IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Egy darab élet Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4004 2| szépanyánk. Sas Balázsné, matróna létére is kezet csókolt tizenöt 4005 2| hozták ki a koporsót, ott letették egy hosszu gyalulatlan tölgyfa-asztalra, 4006 2| tönkrementünk, koldusokká lettünk; az öreg Gida bácsi, a kinek 4007 3| inkább nő volt, semhogy letudta volna küzdeni kiváncsiságát; 4008 5| Bolond. Hisz egy ujjával leütne mindkettőnket. Ki ne kezdj 4009 2| valakit kész lett volna leütni, megfojtani. Kereste, de 4010 8| fejnek egész, természetes levágott disze: egy sürü szőke asszonyi 4011 2| körül, keresve valamit a levegőben, aminek nem tudott nevet 4012 2| olvadtak a nyári alkonyat levegőjében: az égi karok zsolozsmáinak 4013 7| mindent tud.”~ ~Egy ilyen levélben maga a szarvas ördög lakik.~ ~ 4014 5| söpri a szél az akácok sárga leveleit, meg-megforgatja, felkapja, 4015 7| Parajd-Csalitosról jövő levelekben van minden vigasztalása.~ ~ 4016 2| Mikor az ősz az utolsó sárga leveleket hullatta el a kertben: a 4017 7| ijedtséget okozott neki rejtelmes levelével.~ ~Ebéd után a fiatal házaspár 4018 7| mosolyog. Ujra végigfutja a levélkét; minden betüt magába sziv, 4019 5| akkor jött be a fiu egy levélkével.~ ~- Berkiné nagyságának 4020 7| feleségét. Nem hitt ennek a gaz levélnek, de megbolondult volna, 4021 7| fejével s halkan mondta:~ ~- A levelünket előttem tépte össze. Most 4022 11| akar itt rekedni.~ ~A költő leverten hagyta abban gyönyörü álomképével 4023 2| ismét visszaesik fájdalmas levertségébe.~ ~- Ami megtörtént, azon 4024 2| nagy bőrdivánon akadt meg. Levett a fogasról egy ócska utazóbundát, 4025 2| milyen nagy, erős férfi. Levette a kalapját s némán, szinte 4026 2| fordultak a kápolna felé s levették kalapjokat. Az őszbeborult 4027 11| ilyen érzelmeket csak kalap levéve emlegeti minden tisztességes 4028 1| szenvedett, annyit, amennyivel levezekelhette mulasztását; hogy épp ugy 4029 4| pillanatra, - mert rögtön lezáródott ez a hivó, beszélő, igérő 4030 6| zavarában.~ ~Rhone bankár urnak libabőrös lett a gerince, mikor ezek 4031 8| aranysárga sörény rendesen ott libegett kezdettől fogva az élen. 4032 5| levélke azután himbálódzva, libegve, remegve ereszkedik lejebb, 4033 9| éjjel, de hiába küzdött a lidércnyomással: reggelig nem birta kinyitni 4034 2| az ingerből kelt ki az a lidérctüz, mely misztikus fényével 4035 12| Bánki elfordult tőle s lihegve folytatta az utját.~ ~Egy 4036 4| éppen eljutottak. Ahol a lilaszinü köd s a csöndes árnyas völgyhajlatok 4037 9| nyoma sem volt bennök. A liliom sem álmodhat tisztábban 4038 9| szüziességnek s a fehér liliomnak a fényes simasága, mintha 4039 2| a hogy a halott hagyta: lim-lom irások, a melyek közt a 4040 3| folytonos kiszipolyozás. Limonádé minden, a mit ir. Pedig 4041 8| olyankor bizony nem annyira a lóba, mint a lovasba vetett bizodalom 4042 8| megbizhatik, mint ebben a lóban? Hisz ez a legnagyobb kincse, 4043 8| mindenkit, még Barczikayn is lóditott néhányat, hogy ne lábatlankodjék 4044 2| valahogy s ha a karomat el nem lövik, ma legalább is ezredes 4045 6| kellett a parancsnokságnál s lóhalálában hajtatott ki a nyugati pályaudvarba, 4046 2| őket ki a mezőre, kocsin, lóháton; ragyogó és meleg volt az 4047 6| szuszt s ujra meg ujra tovább loholt a rövid pihenők után, bele 4048 12| fidibusznak használt régi lőlapok; egy egész lombfürészkészség, 4049 12| régi lőlapok; egy egész lombfürészkészség, amiben a kemény katonának 4050 7| A harmatcsöpptől fényes lombok alatt sietve indult el. 4051 2| A másfélholdas udvar lombos akácfái alá hozták ki a 4052 13| össze fölöttünk, hogy fehér lombsátorban képzelhettük magunkat. Nem 4053 3| tápászkodik fel; nagyon lomha. A cselédet meg a piacra 4054 3| szabadulni akarnak a sok lomtól, a mi csak hiába foglalja 4055 10| gyöngyöt, amely a szemébe lopakodott.~ ~„Borzasztó - gondolta 4056 2| szomoruságot, ami most a szivébe lopódzott. Könnyelmü katonaéletében 4057 7| Körülszagolja a boritékot s lopva megcsókolja. Senki se látja, 4058 8| misztikus dogmája s hogy Loreley-ben az őskor bűbájos asszonyai 4059 8| nagyon sok embert.~ ~De Loreley-ja csak neki volt az egész 4060 8| szinpadán az ő jelenése Loreleyjal.~ ~Barczikay, aki értett 4061 8| istállóba, hogy bucsut vegyen Loreleytől.~ ~A gyönyörü kanca majd 4062 12| müszaki katonák, akik a lórit fölváltva hajtották, el 4063 2| mielőtt még leszállt volna a lóról.~ ~- Nyugalom, Róza, katonadolog 4064 2| neki hogy gondja legyen a lovacskára.~ ~Gyermek volt s hozzá 4065 2| éppen kifutott s meg látva a lovacskát, mozdulatlan maradt s a 4066 2| tetszett előtte, a mit a lovag-regényekben lehet olvasni; tele volt 4067 2| nevelése volt, semhogy a lovaglást kifelejtették volna annak 4068 10| tulságos fiatal. A nemes lovagok, akiknek harcra kellett 4069 10| mindvégig hiába várt volna a lovagokra; hogy vén leány maradt volna, 4070 8| versenylovait is többnyire ő maga lovagolta s olyankor bizony nem annyira 4071 10| elfeledni.~ ~A kocsis a lovak közé csapott s Gábor elfojtott 4072 2| kapitány fel akart ülni a lovára, ugyancsak nagy szemet meresztett. 4073 2| megállott.~ ~Jenő leugrott a lováról s nem törődve semmi egyébbel, 4074 2| fáradtságtól fujt a szegény pára! lovasa egy félkaru, dereshaju ember, 4075 8| nem annyira a lóba, mint a lovasba vetett bizodalom tette, 4076 8| hogy nem is adta volna a lovát semmiért sem. Az, hogy a 4077 2| alig birták elszakitani a lovától.~ ~Jenő sokat mérgelődött, 4078 8| helyen megjelent. De kivált a lóversenyeken, ahol szabadabb a vásár, 4079 7| szoktak-e amugy szolidul lumpolni; rendeznek-e kirándulásokat.~ ~ 4080 2| szóljon:~ ~- Hát gyere, te lurkó.~ ~Jenő összeráncolta a 4081 2| kicsinyhitü? Hogy hivják azt a lurkót?~ ~- Bandi!... Kondor Bandi!... 4082 2| hirtelen megcsendül valami madárdal s a csöndes, borongós tájat 4083 8| kezdődik a verseny. Loreley madárrá változik, patája alig érinti 4084 10| vett s idegesen öntötte magából a szót.) Hát ki volt maga 4085 3| bizalmasan belehelyezkedett.~ ~- Magad vagy drágám? hol az urad? - 4086 4| az órát. Mondd folyvást magadban is, hogy eszelős voltál, 4087 2| Bandika! Bandi! fiam, térj magadhoz!...~ ~Azután, mikor látta, 4088 5| a fülébe: - „Uralkodjál magadon, édes!”~ ~Mire Berki bejött, 4089 3| valamit Ilonám; beszélj magadról, az uradról. Ugy-e, boldog 4090 2| legalább esténkint egészen a magáénak; hitte. Valóságos vetélytársának 4091 2| az idegen odaadta neki a magáét s igy szólt, a körülményhez 4092 4| amiből ezt az asszonyt a magamagát fölülmuló isteni hatalom 4093 1| centiméternyire se birnám magamba döfni, mert amint a testemhez 4094 2| Én még csak megtettem a magamét valahogy s ha a karomat 4095 3| örvendve szólt:~ ~- Nem birok magammal most, hogy ujra látlak. 4096 10| mikor jól látod, hogy ugyis magamon kivül vagyok. Egy csöpp 4097 5| csöndes nyugodalma, ha eldobom magamtól ezt a nagy szerencsét. Hát 4098 3| nekem az az éjszaka!... A magány és elhagyatottság e rideg 4099 9| sok idő telt el ebben a magányban, közel ahhoz a zöld sirdombhoz, 4100 2| egyetlen levelet megirjon. Magáról itélt meg másokat is.~ ~ 4101 5| hanem fent-fent, nagyon magasan, olyan gyönyörü fényeskék 4102 6| be. Ugy látszik, valami magasrangu katonatiszt volt az illető. 4103 2| megelégedve érdemei ilyforma magasztalásával, ha életében hallja. Könnyebb 4104 6| gavallér-ember s ehhez mérten fogja magét viselni egy szerencsétlen 4105 2| rájok, mintha már a földön magkapták volna a paradicsomhoz való 4106 8| akarta volna. Nincs olyan mágnás-korona, a melyiknek a fénye ne 4107 2| könnyen megtalálhatod azt a mágnest, mely azután mind a kettőtöket 4108 2| több-kevesebb küzdés után magokkal rántják a gyöngébbeket. 4109 2| felelősséget valakivel, akit magoknál erősebbnek látnak. A kapitány 4110 7| nyilván a ruhájokat kapkodták magokra.~ ~Som kimondhatatlanul 4111 13| szent jogom! Önök azt hiszik magokról, hogy tudnak valamit, ha 4112 10| bele egy diákgyerek gépies magolása: quousque tandem abutere 4113 2| az idő, mikor az emeletes magtár padlásán bagolyfészket kajtatott 4114 2| kérdezte Ákos, mikor magukra maradtak.~ ~- Apánk egyszerüen 4115 13| lombsátorban képzelhettük magunkat. Nem bántam már, hogy ide 4116 2| vele, az anyja egy kicsit magunkra hagyott s a kis betyár rávett, 4117 6| nincs helye ilyen dolgok magyarázásának.~ ~A vonat éppen megállott. 4118 2| szerelmes ömlengése, de semmi magyarázat.~ ~Azt még tudom, hogy nevető 4119 1| azokat az okokat, amelyek magyarázatát adhatnák állapotának.~ ~ 4120 2| miatt, melynek - bármint magyarázgassam eljárásomat, - érzem, hogy 4121 7| vagyok szivem én!...~ ~Nem magyarázhatta tovább, mert bent éles, 4122 12| szentek fejére illő fény már Magyarország fölött derengett.~ ~Most 4123 6| milyen jogai vannak itt Magyarországon a férjnek;... ha egyedül 4124 3| istenadta kimerült embert. Maholnap megöregszik, egészen megöregszik, 4125 4| vérének minden csöppje majdhogy meg nem fagyott a bágyasztó 4126 8| azonkivül pedig egy dusgazdag majom, a kinek az a szép asszony 4127 2| körül, a kertben vagy a majorság közt; a kis fehér főkötő 4128 9| sem álmodhat tisztábban május holdfényes éjszakáján.~ ~*~ ~ 4129 2| leszidtam, mint egy kölyköt; a makacs, büszke dragonyos tiszt 4130 11| futott az emlékkönyvvel a mamájához s majdnem sirva, duzzogva 4131 9| regénybe keveredni.~ ~Ha a mamájának nincs olyan éles szeme, 4132 7| valami őrült gyönyörében a mámornak.~ ~Az asszony megállott. 4133 2| fölébredt, kinyitotta nagy mandula-szemét s a helyett, hogy mint máskor 4134 13| ujra megtalálni; a hol a mánia vigyorog feléjök s az idiotizmus 4135 13| ugy kongott) nincs olyan maniakus beteg az osztályban, akit 4136 6| folyosón.~ ~Rahóty fülelt.~ ~A manóba is, de nagyon ösmerős ez 4137 4| józan paránya után, amely már-már elröppenni készült.~ ~„Te! - 4138 11| Minden szoba el volt foglalva mára, hova teszi most ezt? A 4139 5| asszony.~ ~- De hát igy nem maradhat; el fogsz válni tőle.~ ~ 4140 10| még egy darabig együtt maradhatnak.~ ~Laci lelkendezve markolt 4141 10| nagysádkám, dehogy; dehogy maradhatok. Nagy bajom van, még Lacit 4142 13| azt hiszem, egy hétig sem maradnék.~ ~Megint olyan busan mosolygott.~ ~- 4143 2| kérdezte Ákos, mikor magukra maradtak.~ ~- Apánk egyszerüen Rózának 4144 2| mégis csak mestereitek maradunk a szivügyekben; nem érünk 4145 2| katona-álmot.~ ~Jenő magára maradva, az ablakhoz ment, mint 4146 9| arcát és szivta képzelt maradványát a hajdanta meleg párázatnak, 4147 4| Ezentul orditanál és marcangolnád a saját tagjaidat.~ ~Hizelegnél 4148 12| bosnyák hegyek közül s tépték, marcangolták, de el-elmaradoztak lassankint. 4149 6| ki a folyosóra.~ ~Ott egy marcona alak állott s mérges füstöket 4150 7| aki bárgyun bámulta, egy marék aprópénzt adott.~ ~- Fogja 4151 5| birodalma, mint az oltárok szüz Máriáinak a palástja.~ ~- Nagyon vártam!...~ ~ 4152 3| asszonyka leborult az ő Mariskája vállára s ideges zokogásban 4153 10| hagylak cserben, öreg cimbora. Mariskának is van ám szive, megkönyörül 4154 8| hiába járta be a kornevillei márkival kétszer a világot.~ ~Képzelhetni, 4155 13| rajtam. Váratlanul jött a markolása s amint meglóditott, majd 4156 10| maradhatnak.~ ~Laci lelkendezve markolt egyet az abrosz alatt a 4157 2| itélnek fölötte.~ ~Négy markos ember belekapaszkodott a 4158 3| éjjel keservesen sirtam, s mártirnak néztem szegény uramat, a 4159 1| egy kis hókuszpókuszszal más-más üvegecskéből csepegtettem 4160 5| a kiváltságoknak. Amit másfél évtized óta soha még meg 4161 11| tisztességes ember.~ ~De voltak ott másféle dolgok is.~ ~Pajkos mondások, 4162 2| bámulni, ácsorogni.~ ~A másfélholdas udvar lombos akácfái alá 4163 12| erdő szélén. Zuzmarás fejök másfélszer akkorának látszott, amilyen 4164 2| árnyékában nem vezethet máshová semmiféle papi prédikáció, 4165 1| láttára mérget csöpögtetett, a másikba pedig olyas valamit, ami 4166 2| gyorskezü lett valamennyi. A másikról nem is beszéltek, azt nem 4167 2| De a borzasztó végzet másként akarta. Korán reggel Wallon 4168 2| mutatott arra, hogy még másképen is lehet valamikor. Bizonyosnak 4169 2| fenekén, ahhoz semmi köze másnak.~ ~A harangozó egyhangu 4170 10| nevét viselő csemeték. És a másodkézből került tegnapi hirlapot 4171 2| megirjon. Magáról itélt meg másokat is.~ ~Jenő ugyan egy cseppet 4172 10| nehéz esztendőket kellett a másoló asztalnál töltenie, gépies, 4173 8| hogy ez a hindu-pagodában másolt bálványalak olyan hirtelen 4174 2| Jenő rajongani látszott; másrészt meg egyszerü és tapasztalatlan 4175 10| megkülönböztették ezt a napot, ha mással nem, hát azzal, hogy jobb 4176 9| akármilyen gyönyörü, mégis csak másvilág.~ ~Alig néhány heti földi 4177 3| katonatisztet, a ki ugy mászkálhatna baj nélkül a Petri Daniné 4178 2| sokáig forgott, mig a kemény matrácon valahogy elhelyezkedett. 4179 2| szépanyánk. Sas Balázsné, matróna létére is kezet csókolt 4180 7| első uthajláshoz ért, a Mátyás király óriás tölgyfája mögül 4181 8| sterlingek nem is font, hanem mázsaszámra nyomták Wertheim-kasszáját; 4182 13| Hallja, doktor Lang, meddig állja ki itt? Én azt hiszem, 4183 2| szőnyeg helyett molyette medvebőr volt a földön. Még minden 4184 5| az akácok sárga leveleit, meg-megforgatja, felkapja, elejti; a levélke 4185 2| leckét folytatni s Jenő megadással tette félre a „zongorázás 4186 1| az orvos. Vadai azalatt megadta a kocsisnak a cimet.~ ~A 4187 2| az ökölharc folytatását megakadályozzam.~ ~A dragonyos tajtékozva 4188 2| módot, hogy a katasztrófát megakadályozzuk.~ ~A botrány ugy nyolc óra 4189 10| a szót: „bárónő”! Mennyi megalázó fitymálással, semmibevevéssel!... 4190 12| hogy a jégország leigázott, megalázott fiainak a szivéből mikor 4191 2| kapitány sokkal kevésbbé volt megáldva szinészi képességgel, semhogy 4192 11| ösmert fantáziájával mindjárt megalkotta ennek a kétségkivül bájos 4193 2| vágtatva érkezik egy lovas és megáll a kuria előtt. Nem volt 4194 2| szintelen báb. Az orvos mindjárt megállapitotta, hogy agyrázkódást szenvedett. 4195 2| ami ugy is kötelességem. Megállapodásunk szerint értesitem önt, hogy 4196 2| neki: ténsasszony; végre is megállapodott abban, hogy legyen „Róza 4197 2| elutazott. Mit tegyünk most? Megállapodtunk abban, hogy Félix pár napi 4198 3| világban szanaszét, jóformán megállás nélkül, iránytalanul, mint 4199 2| hajlik s nem talál soha megálló pontot.~ ~Pedig Jenő, aki 4200 1| emeletre.~ ~Egy ajtó előtt megálltak. Táblácska volt az ajtón, 4201 7| hallatszott.~ ~Somban kezdett megaludni a vér. Éppen be akarta rugni 4202 2| rájok, melyek betöltése megannyi cél lehetett.~ ~Ime, ő, 4203 8| Katica-bogara körülröpködte álmában, megbabonázta s mire felébredt, ott találta 4204 6| gondolatban sem tudta volna megbántani. Igazi gentleman volt.~ ~- 4205 1| mennék a mélységnek, de megbénulok a halálfélelemtől; pedig 4206 11| mikor a szolgáló a vendéglős megbizásából felzörgette.~ ~- Egy óra 4207 2| lassankint iszákos és igy megbizhatatlan lett. Később adósságokba 4208 8| istennek, a melyikben ugy megbizhatik, mint ebben a lóban? Hisz 4209 10| mert egyébiránt pontos és megbizható hivatalnok volt. De előbb 4210 2| meghajtotta magát és elment a megbizottaival. Wallon lerogyott egy székre 4211 3| mondta cinikus mosolylyal. Megbocsátasz szivem.~ ~Kifutott. Petriné 4212 1| bele, hogy a felesége már megbocsátott önnek.~ ~Páciensem arca 4213 8| Mert van abban valami megbolonditó, az olyan szerelemben, amit 4214 2| észrevenni látszott volna, megbolonditotta a férfiakat.~ ~Wallon puszta 4215 13| hogy egy kicsit magunk is megbolonduljunk. Idegesek vagyunk. Lássa, 4216 2| is magában kedvet, hogy megbüntesse, ebben a gyászos órában 4217 2| elhagyott erdőben hirtelen megcsendül valami madárdal s a csöndes, 4218 2| kacagott Ákos tele tüdővel s megcsipte a hálálkodó özvegy állát. 4219 13| mint a kocsiból kiszállt, megcsökönyösödött s nem akart felmenni a lépcsőn. 4220 7| Körülszagolja a boritékot s lopva megcsókolja. Senki se látja, de saját 4221 2| Vártalak kis apa, azt hittem megcsókolsz, mielőtt elalszom, - mondta, - 4222 2| ugrott s a nedves deszkán megcsuszva, elbukott.~ ~A gyermek kiröpült 4223 12| fujja egész testét, s örökre megdermeszti. De mikor otthon összetett 4224 2| bőven a zsirt, akkor is megdézsmálja s teherrel, adóssággal halmozza 4225 12| sejtett az égen, mintha egy megdicsőültnek a glóriája verődnék vissza 4226 2| tartja az egész zongorázást s megdöbbenése tetőpontját érte, mikor 4227 1| orvos létemre is mennyire megdöbbentem. Igy nem beszél egészen 4228 2| hogy Ákos látja. A kapitány megdöbbenve nézte egy ideig s végre 4229 11| változatos hangja.~ ~A vendéglős megdörzsölte a füle tövét, mikor az uj 4230 3| meg kéne fejeltetni, hogy mégegyszer annyi ideig tartson, mint 4231 6| mulatni. Borzasztó módon megehült már egy kis cigányos dáridóra 4232 4| paradicsombeliekhez, amely megejtette az első emberpárt. Itt, 4233 2| melegséget terjesztett és megelégedést teremtett.~ ~Igen, a gyermek 4234 8| Ugy szétnyulik a megelégedéstől a harapós buldogg-arc, mikor 4235 7| pusztájáról s olyankor is megelégedett azzal, hogy behajtasson 4236 2| Ákos igy találta őket s megelégedetten pödörte a bajuszát. Megcsókolta 4237 2| merülten, aligha lett volna megelégedve érdemei ilyforma magasztalásával, 4238 9| éjszaka elég volt arra, hogy megelevenedjék ezer emlék s évtizedek óta 4239 12| Ettől a fölfordulástól megelevenül valamennyire a tájék; az 4240 1| én a pályámat nemcsak a megélhetés forrásául tekintem, hanem 4241 2| durva katonára, aki igy megelőzte legforróbb kivánságát. A 4242 10| Hivatalnok voltam, az igaz, de megéltem valahogy. A magam emberségéből 4243 10| azért dolgozott külön, hogy megemberelhesse magát s ráadást adhasson 4244 3| rövidke időről áhitattal kell megemlékeznem, édes Mariskám. Hat hétig 4245 1| öngyilkosságáról kellett megemlékeznie, sirt és a haját tépte. 4246 5| cselédsége idővel rendszerint megenged magának.~ ~A doktor érdeklődéssel 4247 6| volt, annál jobb. Most, ha megengedi, valamilyen ágyat vetek 4248 2| korán, a mint csak az illem megengedte, az özvegy bankárnénál voltam.~ ~ 4249 2| föltétellel, hogy lecsillapodik, megengedték hogy ott maradjon a fia 4250 9| a gyász és mégis elmult, megenyhült lassan.~ ~Régen volt, bizony 4251 9| jutott odáig, hogy már igazán megérdemelte a néni nevet.~ ~Akkor is 4252 4| ezerféle fordulatával, csak megérinthette annak a ruhája szegélyét, 4253 7| lelkületéből.~ ~Hajnalban megérkezett. Dicséretére mondva, eszébe 4254 3| meghatottan.~ ~- Azután megérkeztünk haza: ide, ebbe a lakásba, - 4255 2| itthon? Sokat számolsz ugy-e? Megerőlteted a fejedet a pörös iratokkal. 4256 7| sietett, lehetett hallani a megerőltetést követő gyönge köhögést.~ ~ 4257 2| valami mély gondolkodással megerőltetni a fejét. Mindössze annyit 4258 4| napoknak. Az asszony látta és megértette. És mert nő volt ő is, akit 4259 1| mehet orvoshoz. Mindjárt megértettem, hogy ezuttal a pszihiaternek 4260 8| egy test volna vele! Hogy megérti minden mozdulatát, az az 4261 2| nem volt közös. Most már megesett, hogy Ákos gunyosan mosolygott, 4262 12| utazással, nem számitom be. Hisz megeshetik, hogy ott reked valahol.~ ~ 4263 1| te is jössz utánam, amint megesküdtél. Csak ez az egy mód volt, 4264 1| veszthetném el, megrendülve, megesküdtem neki az Isten szent nevére, 4265 10| egészségednek, kérlek szépen. Megettem én a fát?~ ~A férfi összeszedte 4266 11| káposzta-csuszpajz szaga.~ ~A költő megevett mindent és megivott mindent, 4267 1| amikor ezt mondta, az szinte megfagyasztotta bennem a vért. Magam is 4268 12| lecsöppent a köpenyegére és ott megfagyott.~ ~A sárga borzasztóan küzködött 4269 2| elalszom, - mondta, - de ma megfeledkeztél rólam, hát én jövök hozzád.~ ~ 4270 13| mi mindnyájan. Az örökös megfeszitett figyelem, a környezet, a 4271 2| aki a Sasok ősi telepét megfigyelte, csakhamar rá kellett, jönnie, 4272 4| Kornéliusz.~ ~Ha egy pillanatra megfoghatta a fehér asszony kezét: vérének 4273 9| érzése volt, hogy valaki majd megfogja a kezét s el nem ereszti 4274 2| jogos részöket. A gyermek megfogta a kezöket s amint szivére 4275 2| kész lett volna leütni, megfojtani. Kereste, de nem találta; 4276 7| és ha a kezünkbe kerülne, megfojtanók. De azért remegve keressük: 4277 5| Te!... te!... - Én megfojtom azt az embert.~ ~- Bolond. 4278 2| nap kiszitta a szinét és megfonnyasztotta; ettől a bágyadt, halavány 4279 2| ösztönből, mintsem valami nagy megfontolással azt mondta hirtelen: - Nohát 4280 5| doktor elég közönyösen s megforditotta a papirlapot. Ráesett a 4281 13| hangot adni, közel voltam a megfuladáshoz. Félig elvesztém eszméletemet, 4282 5| zsibongani.~ ~Azt hitte, megfullad. Egy pillanat alatt átélte 4283 13| Asphyxia állott be, az ember megfulladt.~ ~Most már igazán elszörnyedtem. 4284 2| állapotban jó, ha az embernek meggondolt kisérője van; elmentem hát 4285 5| év közt az ember mindent meggondoltabban tesz, mint 20-30 éves koráig. 4286 2| mentem az uramnak, de mégis meggondoltam, hátha haragszik, ha éj 4287 10| emlékezés még a kegyeletet is meggyöngitette az asszony szivében. Volt 4288 9| még élnek, öregek már és meggyöngült az emlékezetök. Elfelejtették 4289 8| csók, amit a feleség ad, meggyógyit; az a csók, ami a szerető 4290 2| tétovázva igy szólt:~ ~- Bátya, meggyóntam neked legnagyobb bünömet, 4291 2| titkos örömmel engedte magát meggyőzetni. Azok közül való volt, a 4292 2| öcscsén, mert rendithetetlen meggyőződése volt, hogy kettőjök közül 4293 2| uton vagyok. S nem engedek meggyőződésemből; óhajtom, akarom, hogy szabaditsd 4294 2| erővel beidéztette maga elé s meghagyta neki hogy gondja legyen 4295 1| itt Budapesten.~ ~Vadai meghajlott. Hallotta már ezt a nevet, 4296 6| A kapitány harmadszor is meghajolt.) Nagyon szigoru ember az 4297 2| tegyen hát, hisz a gyermek meghal! talán már is csak egy kis 4298 1| szerettem: még sem volt erőm meghallgatni könyörgését s elszakadni 4299 9| kerités mellett elment, meghallhatta volna, hogyan dobog egy 4300 9| százaléka igy gondolkodik: „Meghalni hagyján, ha csak annyi a 4301 1| befejezheti. Válassz, vagy meghalok, öngyilkos leszek, meglásd.~ ~ 4302 9| kevesen emlékeznek. Sokan meghaltak azok közül, akik tudtak 4303 2| kedves, követelő hangon. - Ha meghaltam volna, bizonyosan sirtatok 4304 4| Kornéliusz, szerelmében majd meghalva, de azért csöndesen és panasz 4305 2| ami a szivén volt, jól meghányta-vetette a dolgot s csinosan összeállitotta 4306 13| ennek az embernek a tulzása megharagitott. Most már elfordultam tőle 4307 1| sokat sirt s ámbár majd meghasadt érte a szivem, mert nagyon 4308 4| mert nő volt ő is, akit meghat a szerelem: jó akart lenni 4309 9| Ez a borzasztó fölfedezés meghatotta a szüleit. Beleegyeztek 4310 3| te! - szólt közbe Petriné meghatottan.~ ~- Azután megérkeztünk 4311 2| nagyobb bajból.~ ~- Fiu, megházasitalak! - pattant föl oly hangon, 4312 10| hát az alkalom elől, hogy megházasodjék. Annak tiz esztendeje már. 4313 10| De én nem mertem volna megházasodni. Féltem! Csakhogy a „bárónő” 4314 2| dolgozószobájában terittetett s meghivta magához az özvegyet is. 4315 6| egy virzsiniából.~ ~Rahóty meghökkent, kiegyenesedett, összecsapta 4316 1| módom. Itéljenek magok a megholtak; itéljen hát a sors. Én 4317 2| való fa sem volt, a hol meghuzhatták volna magokat; különben 4318 13| ugyan valami meleg szobába meghuzódni, de eszembe jutott, hogy 4319 4| áll egy helyben, mintha megidézték volna. Rémülten bámult az 4320 10| az isteni Szirénnek, s megigértem neki, hogy ma együtt vacsorálunk. 4321 6| Nem lehet. Felébredne, megijedne. Aztán ha kimozdul, nem 4322 2| percben arról, hogy bátran megilleti a „nagysád” cim.~ ~Csupán 4323 6| az ezredes. Rhone, még ma meginditjátok a válópört. Értetted?... 4324 2| mormolt egy Miatyánkot. Azután megindultak a falu felé a Sasok kastélyába, 4325 2| semhogy egyetlen levelet megirjon. Magáról itélt meg másokat 4326 1| rajtam. Egyébiránt tessék megitélni.~ ~Hátradőlt székében s 4327 11| költő megevett mindent és megivott mindent, ami vacsora cimén 4328 12| élességét. A szegény párát megizzasztotta az erős gimnasztika, csakugy 4329 11| kanyaritotta alá a nevét is, megjegyezvén, hogy ez az irás az év melyik 4330 12| nélkül is jogom van adni. Megjegyzem, hogy az időt, amit a határig 4331 2| hallotta volna a gunyos megjegyzést s büszkén és emelt fővel 4332 2| atyafiságból; viszont modora, megjelenése s egész lénye bizonyságot 4333 3| ragadja, mihelyt egy sora megjelenik. El kellett készülnöm rá, 4334 6| ban, ahol ugyan mindent megkaphatott egyebet, csak ezt nem.~ ~„ 4335 2| tett, hogy magát a fiuval megkedveltesse. A közös hajlamok s a férfias 4336 2| asszony tartotta érdemesnek megkérdezni, hogy mit főzessen? Azután 4337 2| legidősebb Sas, a család feje, megkérem a kezedet öcsém számára!...~ ~ ~ 4338 6| hogy ennélfogva ezennel megkéri a kezét, vagy kvietál. Nem 4339 10| kompromittáljam - kénytelen voltam megkérni a kezét? Nem mondom én, 4340 3| egyszercsak irtad, hogy megkért Mármarosi. Most már megvallhatom: 4341 2| szerint okos szót váltani, megkérte Rózát, hogy jőjjön közéjök. 4342 2| Minthogy a szünidők már megkezdődtek, Ákos másnap maga ment be 4343 13| ámbár testi egészsége is megkivánta a gondos ápolást, - a rokonsága 4344 1| Végtelen megnyugvás és megkönnyebbülés ült vonásaira. - Remek eszme, - 4345 2| gyöngédséggel iparkodik megkönnyiteni egymás dolgát a két ápoló; 4346 10| Mariskának is van ám szive, megkönyörül rajtad. Ugy-e szentem?~ ~ 4347 2| nem talált szót, melylyel megköszönje ezt a messze jövőre szóló 4348 1| haja selyemszálaival jobban megkötözött, mintha hajókötelekkel szoritották 4349 2| kevésbbé volt reménye, hogy megközelitheti, annál jobban bolondult 4350 2| örökké sajgott szivedben az a megkülönböztetés, a mely szegény apánkat 4351 10| készülődés, de valamivel megkülönböztették ezt a napot, ha mással nem, 4352 1| meghalok, öngyilkos leszek, meglásd.~ ~Nem birtam választani. 4353 13| hozták. Vajon hogy fogad, ha meglát.~ ~- Vezessen hozzá, kedves 4354 2| könyével, semhogy a közönyt megláthatta volna azon az unott arcon. 4355 8| körülöttünk most nem akarnak meglátni bennünket. Akármiért is!...~ ~ 4356 13| Egy volt betegemet mentem meglátogatni, aki szegény, az őrültek 4357 7| kaszinóban, kifizette az adóját s meglátogatta egyik-másik jó ismerősét. 4358 8| tenger, melynek mélyében meglátszik a vizek csudás világa, a 4359 1| a nevem, orvos vagyok és meglehetős praxisom van itt Budapesten.~ ~ 4360 2| mondta.~ ~Ákos és Róza meglepetve néztek Jenőre. Egyikök sem 4361 2| feleletre. Egy csöppet sem volt meglepve; bólintott s kezet nyujtott 4362 2| most, amikor öcscsét, a meglett férfit, ezzel a lelki vergődéssel 4363 2| hajtásokat nem hoz többé s a meglevőkből is folyvást letép egyet 4364 2| minden kis légáramlattól meglobogva s árnyékot rajzolva a sötétes 4365 13| jött a markolása s amint meglóditott, majd hanyatt vágódtam.~ ~- 4366 12| megmoccanni. Az állatok megmagyarázhatatlan ösztöne sughatta neki, hogy 4367 2| huszárkapitány nem tudott sokáig megmaradni ilyen nyomasztó hangulatban, 4368 2| elsápadt, hol elpirult.~ ~Ez megmentette Simont.~ ~- Nagy kötnivaló 4369 1| gondolat, hogy hátha valamikép megmenthetem ezt a szerencsétlent, akinek 4370 6| hivták a férjemet. Egy nő megmérgezte magát a házban s gyors orvosi 4371 12| vissza magát s alig mert megmoccanni. Az állatok megmagyarázhatatlan 4372 5| Csöngetni akart inasának, hogy megmondja, hol kereshetik szükség 4373 2| áthelyezték.~ ~- Hát én majd megmondom. A szerencsétlen ember lassankint 4374 11| igazitotta volna is a kocsist, megmondta volna a duhaj kurjongatás, 4375 10| van, én nem tehetek róla. Megmondtam előre. A nehéz életet lefestettem; 4376 13| kényszerzubbony, igy ni!~ ~Csakugyan megmutatta rajtam. Váratlanul jött 4377 2| udvarias akarna lenni s megnagyságolta, pedig tudajdonképen a gentry-vér 4378 2| szemében, melyek minden arcot megnemesitenek, válaszolt a bátyjának:~ ~- 4379 12| menjek látogatóba. Tessék megnézni a hőmérőt, igazi Szibéria 4380 13| a jó emésztés minden.~ ~Megnéztem az órát, csakugyan dél volt. 4381 6| eszébe az az őrültség, hogy megnősüljön. Az a katona, akinek felesége 4382 10| könnyelmüsége miatt, hogy megnősült, holott nem volt vele muszáj.~ ~ 4383 8| legjobban. Elég az hozzá, hogy megnyert életében néhány tucat versenyt; 4384 2| hallgatott; talán tudta, hogy a megnyilatkozó sziveket semmi sem riasztja 4385 2| biztosit; most egyszerre megnyilt előtte a szent titok, az 4386 2| fekete felhők egyszerre megnyiltak s zuhogó zápor szakadt belőlük, 4387 10| olyan részvétlen éppen ma.~ ~Megnyomta ezt a két szót. Éppen ma 4388 8| csókolta a sörényét. Akkor megnyugodott.~ ~A hideg angolnak ugy 4389 2| szeretsz és becsülsz: akkor megnyugszom abban, hogy őszinte az ősi 4390 6| ejtvén ki ezt a szót; - ha megnyugtatására volt, annál jobb. Most, 4391 10| Szirén majd ki fog nézni s az megnyugtatja, ha itt férfit lát. Egyébiránt 4392 10| a kis furia; csak illik megnyugtatnom.~ ~- Hát a feleséged?~ ~- 4393 10| elfojtsa mérgelődését s egy pár megnyugtató szót mondjon; talán ment 4394 2| veszély ki van zárva. Rózát megnyugtatták, azt mondták neki, hogy 4395 2| s a zongorám itt volna! Megöl az unalom.~ ~Kivánsága hamar 4396 7| reggeli toilettejével: Som megölelhette a feleségét.~ ~Hosszu, kimondhatatlanul 4397 13| valósággal a karomba futott. Megöleltem...~ ~E szónál doktor Lang 4398 3| néztem szegény uramat, a ki megöli magát, elsorvasztja a testét, 4399 2| ha azt nem akarta, hogy megölje a halálos unalom. Most ime 4400 13| a tengeren. S ha én itt megölök egy embert, - hallja? ha 4401 10| ijesztgetni szoktam.~ ~- Hát én megölöm talán? Eszter, vigyázz, 4402 2| a könnyelmüségben; téged megölt az urhatnámság, az előkelőség, 4403 2| megpattant ere hirtelen megölte. De utolsó vágya teljesült: 4404 11| gyakorlatlan irással volt megörökitve az a gondolat, hogy a jó 4405 2| is kell, hogy megtalálja, megösmerje az irányt, ami törekvéseinek 4406 10| édes barátom, amikor velem megösmerkedett! Egy nyomoruságos hivatalnok; 4407 2| volt mód arra, hogy vele megösmerkedjünk.~ ~A dragonyos olyan volt, 4408 2| sem foglalkozott rejtélyek megoldásával, a másik meg egészen el 4409 9| amit az összegyürt vászon megőrizhetett. A katona viselte volt azt.~ ~ 4410 9| a magába maradt asszony megőrizte minden szépségét, minden 4411 2| Wallont féltettem a valóságos megőrüléstől, tombolt s azt kivánta, 4412 4| titoknak szánt érzékisége.~ ~Megőrült volna, ha az asszony, az 4413 2| a nagy elhatározásokban megoszthatják a felelősséget valakivel, 4414 2| elkerülte s most szivének egy megpattant ere hirtelen megölte. De 4415 2| szokatlanul meleg hurok megpendülése még a kapitányt is meg birta 4416 11| polgárleánynak, ha az ő nevét fogja megpillantani a kék boriték alatt. - Fordulópont 4417 6| megijedt, mikor a kapitányt megpillantotta. Eszébe jutott minden.~ ~- 4418 13| amelyik a kertbe visz, megpillantottam valakit, aki épen az emeletről 4419 9| Dehogy! hisz a férfiak megpróbálják megkeresni az elrejtett 4420 2| ott maradt a zongoránál s megpróbálta kikalapálni a „beci-boci 4421 1| Nem birtam választani. Megpróbáltam, de nem volt erőm hozzá. 4422 2| ugy sem tudnám elég erősen megragadni.~ ~Jenő csak nézte-nézte 4423 5| hangoztatva, összecsókolt. Megrendülésem, zavarom, ijedtségem mellett 4424 5| egyetlen szóban, hogy a doktor megrendült tőle. Nem merte a kérdést 4425 1| szörnyü módon veszthetném el, megrendülve, megesküdtem neki az Isten 4426 4| vége egyszer, amikor majd megreped a szive.~ ~Mért választotta 4427 4| és felüditő hegyi levegő megrészegitett: aggódó kétségében arra 4428 3| vergődik, hogy néha igazán megsajnálom. S mikor felolvassa nekem, - 4429 13| egy embert, - hallja? ha megsemmisitem, elpusztitom a föld szinéről 4430 4| utból ezután is.~ ~Hisz a megsemmisülés felé haladt lassan; s el 4431 7| még kérdezősködésével is megsérthetné: szeliden hallgatott.~ ~*~ ~ 4432 4| Szerette volna vigasztalni, megsimogatni a csunya embert.~ ~Szerette 4433 2| egyszer-máskor nagyon is megsokalta az éjjeli zenét s káromkodással 4434 2| kenyérgolyóbist. Anyai ösztöne megsugta neki, hogy csak ennél kell 4435 13| ápolást, - a rokonsága sietett megszabadulni tőle. Ez rövid története 4436 9| közelebb jutott hozzá, hogy megszakadjon a szive.~ ~Milyen más volt 4437 4| Vissza se nézve, menekülj!~ ~Megszakadó szivedre nem hallgatva: 4438 2| felesége révén rokonai voltunk, megszánt, magához vett.~ ~„Most önök 4439 2| az olyan fenevadakat is megszeliditi, aminők, - mint valaha te 4440 2| vagyonból életök végéig megszerezhettek.~ ~Be kellett érniök egymással, 4441 10| Az asszony fülig pirult. Megszivta a fogát. - Csak nem akarja 4442 13| hogy ez a veszedelmes őrült megszökhetett!~ ~Doktor Lang, az „őrültek 4443 2| a visszavonult életet s megszökik az egyhanguság békés otthonából. 4444 6| hangon mondta:~ ~- A kapitány megszöktette menyecskeleányodat. Magától 4445 4| végig.~ ~Kinlódott volna a megszokás nyugalmával, több elernyedéssel, 4446 10| ment volna minden a régi megszokott kerékvágásban, rosszul ugyan, 4447 2| végeznie.~ ~Szót fogadtam, mert megszoktam, hogy engedelmes legyek, 4448 2| nagyon meg nem üthette magát: megszorithatta most a bátyja kezét, ezt 4449 3| nincs helye a frázisnak. Megszoritotta a barátnője kezét, mindössze 4450 2| beszéljünk róla többet, - mondá, megszoritva öcscse kezét. - A szegény 4451 10| visszajöhessünk.~ ~*~ ~A lépcsőn megszorongatta a barátja kezét.~ ~- Nagyszerü 4452 8| versenyt; összelődözött, megszurdalt, lekaszabolt egy sereg puszipajtást; 4453 2| többé; de ha akarod, könnyen megtalálhatod azt a mágnest, mely azután 4454 2| melyben a gyász ép ugy megtalálhatta az enyhülést, mint a féktelen 4455 2| aki végre is kell, hogy megtalálja, megösmerje az irányt, ami 4456 13| elveszett lelkét kell ujra megtalálni; a hol a mánia vigyorog 4457 3| emeletére. A lépcső mellett megtalálta azt a számot, a mit keresett; 4458 7| betüt magába sziv, külön megtanul. Körülszagolja a boritékot 4459 8| minden sikerült ötletet megtapsoltatott vele valamikor. Felkacagott.~ ~- 4460 10| lenne szives ezt a hangot megtartani a - fás ember számára. Az 4461 9| amely a szent betük közt megtartja szinét és illatát, csak 4462 1| benned, hogy a szavadat megtartod, hogy te is jössz utánam, 4463 10| nem ok, hogy okos emberek megtegyék istennőnek?~ ~Ah, micsoda 4464 4| eltiltana magától mindenkorra. Megtehetné! Erőszakosan is, jog nélkül 4465 2| mióta a Sasok apjok örökében megtelepedtek, ugy őrködött fölöttük, 4466 6| nagyon szüzies és annyira megtelve fájdalommal, mint a Krisztus 4467 2| való előkészületeit szokta megtenni; a plébános odaállt jobboldalt 4468 4| Akit szeretni mert, az a megtestesült édesség maga volt.~ ~Egy 4469 2| reménykedésében. Én még csak megtettem a magamét valahogy s ha 4470 2| mondani szokta, - még félig megtömve szüzdohánynyal. Az ágy nem 4471 2| fájdalmas levertségébe.~ ~- Ami megtörtént, azon most már nem segithetünk, - 4472 2| Köny gyült a szemébe s megtörve nézett a bátyjára, aki máskor 4473 7| feleségével az egész fürdőt; megtudakolt eközben mindent: kik vannak 4474 5| féltem, iszonyodtam, pedig megtudhattam később, hogy nem a harag 4475 1| mondta - ha a történetemet megtudja, érteni fog; - hallgasson 4476 2| történetet pedig nem kell Rózának megtudnia soha, az a kettőnk titka 4477 2| biztositva legyek s akkor megtudtam, hogy Kondor Endre egyszerü 4478 8| folyvást a közelében, ha megtürném mellette az Adoniszokat?!...~ ~ 4479 10| tekinteni.~ ~Minden évben megünnepelték eddig ezt a napot, ámbár 4480 2| megint a szemeit. Nagyon megüthette magát.~ ~Mindez alig tartott 4481 2| ugyis féltett, hogy egyszer megunja a visszavonult életet s 4482 9| eresztette az özvegy.~ ~Megunták a férfiak, hogy olyan szekér 4483 2| közé tartozott, hogy örökre megváljék a nagyvárosi fényes életmódtól; 4484 3| megkért Mármarosi. Most már megvallhatom: ugy irigyeltelek akkor, 4485 13| vagyok zárva a világtól.~ ~- Megvallom, nem irigylem; mégis csak 4486 10| nem tudott elég hirtelen megválni attól a gondolattól, hogy 4487 6| éppen csak a vasuti jegy megváltására maradt még belőle ideje. 4488 1| nincs más, mint a méreg, ön megválthat a szörnyü kinoktól; tegye 4489 2| az orvos végre kimondta a megváltó szót, hogy a gyermek tul 4490 1| ugy tudok gondolni, mint megváltómra.”~ ~Képzelheti ügyvéd ur, 4491 2| annyira lelkesiti, hogy végkép megváltozik általa?~ ~- Nono, - mondta 4492 2| a büszke gentry annyira megváltozott s udvariasságába gyöngédséget 4493 12| is lenne itt megállani; megvárni, amig a jeges szél rostává 4494 5| csuklott, zokogott.~ ~A doktor megvárta, amig a vihar első kitörése 4495 5| kérdezte: „hát csakugyan megvártál volna? hozzám jöttél volna?” 4496 5| S ennek sikerült engem megvásárolnia!~ ~- Irmus, hova beszél?!~ ~- 4497 13| szokva; a congelatio ellen megvéd a forró vérem.~ ~De a forró 4498 5| kinzott a gondolat, hogy ime, megvénültem. Ime, az, aki mindent elvett 4499 10| elinteni s te még az éjjel megverekszel.~ ~- Gyönyörü! s még te 4500 10| harsant fel: - Gyuluska megverlek! lesz csend? adta rossz 4501 2| aki hetven éves korában megverte negyven éves fiát, mert 4502 2| tanulnom, hogy a jövő aratásnak megvessem őszszel az alapját. El is 4503 13| istenért, nem fél, hogy megveszi a hideg?~ ~- Dehogy; hozzá 4504 2| toilette, a fodrász, az illat megvesztegetői s az eszeveszett szavakban 4505 5| Annyi csodálkozás, annyi megvetés, oly valami hihetetlennek 4506 10| melyre a tekintete esnék, megvetést olvasna le.~ ~A gránitkövezet 4507 2| egymásra néztek; az egyik megvetette az utálatos pipát, a másik 4508 2| müvészi jövőjének már most megveti az alapját. Ez is egyike 4509 10| hanghordozással, mialatt szája körül megvető mosoly játszadozott. Talán 4510 2| megtett volna, hogy az urakat megvigasztalja.~ ~Végre Ákos is észrevette, 4511 8| dühösebb volt, annál jobban megvigasztalta.~ ~Loreley, az aranysörényü 4512 2| este felkölteni. Az orvosok megvizsgálták a poharamat, erős altató 4513 2| terméssel Budapestre, a hol már megvoltak a rendes vevői.~ ~Az esztendő 4514 12| hegyek országából hazafelé megyen.~ ~ ~ ~ 4515 3| hozzánk senki, és mi sem megyünk már sehová sem. Ugy élek 4516 2| kérdés vagy közbeszólás, ami megzavarja a hangulatot. A ki az á-t 4517 2| közbe Jenő, akit egészen megzavart bátyja e különös fellépése, - 4518 2| a mint a zongora hangja megzendült, utána dudolta: „á, h, e, 4519 10| komisz kölyköt, mert mindjárt megzsákolom!...~ ~- Persze, csak ütni, 4520 7| hogy elkészüljön s aztán mehessen megint haza a feleségéhez, 4521 7| beljebb nyomta az ajtót. Nem mehetek be? én?!~ ~Bent ismét hallatszott 4522 10| kompromittáltatás. Még hire mehetne.~ ~A kocsi megállott.~ ~ 4523 5| A doktor agyában egy méhraj kezdett zugni, zsibongani.~ ~ 4524 11| emlékkönyvre, mosolygott.~ ~Mélán és sokat mondólag mosolygott, 4525 11| társaságában...~ ~ ~A költő mélázva ült a vasuti kocsiszakasz 4526 2| mikor az élet és a szeretet melege hevitett itt mindent, visszatérhetnek 4527 9| gondolt valaha, ha a katona melegebben, udvarolt neki, amikor férje 4528 2| a nélkül, hogy a szivét melegiteni birta volna; a toilette, 4529 2| világitott be a homályba, s ez melegséget terjesztett és megelégedést 4530 2| mennyei harmat. A kis bágyadt mell egyszerre összerándult s 4531 10| reggelizett, kiosont egy mellékajtón.~ ~Rohant a hivatalába. 4532 13| az embert. Végre az egyik mellékfolyosón, amelyik a kertbe visz, 4533 2| szétszakgatta a fiucska mellén a ruhát, hadd érje szabadon 4534 10| felkapta s odaadta neki a mellét.~ ~A szakgatott, zürzavaros 4535 2| egyszer ugy leszesz itt mellettem, mint férje egy nőnek, akit 4536 6| tudják, hogy jó őrző virraszt mellettök. Dus szőke haja aranyos 4537 2| kikerül, éjszaka is ott van mellettünk, - vágott vissza Jenő csipősen 4538 6| állott és széles, hatalmas mellével elfogta az egész üvegtáblát. 4539 10| gondolattól, hogy az ura nagyon méltatlanul tesz neki szemrehányást 4540 3| nálamnál szebbek, elmésebbek, méltóbbak ő hozzá; s keserves könyeim 4541 2| abból az eszmevilágból, melybe a váratlan indulatroham 4542 8| csendes, sima tenger, melynek mélyében meglátszik a vizek csudás 4543 2| mellé az árokba, a hol egy mélyedésben viz volt. Az undoritó, piszkos 4544 2| a dolgoknak a szépségét, melyekért Jenő rajongani látszott; 4545 2| gondolatok támadtak agyában, melyeknek nem volt határozott alakjok; 4546 2| mindössze igy szólt a lelke mélyén: gondolhattam volna, hogy 4547 3| nak rendezték be; a szoba mélyét függöny takarta el a szem 4548 3| egy szent szobor előtt, a melyhez bucsura járnak az emberek.~ ~ 4549 8| teremtése az istennek, a melyikben ugy megbizhatik, mint ebben 4550 2| köztök igazságot tenni, hogy melyiket bocsássa előre. Azután vontatott 4551 8| Nincs olyan mágnás-korona, a melyiknek a fénye ne gyarapodnék egy 4552 2| mikor arról volt szó, hogy melyikünké legyen a Róza fia.~ ~A kapitány 4553 2| az egészséggel vagyunk, melyről tudomásunk sincs, amig megvan 4554 3| bajlódott, tekintete elröppent a mélységbe, valahova az utcára. Petriné 4555 4| amelynek a környékén hináros mélységek vannak.~ ~Kornéliusz őt 4556 7| biztatta volna, hogy ebben a mélységes csöndjében a zöldnek, tapaszsza 4557 1| déltájban egy ur, akinek mélységesen szomoru arca mindjárt azt 4558 8| melynek hiába kutatja a mélységét, csak kápráztató villogással 4559 1| mozdulni; neki mennék a mélységnek, de megbénulok a halálfélelemtől; 4560 11| az agyába, egy gondolat, melytől nem tudott szabadulni. Édes, 4561 2| dallammal kisérte végig a menetet, ki a temetőbe. A dombtetőn, 4562 10| most elveszik tőle.~ ~- Menjenek, ha muszáj, hanem siessenek 4563 5| betegét mielőtt a körbe menne, egy parti karambolra.~ ~ 4564 12| ördögbe is, ne rezonirozzon! Mennie kell! Beteg az édes anyja!...~ ~ 4565 10| pajtása után.~ ~- Otthon egy mennybéli angyal van a kalitkájában 4566 2| hadd érje szabadon a friss mennyei harmat. A kis bágyadt mell 4567 9| darab boldogság abból, amit mennyeinek hivnak s a minek a leirásához 4568 9| rács mögött.~ ~Vége volt a mennyek üdvösségéhez hasonló békének.~ ~ 4569 4| fal, a függöny, a tiszta mennyezetes ágy.~ ~Odakint pedig zöldelt 4570 3| mi soha sem lesz többet. Mennyit ábrándoztunk együtt az intézet 4571 9| volt itt.~ ~És most mégis mennyivel jobb, hogy itt van.~ ~Ártatlanul 4572 2| látta, hogy a derék erdélyi mént elővezetik. Mit nem adott 4573 5| Irmus, hova beszél?!~ ~- Ne mentegessen; jól tudom én, hogy mit 4574 7| névtelen levél irójára, menten agyonüti, az bizonyos.~ ~ 4575 10| ki kell magamat Szirénnél mentenem?~ ~Gábor nagyon furcsán 4576 1| további kötelezettség alól menteni, amint a törvény felmenti 4577 6| lábát. Talán az életemet menti meg vele.~ ~Rahóty két másodpercig 4578 10| feleselésnek folytatása. Mentő gondolata támadt. Remélte, 4579 2| az ablakot s lábujjhegyen menve, mintha attól tartana, hogy 4580 6| s le nem vette szemét a „menyasszonyáról”, aki szendén, éppen nem 4581 9| mindnek „nénike” ő. A mai menyecskék mind igy hivták pendelyes 4582 6| A kapitány megszöktette menyecskeleányodat. Magától értetik, hogy ennélfogva 4583 10| a Laci lakásába. Mikor a menyecskét meglátta, zavart szinlelt 4584 7| is mindjárt megnyilik a menyország.~ ~Som boldogan mosolyog. 4585 13| progressiva hülye arculata mered rájok! Itt legyenek önök 4586 4| minden kifejezés nélkül meredt a világba, mint a vakok 4587 1| kifizetettnek tartozását, akkor a méregpohárhoz vezetik a kezét. De ha ön 4588 8| Tartuffe-ok majd kipukkadtak a méregtől.~ ~ ~ ~ 4589 4| fehér ágyon feküdt s nagy merengő szeme találkozott a Kornéliuszéval 4590 2| más hátra, mint hogy egy merész rohammal kivágja magát a 4591 8| ájulás környékezte, ha rájok meresztette csörgőkigyóéhoz hasonló 4592 1| megállott s nagy szemet meresztve kérdezte ujra?~ ~- Nem jól 4593 12| volna.~ ~Dobojtól jó egy mérföldnyire térdre bukott a sárga egy 4594 10| ebben a pillanatban elfojtsa mérgelődését s egy pár megnyugtató szót 4595 2| a lovától.~ ~Jenő sokat mérgelődött, de nem akarta elriasztani 4596 6| egy marcona alak állott s mérges füstöket fujt maga köré 4597 1| ne keltsen benne, de nem mérgesek. Betegem szinte ihlettel 4598 9| láttatlanban csunyának, mérgesnek, esztendőről-esztendőre 4599 6| előtt s a kapitány, akiben mérhetetlen vágy volt arra, hogy emelkedjék: 4600 4| lehetett benne fölfedezni. Mérhetetlenül szerény volt és minden mozdulatával 4601 4| ha te most merni akarsz, merhetsz! Most!... Ebben a magányos 4602 6| az angyalt valaki bántani meri, és sokat mondólag csapott 4603 7| hamarjában uj bizalmat nem merithet asszonya szelid nézéséből, 4604 3| felesége hűségét kétségbe merné vonni. De az is igaz, hogy 4605 10| sohase javul meg. Fogadni mernék, hogy nő van a dologban. 4606 4| titkos hang, - ha te most merni akarsz, merhetsz! Most!... 4607 6| parancsnoka, villámló szemmel, merően nézte a megrezzent párt.~ ~- 4608 1| felindulás jele volt nála. Merőn nézett a doktor szeme közé: - 4609 2| mostanig nem volt egyéb, mint mérsékelt fokozata az elzüllésnek. 4610 6| hivatásszerü a legnagyobb mértékben. Igy aztán egy pillanatra 4611 6| gavallér-ember s ehhez mérten fogja magét viselni egy 4612 2| aki ott feküdt örök álomba merülten, aligha lett volna megelégedve 4613 2| legalább a kályha mellett mesélhetsz majd neki kedved szerint.~ ~ 4614 7| kérdezte.~ ~Az asszony a messzeségbe figyelt, mintha az eltünt 4615 2| térség, ami a domb körül tág messzeségben elterült, szántóföldjeivel, 4616 12| lehetetlen, hogy én most olyan messzire menjek látogatóba. Tessék 4617 2| mi katonák, mégis csak mestereitek maradunk a szivügyekben; 4618 11| tévedt egyszer egy fényes meteor s egy szerény ibolya által 4619 11| teljes lapot a szikrázó meteorról, meg a szerény ibolyáról. 4620 7| fel előbb. Édes az, mint a méz. Benne van, hogy a levélke 4621 4| itt volt előtte a mézek méze egy asszony szájára felkenve 4622 4| Most itt volt előtte a mézek méze egy asszony szájára 4623 4| szájára felkenve mind. S az a mézes száju asszony nem alszik, 4624 10| hogy az edzés ürügye alatt mezitláb járjanak az ön nevét viselő 4625 2| akkor régen kint volt a mezőn, hajnalban felkelt, a konviktusban 4626 2| szántóföldjeivel, rétjeivel, mezőségeivel, mind a Sasok birtoka volt 4627 2| mely ezt is jelenthette: miattam járjátok a bolondját, ha 4628 2| lelki kinért, a mit kiállott miattunk.~ ~De a borzasztó végzet 4629 2| katona félhangon mormolt egy Miatyánkot. Azután megindultak a falu 4630 13| tudják azt önök odakint, hogy miféle felelősség terhel itt minket?! 4631 8| milyen az övé. Csakhogy mihaszna, ha késő? Ha egyszer a mesék 4632 3| szivét magával ragadja, mihelyt egy sora megjelenik. El 4633 4| volnának, csak hasonlók mihozzánk. A vadállat haragját, ingerlékenységét 4634 3| voltak az uram könyvei. A miket ő irt. Az volt az oltárunk. 4635 8| ejtette az embert. Mert Mr. Milar nemhogy valami göthös legény 4636 8| azzal nem törődni.~ ~Mr. II. Millarba mintha valami démon bujt 4637 7| zsebéből az átkozott levelet, millió darabokra tépte s széjjel 4638 8| puszipajtást; elköltött egy pár milliót, a minek legalább a felét, 4639 10| barátjába; istenem-istenem, milyenek is ezek a férfiak!”~ ~Eközben 4640 3| viszontlátják egymást s milyeneket cuppant majd piros-pozsgás 4641 2| nem oly szemfényvesztő, a milyet valaha reméltünk, de nem 4642 2| minthogy édes keveset értett mindahhoz, amiről katonanevelésü bátyjával 4643 8| ugy-e?~ ~És nevettek hozzá mindaketten, hogy a könynyök csurgott.~ ~ 4644 9| olyan, mint a régi.~ ~Hisz mindakettő olyan daliásan ülte meg 4645 11| mondásai sejtetik, hogy mindamellett is egy kis eleven ördög 4646 1| elmebetegek számára épült.~ ~Mindaz, amit az ügyvédnek mesélt, 4647 4| hogy a tied után esengnek mindazok, akik eljönnek ezután is, 4648 1| hallomásból. Arckifejezése mindazonáltal elárulta, hogy most már 4649 2| hogy huszárkapitány.” És mindegyik hozzálátott serényen, hogy 4650 11| gyümölcs meg fácán és nyul mindegyikén. Az ágy három kondignációs. 4651 10| elforditani a szemét, pedig mindegyikről tüzes betükkel vigyorgott 4652 12| lassankint egészen elzsibbadt.~ ~Mindene fájt; éles és szuró nyilalásai 4653 2| álltam, jéghidegen, a ki mindenem volt; a gyermekemet letépték 4654 2| gyermek már tudott lelkesedni mindenért, a miben a férfiu erélye 4655 2| hogy szerte-szét csappong mindenfelé, a merre valami neki való 4656 6| okvetetlenül kellett ahhoz hogy mindenik cimborája kapjon belőle 4657 8| rögtön elboxolt a közelből mindenkit, még Barczikayn is lóditott 4658 4| tenne: eltiltana magától mindenkorra. Megtehetné! Erőszakosan 4659 2| Holnap rögtön utána járok mindennek s kideritem a végzetes tévedést. 4660 11| öné, rendelkezzék benne mindennel... stb.”~ ~A szegény egyszerü 4661 2| idehozzam; egyáltaljában mindenre rávesz...~ ~A két férfi 4662 4| kelthetett?~ ~Mit kérdezte ő mindezt. Semmit sem firtatott. Csak 4663 9| esztendőről-esztendőre mindjobban elfeledték.~ ~Pedig esztendőről-esztendőre 4664 5| Hisz egy ujjával leütne mindkettőnket. Ki ne kezdj vele, nem akarom. 4665 10| szent látott ilyet, hogy minduntalan csak engem nyakgattok. Még 4666 10| Még kisütné róla, hogy mindvégig hiába várt volna a lovagokra; 4667 2| plébános odaállt jobboldalt a ministráns gyerekekkel meg a kántorral 4668 2| kezét. - A szegény jó öreg minisztert akart csinálni belőled s 4669 13| miféle felelősség terhel itt minket?! Ily helyzetben kell, hogy 4670 4| akkor te rád?~ ~Az utálatnak minő borzalmas rémálma fogja 4671 2| jelent. Inkább ösztönből, mintsem valami nagy megfontolással 4672 4| bármikor.~ ~Óh, de Kornéliusz mitsem sejtett ebből. Meg sem értette 4673 2| a sor, hogy gyámolitsam, miután abban a labirintban eléggé 4674 5| hát mi lesz? mi lesz hát mivelünk? - kiáltotta a doktor a 4675 1| mérget, vagy mondja meg a módját, hogyan juthatnék hozzá, 4676 1| is van nekem egy biztos módom. Itéljenek magok a megholtak; 4677 2| az atyafiságból; viszont modora, megjelenése s egész lénye 4678 2| a ki nyers és keresetlen modorában beszélt el neki harcias 4679 2| anyához. De kiérzett azért a modorából, hogy ő is aggódik; nem 4680 10| vágta oda meglehetősen nyers modorral. Rosszul teszed, hogy emlegeted. 4681 2| ha a fia olyan nemes, uri modoru és tanult emberré vált volna, 4682 10| mindjárt ütni. Ez a te módszered.~ ~- De isz az előbb te 4683 2| szoba félig nyilt ajtaja mögé s a hasadékon bekukucskálva, 4684 6| szalutált.~ ~A fiatal nő, aki mögötte volt, felsikoltott.~ ~- 4685 1| éreztem, mintha valaki lenne mögöttem. Nem is nyugodtam meg előbb, 4686 2| kótákra ügyelni. Felnézett mogorva bácsijára s látva arcán 4687 8| sziklára boruló tengeri moha bársonyával; az a szerelem, 4688 7| vastagon boritvák puha, eleven mohhal. A szikla e nyitott szája 4689 7| feleségét és bevitte a puha mohok közé. Mikor a smaragdsugarak 4690 11| ezt a nevet, a redaktor mohón rohant volna hozzá s bizonynyal 4691 7| Som felemelte a fejét. Egy mohos, sötétzöld szikla előtt 4692 2| Kondor Bandi? - kérdezte oly mohósággal, mely mindenkinek feltünt 4693 2| diszitették s szőnyeg helyett molyette medvebőr volt a földön. 4694 2| beszéljünk róla többet, - mondá, megszoritva öcscse kezét. - 4695 2| nem lesz az élők közt, mit mondanak róla az emberek?~ ~De az 4696 1| cseppet. Nem kell talán mondanom, hogy egyik sem volt méreg. 4697 11| erénye. A barátnők tréfás mondásai sejtetik, hogy mindamellett 4698 10| napról-napra tengődve, mondhatni száraz kenyeren, eltartotta. 4699 3| az én Danim. Mert annyit mondhatok, hogyha Mármarosiné nem 4700 2| szólitsa? Ha már rokon, nem mondhatta neki: ténsasszony; végre 4701 3| édesem, igazán nem tudom, mit mondjak. Áldott jó teremtés vagy, 4702 2| egyszerüen csak a nevét mondják: Sas Jenő.~ ~- Sas Jenő - 4703 10| kell egy kis - hogy is mondjam...~ ~- No de már engedj 4704 2| arról a kényelemről is le ne mondjanak, amit igy a közös vagyonból 4705 10| mit, Gábor, neki majd azt mondjuk, hogy nem lehetett a dolgot 4706 10| hazulról. Legjobb, ha azt mondod, hogy lovagias ügyed van 4707 2| A pap hamar elkészült a mondókájával. Szelid komoly szavaiban 4708 10| Gyönyörü! s még te mondtad nekem, hogy nagy gazember 4709 7| megérkezett. Dicséretére mondva, eszébe sem jutott, hogy 4710 1| azért is, mert „time is money” - az idő pénz.~ ~- Esetem 4711 10| még csak az hiányzik, hogy morális prédikációt tarts, mikor 4712 6| felesége.~ ~- Ördög vigye, mordult fel az ezredes, hagyja békében 4713 6| szállt fel, s ugyancsak morgott, hogy nem kaphat külön szakaszt. 4714 2| őszbeborult katona félhangon mormolt egy Miatyánkot. Azután megindultak 4715 10| nem hallja, hogy hivják? mormolta sápadtan a férj és elkezdte 4716 12| Ritter von Haggart ezredes morózus arccal várta Bánki hadnagyot, 4717 2| meg nem állhatta, hogy ne mosolyogjon. Lehetetlen volt a leckét 4718 2| azért nem feledtelek el. Mostantól fogva még kevésbbé lesz 4719 2| gondolatot, hogy a fiamnak mostohája legyen, a ki rosszul bánhatna 4720 12| erővel. Ma semmiesetre se mozdul, érti? Holnap elmegy a sárgán 4721 8| vele! Hogy megérti minden mozdulatát, az az okos állat!... Most 4722 2| s meg látva a lovacskát, mozdulatlan maradt s a sejtés kimondhatatlan 4723 2| kormánya tönkre ment. A mozdulatlanság, a napról-napra való tengődés 4724 2| kis Bandi halálsápadtan és mozdulatlanul feküdt a földön, máskor 4725 3| borzas asszonyka türelmetlen mozdulatot tett.~ ~- Mióta asszony 4726 10| hazajött Szliácsról. Most nem mozdulhatok tőle, pedig egy órácskára 4727 1| lábszáraim és nem birok mozdulni; neki mennék a mélységnek, 4728 2| Köröskörül csöndesen mozgó, itt-ott suttogó emberek; 4729 12| édes anyja után.~ ~A durva müszaki katonák, akik a lórit fölváltva 4730 13| visszatérve rémdolgokat müvel, akkor ki a hibás? ki a 4731 2| halad a gyermek a gyönyörü müvészetben.~ ~Könyv nélkül tudta a 4732 2| magában, hogy a gyermek müvészi jövőjének már most megveti 4733 2| zongorázás elemei” cimü nevezetes müvet.~ ~- Ezt verd ki pajtás, 4734 4| add nekik a tért, és nem mukkantál, mert semmi jogod sem volt; 4735 6| ágról.~ ~A két delikvens egy mukkot sem mert szólni.~ ~A kapitány 4736 3| ruhánkat, Volt aztán ne mulass, ha megtudta Blitzné, a 4737 1| amennyivel levezekelhette mulasztását; hogy épp ugy fel lehet 4738 6| Krigskameradjai”-hoz, egyet mulatni. Borzasztó módon megehült 4739 2| igazság s annál őszintébben mulatott öcscsén, mert rendithetetlen 4740 9| látod-látod, hogy elhagytad mulni fiatalságodat gyászban, 4741 13| ketyeg, némán számol be a muló idővel.~ ~Mintha ki akart 4742 2| hogy szabaditsd ki magadat multad minden előitéletének a nyüge 4743 5| pillanat alatt átélte a multat, attól kezdve, hogy a piros 4744 2| elkalandozott a messze multba, a nagy reménységek időszakait 4745 9| világ, mint az egyhangu multban, amikor egy sirdomb körül 4746 2| csudálta. A félkaru hős multja valami olyannak tetszett 4747 2| menjünk innen, nem tudok a multra gondolni e kripta közelében, 4748 2| a fejét csóválta.~ ~- A multról hiába beszélünk, elhibáztuk 4749 2| a kettőnk titka marad; a multtal való kiengesztelődés csak 4750 1| valami fölöttébb sürgős munka várt rá. A lakás meg az 4751 5| lassusággal cserélte fel „munka-kabátját” az utcaival s e közben 4752 2| tudniillik neki jutott a munkafelosztásban.~ ~Egyáltalában a keserü 4753 2| vágyakkal, akaraterővel, munkára való hajlandósággal. Most 4754 2| mindig sietett vissza a munkásokhoz; este meg rendesen későn 4755 10| baglyoskodott. Valami kis privát munkát végzett, pénzért. Abban 4756 10| töltenie, gépies, butitó munkával. Ez alatt eltelt a fiatalsága. 4757 12| váltak s itt is, ott is mutatkoztak az erdő szélén. Zuzmarás 4758 11| érzelmes nyilt vallomásai arra mutatnak, hogy szép is ez a kis szőke, 4759 1| Igaz, iszen még be sem mutattam magamat, mondta. - Doktor 4760 3| vázlat, a milyen sok van a műtermekben. Ilyesmikkel szoktak a művész 4761 5| Berki-féle” izmokat, bicepszeket mutogatta s kidagadó békákat ütött 4762 3| Bizonyosan olyankor irja gyönyörü műveit, - vágott közbe Petriné, 4763 2| vénségére ilyen gyermekséget művel? Hát nem nőtt még be a feje 4764 1| Ha sikerül, akkor csudát művelek, gondoltam, legrosszabb 4765 1| ágát egyforma érdeklődéssel művelem, még a pszihiatriát is. 4766 3| műtermekben. Ilyesmikkel szoktak a művész urak barátaiknak kedveskedni, 4767 2| harmadik szobába, az öreg Sas muzeumába, a hol a falakat képek helyett 4768 10| a szomszéd szobából.~ ~- Na nézze az ember ezt a vén 4769 2| öcscsét:~ ~- Légy te inkább a nagyapja, Jenő, akkor legalább a 4770 2| erre jutott be Róza, egy nagykendő volt a kezében, melyet lelkendezve 4771 11| folytatott szeretkezését s a nagylelkek nonchalance-ával hányta 4772 10| Csakhogy a „bárónő” olyan nagylelküen bátoritott. El kellett hinnem 4773 6| majdnem olyan idős, mint ő s nagynevü orvos, egyetemi tanár Budapesten.~ ~ 4774 2| gyermeket, hogy vállalt érte egy nagyobbszerü szidást. Eszméjét nem merte 4775 2| ráösmerni. Igazi tisztelet és nagyrabecsülés volt az özvegygyel szemben 4776 2| hogy bátran megilleti a „nagysád” cim.~ ~Csupán a vacsora 4777 10| nálunk vacsorára?~ ~- Jaj nagysádkám, dehogy; dehogy maradhatok. 4778 5| levélkével.~ ~- Berkiné nagyságának a cselédje hozta, - szólt 4779 10| akadozva mondta:~ ~- Nini! hát nagyságod idehaza van?... boldog vagyok, 4780 11| üresen a vendéglőben, de ha nagyságodnak tetszik, rendelkezésére 4781 10| Lacit is ki kell könyörögnöm nagyságodtól egy kis félórára; - tetszik 4782 3| mondta, - urak vagytok ti, nagyvárosiak; boldog asszony te, hires 4783 11| szerelmes vers is, leplezetlen naiv célzással beiktatva ebbe 4784 3| melynek az előrészét „szalon”-nak rendezték be; a szoba mélyét 4785 3| ezer vetélytársam lesz; nálamnál szebbek, elmésebbek, méltóbbak 4786 3| mi csak hiába foglalja el nálok a drága helyet.~ ~A vidéki 4787 10| jót hoz? talán itt marad nálunk vacsorára?~ ~- Jaj nagysádkám, 4788 9| tetszett: előszedegette nap-nap után a sok kedves emléket, 4789 9| volt ennek is a szeme és napbarnitotta kreolszinü az arca.~ ~Akárhogy 4790 8| asszonyok a legyező mögül, a napernyő alól, majd felfalták tekintetökkel; 4791 2| Wallon Félixnek voltak napjai, a melyeken a szó szoros 4792 2| fiatalabbnak látszott, mint temetés napján a mély gyászban, lépten-nyomon 4793 11| ez az irás az év melyik napjának a hajnalán született.~ ~ 4794 10| igy tette tönkre az egész napját, azért, hogy most, éjfélkor, 4795 13| őrültek doktora.~ ~(Egy orvos naplójából).~ ~Orvos vagyok.~ ~Egy 4796 13| emlékét is kitörlöm az élet naplókönyvéből, az nekem szent jogom! Önök 4797 4| Látta önmagát annak az első napnak a kétségbeesésével, amikor 4798 2| azóta, ha rossz idő volt, napokig nem mozdult ki ebből a szobából.~ ~ 4799 4| egyszer vége lesz a tündéri napoknak. Az asszony látta és megértette. 4800 13| Minden héten van egy szabad napom, akkor azt tehetem, ami 4801 1| eskümet, mert nincsen se nappalom, se éjszakám; az édes apám 4802 10| hajlandósága, hogy a mai napra beszüntesse a kellemetlenkedést: 4803 2| csillogó, ragyogó sárga napraforgó virág fogott körül aranyos 4804 13| gyászát a nyár zöldje, meleg napsugara még csak enyhiti valamennyire: 4805 3| melyben szellőt, illatot, napsugarat oly bőven találni; látta 4806 3| teremtés vagy, a ki egyetlen napsugárból is egész tavaszt sejtesz. - 4807 2| az asszony, aki az első naptól fogva, mióta a Sasok apjok 4808 11| a mesék országa: citrom, narancs, ciprus és pálma mindenütt! 4809 6| Ez meglátszott rajta.~ ~- Nászuton voltam; most érkeztem Budapestre 4810 3| odaadással indultam el vele a nászutra.~ ~Erről a rövidke időről 4811 10| erősebben búgott a Gyuluka nevü nebulo: mama regeliit!)~ ~- Erigy, 4812 2| megijedt, félre ugrott s a nedves deszkán megcsuszva, elbukott.~ ~ 4813 5| a szomjuhozó port, amely nedvesség nélkül nem adhat életet 4814 2| illatos dohányt két ujja közt negédesen tartva, kék füstgyürüket 4815 2| visszakerül a fővárosból. Négy-öt nap előtt nem is vártam, 4816 2| hirlapokról sem feledkezett meg; negyednapra ugy állitott be, egy sereg 4817 8| tekintette állatnak, hanem egy négylábu lelkes lénynek. Meg volt 4818 2| szülői gyöngédségeket s azt a nehány ezer forintot, a mivel öcscsének 4819 8| még Barczikayn is lóditott néhányat, hogy ne lábatlankodjék 4820 9| elrejtett tündérvirágokat. Minél nehezebb hozzájutni, annál jobban 4821 2| félkéztől, amelyik rájok nehezedett, egyszerre fürgelábu, gyorskezü 4822 10| volna önnek, mert neki talán nehezére esett volna a betü. Hogy 4823 5| minden fájdalmon, mint a nehézkes vigasztalások egész áradata. 4824 2| meg se igen látott; még nehezteltem is rá egy kicsit, hát már 4825 12| burkolva dagasztotta a havat. Néhol hasig csuszott bele; olyankor 4826 5| előtt (ez ő volt, a doktor) nekiesett a feleségének s brutális 4827 6| Marzsolén aludt. Mélyen és nekipirulva, ahogy a gyermekek szoktak, 4828 10| tiz esztendeje az örökös nélkülözésnek, töprengésnek, vigasztalanságnak.~ ~ 4829 13| folyosókon senki; először is a némaság az, az ilyen helyen, ami 4830 9| rég elcsöndesedett s az éj némaságában még a kerti tücsök ciripelése 4831 12| fehérségnek ettől a nagy némaságától, ha a viharrá növekvő szél 4832 10| ezt a két embert. Sokkal nemesebb volt, semhogy csak egy pillanatra 4833 2| kukucskáltak be, akik nem mertek a nemesi kuriára betolakodni.~ ~Mindössze 4834 8| ezt, hogy: a barátnőm. A német ráfogná, hogy az az ő kincse; 4835 6| akik eredetileg vérbeli németek s szörnyen irigylik a huszártól, 4836 2| eltünt a szemem elől.~ ~- A nemezis. - suttogta Jenő magában.~ ~- 4837 8| az embert. Mert Mr. Milar nemhogy valami göthös legény lett 4838 7| Mindig mi, válaszolt Somné. Nemi is kell nekünk más társaság. 4839 5| cselédje hozta, - szólt néminemü bizalmaskodással, a mit 4840 2| vágya teljesült: a Sasok nemzetsége nem veszett ki.~ ~ ~ ~ 4841 9| gyermekeket, azoknak mindnek „nénike” ő. A mai menyecskék mind 4842 9| A leányos arcu szép kis nénire alig lehetett volna ráösmerni. 4843 3| amikor annyit látogatta a nénjét, a mi szeretve tisztelt 4844 2| is szabadjára eresztett népét: a közönséges emberek fölé 4845 5| a doktor fülét szepegés nesze csapta meg. Ez az asszony 4846 4| ha a folyosón a legkisebb neszt hallotta, már felugrott 4847 2| a fiun összeveszni. Csak neveld kedved szerint, verjétek 4848 2| vett ő is. Sokkal kitünőbb nevelése volt, semhogy a lovaglást 4849 2| amelyek a Wallon Félixeket nevelik; ha egyszer ugy leszesz 4850 2| minél tökéletesebb férfit neveljen belőle, hanem hogy legyenek 4851 2| törődhetem sorsával akkor is, ha neveltetése elszólitja innen: magamra 4852 1| mondta. - Doktor Király a nevem, orvos vagyok és meglehetős 4853 2| gondolnak, hálával emlitik nevemet, mert nem egy fiatal, tapasztalatlan 4854 5| ugy rémlett neki, mintha nevén szólitanák. Fátyolozottan 4855 2| együttesen rontottak a Sas néven.~ ~Másnap, harmadnap és 4856 1| megesküdtem neki az Isten szent nevére, halott szüleim emlékére, 4857 1| Dr. Vadai ügyvéd ur, a neves kriminalista, kivételesen 4858 2| magyarázat.~ ~Azt még tudom, hogy nevető görcsöt kaptam abban az 4859 8| aranysörény, ugy-e?~ ~És nevettek hozzá mindaketten, hogy 4860 2| zongorázás elemei” cimü nevezetes müvet.~ ~- Ezt verd ki pajtás, 4861 2| számára s ezzel a névvel nevezhessen egy kedves hű asszonyt: „ 4862 11| bimbónyilás korának szeret nevezni s amivel egyidejüleg meg 4863 2| tajtékozva keresett egy névjegyet, az idegen odaadta neki 4864 10| zsebökbe s kicserélték a névjegyöket.~ ~Gábor egészen megkönnyebbülve 4865 2| a mellett is tartozom a nevünknek annyival, hogy bátran kimondjam, 4866 2| gondolkodom s minél erősebben nézek a jövőbe, annál bizonyosabb 4867 2| Valamennyire magához tért, de a nézése zavaros volt, ugy feküdt 4868 4| elmerülhetett oltárképe nézésébe: boldog volt Kornéliusz.~ ~ 4869 7| merithet asszonya szelid nézéséből, tiszta, szüzies lelkületéből.~ ~ 4870 9| félős, ijedős, rebbenős nézéssel tapadt a katonára.~ ~Káprázva 4871 1| Mikor aztán láttam, hogy nézeteim valami nyomot kezdenek benne 4872 2| talán nincs igazam? Régen nézlek én már benneteket; néha 4873 2| megragadni.~ ~Jenő csak nézte-nézte a pislogó gyertyalángot, 4874 2| Mind a ketten a gyermeket nézték, oly gyöngédséggel, melynek 4875 11| haját s ábrándos szemmel nézvén az emlékkönyvre, mosolygott.~ ~ 4876 5| durva hangon rivallt rá: ide nézz doktor; ezt csináld utánam, 4877 13| közönséges, aki ide kerül. Nézzen meg engem; ezt a kart, ezt 4878 13| rajtok a kényszerzubbony, igy ni!~ ~Csakugyan megmutatta 4879 4| és gyöngéd vala s a tavi nimfavirágra emlékeztetett, amelynek 4880 10| keres és annak legalább nincsenek igényei. Az kimegy a porontyaival 4881 12| némaságától, ha a viharrá növekvő szél meg nem rontaná a temetői 4882 2| megfontolással azt mondta hirtelen: - Nohát itt maradok én is, leszek 4883 2| jobban csudálom az igazi nőiesség hatalmát, mely az olyan 4884 2| Nem ilyen egyszerü házias nőkben kereste eddig az eszményt; 4885 2| második természetévé vált már nőkkel szemben az udvariasság, 4886 2| majd mindig megvan azokon a nőkön, akik még nem lépték át 4887 11| szeretkezését s a nagylelkek nonchalance-ával hányta magára öltönyét. 4888 1| hogy pszihiater is vagyok. Nos, ennél érdekesebb eset alig 4889 10| hogy megjött a feleségem, nőstény-párduccá változott. A fogát csikorgatta 4890 10| abutere Catilina patientia nostra?...~ ~Már majdnem egészen 4891 2| szobában tartani, de ha Ákos nótára tanitotta, szivesen ott 4892 2| diadallal s valami könnyü magyar nótát kezdett a fiunak fütyölni. 4893 2| dusgazdagok voltunk, tucatszámra nőttek ki a földből. Özvegy, de 4894 3| az őszi rózsa mosolyog a novemberi verőfény rövid perceiben. 4895 4| beállitani, mert Ádámcsutkás nyaka félaraszszal hajlott előre 4896 8| ahol senki sem látta, a nyakába ugrott az az aranyos haju 4897 10| ülhet folyvást a felesége nyakán; kell egy kis - hogy is 4898 10| hogyan nőnek a gondok a nyakára, anélkül, hogy kilátása 4899 10| hogy minduntalan csak engem nyakgattok. Még az álmot sem dörgölhetem 4900 10| magát áldoznia s mialatt a nyakkendői közt turkált, egyre dohogott:~ ~- 4901 2| mily jó lovas az a fehér nyakkendős világfi s szivesen és aggodalom 4902 5| A tükör elé ment, fehér nyakkendőt kötött fel s a bajuszát 4903 8| állhatsz...” Mig egyszer Péter nyakoncsipte őket és kidobta egymásután 4904 5| brutális szeretkezéssel nyalta-falta, szorongatta, hogy az asszony 4905 2| magához az özvegyet is. Nyáron jó hüvösen tartotta a levegőt 4906 2| történeteket. Bandi szinte nyelte szavait.~ ~S hogy a szegény 4907 2| Felszabadult az eszme meg a nyelve s rárivalt hüledező öcscsére:~ ~- 4908 8| többi nemes állat csakugy a nyelvét öltögetve kocogott be utána.~ ~ 4909 8| játszmában is az a bolond ánglius nyer, de azért én igy is imádni 4910 2| volt kantár a lovon, sem nyereg, csak kötőfék; tajtékozva 4911 2| A gyermek kiröpült a nyeregből s kört irva le a levegőbe, 4912 2| voltam e miatt az egy nap nyereség miatt. A kis fiam, Bandika, 4913 2| Mit tehettem? kifogtuk a nyergest, ráültem csak ugy a szőrére 4914 12| csuszott bele; olyankor ijedt nyeritéssel kapta vissza magát s alig 4915 8| kötőféket, amikor meglátta. Nyihogott, berzenkedett, tombolt, 4916 12| Mindene fájt; éles és szuró nyilalásai voltak; nyitott szájjal 4917 7| kicsit s a féltenyérnyi nyiláson egy álmos, borzas, mosolygó 4918 2| gyermeké; az orvos aggasztóan nyilatkozott, Róza nem is tudja, - szólt 4919 2| ez a kis szoba, a kertre nyiló ablakokon át virágillat 4920 3| előszoba valami ebédlő félébe nyilott; a mellett volt egy nagyobb 4921 3| édes urát, a ki egy kicsit nyiltszivü ember s ha haragszik, oda 4922 2| férfiu erélye és akarata nyilvánulhatott.~ ~Legkevésbbé sem volt 4923 12| küzködött az úttalan úttal. Nyilvánvaló volt, hogy igy nem birhatja 4924 2| eddig érintetlen, de a nyiresi kétezer hold már egészen 4925 7| vendéglőbe szálljon s aztán nyissa ki a szemét”.~ ~Aláirás 4926 4| öntudatlanul, szivdobogva nyisson be oda, hol egyes-egyedül 4927 2| botjával iparkodott utat nyitni a hirtelen összecsődült 4928 4| riadt fel fektéből.~ ~Tágra nyitotta szemét. Egyedül volt.~ ~ ~ ~ 4929 2| számkivetésbe s e közben olyanokat nyögött és sóhajtott, hogy Róza, 4930 8| már olyan izgatott hangon nyögte az angol, mint a ki nem 4931 9| asszonyosak. Szenvedélynek nyoma sem volt bennök. A liliom 4932 2| alatt s vágtatott; Jenő nyomában volt és aggódva csititotta.~ ~ 4933 12| hóoszlopok eltakarják a farkasok nyomait, amelyek keresztül-kasul 4934 2| vetélytársnak nem lehetett a nyomára akadni.~ ~Egyszer egy őszi 4935 11| a töprengést s bizonyos nyomatékkal igy szólt:~ ~- Balatoni 4936 2| amikor szükség van rá s nyomban eltünik megint, ha magasztos 4937 2| édes anyjával; az ilyen nyomorék, mint én, ugy sem sokat 4938 8| emésztette, ölelése lelki nyomorékká tette? Ott is maradt nála 4939 5| igy kétségbeesve, szinte nyomorultul szerencsétlennek látta gyermekkori 4940 1| láttam, hogy nézeteim valami nyomot kezdenek benne hagyni s 4941 8| font, hanem mázsaszámra nyomták Wertheim-kasszáját; őt magát 4942 2| állhatta, hogy egy barackot nyomva a fejére, igy ne szóljon:~ ~- 4943 2| multad minden előitéletének a nyüge alól, feledd el végkép azt 4944 2| helyett, hogy mint máskor nyügösen elpityeredett volna, elkezdte 4945 2| aki pedig nem szerette a nyügöt, ha dolga volt, meg nem 4946 2| Jenő, aki már visszakapta nyugalmát, katonás állásba vágta magát 4947 4| Kinlódott volna a megszokás nyugalmával, több elernyedéssel, mint 4948 11| aztán hozzá fogott, hogy nyugalomra térjen. Mikor eloltotta 4949 5| sirjában se lesz csöndes nyugodalma, ha eldobom magamtól ezt 4950 1| ártatlan italt issza: akkor nyugodjék bele, hogy a felesége már 4951 11| vacsorát kapjak s aztán nyugodni térhessek, mert korán reggel 4952 13| rendre; minél egyformábban, nyugodtabban folynak a percek, annál 4953 1| valaki lenne mögöttem. Nem is nyugodtam meg előbb, amig hátra nem 4954 2| mint az öreg ur volt, Isten nyugosztalja. Ez ráncba szed bennünket, 4955 5| hütlensége? - firtatta a doktor nyugtalanul.~ ~Berkiné megsimogatta 4956 4| szép fehér asszony gyakran nyugtatta gyöngéd szemét Kornéliuszon 4957 1| szerencsétlent, akinek nem hagy nyugtot a rögeszméje. Ezt a rögeszmét 4958 4| bennök; meg azt a soha nem nyugvó, nem szünetelő gyülölséget, 4959 2| meglepve; bólintott s kezet nyujtott öcscsének.~ ~- Nem lesz 4960 9| Nem mert ágyából utána nyulni. Az az érzése volt, hogy 4961 10| egymással, aztán egyszerre nyultak a zsebökbe s kicserélték 4962 4| kelthette, hogy beteg. Vékony, nyurga alakját lehetetlen lett 4963 10| dörgölhetem ki a szememből, máris nyuztok. Hát bankócsináló vagyok 4964 4| Érintése a tehetetlenség lágy odaadása. Rendetlen, ritka, savószin 4965 3| Gondolhatod, mily üdvösséges odaadással indultam el vele a nászutra.~ ~ 4966 10| kapkodta magára ruháját.~ ~Odaát egyre tartott a zajgás. 4967 7| Hallotta, hogyan vihog odabent a kis bolondos asszony. 4968 12| is lapos volt.~ ~- Lássa odafent elkéstek a jóváhagyásokkal, 4969 3| észre vette, hogy Mariska odafigyel. - Ne törődjél vele, a cseléd 4970 1| feleségemet halva találtam odahaza. Hajnalban kerültem elő 4971 10| megmondok, vágott közbe Laci s odakiáltotta a bérkocsisnak: gazella-utca 4972 12| indulok.~ ~Haggart ezredes odament hozzá s megsimogatta a fejét.~ ~- 4973 2| irodához vezetett.~ ~Oh, bár odamentem volna, bár rohantam volna, 4974 3| elragadott?~ ~A nap éppen odasütött, a hol a két asszony ült. 4975 8| az aranyhaj mellől. Ahogy odavette magát, attól kezdve rögtön 4976 2| ebédlőben volt számukra teritve. Ódon butorok, faragott székek, 4977 10| kalitkájában s ő egy szárnyasegér odujába siet, mormogta fogcsikorgatva.~ ~ 4978 2| találkozást, Ákos rágyujtott apja öblös pipájára és nagyokat pöfékelt; 4979 2| rögtön az orvosért. - Azután öcscséhez fordult s egy fölösleges 4980 2| annál őszintébben mulatott öcscsén, mert rendithetetlen meggyőződése 4981 2| Mikor Ákos látta, hogy öcscsével egyáltalában nem tud a maga 4982 2| utazó-ruhás férfinak borzasztó ökle volt; visszaadta az ütést, 4983 13| ezt a mellett, (ráütött öklével a mellére, hogy csak ugy 4984 5| néma düh fogta el. Kezét ökölbe szoritotta, sápadt ajka 4985 2| segélyemre volt abban, hogy az ökölharc folytatását megakadályozzam.~ ~ 4986 2| pillanat alatt lovon termett s ölében a gyermekkel, vágtatni kezdett 4987 7| kimondhatatlanul bensőséges ölelés volt az. Az idegen hölgy, 4988 8| kinek a csókja emésztette, ölelése lelki nyomorékká tette? 4989 13| kikerültem az imént az illusztris ölelést.~ ~Fázni kezdtem; ennek 4990 9| őrzött; azt szorongatta, ölelgette éjszakánkint és csókolgatta, 4991 3| földjén érzi magát. Néha mikor ölembe hajtotta a fejét s elszunditott: 4992 8| szemében vagy vékonynak látszó öles termetében volt a hiba. 4993 10| magában, - talán még meg is ölik az éjjel. Ha Laci lenne 4994 1| iszonyodom, csak a gyorsan ölő méreg az, amire ugy tudok 4995 8| állat csakugy a nyelvét öltögetve kocogott be utána.~ ~Persze, 4996 11| nonchalance-ával hányta magára öltönyét. Egész viselkedése azt mutatta, 4997 2| kicsinyléssel vetett egy pillantást öltözékére, azután folytatta: - Hajszálon 4998 2| volt, kissé elhanyagolt öltözetben, mint a ki utról jött, vagy 4999 10| Bágyadtan kelt fel és sietve öltözködött, nehogy elkéssék a hivatalából.~ ~ 5000 2| és tűrte a korholást.~ ~- Öltözzél rögtön, - förmedtem rá, - 5001 11| vendéglős nem mert ennyire ömlengeni, elégnek találta, hogy lekapja 5002 2| drága szivének szerelmes ömlengése, de semmi magyarázat.~ ~ 5003 2| Jenő csak hagyta, hadd ömlengjen s azt gondolta magában: