a ki mindenem volt; a gyermekemet letépték a keblemről s elrohantak 2319 2| az apja.~ ~- Adja nekem a gyermekét, - szólt egy elfuló hang 2320 2| semmi egyébbel, futott a gyermekhez. Szegény kis Bandi halálsápadtan 2321 5| hervadó asszonyt, akit kis gyermekkora óta ösmert, akit látott 2322 2| viszont a tarlókat, melyeken gyermekkorában hamvas szedret, piros pipacsvirágot 2323 5| nyomorultul szerencsétlennek látta gyermekkori barátnőjét: néma düh fogta 2324 11| örömüket abban találják, ha gyermeköket boldognak tudják. Ezt az 2325 2| alól szánakozva nézett a gyermekre, a ki az erős, delejes tekintet 2326 2| magában, - aki vénségére ilyen gyermekséget művel? Hát nem nőtt még 2327 2| csak nézte-nézte a pislogó gyertyalángot, mintha attól a kis tüztől 2328 11| térjen. Mikor eloltotta a gyertyát, még sokáig gondolkozott, 2329 2| szoritott s Ákos az egyik gyertyával átment a harmadik szobába, 2330 10| karon fogta Gábort!~ ~- Gyerünk no, - sürgette - hogy annál 2331 2| volna, hogy rá fog kiáltani: gyilkos!~ ~Mig az orvos a faluból 2332 2| azután feleded, hogy majdnem gyilkosa vagyok az urának!~ ~- Bolond 2333 2| után magokkal rántják a gyöngébbeket. Igy volt Ákos is Rózával. 2334 2| ment hozzá és félkarjával gyöngéden megölelte mint az igazi 2335 2| juttatott a vagyonból ez a gyöngédség. Mint elsőszülött, katonás 2336 2| hogy számon tartsa a szülői gyöngédségeket s azt a nehány ezer forintot, 2337 2| megváltozott s udvariasságába gyöngédséget is vegyitett, Róza őszintén 2338 11| hogy a kék szint szereti, gyöngédségre, hűségre mutat, ami mind 2339 3| Petriné észrevette, hogy gyöngén bólint s egy kicsit elpirul. 2340 10| két fényes, cseppfolyós gyöngyöt, amely a szemébe lopakodott.~ ~„ 2341 7| elmulásuk, valami őrült gyönyörében a mámornak.~ ~Az asszony 2342 2| sejtés kimondhatatlan nagy gyönyörétől hol elsápadt, hol elpirult.~ ~ 2343 3| a keserü hangulatot.~ ~- Gyönyörüek?!... oh édesem, igazán nem 2344 2| gyermek a Sasok kastélyában.~ ~Gyönyörüen fejlett tizenkét éves kis 2345 2| aranyom.~ ~Kis apa!... a világ gyönyörüsége volt ebben a két szóban. 2346 2| volt telve a saját lelke gyönyörüségével.~ ~- Igen, az én szegény 2347 2| lassankint Ákoshoz.~ ~Oly gyönyörüséggel nézte fiát a ponnyn, annyira 2348 2| Volt akkor Budapesten egy gyönyörüszép asszony, egy bankár özvegye, 2349 2| attól fogva éjjel-nappal gyötört. A gazdaságot nem volt ki 2350 5| át egész lelkét a belső gyötrődésnek. Nem birta ki soká, belehullott 2351 4| Érezte megint azt a nagy gyötrődést, amin azóta átment a szerelme 2352 13| variolákat, dyssenteriákat gyógyitanak az örökös sablonok szerint; 2353 1| szomoru épületben, amely gyógyithatatlan elmebetegek számára épült.~ ~ 2354 6| várná, hogy kész legyen gyónásával; néha megakadt, kereste 2355 9| nem bün-e, hogy még meg is gyónta. Egy inget őrzött; azt szorongatta, 2356 2| párnákon feküdnék. A gőzmozdony gyorsaságával érkezett meg a kastélyhoz, 2357 11| volt a szobában s lázas gyorsasággal irt tele két teljes lapot 2358 2| nehezedett, egyszerre fürgelábu, gyorskezü lett valamennyi. A másikról 2359 6| érkeztem Budapestre Bécsből, a gyorsvonattal. Hét óra ötven perckor, 2360 2| bizony megint meg kellett győződnie arról, hogy egy csöppet 2361 8| lelkes lénynek. Meg volt győződve róla, hogy ezen a lovon 2362 9| két szemével. És ha nem győzte kivárni: szemrehányással 2363 2| ilyenforma embert ez alá a gyüjtőnév alá vonják: roué; - ha a 2364 12| havat s forgó oszlopokba gyüjtve turja a jégmorzsákat, száguld 2365 2| lassan haladt a gyászos gyülekezet a kápolna felé, melyben 2366 4| nem nyugvó, nem szünetelő gyülölséget, ami mindenki iránt titkon 2367 2| hogy van szivem.~ ~Köny gyült a szemébe s megtörve nézett 2368 11| olajnyomatok, csendéletfélék, gyümölcs meg fácán és nyul mindegyikén. 2369 13| osztályban, akit egymagam le ne gyürnék, ha rákerül a sor. Én nem 2370 2| teritőt felhajtotta, látta a gyürödéseket a lepedőn, meg a párnákon, 2371 10| kivánt. Izgatottan mondta: Gyula kérlek, megint itt járt 2372 4| leghalványabb szikrája nem gyulhatott ki benned.~ ~Igy lenne-é 2373 10| női hang harsant fel: - Gyuluska megverlek! lesz csend? adta 2374 2| nézett Jenőre, aki egykedvüen gyurogatott két ujja közt egy kenyérgolyóbist. 2375 4| várt, amig királynője a habfehér ágyon szunnyadozott, mert 2376 1| dolgozhatott már, amikor csöngetés háborgatta meg. Abban a hitben, hogy 2377 8| pillanatban kiemelkedhetik a háborgó hullám, amelynek hiába keresi 2378 2| Hát neked van-e?~ ~Ákos habozás nélkül felelt.~ ~- Én itt 2379 10| gazella-utcában.~ ~- Várj meg kérlek, hadarta Laci, maradj itt a kocsin, 2380 12| Nincs pénzem, - szólt a hadnagyocska, kedvetlenül.~ ~- Hm! pénz! - 2381 12| morózus arccal várta Bánki hadnagyot, a harmadik zászlóalj legfiatalabb 2382 12| Egy vidám kis hadnagyról.~ ~Ritter von Haggart ezredes 2383 2| De Ákost egy ellenséges hadsereg se tartóztathatta volna 2384 7| utazott.~ ~A gazdaságot nem hagyhatta. Sietnie kellett, mert otthon 2385 9| igy gondolkodik: „Meghalni hagyján, ha csak annyi a halál, 2386 10| No, ami azt illeti, hagyjuk, vágta oda meglehetősen 2387 2| ha ez a Róza egyszer itt hagyna bennünket, pedig a milyen 2388 4| kezem, fogja, csókolja, hagyom!”...~ ~Valamikor ő is mosolygott, 2389 9| Riadót fujtak és itt hagyták a falut. Vissza se jönnek 2390 2| eltünt már az országuton, ott hagyva kis gazdáját a halálveszélyben.~ ~ 2391 7| vigyázzon...”~ ~Somnak a hajaszálába is belenyilalik, amint tovább 2392 11| illenek, hogy rövid, göndörödő hajat viseljen; a fiatal emberek (!) 2393 9| szivta képzelt maradványát a hajdanta meleg párázatnak, amit az 2394 2| megkedveltesse. A közös hajlamok s a férfias dolgokért való 2395 13| Krónikus anaemia, ugy-e? hajlandóság a chlorosisra, ez idő szerint 2396 10| szivében. Volt ugyan egy kis hajlandósága, hogy a mai napra beszüntesse 2397 2| akaraterővel, munkára való hajlandósággal. Most valami világosság 2398 10| a vállát. Nem csuda, ha hajlandóságot érez az elfáradásra; ha 2399 2| környéket; lent, a völgy hajlásában, tarka csoportok futkostak 2400 2| nő, meg egy férfi. A nő hajlékony, karcsu, kissé sovány; arca 2401 2| óra-inga, mely jobbra-balra hajlik s nem talál soha megálló 2402 11| az év melyik napjának a hajnalán született.~ ~Hogy nyitva 2403 2| bizonytalan tengerén, mint a hajó, melynek kormánya tönkre 2404 1| jobban megkötözött, mintha hajókötelekkel szoritották volna le tagjaimat.~ ~ 2405 10| előtt valamelyest meg kell hajolnom. Egyébiránt becsületemre 2406 13| élet-halál urai legyünk, mint a hajóskapitány a tengeren. S ha én itt 2407 2| öltözékére, azután folytatta: - Hajszálon mult, hogy a temetésről 2408 2| mint a korhadó fa, mely uj hajtásokat nem hoz többé s a meglevőkből 2409 6| ültem bele egy bérkocsiba s hajtattam a nyugati pályaudvarba;... 2410 12| akik a lórit fölváltva hajtották, el nem tudták képzelni, 2411 12| tisztjét, hogy két tenyerébe ne hajtsa a fejét és kétségbeesett 2412 2| arra való, hogy uj sarjat hajtson.~ ~Ebben a nagy épületben 2413 8| nyakába ugrott az az aranyos haju boszorkány, és elkezdte 2414 2| lelkesedéssel hallgatta, mint halad a gyermek a gyönyörü müvészetben.~ ~ 2415 2| jobb, gondolta. A lassu haladás egy örökkévalóság lenne 2416 13| beösmerné? Vagy talán ön az, aki haladásomnak utját állja? Tudom, hogy 2417 2| tenni, gyorsabban kellett haladniok; a kis ponny vérszemet kapott 2418 13| sulyosbodva; egyébiránt haladó melancholia...~ ~Szegény 2419 1| követném őt az önkézzel okozott halálba.~ ~Egy hét mulva a feleségemet 2420 1| mélységnek, de megbénulok a halálfélelemtől; pedig meg kell halnom, 2421 2| tele tüdővel s megcsipte a hálálkodó özvegy állát. Jenő csak 2422 1| kerülhetem; már pedig mindenféle halálnemtől iszonyodom, csak a gyorsan 2423 7| van, hogy a levélke irója halálosan betege már annak, hogy nem 2424 2| amerikai párbajt vivjanak a halálra sértett felek, minthogy 2425 2| gyermekhez. Szegény kis Bandi halálsápadtan és mozdulatlanul feküdt 2426 5| nem ösmered. Az is éppugy halálunk lenne. Határtalan gőgje 2427 2| ott hagyva kis gazdáját a halálveszélyben.~ ~Jenő egy pillanat alatt 2428 3| glóriát is látni véltem halántéka körül. Az istenek kiválasztottját 2429 2| ravatalon, egy kis sebbel a halántékán.~ ~Én nem tudom, hogy miből 2430 6| szakitsa félbe; kimerülten s a halántékát szorongatva, igy fejezte 2431 2| özvegy el volt ragadtatva. Hálás szive nem talált szót, melylyel 2432 2| a fiunak fütyölni. A kis hálátlant mintha kicserélték volna. 2433 2| megfonnyasztotta; ettől a bágyadt, halavány zöldtől nem nagyon juthatott 2434 5| férjhez mentem hozzá, mert haldokló anyám ugy kivánta. Szegény 2435 12| szenvedő, beesett arccal, haldokolva és ő érte imádkozva feküdt 2436 3| olyankor, hogy hallgatódznak és halkabban beszéltünk, hogy meg nem 2437 8| csudás világa, a játszó hallal, a tarka-barka korallerdővel, 2438 2| mintha az apja dorgáló szavát hallaná: „Ákos, legyen eszed, ‘iszen 2439 10| ajtót. Nem jó, ha mindent hallanak a gyermekek. Becsületemre 2440 2| mintha apánk biztató szavát hallanám: siessetek!... Azt a szomoru 2441 2| válogatta a szót, mások hallatára tréfált vele.~ ~Ákos kacagott; 2442 11| gondolkozott, mert az ivóból hallatszó kurjongatás, meg a folytonos 2443 6| Kivülről segélykiáltások hallatszottak.”~ ~„Emlékszem, hogy emberek 2444 1| megtudja, érteni fog; - hallgasson csak ide.”~ ~„Ezelőtt tiz 2445 6| az ezredes most ugy sem hallgatná meg; a leányasszonyka meg 2446 3| azt hittük olyankor, hogy hallgatódznak és halkabban beszéltünk, 2447 4| szorongatva, nyitott szájjal hallgatódzott. Ha sokáig csöndes volt 2448 2| körülmények közt soha meg sem hallgattam volna; hogy tudniillik amerikai 2449 10| pattant fel ujra a férfi, hallgattasd el azt a komisz kölyköt, 2450 4| Megszakadó szivedre nem hallgatva: fuss!~ ~Menekülj! Menekülj!”~ ~*~ ~ 2451 10| hangon beszélt, hogy kint ne hallják. A suttogó kiabálás kimeritette. 2452 7| vágygyal, hogy oly dolgokat halljon, amik minden gyanut tökéletesen 2453 1| Nagyon örvendek, uram; - halljuk az esetet, - mondta s üléssel 2454 1| lehet kibirni. Meg kell hallnom. És nincs más, mint a méreg, 2455 13| látni; orvosa voltam s ugy hallom, vágyik utánam. Valamelyik 2456 1| tegyen, mintha tudna erről hallomásból. Arckifejezése mindazonáltal 2457 8| palotájába. Fél éjszakán át hallották a szolgák hogyan dübörög, 2458 2| bántál, akik hizelgésekkel halmoztak el; annál jobban csudálom 2459 2| megdézsmálja s teherrel, adóssággal halmozza miatta az ősi birtokot. 2460 2| elszegényedve elfeledve, ki fog most halni, mint a korhadó fa, mely 2461 1| angyalomnak meg kellett halnia.”~ ~Az orvos egy kis szünetet 2462 2| volt s hozzá még ugyszólván halottaiból föltámadott, igy hát mindenki 2463 2| lassu, vontatott szóval a halottat.~ ~Köröskörül csöndesen 2464 2| megállottak egy kicsit a halottvivők. A félkaru ember kinyujtotta 2465 10| sürgette - hogy annál hamarább visszajöhessünk.~ ~*~ ~A 2466 7| megbolondult volna, ha most hamarjában uj bizalmat nem merithet 2467 1| tárgyalásait elvégezte, hamarosan evett valamit a vendéglőben, 2468 10| szólt a nő pikáns, lassu hanghordozással, mialatt szája körül megvető 2469 3| mindig látom arcán s kiérzem hangjából a félelmet, hogy vajjon 2470 12| elé, aki szokott szigoru hangján igy szólt hozzá:~ ~- Hadnagy 2471 2| apánkat néha én irántam hangolta nagyobb engedékenységre. 2472 2| mint egy utazó kereskedő s hangosan kacagva mondta Jenőnek:~ ~- 2473 5| kapott a karja közé s jogát hangoztatva, összecsókolt. Megrendülésem, 2474 6| kérdezte szigoruan, erősen, hangsulyozva az első szót. Azután gunyosan 2475 10| be a konyhából.)~ ~A nagy hangtól a legkisebb, aki eddig még 2476 11| Valósággal elfogták a mélabus hangulatok s folyvást érdekes tervén 2477 1| ami némileg előzékenyebb hangulatra késztette Vadait.~ ~- Nagyon 2478 2| kellemes meleg tette barátságos hangulattá. A többi tizenegy szobára 2479 2| még is rendkivül derüs hangulattal töltötte meg az egész környéket; 2480 3| Mariskám!... Ilusom!... hangzott eközben, gyöngéd hizelgéssel.~ ~ 2481 9| isteni boldogsága még a hantok alatt is az a szakadatlan 2482 2| reménységgel és gondtalansággal.~ ~Hány éve annak?... van vagy harminc. 2483 6| de azt ne láthassa, hogy hányan.~ ~Mikor végre a vonat lassu 2484 2| sok csecsebecsét egymásra hányatta ládákba, a butort eladta, 2485 2| mondtam. Nekem elég volt a hányattatásból, pihenni vágyom. Ötven esztendő 2486 2| vonva s azzal a természetes hányi-vetiséggel, ami minden helyzetben jellemezte, - 2487 2| ringatott a sors, hogy akárhogy hányódott-vetődött, valami nagyon meg nem üthette 2488 11| nagylelkek nonchalance-ával hányta magára öltönyét. Egész viselkedése 2489 5| megtudhattam később, hogy nem a harag indulatától szikrázott ugy 2490 5| annyira szereti?”~ ~Büszkén, haraggal pattant föl.~ ~- Én?!~ ~ 2491 1| mindaddig, amig az Isten haragja utamba nem hozott egy démont, 2492 4| hasonlók mihozzánk. A vadállat haragját, ingerlékenységét sejtjük 2493 9| nem suhan-e be rajt’ egy haragos árnyék. De azért csak nézte 2494 2| kriptája volt. A falusi templom harangjának bus kongásába csengő sirassál 2495 2| ahhoz semmi köze másnak.~ ~A harangozó egyhangu szomoru dallammal 2496 10| fogcsikorgatva.~ ~Ütni, harapni, tombolni szeretett volna. 2497 8| szétnyulik a megelégedéstől a harapós buldogg-arc, mikor félreszólitja 2498 10| magában Gábor s dühösen harapott bele a szivarjába.~ ~Valahára, 2499 5| semmit se lásson s véresre harapta a száját. Ezek a pillanatok 2500 1| feleségem, akit a sok lelki harc már félig őrültté tett azt 2501 2| ugy tett, mint mikor a harci tüzben az ellenség által 2502 2| modorában beszélt el neki harcias történeteket. Bandi szinte 2503 10| A nemes lovagok, akiknek harcra kellett volna kelniök a 2504 2| ágyugolyó-szántotta, véráztatta harctéren. A kapitány fölemelt fejjel, 2505 6| Rotschildék barátja. (A kapitány harmadszor is meghajolt.) Nagyon szigoru 2506 6| velem jönnek.~ ~Beültek hárman egy bérkocsiba. Az ezredes 2507 6| gerince, mikor ezek igy hármasban eléje defiléztek.~ ~Az ezredes 2508 2| szabadon a friss mennyei harmat. A kis bágyadt mell egyszerre 2509 7| vissza az erdőn át.~ ~A harmatcsöpptől fényes lombok alatt sietve 2510 2| formán sem látszott többnek harmincnégy-harmincöt évesnél. Néha ráesett tekintete 2511 8| Péter?~ ~- Kincs! Kincs! háromszor is kincs!~ ~- De nagyon 2512 10| egy ajtó s éles női hang harsant fel: - Gyuluska megverlek! 2513 2| félig nyilt ajtaja mögé s a hasadékon bekukucskálva, lelkesedéssel 2514 12| dagasztotta a havat. Néhol hasig csuszott bele; olyankor 2515 9| olyan borzasztó volt a hasonlatosság.~ ~Szegény kis néni egész 2516 4| semminek sem! Ahol a levegő hasonlit a paradicsombeliekhez, amely 2517 9| rajt’ egy fehér árny, amely hasonlitana a deli katonához.~ ~Hányszor 2518 4| emberlények volnának, csak hasonlók mihozzánk. A vadállat haragját, 2519 2| tudod, hogy nem hagytam használatlanul az alkalmakat arra, hogy 2520 2| langyos pocsolya ugy se használhat; de mit tegyen hát, hisz 2521 7| alkalmasint a hidegvizkurát használták itt. A kahicsoló szép asszony 2522 1| épületben. Az irodának nagy hasznára válhatott, ha a törvényszéki 2523 2| ha kérdezik tőle. A kis haszontalan, hiu arra, hogy olyan jó 2524 2| Hogy kedvében járjon a kis haszontalannak s többet lehessen mellette, 2525 3| megemlékeznem, édes Mariskám. Hat hétig bolyongtunk a világban 2526 13| hogy a vesania egészen hatalmába keritette. A mint a kocsiból 2527 4| kuszált alakjáról. Az igazi, a hatalmasan csunyák bősz dacosságának, 2528 2| csudálom az igazi nőiesség hatalmát, mely az olyan fenevadakat 2529 4| magamagát fölülmuló isteni hatalom teremtette.~ ~Igy élt volna 2530 1| oly dolgokat, amiktől a hátam is borsódzott, pedig tudom, 2531 12| még aznap tovább indult a határ felé, egy nyitott l ó r 2532 2| néha a beszámithatatlanság határáig megy.~ ~Volt akkor Budapesten 2533 12| Dobojig, onnan vasuton a határállomásig. Ha hazaér, értesitsen rögtön.~ ~ 2534 5| hervadni kezdő, fiatalsága határán levő asszony csak tovább 2535 2| nem lépték át a fiatal kor határát, de azért eszökben sincs 2536 12| Megjegyzem, hogy az időt, amit a határig tölt el az utazással, nem 2537 5| is éppugy halálunk lenne. Határtalan gőgje nem birna el ily sértést; 2538 4| firtatott. Csak boldog volt; határtalanul boldog. Magában könyezett 2539 8| amint diadallal átsuhan a határvonalon, fölnyerit, mintha csengő 2540 2| eszméletének fölvillanása olyan hatással volt rájok, mintha már a 2541 3| hogy vajjon tud-e valami hatást kelteni? Hogy nem únom-e 2542 8| legény lett volna, a kit hátgerincsorvadástól kellett félteni, de inkább 2543 2| szöcskét.~ ~Minthogy Ákosnak háti lova volt, sokszor kimélte 2544 4| erősségök a csunyaságuk: hatnak vele. Félelmet, sőt aggodalmat 2545 1| léleknek. De azért mégis hatottak rám azok a dolgok.~ ~Azt 2546 1| Egyébiránt tessék megitélni.~ ~Hátradőlt székében s folyékonyan mondta 2547 6| magamat vetni rajta. De valami hátráltatott. Kivülről segélykiáltások 2548 7| széjjel szórta a barlang sötét hátterébe.~ ~Folyvást ezt mondogatta 2549 2| ablakból, valahonnan az épület hátulsó szárnyából, világosság áradt 2550 2| mit értesz te ahhoz, te haudegen?~ ~Pedig a sors mégis arra 2551 12| keresztül torony iránt a félöles havon.~ ~Egy bokorban zörgést 2552 13| aki szegény, az őrültek házába került. A szegény asszonyt 2553 2| érintésére visszahuzódik házacskájába?!~ ~Pedig az a terv, mely 2554 12| vasuton a határállomásig. Ha hazaér, értesitsen rögtön.~ ~A 2555 2| lelket vinné második férje házához, a melyet csak leánykeblekben 2556 10| feleségem meglepett, váratlanul hazajött Szliácsról. Most nem mozdulhatok 2557 2| esetben délutánra mindig hazakerült, most csak az éjszaka vetette 2558 8| IV.~ ~Mikor azután hazakerültek, Mr. Millarnak az volt az 2559 7| minden elcsöndesült, Somné hazaküldte a kocsit; azt mondta a kocsisnak, 2560 10| hogy a „bárónő” egy kissé hazárd, hogy csak fejkötő alá akar 2561 9| szüleit. Beleegyeztek a házasságba.~ ~S az oltár után következett 2562 10| magában élő ember, aki ha házasságra mert gondolni, legfeljebb 2563 10| Éppen ma volt tudniillik házasságuk évfordulója. A tizedik, 2564 2| vágyakozás, hogy az ősi házat, mely tétovázó pályafutásának 2565 6| lerohantam a lépcsőn, ki a házból, ösztönszerüleg ültem bele 2566 2| Gedeonhoz s azóta ő vitte a háziasszony tisztjét. A másik, a férfi, 2567 9| egyenruhás vendég bekopogtatott háziasszonyához és bemutatta magát.~ ~A 2568 2| teljesülése, - mert hisz a két házigazda beleegyezése azt jelentette, - 2569 11| szolgálót, hogy csinos-e a házikisasszony. A buta teremtés nagyot 2570 1| helyettesitette Király a háziorvost, aki elutazott s aki az 2571 2| Zsarnoka volt az egész háznak.~ ~Néhány nap mulva, mikor 2572 2| Ugy látszik, kifogyott a háznál az olaj s itt a faluban 2573 2| csinálsz rendet, ügyelsz a háznépre, mig én a pusztát járom; 2574 9| kiváncsiság ide hozott is egy-egy háztüznézőt, még csak maga elibe sem 2575 10| kalandról van szó. S én most hazudozzam a kedvéért, mint egy cseléd.~ ~ 2576 10| Erigy a pokolba, vén hazug! engem ugyan el nem csalsz 2577 5| tegezték egymást. Ez a te hegyeket dönt le és tengereket szárit 2578 4| Egy kis faház volt ott a hegyen. Egy kis emeletes alkotmány, 2579 10| beleszalad az ellenfele hegyes kardjába.)~ ~Tizenegy órakor 2580 4| mindent kijózanitó és felüditő hegyi levegő megrészegitett: aggódó 2581 12| hogy olyanra a legvénebb hegylakók sem emlékeznek. A Boszniában 2582 4| madár sem szólott. A magas hegyvidéken csupán csak egy lény mozdult: 2583 6| végső kimerülésig üldözött a héja. Azután szó nélkül emelte 2584 2| árnyéka; a merre a szép Helén megfordult, Wallont is mindig 2585 4| Kornéliusz ugy áll egy helyben, mintha megidézték volna. 2586 2| mondta. - Egyébiránt a te helyedben hamar kitalálnám, hogyan 2587 2| hogy egyszer csak hült helyemet leled. Hát feleded, hogy 2588 2| kettőjök közül ő az, aki sokkal helyesebben fogja fel az egész életet. 2589 2| abban, hogy ugy van jól és helyesen minden, a hogy ez a finom, 2590 2| a függőlámpa nem égett. Helyette két szál tejgyertya pislogott 2591 1| nevet, sőt egy izben majdnem helyettesitette Király a háziorvost, aki 2592 1| Józsefvárosban, családját inkább ott helyezte el. Hadd legyen jó helyök 2593 1| helyezte el. Hadd legyen jó helyök gyermekeinek; hadd játszhassanak, 2594 2| mert első vivója volt a helyőrségnek.~ ~Azok közé az elkényeztetett 2595 10| a csöndet és békességet helyreállithatja.~ ~- Édesem, tedd meg a 2596 1| lakására, hogy a tényállást a helyszinén felvegyük. Hol is lakik 2597 10| képzeld, mily borzasztó helyzetbe hozott a feleségem! Csak 2598 2| az utat, a mely a kényes helyzetekből legbiztosabban kivezette: 2599 2| hogy komolynak tartja a helyzetet.~ ~Jenő olyan volt mint 2600 1| gyermekeinek; hadd játszhassanak, hencsereghessenek szabadon a füben.~ ~Körülbelül 2601 3| hogy sok kellemetlen zöld hernyó mászkált ott s mindig összefentük 2602 9| kezdett jutni, amig csodaszép hervadással el nem jutott odáig, hogy 2603 5| fogsz válni tőle.~ ~Az immár hervadni kezdő, fiatalsága határán 2604 5| egy még fiatal, de már hervadó asszonyt, akit kis gyermekkora 2605 5| éves koráig. Ezelőtt vagy hét-nyolc évvel még vigan kapta volna 2606 9| az égről.~ ~Elment a hire hetedhét országra, hogy ebben az 2607 7| mindig önről beszél.~ ~Som a hetedik égben volt.~ ~- Hát igazán, 2608 6| elválasztja epedő párjától néhány hétre; hát még ha arra kerül a 2609 2| s végig nyult a divánon hevenyészett ágyon, füléig huzva a bundát. 2610 10| pihenésre.~ ~Egy kis félórával hevert ma tovább, mint máskor. 2611 4| A fehér asszony heves ajtócsattanásra riadt fel 2612 2| élet és a szeretet melege hevitett itt mindent, visszatérhetnek 2613 3| lelkesedést sokkal inkább heviti a pezsgő. - Én látom azt 2614 2| Visszaemlékezett arra a hévre, melylyel Jenő a fiut magának 2615 10| célzatosan emlegette élete hiábavalóságát. Meg kellett, hogy szálljon 2616 10| persze. Most még csak az hiányzik, hogy morális prédikációt 2617 5| Szórakozottan nézett körül, valami hiányzott még. Végre kitalálta. A 2618 8| látszó öles termetében volt a hiba. Pedig hogy tudott nézni 2619 2| rémülettől, lement vele a hid mellé az árokba, a hol egy 2620 2| nagyobb engedékenységre. De hidd el Ákos, sohasem akartalak 2621 12| hőmérő. A farkasok az iszonyu hidegben veszettül vakmerőkké váltak 2622 2| jégkorszak.~ ~Sas Jenő valami hidegséget érzett átfutni a testén 2623 5| verje. Ugyis ösztönszerü hidegséggel, majdnem gyülölettel volt 2624 7| leány, akik alkalmasint a hidegvizkurát használták itt. A kahicsoló 2625 2| csititotta.~ ~Mikor az egyetlen hidon, mely utba esett, átrobogtak, 2626 5| annyi megvetés, oly valami hihetetlennek tetsző volt ebben az egyetlen 2627 10| kivül vagyok. Egy csöpp hija, hogy a világ leglovagiatlanabb 2628 2| életemben. Egyszer csöpp hijja volt, hogy utána nem mentem 2629 7| még éjjel is.~ ~Ha az a Himalaya, amely a Som lelkéről ebben 2630 5| elejti; a levélke azután himbálódzva, libegve, remegve ereszkedik 2631 5| kitavaszodott s ujra fehér virágot himbált az akác.~ ~- Hát akkor mért 2632 11| ujdonatuj könyv, rajta aranynyal himezve ez a szó:~ ~„Souvenir”~ ~ 2633 4| emlékeztetett, amelynek a környékén hináros mélységek vannak.~ ~Kornéliusz 2634 8| az is jól esik, hogy ez a hindu-pagodában másolt bálványalak olyan 2635 10| nagylelküen bátoritott. El kellett hinnem végre, hogy neki van igaza, 2636 4| láttára szinte hajlandó hinni az ember, hogy a természet 2637 8| való ez. Tönkre teszed a jó hiredet ezzel az élettel. A családok 2638 2| foghegyről mondta: Csak legalább hirlapjaim lennének s a zongorám itt 2639 2| mondta magában. Még a hirlapokról sem feledkezett meg; negyednapra 2640 10| másodkézből került tegnapi hirlapot egészen átengedte volna 2641 2| se lesz ebből tudós soha, hiszen benne is van egy kis Sas-vér, - 2642 1| háborgatta meg. Abban a hitben, hogy a cselédje jön, akit 2643 3| látogatást kaptunk eleget, - a hitelezőktől.~ ~Petriné lesütötte a szemét. 2644 7| látnia kell a feleségét. Nem hitt ennek a gaz levélnek, de 2645 2| plébános ur kalabriászpartira hitta a jegyzőhöz; sőt este a 2646 3| fölöttünk a lomb közt s mi azt hittük olyankor, hogy hallgatódznak 2647 2| eszökben sincs többé, hogy hiuk legyenek.~ ~A nagyvárosi 2648 2| csakugyan ilyen asszony, hiuságok nélkül való, aki arra való, 2649 2| volt olyan, ami a világi hiuságoknak kedvezett volna. Sas Gedeon, 2650 1| van, onnan int nekem és hiv, nézze! nézze!...”~ ~Aminő 2651 2| meg a plébános ur távirati hivására, hogy eltemesse az édes 2652 10| mellékajtón.~ ~Rohant a hivatalába. Utközben lesütötte a szemét. 2653 10| öltözködött, nehogy elkéssék a hivatalából.~ ~Irodatiszt volt, ezerötszáz 2654 2| országos vásár volt. Simon hivatalból elment, hogy gazdaember 2655 10| is a jó pártinak, hogy „hivatalnokné” lesz és beérte volna azzal, 2656 1| rendőrséghez, aztán az illetékes hivatalos közeggel együtt sietünk 2657 6| Tökéletes katona volt; hivatásszerü a legnagyobb mértékben. 2658 1| szemrehányással néz rám, hogy mért hivatkoztam ő rá, ha nem váltom be igéretemet. 2659 5| más, még ön sem. De azért hivattam, hogy mindent elmondjak; 2660 2| ugy látszott, arra volt hivatva, hogy azt a nagy ellentétet, 2661 9| boldogság abból, amit mennyeinek hivnak s a minek a leirásához még 2662 4| ugy rémlett neki, mintha hivnák. A nevét hallotta; tisztán 2663 4| mert rögtön lezáródott ez a hivó, beszélő, igérő szempár 2664 12| Most lesz, irták s egyre hivogatnak; pedig se fuvarom, se pénzem, 2665 12| nincs folyvást előtte, aki hivta, - összeroskadt volna.~ ~ 2666 4| marcangolnád a saját tagjaidat.~ ~Hizelegnél neki, de ő csak felsivalkodnék, 2667 2| valaha azokkal bántál, akik hizelgésekkel halmoztak el; annál jobban 2668 3| hangzott eközben, gyöngéd hizelgéssel.~ ~A kis borzas bezárta 2669 7| ölelés volt az. Az idegen hölgy, akit Som eddig még nem 2670 2| jelét sem adja az életnek, hörögve a rémülettől, lement vele 2671 12| mit szól majd a térdigérő hóhoz, amelyben nem találhat utat, 2672 1| töltöttem belé s aztán egy kis hókuszpókuszszal más-más üvegecskéből csepegtettem 2673 9| álmodhat tisztábban május holdfényes éjszakáján.~ ~*~ ~A megnyugvás 2674 2| dinnyés-tag nem több ötszáz holdnál, abból is jó 50 hold csak 2675 11| hogy vigye a nagyságos ur holmiját rögtön a szép szobába. Maga 2676 2| katonaéletében nem törődött a holnappal s csupán a pillanat önzése 2677 12| elmegy a sárgán Gracsanicáig, holnapután Dobojig, onnan vasuton a 2678 2| egyetlen férfié legyen. Még a holt férje emlékéhez való nagy 2679 2| rendesen későn ért haza s holtra fáradva ágyba kivánkozott.~ ~ 2680 1| szörnyen kompromittál; a holttest ott van a lakásomon, még 2681 2| talán már is csak egy kis holttestet tart a karjai között.~ ~ 2682 7| egyre részegebb lett az erdő homályában szálló különös illatoktól, 2683 2| egy sugár világitott be a homályba, s ez melegséget terjesztett 2684 2| emelkedett ki a fák közül az esti homályban.~ ~ ~ ~ 2685 2| széles bőrdiván, a falakon homályos képek, minden kopott és 2686 13| Emberek futottak a kertbe; homályosodó szemem látta a szürke-ruhás 2687 12| még két fokkal sülyedt a hőmérő. A farkasok az iszonyu hidegben 2688 12| látogatóba. Tessék megnézni a hőmérőt, igazi Szibéria van itt 2689 2| Alig hogy a könnyü kis homokfutó szekér berobogott a kapun, 2690 13| folynak a percek, annál jobb; homokóra van a folyosó sarkában, 2691 10| volt az évforduló, épen a hónap végén. A fás ember már hajnalban 2692 7| van a menyecske, már egy hónapja, hogy a parajd-csalitosi 2693 12| senki.~ ~Akárhogy kinozta a honvágy egyik-másik tisztet, nem 2694 12| valamennyire a tájék; az összeomló hóoszlopok eltakarják a farkasok nyomait, 2695 3| nyitva maradt ajtón. Egy hordár levelet hozott. Mármarosiné 2696 3| katonatiszt a sarkon azzal a hordárral.~ ~ ~ ~ 2697 2| egyenruhámat is csak ünnepnap hordom, máskor ilyen civil rongy 2698 10| ember már esztendők óta hordozta magában azt a nagy lelki 2699 12| költeni semmire sem, minek hordta volna magával.~ ~A tárca 2700 2| dandy, a kivel a csaták hőse már megszokta a félvállról 2701 2| hogy lehetetlen a szörnyü hőséget türnie, fölkelt az asztaltól 2702 10| tudott. Csudálta az ura hősiességét hogy olyan vidám ebben a 2703 12| annyiszor kacérkodott már a hősöknek való elmulással.~ ~S az 2704 2| ideje alatt voltak együtt hosszasabban. Mikor Ákos látta, hogy 2705 1| füben.~ ~Körülbelül egy óra hosszat dolgozhatott már, amikor 2706 11| minden világos lehetett. Hová? merre? mily égtájak felé 2707 12| kiolvasztani. Órahosszat dörzsölték hóval. Amint magához tért, első 2708 9| boldog álmai voltak. De hovatovább kevésbbé asszonyosak. Szenvedélynek 2709 2| mennyi alatt kissé rendbe hozhatta külsejét, de az anyai szeretet 2710 10| isten bizony még ki találsz hozni a sodromból.~ ~- Ugyan?! - 2711 13| Lássa, ez még semmi. Tegnap hoztak ide egy beteget, az istenadtának 2712 5| megyek, rögtön megyek. Siess, hozz egy kocsit.~ ~Az inas kiment, 2713 9| a minek a leirásához még hozzáfogni is vakmerőség lenne.~ ~Igazok 2714 3| elkomolyodott a barátnője. Hozzáhajolt, lehuzta magához az ölébe, 2715 13| a nagy felelősség mind hozzájárul, hogy egy kicsit magunk 2716 9| tündérvirágokat. Minél nehezebb hozzájutni, annál jobban ingerli őket 2717 2| huszárkapitány.” És mindegyik hozzálátott serényen, hogy rendet csináljon 2718 3| Bolond féltékeny. Nem jöhet hozzánk senki, és mi sem megyünk 2719 2| körülvette. Ez az ember nem volt hozzászokva, hogy a fejét törje; az 2720 6| Azután gunyosan és dühösen hozzátette: aki miatt nekem egész éjszaka 2721 2| örvendetest. - Vakációra haza hozzuk; már nagy legény lehet, 2722 2| meg a nyelve s rárivalt hüledező öcscsére:~ ~- Benned van 2723 2| bátya, hogy egyszer csak hült helyemet leled. Hát feleded, 2724 13| a paralysis progressiva hülye arculata mered rájok! Itt 2725 1| valamit tanácsolni?...~ ~Vadai hümmögött. Szokatlan eset. Igazán 2726 7| megszökött a jó barátnőtől s a hüs parkon át beosont a nagy 2727 5| én el a fiatalságomat, a hüségemet, a boldogságomat! S ennek 2728 4| udvarlója kicsufolta ezt a hüséges, plátói imádót. Most nemesnek, 2729 5| akkor mért bánt annyira az ő hütlensége? - firtatta a doktor nyugtalanul.~ ~ 2730 2| az özvegyet is. Nyáron jó hüvösen tartotta a levegőt ez a 2731 2| nem állta a falusi éjszaka hüvösségét. Betette az ablakot s lábujjhegyen 2732 2| nélkül szorongatta.~ ~- Nono, hugocskám, hisz olyan erős, mint egy 2733 8| kiemelkedhetik a háborgó hullám, amelynek hiába keresi belső 2734 8| előbb még a Loreley nyakáról hullámzott le.~ ~- Nézd, nézd! a bolond 2735 2| az utolsó sárga leveleket hullatta el a kertben: a Sasok szürke 2736 5| akácleveleket. Talán nem is hullottak már; talán azóta megint 2737 9| egész éjjel a szemét sem hunyta be. Hajnalban már a kert 2738 2| oly eleven szeme le volt hunyva, ajkán egy csöpp piros vér 2739 10| rögtön s valami ürügygyel hurcolj el hazulról. Legjobb, ha 2740 2| egymással. A szokatlanul meleg hurok megpendülése még a kapitányt 2741 3| már, hanem sápadt, a szeme hurutos, vöröses, könyezik, az örökös 2742 3| mindenkinek, ha az ő jó felesége hűségét kétségbe merné vonni. De 2743 11| szint szereti, gyöngédségre, hűségre mutat, ami mind a kettő 2744 2| szólt Ákos, egy szelet hust véve ki a tálból. A mennyire 2745 6| Dragoner, die Uhlane, das Huszár; amit a dragonyos tisztek 2746 2| hisz olyan erős, mint egy huszárkáplár, - kacagott Ákos tele tüdővel 2747 6| hanem az „urak” mégis csak a huszárok voltak és lesznek a világ 2748 6| németek s szörnyen irigylik a huszártól, hogy ő a világ első lovas 2749 1| Én? a Galagonya-utca huszonhárom alatt.~ ~Vadai már felvette 2750 11| s a jó vásár után vigan huzatta a nagy vendéglőben a cigánynyal.~ ~ 2751 2| hevenyészett ágyon, füléig huzva a bundát. Két pere mulva 2752 11| fényes meteor s egy szerény ibolya által lelkesitve szórta 2753 11| meteorról, meg a szerény ibolyáról. Végül határozott vonásokkal 2754 2| is jó egy óra még az ut idáig. Mit tehettem? kifogtuk 2755 2| pénztárszekrénybe s a kulcsot ideadta nekem, minthogy mindig is 2756 2| tökéletes ellentéte régi ideáljainak, mert az anyaság örömén 2757 2| piros pipacsvirágot szedett, idegenül érezte magát ebben a csöndes 2758 13| magunk is megbolonduljunk. Idegesek vagyunk. Lássa, már nem 2759 10| Nagy lélekzetet vett s idegesen öntötte magából a szót.) 2760 10| rendesen. Az is bántotta, idegessé tette. Felkelt s látván, 2761 2| szőrére s egy szál kötőfékkel idehajszoltam a szegény párát. - De nem 2762 2| kis betyár rávett, hogy idehozzam; egyáltaljában mindenre 2763 2| valaha reméltünk, de nem is ideig-óráig tartó.~ ~A világfi, aki 2764 7| tud mást rendelni, mint ideiglenes keserves elválást, valamely 2765 10| sem volt bizony a legszebb idejében. Közelebb lehetett valamivel 2766 13| mánia vigyorog feléjök s az idiotizmus meg a dementia kisértetei 2767 9| mellette senkisem ebben a nehéz időben, amikor ábrándok rontották 2768 2| urának!~ ~- Bolond az, aki időhöz és külsőségekhez köti a 2769 2| gépiesen.~ ~- Azok a szép idők, a mikor az élet és a szeretet 2770 2| csendült volna meg a rég elmult időkből, mikor az öreg Sas néha 2771 2| hogy kellemesen teljék az időm. Tudtam, hogy neked sok 2772 2| diadalokat. Nekünk nincs többé időnk a várakozásra, a mi korunkban 2773 10| az elfáradásra; ha vágyik időnkint a pihenésre.~ ~Egy kis félórával 2774 2| Róza napok óta annyi időre sem hagyta el fiát, a mennyi 2775 3| nászutra.~ ~Erről a rövidke időről áhitattal kell megemlékeznem, 2776 6| iskolatársához, aki majdnem olyan idős, mint ő s nagynevü orvos, 2777 9| megnyugvás ez évekre terjedő időszaka után esemény történt a néni 2778 2| multba, a nagy reménységek időszakait mind végig élte rohanó képzelődésével 2779 3| iránytalanul, mint két idvezült, a ki nem tudja a járást 2780 2| volna.~ ~- S talán nincs igazam? Régen nézlek én már benneteket; 2781 3| tisztelt igazgatónőnket. S az igazgatónőnek tetszhetett a terv, különben 2782 3| a mi szeretve tisztelt igazgatónőnket. S az igazgatónőnek tetszhetett 2783 11| cigánynyal.~ ~Ha senki utba nem igazitotta volna is a kocsist, megmondta 2784 9| hozzáfogni is vakmerőség lenne.~ ~Igazok van a babonás embereknek, 2785 2| legkevésbbé sem bántotta az igazság s annál őszintébben mulatott 2786 2| s most nem tudna köztök igazságot tenni, hogy melyiket bocsássa 2787 2| sugta valami, hogy borzasztó igazságtalanság van készülőben. Éppen ezért 2788 10| annak legalább nincsenek igényei. Az kimegy a porontyaival 2789 3| akármerre fordul, mégis csak az igéret földjén érzi magát. Néha 2790 1| hivatkoztam ő rá, ha nem váltom be igéretemet. A feleségemet meg folyvást 2791 2| éjszakáig, akkor is meg kellett igérnünk, hogy oda fektetjük az apja 2792 4| lezáródott ez a hivó, beszélő, igérő szempár megint.~ ~Kornéliusz 2793 10| fogta meg a kezét.~ ~- Ne igyanak, kérem. Szeretném, ha ma 2794 11| merre? mily égtájak felé igyekszik a költő?... Talán Páris?... - 2795 11| érdekes tervén gondolkozva, ihletett s átszellemült arccal engedte 2796 1| mérgesek. Betegem szinte ihlettel választott s ugy nyult az 2797 9| eddig, s amely most félős, ijedős, rebbenős nézéssel tapadt 2798 10| hogy szeret engem. Meg is ijedtem s ösztönszerüleg tártam 2799 5| Megrendülésem, zavarom, ijedtségem mellett is türnöm kellett, 2800 7| gazembert bökte meg, aki olyan ijedtséget okozott neki rejtelmes levelével.~ ~ 2801 10| fenyegetted.~ ~- Az más; én csak ijesztgetni szoktam.~ ~- Hát én megölöm 2802 9| közt megtartja szinét és illatát, csak épen, hogy a mellére 2803 4| abból a tengernyi zamatból, illatból, puhaságból, amiből ezt 2804 7| homályában szálló különös illatoktól, amelyekbe a kigyóhagyma 2805 2| finom cigarettet sodort s az illatos dohányt két ujja közt negédesen 2806 3| vannak, s a melyben szellőt, illatot, napsugarat oly bőven találni; 2807 2| oly korán, a mint csak az illem megengedte, az özvegy bankárnénál 2808 11| ez a leányka, tehát ugy illenek, hogy rövid, göndörödő hajat 2809 1| a rendőrséghez, aztán az illetékes hivatalos közeggel együtt 2810 6| magasrangu katonatiszt volt az illető. A vonat meglehetősen megtelt 2811 10| hanggal, ami nem nagyon illett családi cimeréhez:~ ~- S 2812 8| Ami pedig vékony termetét illette, az épen nagy tévedésbe 2813 12| magasságból.~ ~Az a szentek fejére illő fény már Magyarország fölött 2814 1| gondos gyógyitásra.~ ~Vadai illőnek találta, hogy ugy tegyen, 2815 13| számára; ön kissé hevesen illusztrál, mondtam elfojtott boszusággal.~ ~- 2816 13| folytatását megint rajtam illusztrálja valami brutális öleléssel, 2817 13| hogy kikerültem az imént az illusztris ölelést.~ ~Fázni kezdtem; 2818 3| megöregszik, s egyetlen jóravaló illuziót sem tud majd kelteni száraz 2819 3| lenni mindig. Ha ösmernéd, Ilus!... Cukor; cukor az egész 2820 3| csókolózott.~ ~- Mariskám!... Ilusom!... hangzott eközben, gyöngéd 2821 13| mondta doktor Lang: - Lássa, ilyenek vagyunk mi mindnyájan. Az 2822 2| társaságok légkörében az ilyenforma embert ez alá a gyüjtőnév 2823 6| utoljára Budapesten jártam, ilyentájt indult onnan Bécsbe egy 2824 3| milyen sok van a műtermekben. Ilyesmikkel szoktak a művész urak barátaiknak 2825 2| volna megelégedve érdemei ilyforma magasztalásával, ha életében 2826 7| kell nekünk más társaság. Imádjuk egymást, ugy-e cicám? De 2827 2| asszony még virraszt és imádkozik. A gyász e tanyáján ki is 2828 2| távoli rokon virrasztott s imádkozott azért, aki meghalt.~ ~ ~ ~ 2829 12| arccal, haldokolva és ő érte imádkozva feküdt az édes anyja. Ettől 2830 4| kicsufolta ezt a hüséges, plátói imádót. Most nemesnek, önfeláldozónak 2831 2| beszélni kezdett, az uram imádott. Volt szép bérletünk, a 2832 3| ábrándoztam, egyre nézve őt, az imádottat, aki az enyém és mégis az 2833 2| hogy melyik szinházban lesz imádottja. - A szinházon kivül nem 2834 2| szent oltárához. Az utolsó imádság, amivel a falu lelkésze 2835 9| olyan volt még, mint az imádságos könyvben őrzött rózsa, amely 2836 2| alatt.~ ~Mikor az utolsó imádságot elmondta a pap, befalazták 2837 2| nagyot gondolt. Annyira imádta a gyermeket, hogy vállalt 2838 5| Berkiné, anélkül, hogy az iménti kérdésre válaszolna.~ ~A 2839 2| Jőjjön csak, maga kis imposztor, már megint megszökött a 2840 5| Siess, hozz egy kocsit.~ ~Az inas kiment, a gazdája pedig 2841 5| végződött.~ ~Csöngetni akart inasának, hogy megmondja, hol kereshetik 2842 2| ami arra való volt, utnak inditotta. A sok csecsebecsét egymásra 2843 12| sárga!... Mintha csak azt inditványozná az ezredes, hogy uszsza 2844 12| szabadságot kap; ennyit indokolás nélkül is jogom van adni. 2845 2| reménytelenség a végletekig csigázta indulatait s magunk közt sokszor beszélt 2846 5| később, hogy nem a harag indulatától szikrázott ugy a tekintete...~ ~- 2847 5| érzékeny nők fékezhetetlen indulatával adta át egész lelkét a belső 2848 2| eszmevilágból, melybe a váratlan indulatroham belesodorta. Visszaemlékezett 2849 12| egy vén csacsi hátán.~ ~Jó indulatu ló volt ugyan a sárga s 2850 12| pedig önnek holnap reggel indulnia kell innen haza, - volt 2851 6| hogy a kilenc óra után induló éjjeli vonatról el ne késsék.~ ~ 2852 1| már felvette a kalapját s indulóban volt. Erre a szóra megállott 2853 12| Ezredes ur, ha szabad, azonnal indulok.~ ~Haggart ezredes odament 2854 6| esküvőnk Bécsben s rögtön utána indultunk - haza, Budapestre. Valami 2855 2| kér s holnap reggel mi is indulunk Kondor után. Meg kell találnunk 2856 2| kellett benne sejtenie; az ingerből kelt ki az a lidérctüz, 2857 4| mihozzánk. A vadállat haragját, ingerlékenységét sejtjük bennök; meg azt 2858 9| hozzájutni, annál jobban ingerli őket az eleven virág, akinek 2859 11| egy felséges ábrándozásra ingerlő emlék!... Őrizni fogja ezt 2860 11| elkényeztetett leánykák ingerültségével tépte ki a fennkölt lapokat, 2861 9| hogy még meg is gyónta. Egy inget őrzött; azt szorongatta, 2862 10| szüzlelkü fiatal nő se enni, se inni nem tudott. Csudálta az 2863 5| szemet meresztett. - Senki, instálom.~ ~- Senki! - visszhangozta 2864 1| is ön mögött van, onnan int nekem és hiv, nézze! nézze!...”~ ~ 2865 1| adhatnák állapotának.~ ~Nagyon intelligens embernek látszott különben; 2866 13| chlorosisra, ez idő szerint febris intermittensszel sulyosbodva; egyébiránt 2867 2| bevonulását.~ ~Reggel azután ugy intézték a dolgot, hogy a „gebék” 2868 2| hogy mennyi gyöngédséggel iparkodik megkönnyiteni egymás dolgát 2869 2| volt; a férfiak jó pajtásai iparkodtak neki lenni, sok egyéb közt 2870 2| Minden erőmet összeszedve iparkodtam őt visszatartani épp oly 2871 6| jó borravalót, a mivel az ipszét lekenyerezze. Éppen amikor 2872 12| sivatag, a Sprecsa völgye irányában.~ ~Ló és lovas egyaránt 2873 2| akinek fölényét minden irányban el kellett ösmernie, letette 2874 2| megtalálja, megösmerje az irányt, ami törekvéseinek alakot 2875 3| jóformán megállás nélkül, iránytalanul, mint két idvezült, a ki 2876 2| a halott hagyta: lim-lom irások, a melyek közt a járatlan 2877 2| egész nap, bent bujt valami irásokat. Csak Róza asszony tartotta 2878 11| első lapon gyakorlatlan irással volt megörökitve az a gondolat, 2879 2| Holnap átnézzük apánk iratait, azután szépen kiosztjuk 2880 2| Megerőlteted a fejedet a pörös iratokkal. Hadd azt egy pár napig, 2881 7| budapesti levél. Ugyan ki is irhat? Keresi benne az aláirást, 2882 1| folytatta:~ ~- Uram, én le nem irhatom önnek, hogy mit szenvedett 2883 8| irigyelték, semmi. Vagyonért irigyelni lehetett még kivüle nagyon 2884 8| ennek a hátán egy csodált, irigyelt, legyőzhetetlen hős, azonkivül 2885 8| hogy a nagy vagyonáért irigyelték, semmi. Vagyonért irigyelni 2886 3| Most már megvallhatom: ugy irigyeltelek akkor, de ugy!... Neje leszel 2887 7| eddig még nem ismert, szinte irigyen nézte. Csinos, fiatal nő 2888 13| világtól.~ ~- Megvallom, nem irigylem; mégis csak rabság ez.~ ~- 2889 6| vérbeli németek s szörnyen irigylik a huszártól, hogy ő a világ 2890 3| Bizonyosan olyankor irja gyönyörü műveit, - vágott 2891 2| verjétek együtt a zongorát s irjatok verseket, én majd gondoskodom 2892 7| Senkinek se szóljon, se ne irjon. A kis vendéglőbe szálljon 2893 2| ha belebolondulsz a sok irkafirkálásba.~ ~A derék katona iszonyodott 2894 5| engem megvásárolnia!~ ~- Irmus, hova beszél?!~ ~- Ne mentegessen; 2895 3| nézegette:~ ~ ~ ~Mármarosi Béla~ iró~ ~ ~ ~ ~Nemsokára jött valaki 2896 2| hüvös folyosón, mely az irodához vezetett.~ ~Oh, bár odamentem 2897 1| vendéglőben, aztán visszasétált irodájába, ahol valami fölöttébb sürgős 2898 2| még egy kis dolga van az irodájában, azt el kell végeznie.~ ~ 2899 10| nem könyörül rajta - ő, az irodamoly!~ ~Nem birt magával. Ledobta 2900 1| nem volt egy épületben. Az irodának nagy hasznára válhatott, 2901 10| elkéssék a hivatalából.~ ~Irodatiszt volt, ezerötszáz vagy ezerhatszáz 2902 10| szorultam soha senkire sem. Már irodavezető is voltam, amikor bemutattak 2903 10| eljutottam a legtöbbig, az irodavezetőségig. Semmi más kilátásom!... 2904 7| Benne van, hogy a levélke irója halálosan betege már annak, 2905 7| rázuhant volna a névtelen levél irójára, menten agyonüti, az bizonyos.~ ~ 2906 5| maga elé képzelte a levélke iróját, egy még fiatal, de már 2907 3| egy országszerte ismert irónak, a kit meg kéne fejeltetni, 2908 11| szinte égő arccal ragadott irónt, mert tinta és penna nem 2909 3| elszakadtunk. Azután egyszercsak irtad, hogy megkért Mármarosi. 2910 12| Nekem könyörgő levelet irtak s én borzadok az asszonyok 2911 12| haza menjek. Most lesz, irták s egyre hivogatnak; pedig 2912 1| rögeszmét talán még ki lehet irtani belőle. Oly ötletem jött, 2913 6| engem elfogott a remegés, az irtózat... Alighogy magamra maradtam, 2914 1| öngyilkos lett, nincs nap, hogy irtózatos tartozásomat az egész tulvilág 2915 2| következett volna be az az irtózatosság!~ ~Vagy talán a jó isten 2916 2| kiröpült a nyeregből s kört irva le a levegőbe, nagyot zuhant 2917 13| valamit, ha holmi ringyrongy ischiasokat, variolákat, dyssenteriákat 2918 2| kajtatott a béresgyerekekkel. Az iskolai szünidők alatt, hogy kedvezett 2919 6| apám egy barátjához, egy iskolatársához, aki majdnem olyan idős, 2920 13| megkeresni az egyik alorvost, aki iskolatársam volt. A folyosókon senki; 2921 10| ellentállani. Te őt nem ismered. Mikor meghallotta, hogy 2922 8| az tele, a miben ki nem ismeri magát a tengerész. Valami 2923 7| meglátogatta egyik-másik jó ismerősét. Ezzel is alig várta, hogy 2924 13| emeletről jött le.~ ~Nagyon ismerősnek tetszett, utána kiáltottam:~ ~- 2925 2| a mig a célt magát nem ismerte, addig csak az ösztönszerü 2926 13| ami volt: kriptának.~ ~Ismertem benne a járást, elindultam 2927 5| tőle. Nem merte a kérdést ismételni.~ ~- Nem, édes barátom, 2928 2| mi még számtalanszor fog ismétlődni. Most csak hamar vizet - 2929 2| boldogsága. Simont, a vörös ispánt, a ki mindjárt az első napon 2930 1| ha ön az ártatlan italt issza: akkor nyugodjék bele, hogy 2931 8| első dolga, hogy lement az istállóba, hogy bucsut vegyen Loreleytől.~ ~ 2932 13| hoztak ide egy beteget, az istenadtának valami agy-contusiója volt, 2933 3| véltem halántéka körül. Az istenek kiválasztottját sejtettem 2934 10| akar önteni a barátjába; istenem-istenem, milyenek is ezek a férfiak!”~ ~ 2935 4| egészen önzetlenül, még valami istenit is fel lehet fedezni benne.~ ~ 2936 3| bármerre fordult, s mint istenitik kivált a nők, a kiknek a 2937 8| van még olyan teremtése az istennek, a melyikben ugy megbizhatik, 2938 2| magányos zárdába, a hol az istennel és a sorssal végkép kibékülnek. 2939 10| hogy okos emberek megtegyék istennőnek?~ ~Ah, micsoda felséges 2940 1| tegye meg, orvos ur, ha istent ösmer.”~ ~Már mondtam, ugy-e, 2941 10| Ez a te módszered.~ ~- De isz az előbb te is fenyegetted.~ ~- 2942 2| szerencsétlen ember lassankint iszákos és igy megbizhatatlan lett. 2943 1| pedig mindenféle halálnemtől iszonyodom, csak a gyorsan ölő méreg 2944 5| Lángoló szemétől féltem, iszonyodtam, pedig megtudhattam később, 2945 1| kezét. De ha ön az ártatlan italt issza: akkor nyugodjék bele, 2946 5| lásd, ajkamból kell, hogy itassam a szomjuhozó port, amely 2947 5| aki tisztán lát, aki nem itél el, hanem felém fordul részvétével. 2948 2| időt szabtak volt a sors itéletének végrehajtására s igy nem 2949 2| görcsöt kaptam abban az itélethez hasonló pillanatban, mikor 2950 1| Itéljenek magok a megholtak; itéljen hát a sors. Én két pohár 2951 1| nekem egy biztos módom. Itéljenek magok a megholtak; itéljen 2952 2| felé, ahol majd véglegesen itélnek fölötte.~ ~Négy markos ember 2953 2| levelet megirjon. Magáról itélt meg másokat is.~ ~Jenő ugyan 2954 11| sokáig gondolkozott, mert az ivóból hallatszó kurjongatás, meg 2955 7| Somné egy pohárka bort ivott; attól gyönyörü rózsák termettek 2956 1| már ezt a nevet, sőt egy izben majdnem helyettesitette 2957 2| már is betöltötte minden izét; egyszerre felszabadult 2958 1| voltak, azért, hogy a viz izetlensége gyanut ne keltsen benne, 2959 10| semmit sem sejtenél, ne izgassuk szegényt, ugy is kedvetlen 2960 13| éppen ebédelnek; minden izgatottság rendkivül zavarja táplálkozásukat, 2961 2| hogy az apja szokta, mikor izgatottságán könnyiteni akart. A folytonos 2962 2| csak az ösztönszerü energia izgatta, mely soha sem veszhet ki 2963 4| világtól, hogy rontja azok izlését, akiknek véletlenül rá talált 2964 5| előtt. Mikor a „Berki-féle” izmokat, bicepszeket mutogatta s 2965 2| és az egészség maga, oly izmos és erős, hogy bátran idősebbnek 2966 4| sietés után még most is izzadna. Ezt a csalódást még növelte 2967 9| szivszakgató belső sirással kezdett jajgatni halkan.~ ~Ugyanazzal a fájdalommal, 2968 2| nem is tudott szólni, csak jajgatott.~ ~Ákos, a ki százszor látta 2969 4| készülve, hogy egyetlen jajszó nélkül lesz vége egyszer, 2970 12| végig az arcán.~ ~*~ ~A Jala-völgyben fagyos északi szél süvöltött.~ ~ 2971 2| irások, a melyek közt a járatlan ember nagyon nehezen tájékozhatta 2972 10| edzés ürügye alatt mezitláb járjanak az ön nevét viselő csemeték. 2973 2| is jelenthette: miattam járjátok a bolondját, ha tetszik.~ ~ 2974 2| átváltozását.~ ~Azután elkezdett járkálni le s fel a szobában, a hogy 2975 7| felujult örömeivel a szivében, járkált a szoba előtt, a folyosó 2976 3| előtt, a melyhez bucsura járnak az emberek.~ ~Gondolhatod, 2977 10| akart örökké a kifőzőkhöz járni ebédre, vacsorára. Nem tért 2978 11| beparfümozott az oldalashoz járó káposzta-csuszpajz szaga.~ ~ 2979 2| vér. Holnap rögtön utána járok mindennek s kideritem a 2980 2| háznépre, mig én a pusztát járom; Róza asszony majd ellátja 2981 6| mikor utoljára Budapesten jártam, ilyentájt indult onnan 2982 2| minthogy Kondor Endre ur nem jártas a fegyverforgatásban.~ ~ 2983 10| sajnáltam? hogy milyen sokkal járult elhatározásomhoz a szánalom 2984 7| abba valami csodálatos játékával a természetnek, besütött 2985 12| katonának nagy öröme telt, ha játékos kedve volt. S végül ott 2986 1| helyök gyermekeinek; hadd játszhassanak, hencsereghessenek szabadon 2987 8| csinál.~ ~- Még ebben a játszmában is az a bolond ánglius nyer, 2988 8| a vizek csudás világa, a játszó hallal, a tarka-barka korallerdővel, 2989 2| Budapesten ilyenkor még javában tapsolnak az Operában.~ ~ 2990 3| leirja, meg ujra leirja. Javit, töröl, tehetetlenül vergődik, 2991 10| lehetne a helyzet komoly javitására. Sokat töprengett, hiába. 2992 7| parajd-csalitosi kénes fürdőben javitgatja az egészségét. Onnan minden 2993 10| förmedt a barátjára, ez sohase javul meg. Fogadni mernék, hogy 2994 13| Ugy látszik, csöppet sem javult az állapota, mióta ide hozták. 2995 12| érkezett.~ ~Ott alig tudták a jégcsapok közül kiolvasztani. Órahosszat 2996 12| bukott a sárga egy árok jegén s kimarjult a lába. Nem 2997 12| megállani; megvárni, amig a jeges szél rostává fujja egész 2998 12| igazán volt. Azzal a pofával jegesmedvének is beállhattak volna.~ ~ 2999 2| Ott két ágy volt megvetve, jéghideg mind a kettő. Mintha a lakatlanságtól 3000 2| pillanatban, mikor ott álltam, jéghidegen, a ki mindenem volt; a gyermekemet 3001 2| elmult, kezdődik lassan a jégkorszak.~ ~Sas Jenő valami hidegséget 3002 12| oszlopokba gyüjtve turja a jégmorzsákat, száguld velök az Isten 3003 12| világ külső képe, de hogy a jégország leigázott, megalázott fiainak