Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Tóth Béla
Mendemondák

IntraText CT - Text

  • I. / MAGYAR TÖRTÉNET
    • Könyves Kálmán és a boszorkányok
Previous - Next

Click here to hide the links to concordance

Könyves Kálmán és a boszorkányok

Hitt-e Könyves Kálmán királyunk a boszorkányokban?

Erre a kérdésre persze minden írástudó azt feleli: Már hogyan hitt volna, mikor híres törvénye világosan rendeli: de strigis vero, quae non sunt, ne ulla quaestio fiat - boszorkányok ellen pedig, minthogy nincsenek, semminemű kereset ne legyen.

Középkori bölcs királyunknak e felvilágosodott törvénye azonban csak fél érdem; mert ma már bizonyosan tudjuk, hogy Könyves Kálmán csupán a boszorkányok bizonyos fajtáját tagadta a strigában; amaz idők általános boszorkányhite alól ő sem vonhatta ki magát. Tulajdon abban a dekrétumában, melyben az idézett híres tétel van, a 60. bekezdés úgy szól, hogy az esperes és az ispán hírével, tudtával rontóknak találtak (malefici) elítélendők. A Kálmán idejében tartott esztergomi első zsinat határozatainak 50. bekezdése szerint, ha valakire, akit rontással (maleficium) vádolnak, reá bizonyosodik a dolog, a törvények szerint bűnhődjék.

Eldöntendő: mit jelent a maleficus, malefica és maleficium, s mit a striga. - A középkori latinságban a boszorkányok, rontók, bűbájosok, kantairesek neve mindig maleficus, incantator vagy veneficus, esetenkint nőnemű alakjában. Szent István törvényei (II. könyv, 31. és 32. fejezet) ezekre nézve igen keményen intézkednek, azt rendelvén, hogy a rontó átadandó a megrontást szenvedett rokonainak, akik tetszésök szerint büntethetik meg őt. Szent István törvénye megemlékszik még a hamuból vagy egyébből jövendölőkről is (sortilegi). Ezekkel már sokkal enyhébben bánik el, csak azt rendeli, hogy a püspökök megkorbácsoltassák őket. Szent István törvényei a strigát külön, harmadik kategóriába helyezik, és azt mondják ki , hogy mikor első esetben kapják rajta a bűnön, eklézsián vezekeljen, böjtöljön, és a paptól hitet tanuljon; ha másodízben vétkezik, ismét böjtöljön, böjt után pedig a templom megtüzesített kulcsát keresztalakban nyomják mellére, homlokára és lapockája közé, azután menjen haza. Ha pedig harmadszor is visszaesik, akkor át kell őt adni a bíráknak.

Szent Lászlónak törvénye (I. könyv 34. fejezet) a strigákat a meretrixekkel helyezi egy sorba, és azt rendeli, hogy a püspök tetszése szerint ítélje el őket. Minek tartotta az egyházi és világi törvény a strigákat? Az adatok abban megegyeznek, hogy a striga bűvös erővel állatalakot ölt; de a VII. és VIII. századbeliek elágaznak abban, hogy a magát fenevaddá változtatott bűvös fölfalja az embereket. A rómaiak ugyan azt hitték, hogy a striga éjjel kiszívja az emberek vérét, húsát pedig megeszi. (Ez a vámpír-babona eredete.) A frank lex salica úgy rendelkezik, hogy ha egy striga megevett egy embert és reá bizonyosodik, 8000 denárt, vagyis 200 arany solidus bírságot fizet. (Vagyis annyit, amennyit a gyilkosságot elkövető szabad ember.)

A strigákra vonatkozó hitet később minden egyházi törvény vétkes babonának bélyegzi. A 785-ben tartott paderborni zsinat kimondta, hogy halált szenvedjen, aki az ördögtől elvakítva, pogánymódra azt hiszi, hogy valaki striga lehet, s ezért valakit megéget. Nagy Károly e határozatot megerősítette, s a frank egyházban ez a törvény uralkodott a következő századokban is. Ugyanígy beszél az úgynevezett ancyrai zsinat 900 körül keletkezett Kanon Episcopija, mely kimondja, hogy csakis a pogánynál rosszabb hitetlen tarthatja valónak azt, hogy valamely teremtés isten akarata nélkül más alakot vehessen föl, mint amellyel ura teremtője fölruházta. A Kanon Episcopi kiközösíti azokat, akik az éjjel járó asszonyokban hisznek. S ezek a rendelkezések fönnmaradtak egész a XIII. századig.

Lehetetlen, hogy Szent István csak olyan, aránylag enyhe büntetést mérjen a strigákra, ha az ő idejében is még az a hit él, hogy ezek a varázslók fenevadakká változván, eleven embereket falnak föl.6 A teológiai műveltségű Könyves Kálmán egyszerűen az egyház, valamint a frank és lombard törvények felfogását követi, midőn a strigák létét tagadja. A boszorkányokban, ismétlem, hitt, mert hiszen dekrétuma a rontás megbüntetéséről intézkedik. Az tagadhatatlan, hogy ebben is józan, mert a boszorkánypörökben a vizsgálatot félig kiveszi a papi kézből, ahol addig volt, és az esperes mellett részben az ispánra bízza. Milyen volt Könyves Kálmán idejében a strigákra vonatkozó babona, meghatározni alig lehet; de a striga, stryx etimonja a szorongató, fojtogató értelem felé tereli sejtésünket; nem lehet egészen alaptalan tehát az a találgatás, mely szerint a striga a tudatlan nép hitében akkor már csak olyan bűbájos volt, aki éjszakának idején állat-alakot öltve, szorongatni jár az alvókat; vagyis a dolog nem egyéb, mint a még napjainkban is hívőkre találó lidércnyomás. A mi fölvilágosodott Könyves Kálmán királyunk tehát nyilván a lidércekre mondotta, hogy, mert nincsenek, vizsgálat alá nem vonhatók.





6 MARCZALI HENRIK az Athenaeum Millenniumi Történetében (II. k. 222. l.) azt írja, hogy ezért nem ért egyet a Szájrul szájra első kiadásának 10-12. lapján olvasható és itt ismételt okoskodásommal, mertez a két törvény (Istváné és Lászlóé) világossá teszi, hogy a striga alatt a magyar kuriális stílus nem értett vámpírokat, vérszopó, akaratuk szerint állati alakot öltő, vagy mást állattá változtató rémeket. Ilyennel csak nem bántak volna ilyen enyhén”. Hiszen épp ez az én főargumentumom arra nézve, hogy a striga akkor már nem lehetett valami ádáz szörnyeteg, hanem alkalmasint csak az alvókat szorongató lidérc. A malefici (rontók, azaz boszorkányok) István törvénye szerint sokkal súlyosabb büntetésben részesülnek, mint a strigae.





Previous - Next

Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by Èulogos SpA - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License