IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Egy darab élet Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6019 3| napon elment hazulról este a szerkesztőségbe s éjfél után két óra tájban 6020 11| Bármely szépirodalmi lap szerkesztőségében mondta volna ki ezt a nevet, 6021 2| gondolkodásu embernek könnyü szerrel tul ne járhatott volna az 6022 2| vehetné zokon a lepkének, hogy szerte-szét csappong mindenfelé, a merre 6023 3| emberek előtt, az oltárnál szerzett örök jogom szerint...~ ~- 6024 10| Beláthatod, hogy egy ilyen isteni szeszély előtt valamelyest meg kell 6025 10| kellemetlenkedést: de a szeszélyes asszonyos eszével nem tudott 6026 2| romjait nem lehetett a nélkül szétdarabolni, hogy az osztozó testvérek 6027 2| lefeküdte volt az ágynemüt. Szétnézett a szobában s szeme a nagy 6028 2| gazdaember szokása szerint szétnézzen. Máskor ily esetben délutánra 6029 8| micsoda kincs!...”~ ~Ugy szétnyulik a megelégedéstől a harapós 6030 2| vetve rögtön a szélnek. Jenő szétszakgatta a fiucska mellén a ruhát, 6031 12| megnézni a hőmérőt, igazi Szibéria van itt s ut nincs a hóban 6032 10| vigyorgott eléje a csuf szidalom: „gyalázatos, gyalázatos!...” ~ ~ 6033 2| vállalt érte egy nagyobbszerü szidást. Eszméjét nem merte előterjeszteni, 6034 2| én jövök hozzád.~ ~Simon szidástól tartott s elkezdett mentegetődzni.~ ~- 6035 8| aranyoshaju Katica.~ ~Hogy szidták, hogy elitélték!~ ~A jó 6036 6| meguntam már a tulzott házi szigort, a mit éppugy alkalmazott 6037 6| felesége, kapitány? kérdezte szigoruan, erősen, hangsulyozva az 6038 4| hajló lélekzetvétele. Keze szikár, sőt száraz volt. Ujjai 6039 7| sötétzöld szikla előtt voltak. A sziklában egy barlang, abba valami 6040 7| telt meg. Látszott, hogy a sziklafalak lent, fent és oldalvást, 6041 8| tarka-barka korallerdővel, a sziklára boruló tengeri moha bársonyával; 6042 4| a remény leghalványabb szikrája nem gyulhatott ki benned.~ ~ 6043 11| tele két teljes lapot a szikrázó meteorról, meg a szerény 6044 5| nem a harag indulatától szikrázott ugy a tekintete...~ ~- Ne 6045 2| meghajtotta magát a pap előtt s szilárd lépésekkel közeledett a 6046 2| fekete kávét kért, gyanus szilvalevet kapott; ez a tragikus mosoly 6047 2| életet. Egy korty jó fajta szilvóriumot, meg egy falat paprikás 6048 2| szótlanul.~ ~A nyár aranyos szine, a verőfény reszkető pirossága 6049 13| megsemmisitem, elpusztitom a föld szinéről s emlékét is kitörlöm az 6050 2| sokkal kevésbbé volt megáldva szinészi képességgel, semhogy rögtön 6051 2| szinházban lesz imádottja. - A szinházon kivül nem volt a különös 6052 2| volna, hogy több benne a szinlelés, mint az igaz.~ ~- Te Rózát 6053 10| menyecskét meglátta, zavart szinlelt s akadozva mondta:~ ~- Nini! 6054 8| elfutott. Következett a turf szinpadán az ő jelenése Loreleyjal.~ ~ 6055 11| örvendek uram, hogy végre szinről-szinre láthatom önt! Házam az öné, 6056 11| fotografiáját.~ ~Az, hogy a kék szint szereti, gyöngédségre, hűségre 6057 2| ágyacskájában, mint egy szintelen báb. Az orvos mindjárt megállapitotta, 6058 2| mindenről, a mi őket csalódásaik szinteréhez köti és visszavonulnak egy 6059 11| lelkesitve szórta el lánglelke sziporkáit!~ ~S a költő szinte égő 6060 2| dőlt székében. Nagyokat szippantott szivarjából s a kékes füst 6061 10| feleségem! Csak ki kell magamat Szirénnél mentenem?~ ~Gábor nagyon 6062 2| okvetetlenül egy kissé a szirént kellett benne sejtenie; 6063 5| tőle. Most lesheti a hulló szirmokat; hátha összelopkodhatná 6064 9| örökre, mint a virág, amelyik szirthasadékban nő és oda nem megy érte 6065 2| vinni a lépcsőn.~ ~- Jőjj! - sziszegte, - most együtt vannak, bizonyosan 6066 11| jutni a néma jelekből is a szituációval.~ ~A szolgáló behozta a 6067 12| patron; továbbá dohány, szivar, meg cigarettapapiros; aztán 6068 10| dühösen harapott bele a szivarjába.~ ~Valahára, ugy egy óra 6069 2| székében. Nagyokat szippantott szivarjából s a kékes füst pár másodperc 6070 6| asszonyok ültek, akik miatt még szivarozni se nagyon lehetett a kocsik 6071 2| nagyvárosi ur éppen egy jó szivart vehetett volna magának Budapesten. 6072 11| tudják. Ezt az egyszerü, de szivből fakadó pár sort bizonynyal 6073 4| hogy félig öntudatlanul, szivdobogva nyisson be oda, hol egyes-egyedül 6074 2| szomoruságot, ami most a szivébe lopódzott. Könnyelmü katonaéletében 6075 2| el, mert örökké sajgott szivedben az a megkülönböztetés, a 6076 4| menekülj!~ ~Megszakadó szivedre nem hallgatva: fuss!~ ~Menekülj! 6077 2| tudta, hogy a megnyilatkozó sziveket semmi sem riasztja el annyira, 6078 3| kinek kitárhattam volna a szivemet. Most ide jöttél te, fölkerestél 6079 2| megfogta a kezöket s amint szivére vonta, ugy történt, hogy 6080 10| játszadozott. Talán lenne szives ezt a hangot megtartani 6081 13| kocsimon. Hanem előbb egy kis szivességre kérem.~ ~- Csak rajta.~ ~- 6082 2| hogy Róza képviseli benne a szivet.~ ~Ákos egyáltalában ritkán 6083 4| iránt titkon él és ég a szivökben, aki formás, tetszetős; 6084 9| a párnák közé s csukló, szivszakgató belső sirással kezdett jajgatni 6085 1| villám ütötte volna le. Szivszélhüdés érte. A poharakban nem volt 6086 9| csókolgatta, beletemette arcát és szivta képzelt maradványát a hajdanta 6087 8| hogy belebukott minden szivügyébe. Az asszonyok nem szenvedhették. 6088 2| csak mestereitek maradunk a szivügyekben; nem érünk mi rá sokat töprenkedni, 6089 2| érezni fogjuk, hogy van szivünk, vannak vágyaink s van egy 6090 7| tudta forgatni a kést a szivünkben, elátkozzuk és ha a kezünkbe 6091 11| felmagasztosult arccal, dobogó szivvel veszi birtokába nem is remélt 6092 10| meglepett, váratlanul hazajött Szliácsról. Most nem mozdulhatok tőle, 6093 10| közbeszóljon. Nem birt. A szóáradat szinte elsöpörte.~ ~- A 6094 4| részében egyetlen szerény szobácska várta a ritka vendéget.~ ~ 6095 9| rémülten futott be magányos szobájába s az ágya mellett levő asztalkáról 6096 5| botját s lármázva mondta a szobaleánynak:~ ~- Meg kell mondani a 6097 1| feleségem otthon, a magányos szobámban, és ugy nézett rám, mintha 6098 2| hangulattá. A többi tizenegy szobára sohasem volt az öregnek 6099 3| leborulni előtte, mint egy szent szobor előtt, a melyhez bucsura 6100 8| azzal a remekbe készült élő szoborral, aranyoshaju Katicával.~ ~ 6101 2| átallotta vele együtt kergetni a szöcskét.~ ~Minthogy Ákosnak háti 6102 11| ekképen biztassa:~ ~- Egy szöglet sincs már üresen a vendéglőben, 6103 6| huzta meg magát a kocsi szögletében.~ ~A kapitány ujra meghajtotta 6104 4| téged a férfiává.~ ~Menj, szökjél meg innen!~ ~Tagadd el ezt 6105 4| őt szünetlenül?~ ~Amikor szökni vágyik előled mindörökre!~ ~ 6106 1| mögött és egy faunszobor szökőkuttal. Saját házam.~ ~Vadai erősen 6107 8| magát a tengerész. Valami szörnyeteg ellen védekezett, ugy suhogtat 6108 10| ugy tolakodik, hogy az szörnyüség; csinálj már vele valami 6109 10| suttogta végre sápadtan, amikor szóhoz jutott. Nem ugy volt az, 6110 10| olyan kis jubileumfélének szokás tekinteni.~ ~Minden évben 6111 2| elment, hogy gazdaember szokása szerint szétnézzen. Máskor 6112 2| ezen a hangon egymással. A szokatlanul meleg hurok megpendülése 6113 11| ami mind a kettő inkább a szőkék erénye. A barátnők tréfás 6114 10| amilyen Mariska, ide tud szokni, ehhez az ideges skelethez, 6115 2| Persze, egy kicsit hozzá kell szoknod; nekem semmi az egész; én 6116 11| s amivel egyidejüleg meg szokták kapni a leánykák az első 6117 7| hogyan viselik magokat; szoktak-e amugy szolidul lumpolni; 6118 10| más; én csak ijesztgetni szoktam.~ ~- Hát én megölöm talán? 6119 2| mulva, ugyanazok a hangok szólaltak meg benne e falak közt, 6120 8| éjszakán át hallották a szolgák hogyan dübörög, hogyan futkos 6121 12| most elmozduljak, ha csak a szolgálat nem követeli. Anyám nem 6122 7| felköltsön valakit, s a szolgának, aki bárgyun bámulta, egy 6123 2| felelni akart, de mielőtt szólhatott volna, kinyilt az ajtó s 6124 10| kérem. Szeretném, ha ma szolidak lennének.~ ~(Persze, ha 6125 7| magokat; szoktak-e amugy szolidul lumpolni; rendeznek-e kirándulásokat.~ ~ 6126 5| rémlett neki, mintha nevén szólitanák. Fátyolozottan hallotta 6127 6| Éppen amikor meg akarta szólitani a derék embert, érezte, 6128 2| Apánk egyszerüen Rózának szólitotta s a cselédség csak azt teszi 6129 2| állnia. Azt se tudta, hogy szólitsa? Ha már rokon, nem mondhatta 6130 2| bátyja ajkával a Sasok ősei szólnak hozzá; szeretett volna közbekiáltani, 6131 2| megköszönje ezt a messze jövőre szóló érdeklődést; Ákos pedig, - 6132 5| ajkamból kell, hogy itassam a szomjuhozó port, amely nedvesség nélkül 6133 2| vereség után csak annál jobban szomjuhoztam a diadalokat. Nekünk nincs 6134 12| nem tudták képzelni, mért szomorkodik az ilyen nagyon, a ki a 6135 13| kötelességöket.~ ~- Dehogy. Sokkal szomorubb dolog történt. Minthogy 6136 2| de valami legyőzhetetlen szomoruság kinozott folyvást, valósággal 6137 2| sem érezte ezt a különös szomoruságot, ami most a szivébe lopódzott. 6138 2| a minek jönnie kell.~ ~A szomszédban valahol éppen országos vásár 6139 11| gazdák mentek hazafelé, a szomszédos kis községbe; de az urféle, 6140 5| doktornak, hogy üljön a szomszédságába, az ablak elibe. Onnan jól 6141 13| futott. Megöleltem...~ ~E szónál doktor Lang kitárta a karját 6142 2| egy csöppet sem született szónoknak. Átvillant az agyán, hogy 6143 2| meg agancsok diszitették s szőnyeg helyett molyette medvebőr 6144 2| otthagyva lépdelt végig a szőnyegen s megállott a zongora mellett. 6145 2| asszonynak semmi nyilvános szórakozása, ugy beszélték, hogy folytatja 6146 2| verseket, én majd gondoskodom szórakozásáról.~ ~Minthogy a szünidők már 6147 2| nyergest, ráültem csak ugy a szőrére s egy szál kötőfékkel idehajszoltam 6148 13| kénytelen voltam magamhoz szoritani. Asphyxia állott be, az 6149 1| megkötözött, mintha hajókötelekkel szoritották volna le tagjaimat.~ ~Egyszer 6150 1| borzasztóbb ez az örökös, állandó szorongás, mint a legkegyetlenebb 6151 13| az, az ilyen helyen, ami szorongással tölti el az embert. Végre 6152 2| bölcsőjéből, elkezdte csókolni, szorongatni s kiabálta boldogan, könyezve: 6153 9| Tehetetlenül, mint a gyermek és szorongva, mint a gyarló bünös, mondogatta: „ 6154 4| A szegény félszeg ember szorongva-lelkendezve kérdezte önmagától: „jó 6155 2| arca s a szemei villámokat szórtak.~ ~- Megvan! - kiáltotta, - 6156 2| valamivel s Ákos a paripára szoruljon. Mikor a kapitány fel akart 6157 1| nem a teste, hanem a lelke szorult gondos gyógyitásra.~ ~Vadai 6158 10| emberségéből éltem és nem szorultam soha senkire sem. Már irodavezető 6159 2| csonkán, koldusnyugdijra szorulva, nekem se volt más célom, 6160 5| lélek utjában. Ettől a büvös szótól egyszerre szárnyok nő a 6161 12| némileg felszabaditott a szubordináció alól az a tudat, hogy nem „ 6162 2| a fiait, akiknek ugy is szükecskén marad, ami marad.~ ~A pap 6163 10| azt hiszem, nincsen rám szükséged.~ ~- Hát jól van fiam; köszönöm, 6164 1| Isten szent nevére, halott szüleim emlékére, tulvilági üdvösségemre, 6165 9| fölfedezés meghatotta a szüleit. Beleegyeztek a házasságba.~ ~ 6166 4| mások, akik boldogságra születnek, elfoglalják a helyet az 6167 2| jut, hogy számon tartsa a szülői gyöngédségeket s azt a nehány 6168 2| ugyszólván csak a közös szülők emléke füzte össze, egyébként 6169 2| azután mind a kettőtöket szünet nélkül magához ragad.~ ~ 6170 4| azt a soha nem nyugvó, nem szünetelő gyülölséget, ami mindenki 6171 13| homályosodó szemem látta a szürke-ruhás ápolókat, az intézet orvosai 6172 2| szokta, - még félig megtömve szüzdohánynyal. Az ágy nem volt megvetve, 6173 9| lehetett volna ráösmerni. A szüziességnek s a fehér liliomnak a fényes 6174 10| ahol jó cigány volt, de a szüzlelkü fiatal nő se enni, se inni 6175 2| tartana, hogy felébreszti a szunnyadó halált, benyitott a vendégszobába. 6176 4| királynője a habfehér ágyon szunnyadozott, mert még diván sem volt 6177 10| nem aludt, csak kábultan szunyókált. A szomszéd szobában sokat 6178 12| Mindene fájt; éles és szuró nyilalásai voltak; nyitott 6179 7| szép asszony ura dühösen szurt maga elé villájával a semmibe. 6180 6| vonat lassu zakatolással, szuszogással megindult: behuzta a függönyt 6181 6| unottan fujta ki tüdejéből a szuszt s ujra meg ujra tovább loholt 6182 7| nyitott szája fölött egy tábla volt, ezzel a felirással:~ ~ 6183 1| Egy ajtó előtt megálltak. Táblácska volt az ajtón, ezzel a felirással: 6184 3| várnia kellett, az ajtón levő táblácskát nézegette:~ ~ ~ ~Mármarosi 6185 12| sehol. Dobojnál kezdődik a tábori vasut, de addig el nem visz 6186 2| térség, ami a domb körül tág messzeségben elterült, szántóföldjeivel, 6187 4| Menj, szökjél meg innen!~ ~Tagadd el ezt az órát. Mondd folyvást 6188 2| gavallér voltam, de hiába tagadnám, alapjában véve tétlen, 6189 8| Nem akart egy percre sem tágitani az aranyhaj mellől. Ahogy 6190 11| vendégségbe, annak minden tagja számára került belőle vánkos, 6191 4| és marcangolnád a saját tagjaidat.~ ~Hizelegnél neki, de ő 6192 1| hajókötelekkel szoritották volna le tagjaimat.~ ~Egyszer aztán szegény 6193 12| ami a lelkéből áradt szét tagjaira.~ ~„Édes mama beteg!...”~ ~ 6194 2| el nem maradtam, a fekete tagnál kiesett az egyik kerekünk 6195 2| madárdal s a csöndes, borongós tájat a hajnal mosolya vidámitja 6196 12| megelevenül valamennyire a tájék; az összeomló hóoszlopok 6197 2| járatlan ember nagyon nehezen tájékozhatta magát; a sarokban törtlábu 6198 2| ki a tálból. A mennyire tájékozva vagyok, ez az ócska ház 6199 2| tette a plain-airben fürdő tájképet. Oly környezet volt ez, 6200 2| Wallont is mindig azon a tájon lehetett látni. Az asszony 6201 2| törtlábu pipaállvány, a tajtékpipák gondosan sorba állitva, 6202 2| szálankint lepomádézva, hogy takarja a kopaszságot. A nagyvárosi 6203 2| utazóbundát, az jó lesz takarónak erre az éjszakára; azután 6204 3| a szoba mélyét függöny takarta el a szem elől. Ennyiből 6205 12| térdigérő hóhoz, amelyben nem találhat utat, azt könnyü kitalálni.~ ~- 6206 9| aggódott, hogy egyszer észre találja venni a katona.~ ~Ha látta: 6207 2| Annak idején a harmadik találkozáskor már igy szóltam ahhoz, aki 6208 3| adott volna annyi alkalmat a találkozásra. Ah, Ilonám, milyen verseket 6209 2| mégsem kerülhették el a találkozást, Ákos rágyujtott apja öblös 6210 5| tengereket szárit ki két találkozni vágyó lélek utjában. Ettől 6211 1| elsütném is, bizonyosan nem találnék vele. A kést egy centiméternyire 6212 4| most. Ezt ki kellett most találnia!~ ~A foga is vacogott, ugy 6213 2| indulunk Kondor után. Meg kell találnunk rögtön, igy is iszonyu szemrehányás 6214 10| mert isten bizony még ki találsz hozni a sodromból.~ ~- Ugyan?! - 6215 6| amit a dragonyos tisztek találtak ki, akik eredetileg vérbeli 6216 2| öcscse esküvője után halva találták ágyában; a csatákban a halál 6217 2| visszavonult volt s külön tálaltatott magának kis szobájában.~ ~ 6218 2| alávaló.~ ~Kondort már nem találtuk a vendéglőben, az első vonattal 6219 2| lecsillapult lelki állapottal, majd találunk módot, hogy a katasztrófát 6220 2| egy szelet hust véve ki a tálból. A mennyire tájékozva vagyok, 6221 2| nincs a világon még egy talpalatnyi föld, a hol otthon érezném 6222 2| és jóságos kifejezésü; a talpig fekete gyász bizonyosan 6223 2| a vérrokonság. Néha ugy támadnak a kötelességek, hogy magunk 6224 2| Mindenféle zavaros gondolatok támadtak agyában, melyeknek nem volt 6225 2| pár másodperc alatt felhőt támasztott körülötte. Egyetlen vonását 6226 5| csendesedett. Zugó agyát a szék támlájára szoritotta s ekkor ugy rémlett 6227 2| hát miért nem jár elől a tanácsadó a jó példával? - De nem 6228 1| sürgős ügyben volt szüksége a tanácsára.~ ~Vadai kissé kelletlenül 6229 7| kövesse a névtelen levél csuf tanácsát. Sietett egyenesen a feleségéhez 6230 7| Vigyázzon! egy jóakarója azt tanácsolja, hogy siessen mindjárt Parajd-Csalitosra. 6231 1| venni. Tud nekem valamit tanácsolni?...~ ~Vadai hümmögött. Szokatlan 6232 8| irigységtől, egyre adták neki a tanácsot: „Látod Péter, nem neked 6233 5| volna? Én, a magára hagyott, tanácstalan leány, akit senki se biztatott 6234 2| volna adni; akárhányszor tanácstalanul nézett körül, keresve valamit 6235 6| nagynevü orvos, egyetemi tanár Budapesten.~ ~Erős köhögés 6236 2| konviktusban nagyon jól ellátják, a tanárok mindnyájan szeretik...~ ~- 6237 10| gépies magolása: quousque tandem abutere Catilina patientia 6238 2| tartani, de ha Ákos nótára tanitotta, szivesen ott maradt a zongoránál 6239 12| s aki alantas tiszt, az tanuljon meg engedelmeskedni. De 6240 5| játszadozott, addig, amikor tanulmányai közben, gyáva vergődéssel, 6241 2| gazdálkodásnak; sokat kell tanulnom, hogy a jövő aratásnak megvessem 6242 2| olyan nemes, uri modoru és tanult emberré vált volna, mint 6243 2| és imádkozik. A gyász e tanyáján ki is lehetne most ébren 6244 9| ijedős, rebbenős nézéssel tapadt a katonára.~ ~Káprázva kereste 6245 3| mindig csak igy délfelé tápászkodik fel; nagyon lomha. A cselédet 6246 7| mélységes csöndjében a zöldnek, tapaszsza száját az asszonyéra és 6247 2| tökéletes legyen, azt kellett tapasztalnia, hogy még Róza is, a hü 6248 2| azokon, amiket apránkint tapasztalok s minél gyakrabban látom 6249 13| izgatottság rendkivül zavarja táplálkozásukat, pedig ön tudja, hogy a 6250 2| Budapesten ilyenkor még javában tapsolnak az Operában.~ ~Iszonyuan 6251 12| hordta volna magával.~ ~A tárca ezuttal nagyon is lapos 6252 8| a kopaszodásban is; az ő tárcája nyitva volt mindig minden 6253 12| nyitott l ó r i n, egy vasuti targoncán.~ ~Itt már legalább attól 6254 1| haza ebédelni, hanem amint tárgyalásait elvégezte, hamarosan evett 6255 2| lent, a völgy hajlásában, tarka csoportok futkostak a rét 6256 8| világa, a játszó hallal, a tarka-barka korallerdővel, a sziklára 6257 2| kikalapálni a „beci-boci tarkát.”~ ~- Ugyan ne rontsd azt 6258 1| ezzel a felirással: Dr. Tarkos.~ ~- Valami jogtudós, - 6259 2| először látta viszont a tarlókat, melyeken gyermekkorában 6260 2| az első napon elvitte a tarlóra szedret szedni: rögtön kinevezte 6261 8| karokkal fogadja a szemérmetes társadalom. Csak annál jobban rettegtek 6262 11| töltött az ő csudás álmai társaságában...~ ~ ~A költő mélázva ült 6263 8| ösmerte mindenki, a ki a társasághoz tartozott; az aranyfiatalság 6264 2| kopaszságot. A nagyvárosi társaságok légkörében az ilyenforma 6265 2| hogy mint fiatal ember a társaságokba kerüljön, mégis csak rajtam 6266 8| közelebb ahhoz, hogy most már tárt karokkal fogadja a szemérmetes 6267 10| ijedtem s ösztönszerüleg tártam fel mindent. Nem ugy, ahogyan 6268 2| lábujjhegyen menve, mintha attól tartana, hogy felébreszti a szunnyadó 6269 2| érezte, mintha a karjai közt tartaná ezt a szemérmes, remegő 6270 2| kifizetett érte egy évi tartáspénzt, - mondta. - A konviktusban 6271 2| Te még most is attól tartasz, bátya, hogy egyszer csak 6272 2| legnagyobb bünömet, érdemesnek tartasz-e arra, hogy feloldozzál?~ ~ 6273 4| aminőnek csak az a bizonyosság tarthatja meg az efféle érzelmet, 6274 10| nagy bajok nélkül el nem tarthatok? Hát nem a „bárónő” volt 6275 2| hogy bátran idősebbnek tarthatta volna az ember egy-két évvel. 6276 2| reméltünk, de nem is ideig-óráig tartó.~ ~A világfi, aki a nagyvárosi 6277 12| disznóbőr-tárca is, amelyben a pénzét tartogatta a jeles férfiu. Itt ugysem 6278 1| városba.~ ~Doktor Királyt ott tartották abban a szomoru épületben, 6279 10| az tán elég lesz „apró tartozásaim fedezésére”, ezt mondtam, 6280 1| nem találják kifizetettnek tartozását, akkor a méregpohárhoz vezetik 6281 1| nincs nap, hogy irtózatos tartozásomat az egész tulvilág ne kérné 6282 5| szerettem, - felelt Berkiné, tartózkodás nélkül. - Csak férjhez mentem 6283 2| dicsekednem.~ ~Mind a mellett is tartozom a nevünknek annyival, hogy 6284 2| egy ellenséges hadsereg se tartóztathatta volna föl többé azon az 6285 3| tovább ezt a levegőt. Hiába tartóztatta a barátnője.~ ~- Megyek. 6286 10| hogy morális prédikációt tarts, mikor jól látod, hogy ugyis 6287 3| hogy mégegyszer annyi ideig tartson, mint más ember! Jaj, tán 6288 8| jobban rettegtek tőle a Tartuffe-ök.~ ~Hát azután?!~ ~Bánja 6289 8| szinházban vagy a templomban.~ ~A Tartuffe-ok majd kipukkadtak a méregtől.~ ~ ~ ~ 6290 2| két ujja közt negédesen tartva, kék füstgyürüket eregetett 6291 2| szürke fészkében a szivek tavaszának az ünnepét ülték.~ ~Sas 6292 3| egyetlen napsugárból is egész tavaszt sejtesz. - Elmult az már! 6293 4| fehér és gyöngéd vala s a tavi nimfavirágra emlékeztetett, 6294 2| sápadtan rohant be hozzám. Egy távirat volt a kezében, mely igy 6295 2| érkezett meg a plébános ur távirati hivására, hogy eltemesse 6296 2| értesitem önt, hogy mire ezt a táviratot megkapta, már rendben lesz 6297 9| nagyon is nagy boldogság távolodik a földtől s közeledik az 6298 2| futkostak a rét szőnyegén; a távolság festőivé tette a plain-airben 6299 8| a sikon, a fordulónál, a távoszlopnál, a célnál!... Még ott is 6300 13| orditotta:~ ~- Mit? Ön igy akar távozni?! A nélkül, hogy legyőzetését 6301 10| majd tud felelni.~ ~Már nem tegezte, ami rendszerint azt jelentette, 6302 5| most felelni. Valamikor tegezték egymást. Ez a te hegyeket 6303 10| verekszik - kardra. Ugy tégy, lelkem, mintha semmit sem 6304 2| csakugyan elutazott. Mit tegyünk most? Megállapodtunk abban, 6305 11| ördög lehet ez a leányka, tehát ugy illenek, hogy rövid, 6306 8| ne gyarapodnék egy olyan tehermentes nagyszerü birtok jövedelmétől, 6307 2| akkor is megdézsmálja s teherrel, adóssággal halmozza miatta 6308 13| szabad napom, akkor azt tehetem, ami tetszik. Ma is éppen 6309 4| Ujjai görcsösek. Érintése a tehetetlenség lágy odaadása. Rendetlen, 6310 6| Aztán ha kimozdul, nem teheti többet, hogy az ezredest 6311 1| után, ahogy csak a vértanu tehetné.~ ~Lassan itta ki. Kiváncsisággal, 6312 11| elme előtt kétségtelenné tehették, hogy az emlékkönyv tulajdonosa 6313 6| alhatik reggelig, mint a tej. Rahóty Gida kapitány szerencséjének 6314 2| égett. Helyette két szál tejgyertya pislogott az asztalon, minden 6315 1| nemcsak a megélhetés forrásául tekintem, hanem szeretettel csüggök 6316 10| kis jubileumfélének szokás tekinteni.~ ~Minden évben megünnepelték 6317 2| gyermekre, a ki az erős, delejes tekintet hatása alatt nem tudott 6318 2| Ákost becsülte, sőt bizonyos tekintetben csudálta. A félkaru hős 6319 6| vetett rá egy-egy titkolt tekintetet.~ ~ ~ ~ 6320 8| napernyő alól, majd felfalták tekintetökkel; a férfiaknak mindnek volt 6321 12| bokorban zörgést hallott, arra tekintett. Ott egy nagy szenes róka 6322 8| telivér kanca.~ ~Ezt nem is tekintette állatnak, hanem egy négylábu 6323 9| leányos arccal, tünődő, mélázó tekintettel.~ ~Azon a napon, amikor 6324 6| reggelt.~ ~Kis zsebtükrét s teknősbéka páncéljából készült fesűcskét 6325 12| emlékeznek. A Boszniában telelő csapatok valósággal befagytak 6326 2| virágillat ömlött be folyvást; télen meg a kályhában pattogó 6327 2| arcát s aki a Sasok ősi telepét megfigyelte, csakhamar rá 6328 2| mintha maga a vénülő idő települt volna meg. Az örök nyár 6329 2| valami bambusz-erdő nőtt ki a televényből a kukoricaszár, melyet csillogó, 6330 9| venni a katona.~ ~Ha látta: telhetetlenül ölelte két szemével. És 6331 8| Loreley, az aranysörényü telivér kanca.~ ~Ezt nem is tekintette 6332 2| célom, mint hogy kellemesen teljék az időm. Tudtam, hogy neked 6333 3| kell ilyenkor valamit s teljesedik minden. Petriné a nők finom 6334 2| ha magasztos feladatát teljesitette?~ ~A két testvér sokáig 6335 13| közt, a mig az ápolók nem teljesitették kötelességöket.~ ~- Dehogy. 6336 2| Reményének ily váratlan teljesülése, - mert hisz a két házigazda 6337 2| föl Jenőnek, mintha napok teltek volna. Nem volt veszteni 6338 2| másik meg egészen el volt telve a saját lelke gyönyörüségével.~ ~- 6339 4| sem vala. Sok gyávaság, temérdek élhetetlenség ritt le kuszált 6340 2| volt az öreg Sas Gedeon temetésén.~ ~Nem mintha valami nagyon 6341 2| ablakhoz ment, melyből a temetésre következő éjjel olyan sokáig 6342 2| Hajszálon mult, hogy a temetésről is el nem maradtam, a fekete 6343 2| volt, hogy valami drága temetéssel meg ne röviditsék a fiait, 6344 2| kisérte végig a menetet, ki a temetőbe. A dombtetőn, a keskeny 6345 2| attól a könytől, amit a temetőben sirnak utána.~ ~Egyszer 6346 12| növekvő szél meg nem rontaná a temetői hangulatot.~ ~Dühösen vagdossa 6347 5| nélkül nem adhat életet teneked!...”~ ~Berkiné odaállt mellé 6348 8| iránt érzünk, csendes, sima tenger, melynek mélyében meglátszik 6349 7| Mikor a smaragdsugarak tengerében megcsókolta az asszonyt, 6350 5| a te hegyeket dönt le és tengereket szárit ki két találkozni 6351 13| mint a hajóskapitány a tengeren. S ha én itt megölök egy 6352 2| megállottak az élet bizonytalan tengerén, mint a hajó, melynek kormánya 6353 8| meg nem szegem egy arany tengerért sem! mormogta magában.~ ~ ~ ~ 6354 8| miben ki nem ismeri magát a tengerész. Valami szörnyeteg ellen 6355 8| korallerdővel, a sziklára boruló tengeri moha bársonyával; az a szerelem, 6356 2| le a mezőre, a sötétzöld tengeriföldek felé, ahol mint valami bambusz-erdő 6357 2| csépléssel, pedig következett a tengeritörés. Sietnünk kellett a Bandi 6358 4| atomnyit érzett abból a tengernyi zamatból, illatból, puhaságból, 6359 2| mozdulatlanság, a napról-napra való tengődés korszaka volt ez és semmi 6360 10| szegényesen, napról-napra tengődve, mondhatni száraz kenyeren, 6361 13| meg: - Biz azt kár volt tennie doktor Lang; de most már, 6362 1| ezuttal a pszihiaternek akadt tennivalója. Nagyon barátságosan szóltam 6363 1| sietünk az ön lakására, hogy a tényállást a helyszinén felvegyük. 6364 5| kidagadó békákat ütött rajtok a tenyere élével. Most is fülébe cseng, 6365 5| várj egy kicsit; lásd, a tenyeremben kell összehordanom apránkint 6366 11| volna el. Előkurgatott egy tenyeres-talpas szolgálót s ráförmedt, hogy 6367 2| szakállára s ha egyszer bevégzett ténynyel áll a kapitány szemközt, 6368 5| hang nélkül türte, hogy más tépje le a gyönyörü bimbót. És 6369 9| évtizedek óta beforrott sebek tépődjenek fel.~ ~A leányos arcu szép 6370 12| a bosnyák hegyek közül s tépték, marcangolták, de el-elmaradoztak 6371 12| róla s kantáron vezette, térdig hóban, tévelyegve a pusztulás 6372 12| de hogy mit szól majd a térdigérő hóhoz, amelyben nem találhat 6373 12| diszszemlék alkalmával egy térdnyomásra kurta galoppban vágtasson 6374 12| Dobojtól jó egy mérföldnyire térdre bukott a sárga egy árok 6375 8| csók, ami a szerető ajkán terem, beteggé tesz. Az a szerelem, 6376 2| elférjenek, kinyittatta ezt a teremszerü szobát, de ő maga ha egyedül 6377 8| állat? Hát van még olyan teremtése az istennek, a melyikben 6378 2| hogy egy gyámoltalan kis teremtésnek a védője és vezetője legyen 6379 6| csodálkozással nézte a gyönyörü teremtést, aki ugy pihegett a karján, 6380 4| fölülmuló isteni hatalom teremtette.~ ~Igy élt volna Kornéliusz, 6381 2| aki a föld zsirjából pénzt teremtsen számára s ha a föld nem 6382 13| hogy miféle felelősség terhel itt minket?! Ily helyzetben 6383 11| kapjak s aztán nyugodni térhessek, mert korán reggel a vonatnál 6384 2| letakarva; mikor Ákos a teritőt felhajtotta, látta a gyürödéseket 6385 2| csak a dolgozószobájában terittetett s meghivta magához az özvegyet 6386 2| kiáltotta: Bandika! Bandi! fiam, térj magadhoz!...~ ~Azután, mikor 6387 9| A megnyugvás ez évekre terjedő időszaka után esemény történt 6388 11| fogott, hogy nyugalomra térjen. Mikor eloltotta a gyertyát, 6389 2| homályba, s ez melegséget terjesztett és megelégedést teremtett.~ ~ 6390 2| után mindig maga ment föl a terméssel Budapestre, a hol már megvoltak 6391 4| hajlandó hinni az ember, hogy a természet dühében halmozott össze 6392 13| hát közbevágtam:~ ~- S természetesen addig tartotta erős karjai 6393 2| Jenőnek annyira második természetévé vált már nőkkel szemben 6394 2| mint a bátyja, mert az ő természetével és egész lényével majdnem 6395 7| valami csodálatos játékával a természetnek, besütött a nap. A barlang 6396 8| vagy vékonynak látszó öles termetében volt a hiba. Pedig hogy 6397 8| tekintetét. Ami pedig vékony termetét illette, az épen nagy tévedésbe 6398 7| ivott; attól gyönyörü rózsák termettek az arcán. Rádőlt az ura 6399 2| amerre gondolta, hogy ki kell térniök az embereknek.~ ~Mikor éppen 6400 10| kapun, Gábor pedig unatkozva terpeszkedett el a kocsi ülésén.~ ~Azt 6401 2| hallotta az ember.~ ~Ez a nagy térség, ami a domb körül tág messzeségben 6402 12| tévelyegve a pusztulás kietlen térségein.~ ~Talán legjobb is lenne 6403 13| kiabálta.~ ~Mire magamhoz tértem, doktor Langot már leteperték. 6404 2| akkor egyelőre befagy a terve, hanem ugy okoskodott, hogy 6405 2| cselekvésnek. Van-e valami terved a jövőre?~ ~Jenő némán bámult 6406 2| egyet forditva az egész terven, ugy tett, mint mikor a 6407 11| hangulatok s folyvást érdekes tervén gondolkozva, ihletett s 6408 2| gyanusitás ellen, mely bátyja tervének előzménye volt, már pedig 6409 11| óra mulva indul a vonat, tessen sietni, ha nem akar itt 6410 8| Hogy ül rajta, mintha egy test volna vele! Hogy megérti 6411 1| magamba döfni, mert amint a testemhez érne, rögtön elájulnék. 6412 4| mintha egy különálló égi testen érezte volna magát, ahonnan 6413 2| hidegséget érzett átfutni a testén a nagyvárosi ur nem állta 6414 2| otthonában, meg kellett a testvéreknek érteniök egymást. - Ákos 6415 2| lemondással engedje át a saját testvérének azt az asszonyt, aki bátyja 6416 10| becsületemre mondom, nem szivesen teszem. Tudom, hogy őrültség, éppen 6417 2| évvel ezelőtt férfikorom tetején voltam. Oly névvel, mint 6418 2| tagadnám, alapjában véve tétlen, léha élet volt az, nincs 6419 2| zongorázást s megdöbbenése tetőpontját érte, mikor egyszer rajta 6420 2| hogy az ősi házat, mely tétovázó pályafutásának utolsó állomása 6421 1| módot is elfogadtam. Mért tétovázol? Mire vársz még? Hisz az 6422 10| kérdezte Laci.~ ~- Nagyon tetszel nekem.~ ~- Különös vagy. 6423 9| katonához.~ ~Addig, addig, hogy tetszhalálszerü álomba merült hajnal felé.~ ~ 6424 2| érkezem?!...~ ~Aludtam, mint a tetszhalott, alig tudtak másnap késő 6425 3| igazgatónőnket. S az igazgatónőnek tetszhetett a terv, különben nem adott 6426 5| oly valami hihetetlennek tetsző volt ebben az egyetlen szóban, 6427 2| kihült porai fölött biráljuk tetteit.~ ~Mind a ketten egyet gondolva 6428 2| egész életét olyan ferdévé tették. Mikor a fiu jövőjére gondolt, 6429 2| össze ellenfelével.~ ~A tettleges sértések után nem lehetett 6430 8| termetét illette, az épen nagy tévedésbe ejtette az embert. Mert 6431 2| mindennek s kideritem a végzetes tévedést. Akkor, lecsillapult lelki 6432 11| beszélnek majd arról, hogy ide tévedt egyszer egy fényes meteor 6433 12| kantáron vezette, térdig hóban, tévelyegve a pusztulás kietlen térségein.~ ~ 6434 2| változatosságában sohasem tévesztette el azt az utat, a mely a 6435 1| bizonyára azért is, mert „time is money” - az idő pénz.~ ~- 6436 11| arccal ragadott irónt, mert tinta és penna nem volt a szobában 6437 2| derék katona iszonyodott a tintától meg a pennától s inkább 6438 2| Sas Jenő, az előkelő körök tipikus gavallérja, akit a mai napig 6439 11| dolog a lélekbuvárnak rögtön tisztába jutni a néma jelekből is 6440 9| bennök. A liliom sem álmodhat tisztábban május holdfényes éjszakáján.~ ~*~ ~ 6441 1| Igy nem beszél egészen tisztaeszü ember! Ily kivánsággal nem 6442 4| is, hogy eszelős voltál, tisztára őrült voltál.~ ~Mindez nem 6443 12| soká. Az elkényeztetett tisztecske leszállott róla s kantáron 6444 2| lehetett ráösmerni. Igazi tisztelet és nagyrabecsülés volt az 6445 12| galoppban vágtasson végig a tisztelgő csapat előtt, de hogy mit 6446 3| a nénjét, a mi szeretve tisztelt igazgatónőnket. S az igazgatónőnek 6447 9| Fájdalmát és remeteségét tisztelték talán a férfiak?~ ~Dehogy! 6448 12| kinozta a honvágy egyik-másik tisztet, nem is mert arra gondolni 6449 12| nap minden kinja megint.~ ~Tiszti revolverével főbelőtte a 6450 12| harmadik zászlóalj legvidámabb tisztje nem felelt, nehéz könycseppek 6451 7| éppen a vendégek cipőit tisztogatta, hogyan bámult rá: bekopogtatott.~ ~ 6452 2| megtudnia soha, az a kettőnk titka marad; a multtal való kiengesztelődés 6453 8| olyan szerelemben, amit titkolni kell, vagy legalább illik; 6454 2| idősebb!...”~ ~Hanem azért nem titkolta, hogy nagyon hiába valónak 6455 10| drága volt akkor is; nem titkoltam, hogy már kezdek korosodni, 6456 3| Te előtted soha sem volt titkom. Akarok tudni ennek a négy 6457 4| még élete árán is örök titoknak szánt érzékisége.~ ~Megőrült 6458 10| házasságuk évfordulója. A tizedik, amelyiket olyan kis jubileumfélének 6459 6| lejött Bécsből Budapestre a tizenhármasokhoz, régi „Krigskameradjai”- 6460 10| bérkocsisnak: gazella-utca tizenkettő.~ ~Azután Gáborhoz fordult. 6461 2| létére is kezet csókolt tizenöt éves unokájának, aki akkor 6462 2| porteleki birtok, a kincsetérő tizenötezer hold.~ ~Szegény apánk elszámitotta 6463 2| rekedt kongassál ütötte a tizet, kint csendes volt már minden, 6464 2| meg az érzékiségben való tobzódás - büntársai.~ ~Hogyan közeledjék 6465 2| jellemek sajátsága, hogy több-kevesebb küzdés után magokkal rántják 6466 5| van a borbélyinas, egygyel többen leszünk vacsorára.~ ~Berkiné 6467 2| koporsót a soros üregbe. A többiben még mindenütt érckoporsó 6468 2| ily formán sem látszott többnek harmincnégy-harmincöt évesnél. 6469 10| megkapta ezt az állást. Ennél többre már aligha vihetné, akármeddig 6470 11| van ezen a prózai világon. Többször agyához nyult s jól ösmert 6471 2| lebegett előtte, hogy minél tökéletesebb férfit neveljen belőle, 6472 2| letették egy hosszu gyalulatlan tölgyfa-asztalra, melyen az öreg ur életében 6473 7| ért, a Mátyás király óriás tölgyfája mögül egy fiatal férfi lépett 6474 12| az időt, amit a határig tölt el az utazással, nem számitom 6475 10| kellett a másoló asztalnál töltenie, gépies, butitó munkával. 6476 13| helyen, ami szorongással tölti el az embert. Végre az egyik 6477 2| aki egész életemet itthon töltöm s igy ráérek a gyermekkel 6478 2| rendkivül derüs hangulattal töltötte meg az egész környéket; 6479 2| arra, hogy minél jobban töltsem az időt.~ ~Ur és gavallér 6480 8| cimbora számára; pisztolyai töltvék, kardjai élesek, előre nem 6481 8| szenvedhették. Lehet, hogy a tömpe orra tette, a mi olyan figurát 6482 2| nem volt ki vezesse, hamar tönkrementünk, koldusokká lettünk; az 6483 10| az örökös nélkülözésnek, töprengésnek, vigasztalanságnak.~ ~Az 6484 11| most ezt? A vendég látta a töprengést s bizonyos nyomatékkal igy 6485 10| komoly javitására. Sokat töprengett, hiába. Utóljára is titkos 6486 2| szivügyekben; nem érünk mi rá sokat töprenkedni, ugyis az első gondolat 6487 4| boldog. Magában könyezett és tördelte a kezét. Mily remegéssel, 6488 2| megösmerje az irányt, ami törekvéseinek alakot biztosit; most egyszerre 6489 2| hozzászokva, hogy a fejét törje; az élet nagyon is könnyü 6490 9| egymást. Az ellenség be akart törni a faluba s a tiszt fegyverben 6491 2| foglalkozni, mikor itt van s törődhetem sorsával akkor is, ha neveltetése 6492 8| olyan gyengeszivü és még törődik a világgal; meg akarta boszulni 6493 2| volna, hogy ily kevéssé törődjék az egész világgal.~ ~Ezt 6494 3| Mariska odafigyel. - Ne törődjél vele, a cseléd jött meg; 6495 2| semhogy egy félőrülttel törődjem.~ ~Az ellenfelek nyolc napi 6496 5| birna el ily sértést; nem törődne akkor a fegyházzal s mi 6497 7| legyen; ők ketten nem sokat törődnek azzal, hogy mit csinál a 6498 8| hitte, könnyü lesz azzal nem törődni.~ ~Mr. II. Millarba mintha 6499 2| összeesik.~ ~- Talán nagyon is töröd magadat itthon? Sokat számolsz 6500 3| meg ujra leirja. Javit, töröl, tehetetlenül vergődik, 6501 10| forduljon s hirtelen le ne törölje azt a két fényes, cseppfolyós 6502 2| ide hallatszott egy kis törpe bagoly sikoltása; az ifjabb 6503 12| állatot s fásult közönynyel törte magát keresztül torony iránt 6504 13| visszaemlékezés. Nem akartam, hogy a történet folytatását megint rajtam 6505 13| megszabadulni tőle. Ez rövid története annak, hogyan került a beteg 6506 2| beszélt el neki harcias történeteket. Bandi szinte nyelte szavait.~ ~ 6507 1| vagyok, - mondta - ha a történetemet megtudja, érteni fog; - 6508 2| siessetek!... Azt a szomoru történetet pedig nem kell Rózának megtudnia 6509 9| volt s arra az egyszerü történetre kevesen emlékeznek. Sokan 6510 3| Blitzné, a gondozónk. Nem is történhetett máskép, mint hogy te olyan 6511 2| tájékozhatta magát; a sarokban törtlábu pipaállvány, a tajtékpipák 6512 1| kötelezettség alól menteni, amint a törvény felmenti azt az adóst minden 6513 1| hasznára válhatott, ha a törvényszéki palota közelében van; de 6514 2| Sas-családból csak két korhadó törzs van még, nem is arra való, 6515 4| félaraszszal hajlott előre teste törzse fölött; háta pedig beleszaladt 6516 11| vendéglős megdörzsölte a füle tövét, mikor az uj vendég befordult 6517 2| melegiteni birta volna; a toilette, a fodrász, az illat megvesztegetői 6518 7| asszony elkészült reggeli toilettejével: Som megölelhette a feleségét.~ ~ 6519 10| járt ma a fás ember; ugy tolakodik, hogy az szörnyüség; csinálj 6520 11| pelyhedző állu sihederek tollából; nagy költők aranymondásai, 6521 10| fogcsikorgatva.~ ~Ütni, harapni, tombolni szeretett volna. Mégis disznóság, 6522 10| eddig még aludt, felriadt, s torkaszakadtából sivalkodott. Annak még didi 6523 13| Vad erővel ugrott nekem s torkon ragadott. Nem birtam hangot 6524 13| arccal ugrott elém s tele torokkal orditotta:~ ~- Mit? Ön igy 6525 12| közönynyel törte magát keresztül torony iránt a félöles havon.~ ~ 6526 8| bizodalom tette, hogy a totalizatőrnél az ő számát rakták meg legjobban. 6527 4| érezte volna magát, ahonnan a tova gördülő régi világra szinte 6528 12| sok dugó, meg üres patron; továbbá dohány, szivar, meg cigarettapapiros; 6529 1| hogy épp ugy fel lehet őt a további kötelezettség alól menteni, 6530 10| dühvel nézett egy ideig az ő tovarobogó pajtása után.~ ~- Otthon 6531 1| legkegyetlenebb bizonyosság, ami az én tragédiámat befejezheti. Válassz, vagy 6532 2| szilvalevet kapott; ez a tragikus mosoly vonult végig ajkán, 6533 10| kérlek, ne fogd fel olyan tragikusan. Beláthatod, hogy egy ilyen 6534 2| Róza már megszokta az eféle tréfákat s miközben a félkaru kapitány 6535 5| életü, felületes ember léha tréfákkal szellemeskedett az ő rovására. 6536 2| bizony nem enged magával tréfálni. Ötszáz hold két olyan embernek, 6537 11| szőkék erénye. A barátnők tréfás mondásai sejtetik, hogy 6538 2| neki a csillagok közt levő trón felé, ahol majd véglegesen 6539 2| mig dusgazdagok voltunk, tucatszámra nőttek ki a földből. Özvegy, 6540 3| a félelmet, hogy vajjon tud-e valami hatást kelteni? Hogy 6541 2| s megnagyságolta, pedig tudajdonképen a gentry-vér bujtogatta 6542 2| fölkelt, első dolga volt tudakozódni: hol van Bandi?~ ~Bandi 6543 6| aki eddigelé nem evett a tudás fájáról: még gondolatban 6544 3| boldogságot tudtam érezni annak a tudatában, hogy enyém ő, egyedül az 6545 4| reménytelenség kétségbeejtő, sivár tudatával.~ ~Akit szeretni mert, az 6546 8| valami lealázó abban a tudatban, hogy ezek itt körülöttünk 6547 12| forrongás bombái, azt senki sem tudhatta.~ ~Az ezredes ajtaján kopogtak 6548 2| bátya, - szólt ujra Jenő, - tudj meg mindent.~ ~Tiz évvel 6549 2| kötelességek, hogy magunk sem tudjuk, egyszer csak azt érezzük, 6550 3| folytatta.) Édes jó Ilonám, ha tudnád, mennyire vágytam már utánad, 6551 11| kérnék, anélkül, hogy előre tudnák!... Mily meglepetés, mily 6552 2| egyszer egész lelkemmel tudnék szeretni.~ ~Ákos felelni 6553 5| asszony sirt, konstatálta a tudomány férfia.~ ~Kezet fogtak. 6554 2| egészséggel vagyunk, melyről tudomásunk sincs, amig megvan s csak 6555 13| rájok! Itt legyenek önök tudósok és bölcsek!...~ ~Fel tudom 6556 2| megröviditeni s a legtöbbször tudtomon kivül voltam a kitüntetett. 6557 2| Hát fia van? No ezt nem is tudtuk!~ ~Az özvegynek csillogott 6558 9| némaságában még a kerti tücsök ciripelése is lármának tetszett: 6559 6| állomásokon unottan fujta ki tüdejéből a szuszt s ujra meg ujra 6560 5| még. Végre kitalálta. A tükör elé ment, fehér nyakkendőt 6561 2| mely sejtette, hogy ezen a tükrön át igazi férfilélekbe lehet 6562 2| világfi arcán nagy meglepetés tükröződött, de a lélekbuvár rögtön 6563 6| Isteni vagy! eszményi vagy! tündér vagy! - gondolta magában 6564 8| ott találta maga mellett a tündérbogarat egy aranyhaju asszony alakjában, 6565 11| testét s lelkét az álmok tündérének.~ ~Korán reggel volt még, 6566 4| hogy egyszer vége lesz a tündéri napoknak. Az asszony látta 6567 9| megkeresni az elrejtett tündérvirágokat. Minél nehezebb hozzájutni, 6568 9| szelid leányos arccal, tünődő, mélázó tekintettel.~ ~Azon 6569 8| aranyhaju szeretőjébe és tüntetett ezzel a szerelemmel.~ ~A 6570 2| azért gyöngéd akart lenni és türelmesen viselte sorsát. Hisz’ ő 6571 7| látja az urát. Egyébiránt türhető az élet, csak unalmas egy 6572 2| kellemetlen dolgokat is el tudott türni, ha asszonynak tett vele 6573 2| lehetetlen a szörnyü hőséget türnie, fölkelt az asztaltól s 6574 5| zavarom, ijedtségem mellett is türnöm kellett, mint simogatja 6575 6| ellentmondást és közbeszólást nem türő hangon mondta:~ ~- A kapitány 6576 6| kezét, vagy kvietál. Nem türöm ezredemben a léhaságot.~ ~- 6577 5| vergődéssel, egy hang nélkül türte, hogy más tépje le a gyönyörü 6578 2| tett, mint mikor a harci tüzben az ellenség által szorongatva, 6579 2| szemében már az elevenség tüze csillámlott; mosolyogva 6580 10| én? mi?~ ~- Nana! csak ne tüzelj, felelt az asszony sértődve 6581 10| szemét, pedig mindegyikről tüzes betükkel vigyorgott eléje 6582 9| hogy a mellére nem igen tüzhetné már az ember.~ ~Milyen sok 6583 2| a fü a dombtetőn, az oda tüző nap kiszitta a szinét és 6584 9| érdemes volna kiállani a mesék tüzpróbáját. De ha a nagy kiváncsiság 6585 2| gyertyalángot, mintha attól a kis tüztől akart volna fölmelegedni 6586 11| tehették, hogy az emlékkönyv tulajdonosa már benne van a felséges 6587 2| hogy legyenek benne oly tulajdonságok, melyek miatt a társaságokban 6588 10| sivitson. Bánta is most. Ő tulharsogta, olyan polgári hanggal, 6589 10| tedd meg a kedvemért, ne tulozz annyira. Ne légy irántam 6590 3| sietett s lenézett. Az utca túlsó oldalán egy szőke katonatiszt 6591 1| irtózatos tartozásomat az egész tulvilág ne kérné tőlem. Mindjárt 6592 1| először is arról, hogy a tulvilágiakat is ki lehet békiteni; hogy 6593 1| kiissza. Ha azok, akik önt a tulvilágra várják, még nem találják 6594 13| de ennek az embernek a tulzása megharagitott. Most már 6595 2| elérzékenyült szivek rendes tulzásával omlottak könyei. Ez a nő 6596 7| paradicsomi boldogságban turbékolt már végig vagy féltucat-esztendőt.~ ~ 6597 12| forgó oszlopokba gyüjtve turja a jégmorzsákat, száguld 6598 10| mialatt a nyakkendői közt turkált, egyre dohogott:~ ~- Ez 6599 2| dragonyos tiszt hallgatott és tűrte a korholást.~ ~- Öltözzél 6600 4| eddig állandóan.~ ~Eddig tűrted őket. Elbirtad a kint, hogy 6601 2| a ki véletlenül épen az udvarban ácsorgott: – Üljön erre 6602 2| Jenő ugy tett, mintha udvarias akarna lenni s megnagyságolta, 6603 1| öreges ur állt előtte, aki udvariasan kérdezősködött az ügyvéd 6604 2| vált már nőkkel szemben az udvariasság, hogy még kellemetlen dolgokat 6605 2| gentry annyira megváltozott s udvariasságába gyöngédséget is vegyitett, 6606 4| is mosolygott, ha többi udvarlója kicsufolta ezt a hüséges, 6607 10| az esetemről. Szirénnek udvarlok, az isteni Szirénnek, s 6608 10| mint a tied!...~ ~- Soha se udvarolnál más nőnek. No persze. Most 6609 9| ha a katona melegebben, udvarolt neki, amikor férje volt 6610 1| egy csöndes, befásitott udvarra s egy magányos épület előtt 6611 10| szemérmes pir futotta be arcát; üde volt, mint a ropogós juniusi 6612 7| a nyugodt, csöndes élet üdesége volt már alig kahicsolt: 6613 9| mögött.~ ~Vége volt a mennyek üdvösségéhez hasonló békének.~ ~Egyetlen 6614 1| szüleim emlékére, tulvilági üdvösségemre, hogy ha ő öngyilkos lenne 6615 3| emberek.~ ~Gondolhatod, mily üdvösséges odaadással indultam el vele 6616 4| szeliden sugárzott ki az üdvözités minden képessége. Aki fehér 6617 4| kezét. Mily remegéssel, s üdvözülve mondta esténkint: „itt leszek 6618 2| örökkévalóság lenne most; az ügetés csak összerázná a beteg 6619 1| fontos és rendkivül sürgős ügyben volt szüksége a tanácsára.~ ~ 6620 10| azt mondod, hogy lovagias ügyed van s csak bennem bizol, 6621 2| elhatározással, melylyel legfontosabb ügyeit is elintézni szokta, kézen 6622 6| csak ezt nem.~ ~„Családi ügyek” révén három napi szabadságot 6623 2| vagy, majd kijárod az olyan ügyeket, a melyek elintézéséhez 6624 2| nem tudott többé a kótákra ügyelni. Felnézett mogorva bácsijára 6625 2| itthon csinálsz rendet, ügyelsz a háznépre, mig én a pusztát 6626 1| miatta családomat, minden ügyemet. A feleségem észrevette 6627 1| Hosszu s talán nem minden ügyesség nélkül való dikciót tartottam 6628 10| sipkáju katonatisztbe.~ ~- Ügyetlen!~ ~- Was? Selber áner!~ ~ 6629 12| tudat, hogy nem „szolgálati” ügyről van szó, csudálkozva ismételte: „ 6630 1| aki elutazott s aki az ügyvédet ehhez a kollégájához utasitotta 6631 1| amelyben csakis gyakorlott ügyvédi elme segithet rajtam. Egyébiránt 6632 2| cseppet sem ölte magát az ügyvédkedéssel, de mint diplomata, fölöslegesnek 6633 1| épült.~ ~Mindaz, amit az ügyvédnek mesélt, az ő őrült agyának 6634 4| borzalmas rémálma fogja üldözni őt szünetlenül?~ ~Amikor 6635 6| amelyet végső kimerülésig üldözött a héja. Azután szó nélkül 6636 10| terpeszkedett el a kocsi ülésén.~ ~Azt gondolta magában, 6637 1| halljuk az esetet, - mondta s üléssel kinálta meg az orvost.~ ~- 6638 10| vagy. Az ember csak nem ülhet folyvást a felesége nyakán; 6639 2| Mikor a kapitány fel akart ülni a lovára, ugyancsak nagy 6640 2| Jobbról-balról megragadta a mellette ülő két férfi kezét s szó nélkül 6641 9| mindakettő olyan daliásan ülte meg a lovat. Aztán kék volt 6642 2| szivek tavaszának az ünnepét ülték.~ ~Sas Ákos, a félkaru huszárkapitány, 6643 6| a házból, ösztönszerüleg ültem bele egy bérkocsiba s hajtattam 6644 3| mindig, folytonosan.~ ~Az ünnepeltetésből, a rajongásból nem igen 6645 2| van hozzád hugom, - szólt ünnepélyes hangon.~ ~Jenő elsápadt 6646 2| fészkében a szivek tavaszának az ünnepét ülték.~ ~Sas Ákos, a félkaru 6647 10| magát s ráadást adhasson az ünnepi ebédre. Az asszonynak eszébe 6648 2| hangulatban van.~ ~Bizonyos ünnepiesség volt egész lényében, annyira, 6649 3| én tőlem; láttam, hogyan ünneplik, bármerre fordult, s mint 6650 2| egyszerü falusi emberek ünneplő ködmönének, kék kabátjának. 6651 2| az egyenruhámat is csak ünnepnap hordom, máskor ilyen civil 6652 2| fekete koporsót a soros üregbe. A többiben még mindenütt 6653 11| Egy szöglet sincs már üresen a vendéglőben, de ha nagyságodnak 6654 1| amig hátra nem néztem az ürességbe.~ ~„No lássa, - folytatta 6655 10| volna abba, hogy az edzés ürügye alatt mezitláb járjanak 6656 10| gyere ide rögtön s valami ürügygyel hurcolj el hazulról. Legjobb, 6657 2| ökle volt; visszaadta az ütést, mint a villám s mikor Wallon 6658 2| hányódott-vetődött, valami nagyon meg nem üthette magát: megszorithatta most 6659 6| töltött ágyu elé álljon igazi ütközetben?!...~ ~A három nap ugy eltelt, 6660 10| gyors mozdulatával belé ütközött egy fütyörésző, félrecsapott 6661 1| hókuszpókuszszal más-más üvegecskéből csepegtettem a két vizbe 6662 6| kapkodott össze néhány kis üveget, a szolga egy különös edényt, 6663 6| mellével elfogta az egész üvegtáblát. Ha valaki jönne, hadd lássa, 6664 6| világon: ahhoz van szokva az üzleteiben... Engem erővel adott férjhez... 6665 2| beszélték, hogy folytatja férje üzleteit s ez nagyon elfoglalja.~ ~ 6666 2| annak idején a férjével üzleti összeköttetésben volt. Derék, 6667 8| aki gavallérosan akarja üzni, annak legyen módja is hozzá.~ ~ 6668 1| rögtön elájulnék. Vizbe ugrani is próbáltam, de olyankor 6669 12| tisztjét, akiért az imént ugratta el a zászlóalj-ügyeletes 6670 8| V.~ ~Másnap reggel ugyanabban az órában, egy-egy csomagot 6671 2| pipájára és nagyokat pöfékelt; ugyanakkor Jenő finom cigarettet sodort 6672 2| most is, harminc év mulva, ugyanazok a hangok szólaltak meg benne 6673 9| kezdett jajgatni halkan.~ ~Ugyanazzal a fájdalommal, mint amikor 6674 12| tartogatta a jeles férfiu. Itt ugysem lehetett költeni semmire 6675 6| hogy: der Dragoner, die Uhlane, das Huszár; amit a dragonyos 6676 2| dandy; minden elegáns és ujdivatu rajta, fekete szalonruhájának 6677 11| egy kékbársonyba kötött ujdonatuj könyv, rajta aranynyal himezve 6678 2| mint a csigabigával, mely ujjának egyetlen érintésére visszahuzódik 6679 13| vagyok.~ ~- Ugyan! No ez ujság; igy hát ön az őrültek doktora. 6680 9| állt ágya előtt s örvendve ujságolta: elmentek az éjjel a katonák!~ ~ 6681 9| egymásra halmozott fájdalmak ujultak ki benne.~ ~A katona volt 6682 7| Egyébiránt türhető az élet, csak unalmas egy kicsit. Olyan apácaság. 6683 5| az utcaival s e közben unatkozó arccal számitgatta ki, hogy 6684 10| Berohant a kapun, Gábor pedig unatkozva terpeszkedett el a kocsi 6685 2| mélyedésben viz volt. Az undoritó, piszkos viz elriasztotta; 6686 7| lakik.~ ~Az ember látja és undorodik tőle; de azért nincs ereje, 6687 4| mint a veszekedő puma s undort jelző tekintetével arcul 6688 6| Dulcineájával, a dragonyos uniformissal, kötött.~ ~Mert hát, hiába, 6689 6| Marzsolén apja, az ezredes unokabátyja anyai ágról.~ ~A két delikvens 6690 2| kezet csókolt tizenöt éves unokájának, aki akkor az egyetlen férfisarjadék 6691 3| hatást kelteni? Hogy nem únom-e még én is, a kit valaha 6692 2| megláthatta volna azon az unott arcon. Reményének ily váratlan 6693 6| ezentul. Az állomásokon unottan fujta ki tüdejéből a szuszt 6694 12| képtelenség az, ezredes úr, hogy én most elmozduljak, 6695 7| ugy-e cicám? De azért neked uracskám, nem szükséges féltékenynek 6696 3| Magad vagy drágám? hol az urad? - kérdezte nagy hanggal.~ ~ 6697 3| Ilonám; beszélj magadról, az uradról. Ugy-e, boldog vagy? nagyon 6698 7| kötekedéssel! Hogyan simult az urához, majdnem beolvasztva saját 6699 13| helyzetben kell, hogy élet-halál urai legyünk, mint a hajóskapitány 6700 2| összegyüjtötte a környék urait, birtokosait s hogy elférjenek, 6701 2| mindent megtett volna, hogy az urakat megvigasztalja.~ ~Végre 6702 5| ajakkal sugta a fülébe: - „Uralkodjál magadon, édes!”~ ~Mire Berki 6703 2| olyanok voltak, mint egy uralkodó ház, melyben a legidősebb 6704 2| pillanat önzése volt az, ami uralkodott rajta. Mit bánta ő, hogyha 6705 2| hogy utána nem mentem az uramnak, de mégis meggondoltam, 6706 2| bérletünk, a miből elég urasan éltünk, az uram aratás után 6707 2| történik, ha e közben egy urat nem veszünk észre, aki nyugodtan 6708 11| szomszédos kis községbe; de az urféle, a „birtokosság”, még maradt 6709 2| az öcscsére. A nagyságos urfinak nehéz lenne uj dajkát találni, 6710 2| könnyelmüségben; téged megölt az urhatnámság, az előkelőség, engem meg 6711 2| koporsót kisérő elegáns urhoz, aki tágra nyilt szemekkel 6712 5| gyönyörü fényeskék volt az uristen birodalma, mint az oltárok 6713 2| hogy az eddigi kényelmes urizálásnak örökre vége, mert nincs 6714 3| nagy hanggal.~ ~A lakás urnője kedvetlenül bigyesztette 6715 8| semmit.~ ~Aranyhaju Katica uszhatott ebben az élvezetben, valahányszor 6716 12| inditványozná az ezredes, hogy uszsza meg Bánki a tengert egy 6717 10| Hát már most itt vagyunk. Uszunk a bajban nyakig. Nyakig, 6718 12| szörnyen hosszu még hazáig az út.~ ~Meg lehetne bolondulni 6719 13| kertet bujja. Egyébiránt az utakról el volt söpörve a hó s a 6720 4| bünhődés vár akkor te rád?~ ~Az utálatnak minő borzalmas rémálma fogja 6721 2| az egyik megvetette az utálatos pipát, a másik az asszonyoknak 6722 1| mindaddig, amig az Isten haragja utamba nem hozott egy démont, egy 6723 3| tudnád, mennyire vágytam már utánad, hogy fájt a szivem, amikor 6724 6| Ott egy első osztályu utas szállt fel, s ugyancsak 6725 6| Ha ő nagysága el nem utasit...~ ~- Nem utasitja el, 6726 6| el nem utasit...~ ~- Nem utasitja el, vágott közbe az ezredes. 6727 1| ügyvédet ehhez a kollégájához utasitotta baj esetére. Eszerint már 6728 6| fejében, furakodott előre az utasok közt az első csöngetés után, 6729 2| a másik kettő kellett az utazásra.~ ~Nem lehet azt leirni, 6730 12| amit a határig tölt el az utazással, nem számitom be. Hisz megeshetik, 6731 10| aranyom, meglepett! holnap már utazik is vissza. Csak nem akarsz 6732 12| hagyott a vihar, könnyebb volt utazni. Sütött a nap, de azért 6733 2| sereg ládával, mint egy utazó kereskedő s hangosan kacagva 6734 2| elterült a földön. Annak az utazó-ruhás férfinak borzasztó ökle 6735 2| Levett a fogasról egy ócska utazóbundát, az jó lesz takarónak erre 6736 2| ezt a dolgot, mert holnap utazom.~ ~Nem kisérlem meg leirni 6737 7| Másnap hajnalban Som haza utazott.~ ~A gazdaságot nem hagyhatta. 6738 4| volna és - kitért volna az utból ezután is.~ ~Hisz a megsemmisülés 6739 3| ablakhoz sietett s lenézett. Az utca túlsó oldalán egy szőke 6740 11| vendéglőhöz. Még a harmadik utcába is elhallatszott a zenebona, 6741 5| fel „munka-kabátját” az utcaival s e közben unatkozó arccal 6742 3| a mélységbe, valahova az utcára. Petriné észrevette, hogy 6743 5| kép erősen alkonyodott, az utcát nem érte már egy parányi 6744 7| indult el. Amint az első uthajláshoz ért, a Mátyás király óriás 6745 6| asszonyon milyen finom, elegáns uti ruha van. Nem lehet valami 6746 6| függönyt s visszafordult.~ ~Utitársa félénken, szinte aggódva, 6747 11| talán a Kelet az ő utjának a célja! A bűbájos Konstantinápoly... 6748 4| magas hegyek között, ahova utjokban éppen eljutottak. Ahol a 6749 10| Sokat töprengett, hiába. Utóljára is titkos belső szemrehányásokat 6750 2| mint a ki utról jött, vagy utra indul. Mikor Félix meglátta, 6751 2| az öreg Sas Gedeont, jó utravaló volt neki a csillagok közt 6752 2| elhanyagolt öltözetben, mint a ki utról jött, vagy utra indul. Mikor 6753 12| borzasztóan küzködött az úttalan úttal. Nyilvánvaló volt, hogy 6754 12| borzasztóan küzködött az úttalan úttal. Nyilvánvaló volt, 6755 1| minden fizetés alól, aki uzsorakamatokban már rég kifizette a kölcsönvett 6756 4| most találnia!~ ~A foga is vacogott, ugy remegett.~ ~Fuladozva 6757 2| rendeltetésének volt szánva. Ott vacsoráltak most is a testvérek, meg 6758 1| közelében van; de minthogy Vadainak csinos kertes háza volt 6759 1| előzékenyebb hangulatra késztette Vadait.~ ~- Nagyon örvendek, uram; - 6760 4| csak hasonlók mihozzánk. A vadállat haragját, ingerlékenységét 6761 7| parkon át beosont a nagy vadaskertbe.~ ~Somné egy pohárka bort 6762 2| melyen az öreg ur életében a vadászatokhoz való előkészületeit szokta 6763 1| voltak egymásnak egészen vadidegenek, ami némileg előzékenyebb 6764 4| Most!... Ebben a magányos vadonban, ahova sohasem jöttök többet 6765 5| melyen az anyám neki igért, vadul kapott a karja közé s jogát 6766 2| a pennától s inkább fát vágatott volna a hátán, semhogy egyetlen 6767 10| rugni, akkor majd vakon vagdalódzik s még beleszalad az ellenfele 6768 12| temetői hangulatot.~ ~Dühösen vagdossa földhöz önmagát; föl-szétszórja 6769 1| fordult maga körül és hanyatt vágódott, mint egy oszlop.~ ~Doktor 6770 13| meglóditott, majd hanyatt vágódtam.~ ~- Nana, doktor Lang! 6771 2| gyermeket, holott a sima, repülő vágtatás ugy elringatja, mintha párnákon 6772 2| a tört résen immár neki vágtathatott a világnak a derék katona. 6773 2| termett s ölében a gyermekkel, vágtatni kezdett hazafelé. Minél 6774 2| gyermek sarkantyuja alatt s vágtatott; Jenő nyomában volt és aggódva 6775 2| volt már a koporsó, nagy vágtatva érkezik egy lovas és megáll 6776 6| kapitány, akiben mérhetetlen vágy volt arra, hogy emelkedjék: 6777 6| Kapitány, egy szót se; vagy-vagy!~ ~Rahóty látta, hogyan 6778 2| hogy van szivünk, vannak vágyaink s van egy közös célunk, 6779 2| fölötte, benne, és eltöltötte vágyakkal, akaraterővel, munkára való 6780 2| benne az ellenállhatatlan vágyakozás, hogy az ősi házat, mely 6781 3| rajta kaptam magamat, hogy vágyam támad megcsókolni a kezét 6782 6| s alig birta leküzdeni a vágyát, hogy meg ne simogassa.~ ~*~ ~ 6783 2| hogy egy asszony közelébe vágyjék, okvetetlenül egy kissé 6784 5| szárit ki két találkozni vágyó lélek utjában. Ettől a büvös 6785 2| egyetlen gondolatuk, egyetlen vágyok nem volt közös. Most már 6786 2| hányattatásból, pihenni vágyom. Ötven esztendő nyomja a 6787 2| elfogyott minden, a fiatalság, a vagyon; a Sas-családból csak két 6788 8| semmiért sem. Az, hogy a nagy vagyonáért irigyelték, semmi. Vagyonért 6789 8| vagyonáért irigyelték, semmi. Vagyonért irigyelni lehetett még kivüle 6790 3| Ilonám, ha tudnád, mennyire vágytam már utánad, hogy fájt a 6791 3| persze, - mondta, - urak vagytok ti, nagyvárosiak; boldog 6792 2| merte bizni a gyermeket.~ ~A vakáció vége felé történt, hogy 6793 2| találjon valami örvendetest. - Vakációra haza hozzuk; már nagy legény 6794 2| mert szólni csak a fejét vakargatta s rámutatott Bandira, a 6795 5| asszony kezét s hevesen, vakmerően kérdezte: „hát csakugyan 6796 12| iszonyu hidegben veszettül vakmerőkké váltak s itt is, ott is 6797 9| leirásához még hozzáfogni is vakmerőség lenne.~ ~Igazok van a babonás 6798 2| nincs lehetetlenség s igy vakmerőségök néha a beszámithatatlanság 6799 4| meredt a világba, mint a vakok üres tekintete. Hangja sohasem 6800 10| talál rugni, akkor majd vakon vagdalódzik s még beleszalad 6801 10| harapott bele a szivarjába.~ ~Valahára, ugy egy óra mulva, előkerült 6802 10| nem kéne ki jönnöd abból valahogyan? A szent látott ilyet, hogy 6803 2| virág. De egy ablakból, valahonnan az épület hátulsó szárnyából, 6804 3| tekintete elröppent a mélységbe, valahova az utcára. Petriné észrevette, 6805 2| mint hogy a bankárnénak van valakije, különben lehetetlen volna, 6806 2| életünkre adósai vagyunk valakinek. Meg fog lepni, ha e nehéz 6807 2| megoszthatják a felelősséget valakivel, akit magoknál erősebbnek 6808 7| ideiglenes keserves elválást, valamely női fürdővel kapcsolatban.~ ~ 6809 10| ilyen isteni szeszély előtt valamelyest meg kell hajolnom. Egyébiránt 6810 8| őskor bűbájos asszonyai valamelyikének a szelleme lakik.~ ~Remek 6811 3| csapás vár reám; nagyobb tán valamennyinél. Féltékeny kezd lenni! Bolond 6812 1| az a gondolat, hogy hátha valamikép megmenthetem ezt a szerencsétlent, 6813 2| egymástól elválasztotta, valamiképen kiegyenlitse?~ ~Ki volt 6814 6| jobb. Most, ha megengedi, valamilyen ágyat vetek itt önnek s 6815 12| szabadban tartani. A bakák, valamint a tisztek, a nyomoruságos 6816 12| innen haza, - volt a rideg válasz. - Nekem könyörgő levelet 6817 7| visszhangjától is szabadulni akarna válasza előtt.~ ~Végre intett a 6818 5| hogy az iménti kérdésre válaszolna.~ ~A doktor hebegett. Géza!... 6819 1| leszek, meglásd.~ ~Nem birtam választani. Megpróbáltam, de nem volt 6820 1| külseje s kifejezése egyaránt választékos volt. Nem lehetett tulságosan 6821 4| megreped a szive.~ ~Mért választotta éppen őt az az asszony, 6822 1| Az irodának nagy hasznára válhatott, ha a törvényszéki palota 6823 4| beleszaladt ferdén álló vállaiba s a puposság gyanuját keltette. 6824 2| elszólitja innen: magamra vállaljam őt? Annál inkább, mert ugy 6825 2| imádta a gyermeket, hogy vállalt érte egy nagyobbszerü szidást. 6826 5| kérni tőled. Meg akartam vallani kinomat s aztán elpusztulni.~ ~- 6827 2| naphoz, amikor be kellett vallania, hogy a remények közül eddig 6828 10| Egyébiránt neki be kell vallanom az igazat, hogy megjött 6829 11| paletotja magától csuszszék le a válláról egy székre; tiz ujjával 6830 13| dühöngőkhöz; egy kanyaritás a vállokon és már rajtok a kényszerzubbony, 6831 5| lángolóbb szavak. Szerelmi vallomás egy férfihoz.~ ~- Ki irta 6832 11| emberek (!) érzelmes nyilt vallomásai arra mutatnak, hogy szép 6833 9| ami a katonáról maradt, s vallotta nekik a szerelmet forrón, 6834 5| igy nem maradhat; el fogsz válni tőle.~ ~Az immár hervadni 6835 9| annak a folyvást szentebbé váló érzelemnek, amelytől visszafejlődött 6836 6| volt. Még sokkal imádni valóbbnak találta, mint az éjjel. 6837 2| ha a bátyja, aki sohase válogatta a szót, mások hallatára 6838 2| titkolta, hogy nagyon hiába valónak tartja az egész zongorázást 6839 6| még ma meginditjátok a válópört. Értetted?... Azt akarom, 6840 2| de e pillanattól fogva valóságosan lenézte. Micsoda ember ez, - 6841 2| hozzá volt szokva, hogy válságos pillanatokban a legnyugodtabban 6842 12| hidegben veszettül vakmerőkké váltak s itt is, ott is mutatkoztak 6843 11| mondások, a mik a könyv lapjain váltakoztak, minden kombináló elme előtt 6844 2| módja szerint okos szót váltani, megkérte Rózát, hogy jőjjön 6845 1| meg kell halnom, be kell váltanom az eskümet, mert nincsen 6846 2| Megcsókolta a gyermeket, aki váltig követelte, hogy a ponnyt 6847 1| hivatkoztam ő rá, ha nem váltom be igéretemet. A feleségemet 6848 11| zenebona, a nagy vigasság változatos hangja.~ ~A vendéglős megdörzsölte 6849 2| nagyvárosi élet ezernyi változatosságában sohasem tévesztette el azt 6850 1| próbáltam, de olyankor fává változnak a lábszáraim és nem birok 6851 10| feleségem, nőstény-párduccá változott. A fogát csikorgatta s ugy 6852 12| Bánki hadnagy.~ ~Kérdőjellé válva toppant a komoly katona 6853 11| tagja számára került belőle vánkos, dunna. Fényezett butorok, 6854 7| mindent: kik vannak most itt; vannak-e férfi vendégek is; hogyan 6855 2| Nekünk nincs többé időnk a várakozásra, a mi korunkban kár a percekért 6856 10| megállott.~ ~Együtt mentek fel a várakozó fiatal asszonyhoz. Laci 6857 5| egyetlen szó az égből, amely várásra, kitartásra, reménységre 6858 10| Isten! Ami csekélységet még várhatok, az tán elég lesz „apró 6859 13| ringyrongy ischiasokat, variolákat, dyssenteriákat gyógyitanak 6860 9| várta. Ugy félt, hogy hiába várja; s ugy aggódott, hogy egyszer 6861 6| Gyorsan beszélt, mintha alig várná, hogy kész legyen gyónásával; 6862 2| Érzem, hogy nyolc napig várni ezerszer kinosabb volna, 6863 3| aztán becsöngetett. A mig várnia kellett, az ajtón levő táblácskát 6864 1| elfogadtam. Mért tétovázol? Mire vársz még? Hisz az életed az enyém!...~ ~„ 6865 2| két karját Jenő felé.~ ~- Vártalak kis apa, azt hittem megcsókolsz, 6866 11| amely szemközt jött rá.~ ~A vásáros atyafiak, a kéklajbis, durva 6867 13| Nem is való az akárkinek. Vasember kell ide; se teste, se lelke 6868 7| lent, fent és oldalvást, vastagon boritvák puha, eleven mohhal. 6869 12| Dobojnál kezdődik a tábori vasut, de addig el nem visz most 6870 12| holnapután Dobojig, onnan vasuton a határállomásig. Ha hazaér, 6871 9| párázatnak, amit az összegyürt vászon megőrizhetett. A katona 6872 11| atyafiak, a kéklajbis, durva vászongatyás falusi gazdák mentek hazafelé, 6873 3| félbenmaradt festmény, vagy egy vázlat, a milyen sok van a műtermekben. 6874 8| Valami szörnyeteg ellen védekezett, ugy suhogtat önkénytelenül 6875 6| gondolatra, hogy önben keressek védelmezőt. Az egész pályaudvarban 6876 6| szeretett volna kinézni, de alvó védencére esett a szeme.~ ~Nem lehet. 6877 2| a közös vagyonból életök végéig megszerezhettek.~ ~Be kellett 6878 10| évforduló, épen a hónap végén. A fás ember már hajnalban 6879 6| voltak és lesznek a világ végezetéig. Rahóty kapitány előtt nem 6880 2| irodájában, azt el kell végeznie.~ ~Szót fogadtam, mert megszoktam, 6881 4| lélekben volt. És szánalma a véghetetlenségig kezdett nőni.~ ~Szerette 6882 2| engedelmességben rá nézve valami véghetetlenül kivánatos volt; amint Rózára 6883 10| juniusi cseresznye.~ ~Lacin végigborzongott valami. Közel volt hozzá, 6884 7| boldogan mosolyog. Ujra végigfutja a levélkét; minden betüt 6885 4| elmult! ha ujra felébred és végignéz rajtad!~ ~Milyen pokol, 6886 2| kockám el is van már vetve végképen, de te még számithatsz olyan 6887 2| levő trón felé, ahol majd véglegesen itélnek fölötte.~ ~Négy 6888 2| őrjöngött. A reménytelenség a végletekig csigázta indulatait s magunk 6889 2| szabtak volt a sors itéletének végrehajtására s igy nem is gondoltam rá, 6890 6| mint a galamb, amelyet végső kimerülésig üldözött a héja. 6891 2| udvariasságába gyöngédséget is vegyitett, Róza őszintén huzott hozzá 6892 2| kongásába csengő sirassál vegyült bele a kápolna lélekharangja 6893 2| miattunk.~ ~De a borzasztó végzet másként akarta. Korán reggel 6894 10| Valami kis privát munkát végzett, pénzért. Abban kifáradt 6895 5| kétszer Berki Gézáéknál végződött.~ ~Csöngetni akart inasának, 6896 2| ur éppen egy jó szivart vehetett volna magának Budapesten. 6897 2| szabadságot keresse; ki vehetné zokon a lepkének, hogy szerte-szét 6898 8| savószinü szemében vagy vékonynak látszó öles termetében volt 6899 3| vagy, lelkem!~ ~A fiatal, vékonypénzü asszonyka leborult az ő 6900 2| reménységem; nemcsak ugy beszélek veled most mint bátyád, hanem 6901 10| hogy erre meg ne mondja a véleményét.~ ~- Ami a részvétlenséget 6902 4| fakóba hajló arcszine azt a véleményt kelthette, hogy beteg. Vékony, 6903 4| elég volt, ha titokban, a véletlenség ezerféle fordulatával, csak 6904 3| elszunditott: a glóriát is látni véltem halántéka körül. Az istenek 6905 7| mindent tud” és sejteti velünk, hogy mi pedig semmit sem 6906 7| belefáradt a csókolódásba, a vendég-hölgy megszólalt.~ ~- Nem csodálom, 6907 5| összegyürt papiroslapot adott a vendégének.~ ~- Ezért kérettem. Olvassa 6908 11| hogy merre kell menni a vendéglőhöz. Még a harmadik utcába is 6909 11| egy ösmerős család jött vendégségbe, annak minden tagja számára 6910 2| szunnyadó halált, benyitott a vendégszobába. Ott két ágy volt megvetve, 6911 2| hogy visszavonulhasson; a vendégszobákban - mondta - készen van minden, 6912 8| mintha nem látnánk, nem vennénk észre semmit.~ ~Aranyhaju 6913 2| mondogatta magában, - aki vénségére ilyen gyermekséget művel? 6914 2| épületben mintha maga a vénülő idő települt volna meg. 6915 2| az ágyugolyó-szántotta, véráztatta harctéren. A kapitány fölemelt 6916 6| találtak ki, akik eredetileg vérbeli németek s szörnyen irigylik 6917 2| nevezetes müvet.~ ~- Ezt verd ki pajtás, szólt ilyenkor 6918 4| jelző tekintetével arcul verdesne mindig.~ ~Még rosszabbat 6919 11| mosolygott s leereszkedőleg veregette meg a becsületes vendéglős 6920 10| verekszünk, azaz, hogy Gábor verekszik - kardra. Ugy tégy, lelkem, 6921 10| kiegyenliteni. Éjfélkor verekszünk, azaz, hogy Gábor verekszik - 6922 13| congelatio ellen megvéd a forró vérem.~ ~De a forró vér gunyjára 6923 4| megfoghatta a fehér asszony kezét: vérének minden csöppje majdhogy 6924 4| mostanig hallgatott, hogy véres könyeket sirt, mindig csak 6925 2| csatám is volt valaha, de a vereség után csak annál jobban szomjuhoztam 6926 2| S hogy a szegény világfi veresége tökéletes legyen, azt kellett 6927 5| hogy semmit se lásson s véresre harapta a száját. Ezek a 6928 3| Javit, töröl, tehetetlenül vergődik, hogy néha igazán megsajnálom. 6929 5| rárohant volna, hogy arcul verje. Ugyis ösztönszerü hidegséggel, 6930 2| Csak neveld kedved szerint, verjétek együtt a zongorát s irjatok 6931 5| bizalmaskodással, a mit a szelid vérmérsékletü agglegények cselédsége idővel 6932 12| megdicsőültnek a glóriája verődnék vissza a magasságból.~ ~ 6933 2| Jenő, akinek lénye igazi verőfénynyel sugározza majd be ezeket 6934 2| összekötik az embereket, mint a vérrokonság. Néha ugy támadnak a kötelességek, 6935 11| citálva; itt-ott egy szerelmes vers is, leplezetlen naiv célzással 6936 8| bámulatosan kitünt sportban. Még versenylovait is többnyire ő maga lovagolta 6937 8| megnyert életében néhány tucat versenyt; összelődözött, megszurdalt, 6938 2| kellett haladniok; a kis ponny vérszemet kapott a szeles gyermek 6939 1| pohár után, ahogy csak a vértanu tehetné.~ ~Lassan itta ki. 6940 2| kivánkozott.~ ~Jenő ilyenkor verte legjobban zongoráját, késő 6941 8| ember, ahogy a jó és tiszta vérü ángolhoz illik.~ ~Hozzá 6942 2| kantárán, hogy a szegény állat vérző szájjal kapta hátra fejét 6943 13| annyi bizonyos, hogy a vesania egészen hatalmába keritette. 6944 8| suhogtat önkénytelenül a vesszejével.~ ~. ~ ~Csöngettek. Jeladás 6945 13| csak rabság ez.~ ~- Ahogy vesszük. Minden héten van egy szabad 6946 3| az irigységtől, ha el nem vesz Dani, az én Danim. Mert 6947 12| talál esni az árokba, ott vész; onnan ki nem ássa most 6948 10| Laci lenne valaha ilyen veszedelemben, bele kellene abba bolondulnom.”~ ~ 6949 2| beletörődnöm a béresekkel való veszekedésbe; te meg majd itthon csinálsz 6950 4| csak felsivalkodnék, mint a veszekedő puma s undort jelző tekintetével 6951 2| lehetett azt mondani, hogy a veszély ki van zárva. Rózát megnyugtatták, 6952 2| hogy a gyermek tul van a veszélyen. A kis Bandi eszméletének 6953 12| farkasok az iszonyu hidegben veszettül vakmerőkké váltak s itt 6954 2| energia izgatta, mely soha sem veszhet ki egészen az igazi férfiuból, 6955 2| legkevésbbé a játékban. Én csak vesziteni tudok; azok az ezrek, a 6956 10| vigyázz, legalább te ne veszitsd el a fejedet.~ ~Félperc 6957 2| asszony cselédsége meg volt vesztegetve s Wallon mindig előre tudta, 6958 2| napok teltek volna. Nem volt veszteni való idő; szerencsére lova 6959 2| Elrémültem; ez az ember eszét vesztette! Minden erőmet összeszedve 6960 2| voltak ugyan, de semmit sem vesztettek abból a természetes bájból, 6961 1| feleségemet ily szörnyü módon veszthetném el, megrendülve, megesküdtem 6962 2| ha e közben egy urat nem veszünk észre, aki nyugodtan jött 6963 6| megengedi, valamilyen ágyat vetek itt önnek s betakarom köpönyegemmel, 6964 2| legszebb gyémántjai s fogata vetekedett bármelyik főrangu családéval; 6965 5| a pillanatok a pokollal vetekedtek.~ ~Berkiné csendesedett. 6966 3| készülnöm rá, hogy ezer meg ezer vetélytársam lesz; nálamnál szebbek, 6967 2| magáénak; hitte. Valóságos vetélytársának tartotta bátyját, a ki elrabolja 6968 2| de nem találta; a titkos vetélytársnak nem lehetett a nyomára akadni.~ ~ 6969 4| aggódó kétségében arra vetemedett, hogy félig öntudatlanul, 6970 10| szopós gyermeket az ura vetetlen ágyára, hadd sivitson. Bánta 6971 2| aki soha a légynek sem vétett. Egyetlen boldogsága a felesége, 6972 2| hazakerült, most csak az éjszaka vetette haza. Nem akarta, hogy lássák 6973 6| rohamában ki akartam magamat vetni rajta. De valami hátráltatott. 6974 3| rajongásból nem igen sokat vettünk észre, de azért látogatást 6975 2| hol már megvoltak a rendes vevői.~ ~Az esztendő jó előre 6976 2| melylyel a csatákban ezt vezényelte: „előre!” - kiáltotta:~ ~- 6977 2| A gazdaságot nem volt ki vezesse, hamar tönkrementünk, koldusokká 6978 2| nagy reményeket fűzni az ő vezetéséhez, - nem akarta kedvét szegni 6979 10| eljutott odáig, hogy az iroda vezetését rábizták, mert egyébiránt 6980 2| folyosón, mely az irodához vezetett.~ ~Oh, bár odamentem volna, 6981 2| engesztelő halál árnyékában nem vezethet máshová semmiféle papi prédikáció, 6982 1| tartozását, akkor a méregpohárhoz vezetik a kezét. De ha ön az ártatlan 6983 2| teremtésnek a védője és vezetője legyen s jóvá tegye benne 6984 8| az elsőséget, nemcsak a vezetőszerepben, hanem a kopaszodásban is; 6985 2| VI.~ ~Régen, nagyon régen nem 6986 2| borongós tájat a hajnal mosolya vidámitja meg, olyan változást okozott 6987 2| közt; a kis fehér főkötő vidámmá és barátságossá tette szelid 6988 2| tiz éve nem voltam ezen a vidéken, ha nem fáj nagyon az emlékezés, 6989 3| egy pirospozsgás, kissé vidékies fiatal nő, tele tüdővel 6990 11| elhallatszott a zenebona, a nagy vigasság változatos hangja.~ ~A vendéglős 6991 10| nélkülözésnek, töprengésnek, vigasztalanságnak.~ ~Az asszony e pillanatban 6992 7| jövő levelekben van minden vigasztalása.~ ~Persze, most is azt bontja 6993 8| hiába keresi belső képét a vigasztalásért esengő szem, amelybe soha 6994 5| fájdalmon, mint a nehézkes vigasztalások egész áradata. De amint 6995 3| s most nem tudta, mivel vigasztalhatná barátnőjét. Végre megszólalt, 6996 2| hogy egymást bátoritják, vigasztalják.~ ~Róza napok óta annyi 6997 4| kezdett nőni.~ ~Szerette volna vigasztalni, megsimogatni a csunya embert.~ ~ 6998 2| házba a kis fiut s egy-egy vigasztaló szót szólt a kétségbeesésében 6999 1| ennek is több szüksége lehet vigasztalóra, lelki orvosra, mint testi 7000 2| tartsa öcscse fájdalmát. Vigasztalta:~ ~- Menj, nézd meg a kis 7001 2| körülötte.~ ~- Ákos bácsi, vigyen el engem is!...~ ~Olyan 7002 10| mindegyikről tüzes betükkel vigyorgott eléje a csuf szidalom: „ 7003 13| megtalálni; a hol a mánia vigyorog feléjök s az idiotizmus 7004 12| a nagy némaságától, ha a viharrá növekvő szél meg nem rontaná 7005 10| Ennél többre már aligha vihetné, akármeddig él is. Ha kellett 7006 7| előtt. Hallotta, hogyan vihog odabent a kis bolondos asszony. 7007 12| civilizáció fogta pártját.~ ~A vijjogó szelek utána futkostak a 7008 3| enyém és mégis az egész világé.~ ~Elképzeltem őt, visszatérve 7009 2| Rózával. Róza nem adta volna a világért, ha a fia olyan nemes, uri 7010 2| eszményt; most egy sugár világitott be a homályba, s ez melegséget 7011 2| immár neki vágtathatott a világnak a derék katona. Felszabadult 7012 11| expresszel!...”~ ~Ebből minden világos lehetett. Hová? merre? mily 7013 4| ahonnan a tova gördülő régi világra szinte a magasságból nézett.~ ~ 7014 7| ura dühösen szurt maga elé villájával a semmibe. Azt a láthatatlan 7015 8| csap le a láthatatlan felhő villáma.~ ~Barczikay Péter szerelmes 7016 6| dragonyosok parancsnoka, villámló szemmel, merően nézte a 7017 2| esett, átrobogtak, nagyot villámlott, a ponny megijedt, félre 7018 2| kelve az arca s a szemei villámokat szórtak.~ ~- Megvan! - kiáltotta, -